Nos sikerült 5 darab merev karral végrehajtott ütést linkelned. Merev karral nagyon kevés sportoló tud gyors karmozgást csinálni. Kovács Kokónak például egész karrierje során egyetlen egyet sem sikerült - kamera előtt.
Én nem írtam azt, hogy nagy erő kellene hozzá. Egészen más kell hozzá, sokminden ami fájdalmas és csak sokezredikre sikerül.
Ha úgy gondolod, hogy sokan és könnyen hamar meg tudják ezt tanulni, akkor hozzátok más típusú emberanyag jár gyakorolni. Ezzel lezártam.
Kifejtem akkor hosszabban. Leírom a saját tapasztalatomat.
Sokan kritizálják/szidják/bírálják/kifogásolják/fikázzák az aikidót, mert hogy "nem működik". Mert a delikvens járt 2-3 hónapot és nem tanult semmit. Az aikidót megérteni nehéz. Ez egy defenzív ízületi- és egyensúlymanipuláció, ahol "játszanod" kell a saját és az ellenfeled súlypontjával és lendületével, meg kell tudni "hintáztatni". Alapvetően nem is konkrétan maga a technikák a legfontosabbak (pláne kezdőszinten, de erről majd később), hanem az elvek. Kinetikai elvek. Ezt pedig megérteni, majd készségszinten elsajátítani nem lehet rövid idő alatt. Kell egy 4-5 év mire beérik a dolog. De ez is sok mindenen múlik, ugye aikido edzések általában olyanok, hogy heti 2x alkalommal vannak, ráadásul egy alkalom az 1-1,5 óra. Ha sikerül kifogni egy olyan aikido egyesületet/klubbot ahol heti 3x vagy 4x alkalom van, az már azért nem rossz!
A másik dolog amiért az aikidó megítélése nem túl pozitív, az nem más, mint a youtube-on lévő látványos demonstrációs aikidós videók (no meg a Segal filmek). Ahol azt látjuk, hogy 5-6 féleképpen forgatja meg a csávó az ellenfelet, majd földhöz vágja látványosan. De az aikido reális működés közben kicsit sem látványos. (Inkább valami ilyesmi, mint ezen a videón, 07:28-tól nézd: https://www.youtube.com/watch?v=PtibobLK56I&t=537s )
Szerintem nem is harcművészet - a klasszikus értelemben - az aikido, hanem inkább "hárító és hárításból történő ellentámadó mozdulatok gyűjteménye", de konkrétan nem is önvédelem, annak ellenére, hogy bizonyos körülmények között, bizonyos - erősen limitált - szituációban lehet akár önvédelemre is alkalmazni. Az aikido nem arra van, hogy megagyalj valakit, de arra jó lehet, hogy megvédd magad, vagy hogy túléld/megúszd a konfliktust. Megtanulsz tökéletesen esni, esésből kigurulni. A mozgáskoordinációt és egyensúly érzéket is javítja. Bonyolult harcmodor, mert több kinetikus iQ kell hozzá. Nem lehet gyorsan fejlődni benne, ezért sokakat nem is motivál, ezért hagyják sokan abba rövid időn belül a gyakorlást.
Az aikido edzéseken a lassú párosgyakorlatok azért vannak, hogy a technika működési elvét megértse a tanuló. Írok pár példát: A kötélhúzást ismerős ugye? Van két ember, akik neki feszülnek egymásnak, teljes erejükkel húzzák maguk felé a másikat. Igen ám de az egyik hirtelen elengedi a kötelet. Mi történik? A másik seggre esik. Nagyjából így kell ezt a fajta elvet elképzelni.
Tehát ez egy összetett dolog, és az adott (konkrét) technika kivitelezése amúgy a legutolsó dolog benne, vagyis nem a konkrét technika (pl: irimi nage) az elsődleges. Biztos láttatok már "aikido vs xy stílus" real sparring videókat ahol felsül a tudományával az aikidót űző egyén. Ez azért van, mert az aikidoka görcsösen ragaszkodna egy adott technikához, FORMAILAG megpróbálná kivitelezni (leutánozni), holott nem ismeri vagy nem érti a működési (kinetikai) elveit + a hozzá tartozó alaptaktikát a mozdulatnak. Ez pedig sokszor az edzők hibája amúgy, mert vagy nem jól magyarázzák, vagy a páros gyakorlatok folyamán nem megfelelően mutatják be. Valamint ugye nincsen élesben randoriban (sparringban) kipróbálva. (A fentebb linkelt videóban az aikidoka, nem használt amúgy konkrétan aikido technikákat, de aikido elveket igen, méghozzá egész jól.)
