A könyvben található írások 4-8-10 oldalas novellák, mindegyekikük egy külön történet 3-4 témakör köré felfűzve.
10%-ban átlagosan magas színvonalúak, 40 %-ban nagyszerűek, a maradék sajnos mindössze zseniális.
Hadd ne írjam most ide 30 novella témáját, ha érdekel, azt hiszem nekem két példányban is megvan.
Tudja valaki, mi van Kaszás Istvánnal ? (Én összesen további fél könyvét ismerem, az is a Galaktika sorozatban jelent meg, már a nagyobb alakban egy másik szerzővel egybekötve.)
Ne zárjuk le még a kérdést, hogy irodalom-e a sci-fi (pláne mert igazából minden más off).
Ha már off, akkor egy rövid válasz GPF-nek: nem, velem nem így van. Egy darabig olvastam a sok szar fantasyt a néhány jó miatt, aztán áttértem a sznob magaskultúrára. Sci-fiből meg eleve csak a kevés, híres, nagyon jót. És most már nem is annyira off: azért tértem át a kritikusok által elismert elitre, mert ott kevesebb az ócska. Igen, és ez már-már flame: bizony, kevés irodalmi értékű sci-fi születik.
Megcáfolandó érvek:
Az író olvasói elvárásoknak igyekszik megfelelni művével, "belehelyezkedik az irodalmi hagyományokba". A célközönség elvárásainak megfelelő művet igyekszik alkotni, olyat amelyet azok szívesen olvasnak. Ha valaki irodalmi díjakat vár, a kritikusok és a bölcsészek kegyét keresi, az még nem garancia rá, hogy jó könyvet is ír. De ha valakinek a legfőbb célja, hogy a 12-16 éves korosztállyal megismertesse az új szerepjáték-kiegészítőt, vagy az épp menő TV-sorozat ill. hollywoodi film szereplőivel eladható könyvet írjon, vagy meglovagolja két-három előző könyve sikerét, akkor jelentősen csökken az értékes mű alkotásának esélye. Attól, hogy sci-fi a tematika, még nem kéne feltétlenül lemondani a Parnasszusról, de a közelmúltban ténylegesen megalkotott sci-fik írói rendszerint az örökkévalóságnál jóval hétköznapibb célokat tűznek ki maguk elé. Egyébként a kritika elutasítása, és a gyenge sci-fik ördögi kört alkotnak; az irodalmi kritikusok nem olvasnak ilyet, mert sok a szar, és sajnáják rá az időt -> a sci-fi írók izgalmas, eladható regényt írnak, mert az irodalomértő közönség úgyse olvassa őket -> vissza az elejére.
Nézzétek meg a listát, amit a keresőprogram kiköpött. Az ott szereplő könyvek szűk 20%-a a szorosan vett sci-fi, a többi fantasy ill. egyéb. Az igazi sci-fik leginkább újrakiadások, illetve novella-antológiák, melyeket 10-20 éve írtak, csak most fordítottak le. Az új magyar alkotógárda legalább 50%-os képviseltségű, a legkülönbözőbb álneveken. SzVSz Kornya Zsolt kivételével egyik sem ér semmit, azért merem ilyen határozottan kijelenteni, mert 5 évet basztam el az életemből, hogy minden magyarul megjelent fantasyt elolvastam. Mondjatok tíz olyan sci-fit, amely az utóbbi öt évben keletkezett, és eléri egy Tar Sándor, vagy Bodor Ádám novella színvonalát! Szívesen vitatkoznék a fantasykról is, de ez nem az a topic...
Még valami, ezt az elôbb elfelejtettem. Egy scifit semmiképpen sem szabad a tudományossága alapján minôsíteni. Nem csupán azért, mert régi korok írói ma már gyakran nevetségesnek tetszô feltételezésitôl függetlenül is kiváló műveket alkottak, és ezek a hibák semmit sem csorbítanak e könyvek értékén. (Nyilván vannak kirívóan ostoba, tudománytalan könyvek, de most nem ezekre gondolok.)
Sokkal inkább azért, mert fogalmunk sincs arról, hogy egy feltételezett világban mennyire igazak az általunk ismert tudományos ismeretek. Ki állíthaná, hogy csak ez és ez létezhet, minden más valótlan feltételezés? És éppen ez az a pont, ami rengeteg történet lényegét megadja - elszakad az ismerttôl, megmutat egy lehetséges ismeretlent.
