Amíg nem jött a Grapefruit azt hittem Palya Beáról szól a story:)))
Vadászvölgy Birtok - Göcseji Zamatos 2019: Szerintem még az első rajtad keresztül beszerzett szállítmányban jött még mindig nagyon rendben van a bor. Illatos fajta, de nem a nyomulós Irsai, annál finomabb és tartalmasabb is. Savak is rendben vannak, szép tartás adnak a bornak, ami itatja magát, a 12.5%-os alkohol pont elég neki. 4-5p között
Szabó Pince - ??? 20xx: Cimke nélküli bor, nagyon szép érett kései szüret jegyeit mutató tétel, van bőven maradékcukor, a sav már nem elég ellentartani, de így is kellemes élmény inni. Aszalt sárgabarack és egy gondolatnyi kamilla, nem megy el a gejl irányba, nagyon itatja magát. 5-6 pont között
Látom szóba jöttek a Villány+Szekszárd nagyok. Gere Kopar utóbbi pár évben nekem is kellemes csalódás, nincs túltolt hordó, kellemesen szálazható, gyümölcsösebb vonal. Az már más kérdés, hogy a korábbiaknál filigránabb a cucc, és teljes áron nem venném meg.
Wachauban igen jókat ittunk ettől a pincétől, de az újabb boraik közül nem akadt azóta olyan, ami felért volna a 2018-as évjáratú smaragdokhoz (Bergdistel zöldveltelini és Loibenberg riesling). Ez sem, pedig 2022 elvileg jó évjárat volt ott és az ára rengeteget emelkedett.
Szóval falubornak (ami a T-betűs cégnél Dürnstein néven fut) elmenne ez a dűlőválogatás, szokás szerint szépek a savai, de ennyi pénzért nem elég koncentrált, nem elég ízes, nem elég hosszú és sok benne a sav, reggelre enyhe refluxom is lett utána.
Légli Gézától nem is láttam még olaszrizlinget, ezt a Zwacknál leltem. Hegybor kategória és igazán zamatos darab, a mesterséges tuningolás érzete nélkül, viszont némi rajnais karaktert is érzékelni vélek benne. Savmennyiségben nagyjából a két legutóbbi birtokbor-évjárat (2021 és 2022) között helyezkedik el.
Érett szalmasárga, már-már barnásba hajló színű bor. Enyhe körtés, vágott füves, mangós illat, tipikus Sauvignon blanc jegyek, amik sajnos hamar elillannak. Ízében lágy, vékony trópusi gyümlcsök, amiket agresszíven ural a hordó. Ez a keserű tannin íz aztán drámaian rányomja bélyegét az élményre, jószerivel az utóízt is uralja. Vékony, túlhordózott tétel, ami kevesebb hordóval (esetleg semennyivel) fajtaazonosabb, élvezhetőbb lehetne. Se nem új-zélandi, se nem francia. Előbbitől a hordóhasználatban különbözik, utóbbitól vékonyságában, és a mineralitás teljes hiányában. Az egyensúlyt a keserű hordózás végképp gallyra vágja. Csalódás.
Picivel koncentráltabb, amúgy hasonló jellegű darab, mint a korábban megírt fúziós (5 pince által összedobott) szekszárdi kadarka. Talán picit szebb a savassága is, étel mellé jól csúszik.
Színében hordós érlelésre utaló opálos szalmasárga szín. Lustán kering a pohárban. Illatában mézes, körtés, ásványos jegyek, érett alma. Az íz kiegyensúlyozott, a savak kiegészülnek ásványos, sós testtel, harmónikus maradékcukorral. Második nap a tannin elkezdi uralni a kortyot.
Kár érte, mert stabil, erős testű bor, ami ha kicsit illatosabb lenne, és izgalmasabb savakkal jelentkezne, akkor komoly bor lehetne. Lecsengése közepes, és érezhető vas íz zavar be némelykor, ami utolsó napra eltűnt.
