A dugósság is azok közé a borhibák közé tartozik, ami nem szellőzik ki, nem javul a bor semennyi idő urán sem. Nem is korrekt elemezni egy olyan bort, ami önhibáján kívül olyan, amilyen...
SAP Furmint 2019 - nyitás után enyhe dugósság - ez kissé megrémitett, de némi szellőztetés után tolerálható szintre csökkent a kellemetlen mellékillat - és íz. Bő alkohol kis kesernyével a korty elején, a végén marad a kesernyés utóíz - ez inkább érdekes, mint kellemetlen. Sok szellőztetés után biztos simult volna még, de annyi ideje nem volt, annál gyorsabban fogyott el :) Nem rossz, de nem a "szokásos" hű-meg-ha SAP... Ha szembejön, megkóstolom megint, a fene tudja... 5p.
Szekszárdi kékfrankos a Decsi-hegy dűlőről. Hordóban érlelt, tartalmas, de nem nehézkes darab: komoly test és magas alkohol, sötét szín, intenzív savak. Ízvilágban Németh József (Jóskabácsi) zengővárkonyi kékfrankosainak rokona, de azok jobban tetszenek (több vibrálás, kevesebb tannin).
Hihihihi... nem irigylem a NÉBIH túlképzett tesztelőit... és az ő ízlésüket... organoleptikusan értve, természetesen... kihozták a legjobb 2020-as kékfrankosnak azt a példányt, amiről itt ezeket írta a nyilván tökéletesen tájékozatlan Hepci bő egy évvel ezelőtt:
"Elég különös darab: édes, savanyú és kesernyés egyszerre, mintha 3 (kevésbé sikerült) kékfrankost összeöntöttek volna. Nem ihatatlan, de... (4- pont)"
Az a kékfrankos (Schieber Trilógia 2020) óta nyilván rengeteget javult, a komponensek összeértek, és a végeredmény immár meghaladta a teljesen szánalmas Krutzler nevű pince kékfrankosait.
Utána a tulajdonságok megtartását eredményező szaporítást lehetne akár klónozásnak is nevezni, de ez a növényvilágban-mezőgazdaságban nem szokás, hanem vegetatív szaporításnak nevezik.
Van a rügymutáció, a rügymutációtól hosszú út vezet a klónokhoz (semmi köze Dollyhoz, a birkához...). FRügymutáció minden egyes rügyben elöállhat, egy tökén belül akár tíz is. Látványos rügymutációk a pinot sor, a gris, a blanc és a noir, ez a három igazából egy fajta, gyak. csak a bogyóhéj színében különböznek. Vagy a chasselas fajták dettó.
A klón az nem száz éve létezö valami, hanem vegetatív szaporításkor valamikor keletkezett fajtabeli variáció, amit tudományos alapossággal kiszelektáltak bizonyos tudaljdonságokra. Lehet, hogy 200 éve jött létre, lehet, hogy 10 éve az a rügymutáció, ahol az a bizonyos tulajdonság eltért az alapfajtától és továbbszaporításra érdemesnek találtatott.
Amire szelektálni szoktak: betegségekkel szembeni ellenállóképesség, fürt-, bogyóméret, érési idö, cukorgyüjtö képesség, meg még lehetne sorolni.
Ja, és akkor klón a klón, ha államilag elismert, a klón fajtaneve mellett a betü ált. azt a helyet jelöli, ahol kiszelektálták: B=Badacsony, GK=Keszthely, P=Pécs, K=Kecskemét...
Ezeket az új klónokat nem létrehozták. Már léteztek, száz éves szekszárdi ültetvényekből szelektálták ki. A legjobb tulajdonsággal bírókat vitték tovább. Nekem is volt Kadarkám. A 150 tőke kb. 5 klónból állt. Ha úgy vesszük a Kadarka egy gyűjtőnév, mert nagyon sok klónt takar.
Ettől a cégtől kóstoltuk a legjobb borokat tavaly Wachauban és a jó pincék federspieljei szinte felérnek a smaragdokhoz - ezek és az ára alapján többet vártam tőle. Tehát jócskán elmarad a pince legolcsóbb smaragdjától (Bergdistel), ízben-intenzitásban alig haladja meg a 8-10 eurós belépőborok szintjét, miközben persze hibátlan és gyönyörűek a savak is.
Nem a kadarkával kapcsolatban vagyok szkeptikus, hanem a teszttel kapcsolatban. :)
A kadarka szerintem alkalmas lehet a "mindennapok könnyű vörösének", vagy alkalmanként abszolút értelemben komoly vörösbornak is - az első funkciót sajnos a jobb kadarkák árszintje szinte kizárni látszik.