Ilyen szempontból pedig nem sok jelentôsége van mondjuk Naprendszerünk fizikájának, vagy hogy milyen általunk megismert (és kémiai, biológiai meg sok egyéb szempontból analizált) életformák léteznek a földön...
(Legalábbis remélem, hogy nincs igazuk azoknak a tudósoknak, akik azt állítják hogy csak szén ill. szilikon alapú élet lehetséges.)
No, szerintem épphogy nem kérdés immár, irodalom-e a scifi. Maximum az vitás, az irodalom melyik zugába tartoznak a különbözô scifi munkák, mivel szerintem ez nem egyértelmű. Szórakoztató, filozófiai körbe tartozó, esetleg tudományos netán szépirodalmi témájú vagy valami más egy könyv?
Azzal természetesen egyetértek, hogy a - különösen az utóbbi idôben - megjelenô könyvtömegekben rengeteg vacak van. Ettôl függetlenül nem hinném, hogy egy mindenki által elfogadható rendszert ill. mérômódszert be lehetne vezetni, mely minden kétséget kizáróan eldönti egy-egy mű irodalmi értékét vagy minôségét. Ez az ügy szubjektivitásánál fogva nem tartozik a legeszerűbbek közé...
Sok újat persze nem tudok mondani, de azért legyünk elöl. Lem, Zsoldos Péter és Clarke. És olvasott valaha valaki Kaszás Istvánt ? Kozmosz sorozatban jelent meg és ő is zseniális.
Bocs Saláta, de mégegy dolog eszembe jutott. Ez kicsit durva lesz, de kíváncsi vagyok rá.
Van egy ismerősöm, tök értelmes, 3 egyetemet végzett, 5 nyelven beszél, valami hiper menedddzser. És legszívesebben Vivian Fable vagy ki által írt könyveket olvas. Én egyet próbáltam, de az valami röhej. Ő is azt mondja, hogy röhej, de kikapcsolja.
szvsz a Parfüm nem sci-fi...vagy nem ez volt a kérdés?
tényleg jó hogy könyv! csak hogy örülj :))
és hova sorolnátok Borgess, Boris Vian, E.T.(A. :)) ) Hoffman könyveit
szerintem nem SCI-fik lehet hogy FI, de a SCI igencsak hiányzik
azt hogy mi a fantasy megint jó kérdés (...van egy Fantasy topic is)
mer' pl. a Shadowrun mi lehet? ahol elfek vannak +- mágijjja az legyen a fantasy :)
Ha beismerem, hogy nem bírtam elolvasni a Gyűrűk Urát, akkor is hajlandó vagy kötözködni velem? Megpróbáltam. Most már tényleg érdekel, hogy olvastam-e fantasy-t. Akkor kezdem sorolni az általam olvasott könyveket. (:-))
Miért vagy bunkó? Nem vagy bunkó.
A speciális élethelyzet továbbra sem meggyőző. Mi az, hogy nem kerülhet oda az olvasó? A múltba kerülhet? Olyan könyvtárba kerülhet, ahol angyalok garázdálkodnak? A mába kerülhet XIX. századi szemmel? Egy londoni hippi klubba kerülhet? Elvben persze az utóbbiba igen, de elvben a Holdra is repülhetek még az életemben.
De azért nem rossz a definíciód. Nem született jobb ennél, s talán nem is kell. Megint az a törekvés, hogy skatulyázzunk be dolgokat.
Persze, hogy meg kell haladnia az általános műveltséget az író ismereteinek. Akár sci-fit ír, akár mást. Tényanyagban lehet, hogy nem kell tudnia a középiskolás anyagot, de hogy nagyobb rálátása kell legyen, az tuti.
(A mikrofilmről épp ma vitáztunk, hogy meddig fog még élni. Szerintem sokáig. Még a lyukkártyát sem vetném el. A lyuk széle, mint analóg vonal, baromira sok infót hordozhat.)
Az miért ciki, ha nem működik az evolúció? (Melyik az a Zsoldos Péter, ahol Orchidea szirmokká válnak az emberek?) Azért lehet az evolúción kívül más verérlő elv is. (Hagyjuk a vallást, nem arra gondolok. Nemtom mire.)
Szerintem tudnának sci-fit írni a jó írók.
A fénysebesség túllépése teljesen bevett Asimovnál is, pedig arra nagyon azt mondják, hogy nem lehet.