Az aikidó gyakorlásához ami kell a tapasztalatom szerint: Az türelem + intelligencia + kreativitás + kísérletező kedv. Viszont, ha valaki sikeresen megérti ezek elveit, és kikísérletezgeti a használatát (pl: egy másik stílus edzésén), akkor kap egy olyan univerzális "fegyvert" a fegyvertárába ami igen megkönnyíti a dolgát. Tehát az aikido az inkább egy booster, egy "dopping".
Nekem speciel a szumó és a BJJ edzések, nagyon jó kis "laboratóriumok" voltak az aikidós elvek -majd később a konkrét aikido technikák- kikísérletezéséhez. Persze az elején úgy sem fog sikerülni. De aztán fokozatosan apránként igen.
Teszem azt a Pista elkezdi gyakorolni a bjj-t, szumót, sambót vagy a judót (mindegy melyiket), és mellette neki áll aikidózni is, akkor a judo/sambo/bjj...stb edzéseken kísérletezhet eleget.
Az aikido olyan, mint egy puskán a távcső, egy jó fegyvertávcső. Önmagában maga a fegyvertávcső (fegyvertávcső=aikido) nem alkalmas lövészetre. Egy jó puskával (puska= birkózás/szumó/judo/bjj/sambo...akármi) egy ügyes lövész távcső nélkül is lőhet ügyesen, de azért valljuk be egy jó fegyvertávcső azért tud hasznos segítség lenni. Csak az aikido olyan fegyvertávcső amit beállítani, bekalibrálni sokáig tart, azaz több évig kell gyakorolni.
Összegezve: Szerintem érdemes csinálni az aikidót VALAMI MELLETT, de csak akkor ha hajlandó az illető évekig csinálni. Az aikidót nem lehet megítélni úgy, hogy lemegy valaki 4-5 edzésre, aztán valamiért nem tetszik oszt' csókolom. Ha pedig úgy dönt az ember, hogy bele szeretne mélyülni az aikidóban, akkor egy másik grappling edzésen tesztelheti fokozatosan az aikidó tudását. Aztán fog az menni, majd kitapasztalja.
"az elején fogsz tartani a fejütésektől, később már kívánni fogod, mert azt akarod majd tudni - mekkora ütés mekkora hatást tesz rád. " Ezt sportolója válogatja, én ma sem kívánom megtudni, hogy a milyen ütőerő mit rombol. Pl nem volt még eltörve az orrom sem és ha lehet ezután sem próbálnám ki.
"úgy is mondhatom, hogy piszkos nehéz kesztyűben úgy megütni valakit, hogy elájuljon"
Ezt sem gondolom, hogy így lenne. Nem kell nagy erő a leütéshez. Pontosság, időzítés és hogy az ütésed mögött ott legyen a test (vagy másként fogalmazva a struktúra).
Én megpróbálom. Az aikido japán mozgásrendszerek ellen lett kitalálva. Itt -hazánkban- tágíthatja az ember bunyóról alkotott képét, ha már rendelkezik kezeslábas tudással. De önmagában használhatatlan, mert a képzett ellenfelek teljesen másként bunyóznak.
Az agy maradó sérüléséhez rettentően jól kivitelezett és tökéletesen tisztán betaláló ütés kell. Ez kb. akkor fordul elő, mint a gengszterfilmekben, ahol hárman lefogják és kifeszítik az áldozatot, hogy a főnök jól pofánvághassa.
A sparring és a versenyküzdelem legfőbb különbsége, hogy a sparringban azonnal leállnak, ha egy ütés véletlenül bemegy, amig a versenyen akkor kezdik csak igazán ütni a másikat. Szóval sohasem az első és egyetlen ütés károsít, hanem a nagy bekapott ütés utáni többi, amikor már kásás a tudat és nem elmozdulni védekezni a partner.
Ha ütős-rúgos sportot választasz, csak az elején fogsz tartani a fejütésektől, később már kívánni fogod, mert azt akarod majd tudni - mekkora ütés mekkora hatást tesz rád. Sokkal gyakoribb a borda sérülés, a lép sérülése, a lábujjak sérülése.
úgy is mondhatom, hogy piszkos nehéz kesztyűben úgy megütni valakit, hogy elájuljon. Rengeteg fájdalom és gyakorlás kell hozzá. Különben pedig egy kezdőt erőből leütni - a legaljasabb emberek képesek csak ilyesmire, de ők pont az aljasságuk miatt nem is tudják elég tökéletesen megtanulni a mozdulatokat, mert nincsen bennük elég alázat.