Azonban ha ezt a kis fűszeres alany-állítmány egyeztetési problémát megfejtjük, és értelmezzük a leírtakat, talán mégsem annyira erős... 😉
Kovitomnak:
A Kadarka klónok feljavításáról eszembe jut Kodály, aki azt mondta a cimbalomról, hogy 'addig fejlesztgetik, amíg egyszer csak feltalálják a zongorát... ' 😉
Van egy barátom az Alföldön. Nála lazán terem 9 kg/tőkét a Kadarka. Leadja a szőlőt, tehát nem zavarja. Talajfüggő, nála gazdagabb, agyagosabb a talaj. Nekem volt P9 klónom, meg sok más is. 8 év alatt egyszer tudtam szüretelni. Ha nem volt esős év, akkor is lerohadt. Kadarkánál nagyon fontos a megfelelő helyválasztás. Ha a rothadás érzékenységét levonjuk, akkor egy nagyon edzett, szívós fajta tárul elénk. Még a fagyérzékenysége ami a gyengéje. Az új klónok a rothadás kérdését javarészt megoldják. Ha én telepítenék, akkor a P124-es klónt választanám. Jó pár klónt láttam, és ez még a többinél is jobban ellenáll a rothadásnak, és megőrizte a P9 fűszerességét, könnyedségét. Színanyagban egy picit többet tud, mint a P9, de nem borul át, mint a 147, 167-es klónok, amik már egy gyengébb CF színvilágával is rendelkezhetnek.
A piacon lévő Kadarkák többsége számomra csalódás. Én nagyon szeretem a fajtát, az egyik kedvencem, de annyi silányat ittam, hogy már kezdem elveszíteni a hitem. Legutóbbi talán a Vida Bonsai volt. Folyóbornak is gyenge. Szentesi, Balla Géza Kadarkája viszont tetszett. A szakavatott kóstoló könnyen felismeri a kadarkát csipkebogyós, enyhén meggyes, fűszeres karakteréről.
Szerintem ez a Kadarka dolog kicsit túl van gondolva, sohasem lesz igazán nagy bor belőle, talán csak kivetélés esetekben, de ez számos ősi fajtánkra igaz. Attól még a szívünknek kedvesek ezek a fajták. Én pont a könnyedséget szeretem bennük, emelett lehetnek nagyon izgalmasak. Másik kedvencem a Kövidinka. Nem kell ecsetelnem, hogy a fajta mire képes. Max. egy laza fröccsbornak, nyári üdítőnek. Egy kedves bor, mégis nagy kedvenc. Nem kell minden fajtánkban a Cabernéket keresni. Ezek a fajták nem akarnak háborúzni, hanem csak játszani akarnak!
Én szurkolok a Kadarkának, nagy változás lenne, ha az új klónok elterjednének. Javulna a termésbiztonság, a minőség.
A kadarka nem tudott 7-8 kg/tőke hozamot biztosítani, ráadásul az agyonterhelt ültetvények silány minőséget is eredményeztek.
Nem macerásabb, mint a legtöbb fajta - illetve erősen klónfüggő.
A P9 nagy bogyójú - vékonyabb héjú, elviekben rothadékonyabb - gyakorlatilag a '23 -évet leszámítva 2017 től nem volt vele ilyen jellegű probléma.
Úgy tűnik az éghajlatváltozás is kedvez a fajtának - a fiatal ültetvényeket leszámítva kifejezetten jól tűri a hőséget.
Az újabb (100+ -os) klónok vastagabb héjúak (ez valamilyen szinten a legtöbb fajtáról elmondható újabban) kisebb bogyót növesztenek és több színezőanyagot tartalmaznak.
Nem, Ronin által leírtak még nem merítés.
Azt had kérdezzem meg: - kóstóltál már meszes húst? Az tudod, hogy milyen ízjegy? Ha nem - akkor tényleg a fűszeres jelzőn kell lovagolni?
Ha kóstolnál elég kadarrkát - be tudnád azonosítani - egzakt leírást érzékszervi tételről elméletben hiába keresel.
Nem célom bárkit kadarka-kedvelővé tenni mint ahogy arról sem lebeszélni, hogy kerti törpét állítson az udvarába, igya mindenki azt ami jól esik neki!
Nem tudom, szerintem korrektül leírják - mint ahogyan azt is, hogy az egyik győztest kifelejtették és nem a teljes mezőny bírálta.
Attól még szép sort szedtek össze - nyilván mindenki más szempontok alapján vállogat.
Nem célom senkit kizökkenteni a kadarka szkepticizmusából - én meg vagyok győződve róla, hogy a fajta többre érdemes mint amilyen kép itt kezd kialakulni róla a topic aktív
Németh Jánostól vettem, öt szekszárdi pince (Heimann, Németh, Sebestyén, Tüske, Vida) összefogásának eredménye ez a bor - becsületükre váljék, hogy érezhetően egyik sem kármentő céllal öntötte bele a legrosszabbul sikerült tételét a közösbe.
Alacsony alkohol, pinós szín, tipikus kadarka: egyszerű borocska hibák nélkül, étel mellé. Pozitívuma, hogy a savai, bár nem kifinomultak, de nem is mennek át a savanyú tartományba.
Köszi, hogy leirtad, ez már szemmel látható kadarka-merités.
Noha én sem vagyok olyan bor-gourmet, mint te, vagy Hepci, de a szubjektiven konzekvens bor-minősitéseid mégis adnak egyfajta áttekintést a borokról.