Mindezek ellenére, azt hiszem értem, amit írsz, s tényleg azt gondolom, hogy a szükséges pontosságot elérte a definíciód. Ezek szerint a Virágot Algernonnak sci-fi. Az Angyalok lázadása nem sci-fi, hanem fantasy.
A Parfüm? Olvassátok mán el! Még az írója is eszembe jutott. Süskind. Vagy ilyesmi.
Hurrá, imádok kötözködni, de csináljuk jól! Legyenek érveink, és ütköztessük őket!
Ok, a speciális élethelyzet ül, tényleg gyenge definíció, de később részletezem, hogy olyan ez a speciális, ahova az olvasó nem kerülhet. Legalábbis ebből indul ki az író. Nem arról van szó, hogy a sci-finek azt kell megmagyaráznia, hogyan került a konkrét hős a konkrét helyzetbe, hanem azt, hogyan lehet az általunk ismert szabályok alapján, hipotézisek továbbgondolásával, apróbb csúsztatásokkal létrehozni a sci-fi világképét a mai hétköznapokból.
És ahhoz, hogy klasszikus sci-fit írjon valaki, mint a hatvanas években, ahhoz pedig igenis olyan tudományos ismeretek kellenek, amik meghaladják az általános műveltséget. Az irodalmi műveltséghez nem kell természettudományos műveltség. Valaki lehet jó író, sőt filozófus, anélkül, hogy középiskolai szintű ismerete lenne a biológiáról és fizikáról. Ha viszont sci-fit ír, és a jövő világában lyukkártyákon és mikrofilmen tárolják az adatokat, valamint a távoli bolygón nem működik az evolúció, az vér ciki. De komolyra fordítva a szót, a sci-fi a hatvanas években arra szolgált, hogy irodalmi igénnyel, szórakoztató formában gondoljanak végig olyan elméleteket, melyeket a hétköznapi emberek is megértettek. Ma már a "csak" írók nem tudnak jó sci-fit írni, mert bennemaradnak a zavaró hibák, ha meg feladják a tudományosság igényét, nem lesz sci-fi. Nem az a sci-fi, ami a könyvesboltban, meg a keresőprogramban az.
Például te is biztos olvastál fantasyt, pl. Gyűrűk Urát, meg ezernyi mást, ami a sci-fi polcán volt, de nem magyarázgatta mi miért van. Sorold fel milyen könyveket olvastál, megmondom fantasy-e :-)) (Bocs, tudom, hogy bunkó vagyok)
Ha kötözködni akarnék, minden sorodba bele tudnék kötni. (Az első 3-at kivéve.)
És most kötözködni akarok:
Vannak sci-fi versek is, de nem ez a lényeg.
Minden irodalmi mű speciális élethelyzetbe helyezi a szereplőket. Sokszor persze ezek nagyon hétköznapinak tűnnek, de valami egyedi azért mindig van. Nagyon sokszor nem magyarázza a sci-fi sem, meg más regények sem, hogy miként került abba az egyedi helyzetbe. Ott van és kész. Nem mindig érdekes, hogy racionálisan elfogadható-e a helyzet. Elképzelhető, hogy lesz olyan helyzet, vagy nem is foglalkozik vele.
Szerintem nem kell annyira sok tudományos ismerettel rendelkeznie egy sci-fi írónak. Jó, Asimov valamennyire tudós is volt, de Lem "csak" író. Művelt, tájékozott, de nem tudós. Ha egy író meg nem művelt, tájékozott, akkor ott bajok vannak. Egy két könyve még lehet érdekes, főleg ami önéletrajzi ihletésű, de nem hiszem, hogy több jó könyvet is tudna írni. Aki nagyon tudományoskodva akar sci-fit írni, ott úgyis benne maradnak hibák, amik bosszantóak lesznek. Erre volt példa az a Sagan, vagy ki, aki engem határozottan zavart.
Furcsa amit írsz a szkeptikusságról, racionalitásról, meg a fantasyról. Erről nem merek állást foglalni, mert (azt hiszem) egy fantasy-t sem olvastam.
Lehet, hogy így az első hozzászólásban nem döntök el vitás kérdést, bár képes lennék rá :-)
Először is, mi a sci-fi, és hogy határolható el a fantasytól?