Válogasd meg az edzést. Normális edzőnél semmi baj nem lesz, de ha kifogsz egy hülyét, akkor meg bármi beüthet. Volt olyan emberem aki párhuzamosan járt máshova, és amott, a második edzéséről combizomszakadással jött el (combrúgásoktól), mert az edző szerint keménynek kell lenni.
Ha valami szar, hagyd ott és keress időben mást, ne vegye el a kedved egy hülye örökre.
Nem szeretném kisebbíteni a fejet ért ütések "veszélyességét", azonban az agyra sokkal több veszély leselkedik, amit nem is igazán látunk. Mire gondolok. Itt van például a mai „civilizált” életmódunk. Az átlagember (de aki tudatosabban él az is) keveset alszik, keveset mozog, stresszben él, feldolgozott és rosszminőségü ételeket eszik, mozgásszegény életmódot folytat, néha iszik és lehet, hogy dohányzik is. Ezzel a hosszú és fáradságos „munkával” kialakíthat szív és érrendszeri, valamint emésztési problémákat, kialakulhat zsírmáj, mindenféle ciszta, polip, csontritkulás és érelmeszesedés is. Ezek a bajok nagyon ritkán fordíthatóak vissza, inkább csak tünetmentesíteni lehet gyógyszerekkel és 50 plusszosan meg néz körbe-körbe, hogy hol rontotta el.
Én személy szerinte szeretem a mozgást és életem végéig fogok sportolni. A küzdősportot akkor fogom abbahagyni, ha meghalok, kockázatos a fejre mért ütés elszenvedése, de ezzel a kockázattal számolok. Haha, ahogy mondják inkább használódjak el, minthogy berozsdásodjak.
Hali, 10 év sportmúlt az egész jó, akkor ezzel nincs gond. Szemüvegnél 2,5 dioptria nem vészes (akár pluszos, akár minuszos), gyakorlásnál jól látható célokat kell ütni. A gyakorlatot megszerezve meg úgyis olyan lesz, mintha kocsit vezetnél. Ott is tudod, hogy meddig ér a jármű, pedig nem látod hogy mi hol van pontosan. A kontaktlencse nem jó, sajnos gyakorlati tapasztalatból tudom mondani, hogy van olyan helyzet amikor kiesik. Hobbi szinten fejvédővel nem lesz gond és ezt nem is érdemes összehasonlítani az amerikai focistákkal, akiknek ez a megélhetésük és profi sznten csinálják a sportot. Nekik benne van az, hogy sérülnek, ezért -is- fizetik őket.
Azt látni kell, hogy egy hobbista/amatőr sohasem lesz kitéve ugyanannak a terhelésnek , mint egy profi. Pl egy profi ökölvívó egy tétmeccsen menetenként több mint 100 ütést indít és abból az elején 30-80 be is talál (https://beta.compuboxdata.com/ mérések alapján). Súlycsoporttól függően 12 menet alatt a boxoló kap vagy 500 kissebb, nagyobb ütést. Kis túlzással egy amatőr lehet, hogy egész pályafutása alatt nem kap ennyit.
Ezért mondom, hogy ez kitettség és egyéni érzékenység miatt több kifutású is lehet.
Azért a 3-4 stádiumú károsodottak között sokszor előfordul az erőszakos hajlam térnyerése, vagy suicid gondolatok, vagy kommunikációvesztés, esetleg demens leromlás.
Persze a kirívó esetek jobban fókuszba kerülnek.
A tünetmentes, vagy az általad is hozott öngyógyításos utak meg nem.
Biztos, hogy ezek vannak többségben, meg persze sparring és versenyszituáció között is van különbség.
De ez olyan, mint a gyógyszerhasználat. Az összes pirula dobozában ott a cetli, hogy ezt és ezt a használók ilyen-olyan arányú részénél okoz.
Pl egy aszpirin is halálos mondjuk minden milliomodik használónak.
Köszönöm a választ. 35 éves vagyok, soha sem űztem még ütős és rúgós küzdősportot. Régebben aikidóztam (5-6 év), brazil jiu-jitsuztam (3 év) és picit szumóztam (kb. 1,5 év) is. De már 2 éve nem sportolok semmit, most értem el azt, hogy munka mellett lett kellő mennyiségű szabadidőm, és sportolnék. Gondoltam hobbi szinten az ökölvívást kipróbálnám. Szemüveges is vagyok (2,5 dioptria), de nyilván levenném edzésen a szemüveget, minden edzésen levettem amúgy. Kontaktlencse nem játszik, próbáltam többfélét nem bírja a szemem kipirosodik tőle.