A "fűszeres kadarka" számomra is egyfajta epitethon ornans, mindenki leirja, de senki nem tudja, pontosan mi is az :)
Tartok tőle, h a kadarka se véletlenül veszett a múlt ködébe, hasonlóan a többi, régi "magyar" fajtához: nehéz a szőlészet vele, nehéz a borászati munka vele, és a végeredmény mindig teljesen kiszámithatatlan lesz :) Van egy-két kitartó borász, aki próbálkozik vele, és marketingeli, de egy-egy random évjáratot leszámitva sosem lesz több egy tök átlagos bornál belőle.
Távol álljon tőlem, hogy egy teljes fajtát ekézzek, DE:
A Hepci által rámutatott logikai ellentmondásokon túl, magával a fajtával kapcsolatban nekem kevés valóban értékelhető Kadarka élményem volt, és azokat sem tudom rendszerezni, mert óriási szórást mutattak.
Talán a legemlékezetesebb
1) Mauer Oszkár 100 évese volt legalább 10 éve, de az is lehet, hogy 15. Vékony volt, de volt benne csillogás, fineszesség, jó volt inni, és valóban emlékeztetett egy jó burgundira. Azóta ittam párszor, csalódás. (Egyébként az Opera mellett lehet venni a francia srácnál.)
A következő
2) Tóth Ferenc 2018-as Superior Kadarkája, amit idén ittam. Ez 1,5kg tőketerheléssel termett, szeptember végén 22-23 mustfokkal szüretelt, ami már töppedt szemeket is tartalmazott. 1500 palack készült belőle.
A bor inkább emlékeztetett egy vastag Kékfrankosra, semmint bármire. Kékfrankosnak elment, a vastagsága miatt semmiképp nem nevezném rossznak, de kb semmit sem tudtam meg belőle a Kadarkáról.
(Megjegyzem, a Kékfrankosokra jellemző meszes hús íz, illat miatt nem gondolnám, hogy a Kékfrankos nálunk szerencsésebb fejlődésű bor országokban (amiből legalább 3 van) sikert aratna...)
Ők egyébként Csutorás Ferencet ajánlották még, mint Kadarka termelőt. Saját bevallásuk szerint minden évjárat más és más, és ők maguk sem értik, mi ez...
3) Balla Géza mindhárom Kadarkáját kóstoltam legalább 2 évjáratban, köztük a 2017-es Sziklabort. A legvastagabb a Sziklabor, és annak is inkább van Kékfrankos jellege, mint bármi egyéb, amiről fogalmam sincs, milyennek kellene lennie.
A többi (Takler, Heimann, Gál Titi, Tóth Ferenc, és még sokan mások) null-komma-zéró.
Dr. Bodri István személyesen küldött nekem egy Kadarkát (miután panaszkodtam neki, hogy hármon már túlvagyok, és csalódás), azzal az ajánlással, hogy valószínüleg rosszul tárolták öket, kóstoljam meg ezt, mert ez a tutti. Hát nem.
Folytathatnám a bebukott Kadarka bányászataim leírását, de nem úntatnálak vele.
Szóval fogalmam sincs mi is az a Kadarka, mi az a "fűszeresség", egyáltalán: mi ez..?
A pinot-szint az szép lenne, de a fajtából való kilógással nem gyanusítható ilyen kadarkát még sajnos nem láttam.
Ilyés Kúria-kadarkát egyszer kóstoltam, az évjáratra nem emlékszem, az hozta a pinós minőséget-kifinomultságot hordótúltengés nélkül, de lehet, hogy (az is) egyszeri csoda volt.
A teszt egyértelműen baklövés - 2-5% egyéb fajta esetleg beleférhet egy ilyen fajtabor-tesztbe, 35% semmiképpen sem.
Hogy meddig lehet jutni vele - az elsősorban a céltól függ. Nem tudom te mit vársz tőle, szerintem nagyjából egy újvilági pinot szint benne lehet.
Keveset tudunk a fajtáról, nagyjából 20 éve keszül ismét minőségi bor belőle, ráadásul mindenki másra esküszik.
Sokan az új (P128, P142, P144) klónokra esküsznek - nálam még mindig az öreg P9 a favorit.
Balla Gézáé szerintem nem kadarka (bár vörösbornak szép) csakúgy, mint Mészáros Palibácsié sem. Szentesi más játszótér - Illyés prof az utoljára kóstolt tételeit agyoncsapta hordóval.
Minden ősszel végigkóstoljuk Bajnárral Szexárdot, kizárólag kadarkát, általában 5-6 kifejezetten jó tételt találunk - és nagyjából ugyanennyi ihatatlant is a 25-30 ból.
Hogy a teszt mintavételezése baklövés-e vagy sem azt nem tudom megítélni, minden esetre kísértetiesen hasonlít egy ominózus furmint összevetésre, ahol a legjobb egy hárslevelű házasítás lett.
Janóval pont arról beszéltünk valamelyik nap, hogy a válogatás kadarkája nem került be az élmezőnybe, pedig tőle várt volna többet.
Dél-Tirol nálam ismeretlen terület, Alto Adigét ittam már, de a fajták amiket felsoroltál nekem semmit nem mondanak (nyilván az én hiányosságom)