A sci-fi és a fantasy tematikus kategória, ami leginkább a regény műfaján belül létezik. Elképzelhető lenne sci-fi dráma, eposz, és vers is, de gyakorlatilag a regényen és a novellán kívül nem született más műfajban ilyen mű. Amit így hívnak (pl. űreposz, az sem az.).
Az elkülönítés alapja az, hogy a sci-fi és fantasy alkotásokban speciális élethelyzetekbe helyezik a szereplőket, és ilyen körülmények között próbálnak az általános műfaji jellemzőknek megfelelni (fordulatos, izgalmas cselekmény és/vagy érdekes jellemek ábrázolása, interakciója, konfliktusa és/vagy történelmi analógia, és még millió lehetőség, mivel a regény a leggazdagabb célkitűzéseket megvalósítani képes műfaj). A sci-fi és a fantasy egyaránt olyan helyzetben szerepelteti hőseit, mely az olvasó számára elérhetetlen, s ezáltal egyrészt távolságot teremt, másrészt lehetőséget ad egy koncepció korlátok nélküli megvalósítására. A különbség megfogalmazása a legegyszerűbb, bár egyes könyveken belül ez nem mindig elválasztható: a sci-fi belső követelménye a tudományos igényű magyarázat, hogy miként kerülhetett a hős az olvasó számára idegen körülmények közé. Racionális érvrendszer szükséges annak igazolására, hogy a jövőben, másik bolygón vagy egyszerűen az űrben hogyan lehetséges az elfogadott tudományos eredmények alapján az adott körülmények létezése.
Ha ez nincs vagy racionálisan elfogadhatatlan, az illető mű nem sci-fi, vagy nem jó sci-fi. Én személy szerint azért szeretem jobban a fantasyt, mert annak pont az a lényege, hogy feltételezi a mágiát, a misztikát, a megmagyarázhatatlant. A valós életben roppant szkeptikus vagyok, mindent tudományosan, racionálisan vizsgálok, de ha álmodozom, vagy olvasok, nincs igényem a tudományos magyarázatra. Jó, irodalmi igényű sci-fit írni azért nehéz, manapság meg szinte lehetetlen, mert azok, akik rendelkeznek a kellő tudományos ismeretekkel, azok kutatnak, és nem sci-fit írnak. Egyszerre jó író, álmodozó és tudós nagyon kevés van, mert a két szélső teljes életet igényel, a középsővel meg könnyű eltölteni egy egészet. . .
Silverberg és Pohl számomra ismeretlenek. Kicsit többet róla! Ha lehet, más is.
Ha jól értem, mi sem tudjuk eldönteni egyértelműen még azt sem, hogy mit is nevezhetünk sci-finek. Ennél sokkal nehezebb kérdés, hogy irodalom-e. De mint már írtam, ez nem is nagyon fontos számomra. Amit Lalo ír, hogy a kritikusok szerint, ha a könyv "jó", akkor nem sci-fi, elég jellemző az előítéletekre. Minek ilyen skatulyákat alkalmazni? Minden műfajra igaz, hogy nagy tömegű szar van, és kevés kiváló.
Miért mércéje egy alkotás minőségének az időtállósága? Ha egy mű nagyon a napjainkról szól, nagyon aktuális problémákat feszeget, szerintem lehet még remekmű, annak ellenére, hogy 5-10 év múlva érvényét veszti. Azért ha megnézzük Wells, Jókai... sci-fijeit elég avittak.
Vagy ott van az Amerikai Pszicho (kissé félve írom le), szerintem remekmű, de lehet, hogy 5 év múlva semmit sem mond.
Olvastátok a Parfüm-öt? Irodalom? Sci-fi? Remekmű!!!!!!!
Azt írod, idézem:
"Gondolom az utóbb hozzászólóknál már nem is kérdéses, hogy irodalom-e a scifi."
Dehogynem kérdéses. Megállapítjuk ilyen-olyan kritériumok alapján, hogy számunkra bizony néhány - meglehetősen korlátos számú - alkotás megüti mércét, de mit csináljunk a zömmel? Ha statisztikai alapon vizsgáljuk meg az eloszlást, azt hiszem, nagyon rosszul járunk. Marad a két véglet, igen, ezek és ezek már nem sci-fik; ez a józanabb irodalomkritikusok hozzáállása, akik nem parentálják el eleve az ezzel a cimkével megvert műveket, és az ellentéte ennek, a bigott sci-fi hívők véleménye, ami szerint viszont a nagy tömegű selejt nem sci-fi, a csúcsok minősítik a műfajt.