Nem vagyok képben az ütős-rúgós küzdősportokkal, ezért kérdezem. Mindenképpen fejvédőben sparringolnék, méghozzá az orrvédős fajtában. Emberekkel dolgozok, nem jelenhetek meg a munkahelyen tele monoklikkal. Tudom, hogy kell a sparring, mert úszni is csak vízben lehet megtanulni. De azért figyelembe venném az egészségügyi dolgokat is.
Ha már agykutatás, akkor írjunk le egy jó hírt is (már akinek jó...). Az agy is változik, alkalmazkodik az őt érő feladatokhoz, és tud regenerálódni sok mindenből. Az intelligens, az agyát rendszeresen használó ember agya hozzászokott, hogy egyes funkciók területeit áttérképezi, átköltözteti odébb, hogy újabb funkcióknak jusson nagyobb hely. Ezért a sérült funkciókat is újra tudja építeni máshol, egészséges részeken. Akár olyan fontos dolgokat is mint látás, egyensúlyozás stb, bár ezekre speciálisan "edzeni" kell. Néhány kevésbé használt funkció összehúzza magát, vagy elvesztünk kevésbé fontos (pontosabban ritkán használt) emlékeket, de ennyi. Egészen komoly betegségekből fel lehet épülni eme eljárás által.
Hozzáteszem, ha ring, vagy edzőtermen kívül, otthon lefejeled a konyhaszekrény ajtaját, mert nyitva maradt, vagy egy alacsony ajtófélfát, stb... akkor is szerzel ilyen sérüléseket.
Az a baj, hogy a CTE igazából nem válogat extra nagy trauma, vagy sok kisebb-közepes között.
Ha ütés éri a fejet, és akármennyire is tiszta marad utána az elszenvedője, akkor is érik mikrosérülések az agyat. És a legújabb kutatások szerint ezek összeadódnak. Ha sok éven keresztül van ilyen behatás, akkor szinte a biztos a CTE.
Egy cikket olvastam régebben, amerikai focisok között megmérték. (lehet készült ilyen full kontakt küzdősportosoknál is, de nem kerestem rá az NFL-ben ugye van pénz lóvéra , és kifizették a sok MRI-t vagy CT-t.). 99,9....%-os a kimutatható agykárosodás.
Mértéke persze attól is függ mennyit kapott az illető, mely területe az agynak az érintett, és egyénileg mennyire érzékeny erre aki kapja.
A Vészhelyzet óta tudjuk, hogy a tompa trauma sokkal veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb, mint a látható.
S még valami, ha már nem vagy fiatal és el akarsz kezdeni sportolni, érdemes egy általános orvosi kivizsgáláson átesni. Rémtörténetek tucatjait tudnám elmesélni, amikor a középkorúak úgy gondolják, hogy holnaptól sportos életet kezdenek élni.
Szia, a fejvédő sokat ad hozzá, az arccsont, áll és a orr védelméhez. A bekapott ütést tompítja és szétkeni, de azért egy tisztán bekapott ütés fejvédőn keresztül is hat.
Agykárosodás? Ez sajnos nem megválaszolható. Életkor, életvitel, edzettség , rutin kérdése, hogy mit bírsz el és pontos állapotot egy koponya MRI tud adni.
Pl. ajánlás, hogy ha versenyen tiszta -fejre mért - ütéssel KO-ztak le, akkor érdemes a következő versenyig várni 4-6 hónapot. Hobbistaként azért nem gondolom, hogy ezzel találkozhatna az ember.
Mindkettőtöknek köszönöm, én is a 12-t tartanám normálisnak. Hát, itt felénk, főleg küzdősportolókkal közösködve, egy 1.5-es szorzóval számolnak, plusz még én is adjak le emberenként fejpénzt. Meg amit a paci himbál, költözünk.
Gondolkodom egy ideje, hogy kipróbálom a bokszot. Szigorúan csak hobbi szinten űzném, semmi versenyzés. Nem is versenyezhetnék szerintem, mert ahhoz már "öreg" lennék, de nem is akarok versenyezni. A kérdésem az lenne, hogy: Kell-e félnem az agykárosodástól? Mert ütéseket nyilván bekap fejre a hobbista is. A minőségi fejvédő mennyit véd?
Most rám tört a nosztalgia. Jó kis verekedések voltak azok. A folyamatos küzdelem és a szabályok miatt kissé kaotikus volt néha, de nagy élmény! Azon meglepődtem, hogy már 8 éve ennek...