Ugyan már nem ír itt az úr, aki szerint "ne vegyük, ha nem ízlik", de akaratlanul is kerülhet olyan helyzetbe az ember, hogy csak egyfélét vehet. Mint én a Major nevű újhullámos-furcsa vendéglátóhelyen, Budaörsön, ahol csak natúrbort tartanak. A pizza mellé mindenképpen bort kívántam, így kértem egy pohárkával a Vaskapu nevű mohácsi pince vöröséből.
Fehérboros hőmérsékleten szervírozták, aztán némi melegedés után egyre átütőbb illót lehetett kiszagolni a pohárból. Az íz az illat folytatásának bizonyult, az illó és némi kesernye elnyomta az erdei gyümölcsöket és a rágható beltartalmat (bőséges üledék).
Természetesen fogalmam sincs, hogy ez a pince mennyire ismert vagy hiteles a szekta híveinek körében, annyit azért észrevételeznék, hogy a bor megtisztításának vannak ártalmatlan fizikai módszerei (ülepítés, átfejtés), legalább ezeket illene nem megspórolni.
Legközelebb kávézom a Majorban, mivel lesz legközelebb, a pizza jó volt.
Szép vastag bor, a színén és az ízén is érződik egy kis hordó, és egy kis oxidáltság, ami nem zavaró. Almás, mézes, körtés, aszalt, ásványos jegyek, amiket jelentős maradékcukor támogat. Picit savasnak érzem, ami a magas alkohollal együtt határozott gerincet ad neki. Kiegyensúlyozott bor, közepes utóízzel. Másnap is erős, nem romlott, de nem is javult. A Tánczos pincétől eddig ez ízlik a legjobban.
Karácsony táján több ilyen, hírneves déli termelőnktől származó, nem olcsó bort kaptunk ajándékba. Venni nem szoktunk ilyesmit, de a múltkori Gere-tételhez hasonlóan ez is rácáfolt az előítéleteimre.
Az előítélet nagyjából az, hogy a villányi és szekszárdi nagyok agyonhordózott, rágható beltartalmú tanninlekvárokat kínálnak a pénzes hülyéknek. Ez sokáig így is volt, mintha mostanában változna a dolog, de az is lehet, hogy csak szerencsénk volt.
Az alkohol benne 15%, ennek ellenére szinte hűvös érzetű, erősen gyümölcsös a bor, a hordót már beépítette, ha valaha túlzó is volt. Áfonyás-szilvás a selymes korty, a műfajhoz képest és abszolút értelemben is egyensúlyos, szinte frissítő, a tannin húzását szinte csak odafigyeléssel lehet érezni. Gyorsan elfogyott és nemcsak nekem tetszett, bár az árának megfelelő komplexitás talán hiányzik belőle.
BALLA GÉZA Kadarka Sziklabor 2017 Ménesi borvidék, Románia
Mély gránátalma színű. A Napos dűlő szikláin termett, animális bőrös, enyhén puskaporos (gyufaszál) illatú bor, érett piros gyümölcsökkel. Vastag, picit meszes korty, ami csak sokadik ivásra mutat magas alkoholt. Számomra kicsit Cabernet franc jellegű nemes érzetet kelt, szívesen iszom. Közepes test, jó lecsengéssel. Érett meggy, cseresznye, ribizli és gránátlama.
Korábban ittam már, akkor is hasonló benyomásaim voltak róla. Drága.
Rubin színű bor, pinós barnás széllel. Talán egy lehelletnyi füst és bőr (de ezt inkább csak beleképzelem). Ízben tökéletesen jellegtelen, vékony kis semmi. Utóíze, mint a víznek.
A címkén az egyik legostobább marketing szöveg, amit valaha olvastam...
Ahogy sejteni lehet.... Sic transit gloria mundi. Barnásvörös szin, az illat még emlékeztet a villányi bomba-stilusra, a 14-es alkohol keményen átüt a kortyon - és ennyi. Lefolyó, sajna (Kari aji).
Bock Ermitage 2018
Egy grádiccsal még feljebb, de a legjobb úton, a fenti előd nyomában. Éppen iható még, nem vagyok akkora Csekonics báró, hogy egy este két Bockot öntsek ki, adok egy esélyt neki :) Bár, elég savanya a korty, lehet, bedurvulok mégis.
3p, valahol, régebben, egy hiperben, nem lehett túl drága :)
07:00