Hát, kedves dr_strange, Eco-t észre sem vettem. Egyébként az előzőleg megadott Könyvkereső linken a keresés, majd az összetett keresés gombot választva, a kulcsszóhoz "tudományos-fantasztikusat írva" és leszűkítve 1999-re kaptam az előző listát. Most már ránéztem magára a könyvre is, és témakörként a szépirodalom, prózairodalom és tudományos fantasztikus volt megjelölve. Ezt valószínűleg a kiadó adta így meg.
Végül is, egy kis jóindulattal... (Vagy rosszindulattal?)
Ahogy elnézem, nélkülem is mindenki Lemet dicsőíti. Nagyon helyes. Számomra is ő az abszolút első helyezett, de utána képtelen vagyok rangsort állítani. Wells, Clark, Asimov vagy Sheckley, Silverberg, Pohl és még sokan mások... mindegyiknek vannak nagyon jó könyveik, amelyek között nem is akarok listát kialakítani. Maximum azt lehetne hozzátennem, hogy egyeseknek több könyvét olvastam (meg több nyelven).
(Gondolom az utóbb hozzászólóknál már nem is kérdéses, hogy irodalom-e a scifi).
Ami pedig az új könyveket illeti, egyre gyakrabban választom az újraolvasást, mint egy új kiadás megvásárlását.
GPF eredeti kérdése, hogy mit is olvasson manapság, engem is elgondolkoztatott. Az az igazság, hogy nem igen emlékszem kiemelkedő műre a közelmúltból. Amire a boltok kínálatából emlékszem - és persze nem vettem meg - az mind gagyi dolognak tűnt. De, hogy sportszerű legyek, lekerestem a Könyvkeresőben az idei termést és ezeket találtam. Hát most mondjátok meg, van ezek között elolvasható darab? (A Zsoldos könyv nem ér, újrakiadás!)
1 - 58 / 58 könyv
Jégmágia. Fantasy antológia
Cherubion Könyvkiadó , 1999 ~ 1198 Ft
A csillagok fiai 1.
Aldrin,Buzz; Barnes,John ~ N & N Könyvkiadó Bt. , 1999 ~ 700 Ft
A csillagok fiai 2.
Aldrin,Buzz; Barnes,John ~ N & N Könyvkiadó Bt. , 1999 ~ 700 Ft
Sötétkard
Anderson,Kevin J. ~ Lap-Ics Könyvkiadó (AQUILA) , 1999 ~ 799 Ft
Történetek Jabba palotájából
Anderson,Kevin J.(szerk.) ~ Aquila Kiadó , 1999 ~ 998 Ft
Lám, milyen az emberi emlékezet, kiveti a sémába nem illő elemeket! Ha Lem-re gondolok, eszembe se jut ez a műve. Valóban, a Magellán felhő legfeljebb közepest érdemel, s ha Lem saját művei alkotják a mércét, akkor csak elégségest.
A Legyőzhetetlenben valóban nagyobb valószínűségűnek fogadjuk el az író által sugallt elméletet mint pl. a Solarisban, de azért sem itt, sem ott nincs lezárva kérdés, Lem művészetének egyik lényeges eleme a lezáratlanság, a végleges megoldások kerülése, az alkotó bizonytalanság, többértelműség fenntartása. Lem is elveti a mindentudó kommentátor szerepét, mi, az olvasók is a szereplőkkel egyidejűleg jutunk bizonyos felismerésekre, vagy kezdünk kételkedni eddigi véleményünkben. (Mindez nem vonatkozik a robot mesékre, ott épp a mindentudással felruházott írói kommentárok adják a meghökkentő és mulatságos elemek javát.)
Ami Zsoldost illeti, ezekről van szó pontosan, "A holtak nem vetnek árnyékot" és az "Utolsó kísértés" szerintem lényegesen elmarad többi művétől.
Emlékszik-e még valaki az Aréna című rövidfilmre, ill. az alapjául szolgáló Matos Lajos novellára? Ha a magyar sci-fi aranykönyvét kellene összeállítanunk, helye lenne benne!
Kedves Lalo!
Az én sorrendem majdnem ugyanaz, mint a Tiéd (csak Zsoldos P. előrébb van)! S ez jó...
Ad 1, vagyis ad Lem )
a) "Nem is igen tudnék közepes, vagy rossz művet megemlíteni munkásságából." Megpróbálhatom? A "Magellán-felhő" (egy regény a korai korszakából) legfeljebb közepes. Szerintem.
b) "S ez az egyedüli, ahol VAN magyarázat." (Ti. a "Visszatérésben" ) Mire? Az idegen világ - s benne az "idegenül mozgó" ember viselkedésére? A Legyőzhetetlen-ben Lauda doktor elmélete többé-kevésbé bizonyítás nyer a mű végén, tehát vagy nem illik a sorba, vagy nem erre vonatkozott a megállapításod. Az "Éden"-ben nem lehet célja a hajótörötteknek, hogy megismerjék a duplák társadalmi viszonyait. Tehát - teljesen logikusan - a magyarázat sem a regény része. Abban persze igazad van, hogy a szereplők rádöbennek, nem alkalmazhatóak saját - meglehetősen "homomorf" elképzeléseik. (Elutasitjak a "katonai jellegű" beavatkozást.)
Ad 3, vagyis ad Zsoldos )
a) "Az utolsó két könyve viszont már nem tetszett... " Melyik kettő? Írásának vagy kiadásának sorrendjében? "A holtak nem vetnek árnyékot", az "Utolsó kísértés"?
kétségkívűl az. vonnegut írta, hogy egyszer megkérdezte szereksztőjétől, minek tartja a sci-fit. ama úriember az irodalom legaljának mondta.
igaza van.
Ez tetszik nekem, hogy én itt durváskodom, ti meg lekedveseztek.
Kedves dr_strange!
Épp az a bajom Bradburyvel, hogy túl nagy a kulimász. Nem kell ennyire eltúlozni a dolgokat, hogy konfliktusok legyenek, sőt, így még jobban elidegenít, nem érzem magamhoz közelállónak sem a problémát, sem a szereplőket, sem semmit. ("Jönnek a tűzoltók, tűz lesz!")
Pl. ezért nem tetszettek az előbb írtak sem. Lalo írta a Szép új világot, azzal is ilyesmi volt a bajom.
Kedves Lalo!
A Summa Technologiae nekem is nagyon tetszik, tetszett, de azt nem nevezném sci-finek. Azt hiszem, újra kellene olvasnom pár Lem-et, lehet, hogy túl fiatal voltam.
A Virágot Algernonnak is nagyon jó, de szerintem az sem sci-fi. (Bár ezt nehezen tudnám megindokolni.) Meg a Kazohínia sem. Vagy csak régebbi?
Bocs, azt hittem az Ogg is Zsoldos Péter.
Olvastátok a Kék szigetet? Az úúúúgy tetszett nekem ifjú baloldali koromban!
Most akkor mit olvassak? Lemet, vagy a Császár új elméjét?
kedves GPF:
hogy Bradbury túl sötéten látná a jövőt? Lehetséges. De ha mindent szépnek és idillinek képzel el, akkor hol a konfliktus, ami előrehajtja a művet? Végülis (szerintem, persze) az irodalmi művek többsége arról szól, hogy az ember hogy mászik ki egy olyan kulimászból, amit többnyire maga okozott magának.
Roppant szórakoztató, ahogy osztályozod a szerzőket, talán nem is lenne rossz egy ehhez hasonló opusszal mindenkinek bemutatkoznia, leleplezve értékitéleteit. Aztán persze lehetne kifinomult érveléssel is győzködni vitapartnereinket meggyőződéseink helyességéről.
Szerintem az
1. Lem, minden vonatkozásban. Nem is igen tudnék közepes, vagy rossz művet megemlíteni munkásságából. Még az Asztronautáknak is vannak kimagasló érdemei az idegen technikai civilizáció leírásában, már akkor is jól látta, hogy az idegent idegenségével, ismeretlenségével kell jellemezni, nem lehet saját elképzeléseink kalodájába zárni. Ez a nézőpont érzékelhető az Éden c. művében, teljesedik ki a Solaris c. regényében, ill. az emberiség megváltozott viszonyaira alkalmazva a Visszatérésben. (S ez az egyedüli, ahol VAN magyarázat.) Ebbe a sorba tartozik még a remek Legyőzhetetlen és az Úr hangja is.
A "komoly" írások mellett hasonlóan magas színvonalúak a szatírikus és mesés történetek is - ki nem emlékszik Ijon Tichyre, Tarantoga professzorra, Trurlra és Klapanciuszra, a robotmérnökökre - akiknek kalandjai mind filozófiai mélységűek, s mégis pukkadozva nevetünk vagy iszonyodunk a történetekben szereplőkön, gyakorta saját magunkon, a "sápatagokon".
S ha még van kedvünk elméleti problémákkal is foglalkozni, ott a Summa Technologiae - talán éppen napjainkban a legidőszerűbb Lem elmélkedése a virtuális valóságokról - és a Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia, amelyben a pályatársakon veri el a port irodalomelméleti alapokon.
Tehát Lem irodalom 100%-ig és csillagos ötös.
2. helyezett nálam a Sztrugackij testvérek munkássága. Szintén nem adtak ki a kezükből csak magas színvonalú műveket. Már a Rákok a szigeten-ben s számos más novellában is megmutatták érzékenységüket arra, hogy az élesen exponált fantasztikus alapötlet mellett az emberi viszonyokat is megragadóan ábrázolják. Ugrás a jövőbe, Nehéz Istennek lenni, Piknik a senkiföldjén és Metagalaktika különszámában megjelent műveik egyaránt erről tanúskodnak.
Irodalom 100%-ig és jeles.
3. helyen nálam Zsoldos Péter áll. A Viking visszatér űrhajós-ősember kapcsolatának ábrázolását nehéz lenne felűlmúlni. A Távoli tűzben már az űrhajós-ókori ember és társadalom viszonyait vizsgálja, slusszpoénként a végére illesztett zseniális "régészeti" epilógussal. A Feladat és az Ellenpont megint csak az ember helyét próbálja definiálni a technlógiailag "túl"fejlett térben. Az utolsó két könyve viszont már nem tetszett...
Irodalom 100%, és két kivétellel jeles.
Ezek után már további sorbarendezés nélkül jönnek a kedvenc írók és művek, egyeseknél kevésbbé vagyok meggyőződve az irodalmi értékről, de a jó alapötlet sokszor önmagában is meggyőző tud lenni.
Asimov, Bradbury, Clarke, Herbert: A Dűne (csak az első rész), Lengyel Péter: Ogg második bolygója, Huxley: Szép új világ, Szathmáry Sándor: Kazohínia, Keyes: Virágot Algernonna, stb.
Csak nem sikerült kavicsot dobnom az állóvízbe? Eddig az ilyen hozzászólásaim után meg szokott szűnni a topic.
No.
Szerintem tök mindegy, hogy valami irodalom, vagy nem irodalom. Vannak olyan könyvek, amiket szívesen olvasok, meg olyanok, amiket nem. Engem valahogy ez érdekel igazán. Nem hiszem, hogy abszolut értelemben el lehet dönteni, hogy mi az értékes mű. Elég okos dolgokat írtatok ahhoz, hogy egyéni vélemények is sarkosan megjelenhessenek. Meg úgy láttam, hogy több olyan ember is megszólalt, akinek hasonló az izlése mint nekem, s tanácsot szerettem volna kérni. De tanácsot csak úgy tudtam kérni, ha nagyvonalakban ismertetem a véleményemet pár dologról. Nem nagyon akartam hosszas elemzésekbe belemenni, de bármelyik lenti állításomat részletesebben is leírhatom.
Jó a Parnasszusi szupermarket hasonlat, de elég messze áll tőlem. Sarkos véleményeim szoktak lenni, de tisztelem a másokét, nem szívesen osztogatnék én engedményeket. Főleg nem csinálnék olyan rekeszeket.
Ha ennyire tágan értelmezzük a Sci-t, akkor minden regény Sci-fi, hisz hol nincs pszichológiai, vagy szociológiai konfliktus, esemény? Akkor ott mi van?
Rendben van, hogy a pszichológia is tudomány, de (szerintem) egy pszichológiai konfliktust feszegető mű akkor Sci-fi, ha valami olyan törvényszerűséget feltételez, ami ma még nincs úgy, de lehet, hogy úgy lesz. (Ez baromira pongyola volt.) Pl. az Alapítványban a Mutáns vonal, az mondjuk egy pszichológiai Sci-fi.
Lehet, hogy az a baj, hogy nem tudom annyira sötétnek elképzelni a jövőt, mint pl. Bradbury, vagy Orwell, vagy a Brazil. Ezek nekem nem annyira tetszettek. Szerintem már ma túlhaladottak. Bocs.
