Már megbocsáss, de egy milliomos garázsában álló de utcai használatra nem feltétlenül alkalmas viszont pöccre induló luxuskategóriás "széttuningolt díszautók" mondjuk nem használhatók a daytonai, vagy bármilyen utcai versenyeken?
Hát lehet, de nekem az a benyomásom, hogy, ez csak manapság divat. Mármint, hogy életlen kardokat, falra akasztani, meg puskautánzatokat vitrinbe tenni. Szerintem amik akkoriban díszítették a módosabb épületek belsejét, azok a tárgyak, pláne, ha fegyverekről van szó bármikor használhatók voltak. Persze ez csak az én véleményem.
Tregyük fö, hogy az az Atlantis maradt meg, akik minden ezen wallaghóditó - bóditó... nos hogy milyen volt az az Égi - Város, ami leszáll vala, azt is láttam, de ha a földre, akkor ténleg inkább a Jupitvarba, nem Juh rusa -usa álomba? -mikor a kecskék, miért nem akarják vala?
Szóval, Atlantis, ami a Láthatatlan Város, ma is létezik, s nemcsak hogy a Piramisok földbe le - fel járók, hanem az Egyiptom épitkezés, elsősorban föld allatti, másodzor, totta egy az egyben, kapicapolásba vannak, (voltak) ma is, a Piramis épitők... zerintem ezek az örök Globa Lizardok, mikor azokat az Óriás Gépeket, meg város nagyságu égi (ür) hajókat épiteni, bizon a földön lévők öcckapa kapitalizma izma s izmusaik citizése is, ami ténleg mindenki aki "élhet" annak totta robotnak ke lennie?
Kjérdem, látjájájájájájjjjjj....tok tek tök nak nak nak... az öccejáccást?
Köszönöm Önöknek, hogy az olvasói kérdések – és részben az én dilemmáim – miatt is interjút szíveskedtek készíteni Patrick Heron ír szerzővel (képünkön). (Hetek, 2006. július 21.) Kíváncsian vártam a véleményét a gigászoknak több apokrifben (a Jásár könyve, a Jubileumok könyve) és az Énok első könyve című pszeudoepigrafában leírt 3000 rőfnyi (illetve a görög nyelvű Énok könyve töredékekben 300 könyöknyi) rendkívüli méretével kapcsolatosan. Az interjúban Heron úr, ezt cáfolandó, egy egyszerű „képtelenségnek tartom”-mal válaszolt, és hozzátette, hogy szerinte „a reális szám 4-6 méter lehet”. A gigászok nagyságára vonatkozó adatokat „különböző arányok” szerint a mai mértékegységekre átszámoló tudósok következtetése és az ősi iratokban szereplő méretadatok számomra továbbra is ellentmondásosnak látszanak. Ha ugyanis az „óriások” magassága 4-6 (vagy a maximum 10-13) méter, akkor ez kellene, hogy megfeleljen a három apokrifben leírt 3000 rőfnek, amiből könnyen kiszámítható, hogy egy rőf kb. 2-4 mm. Nos, ez nyilvánvalóan nem lehet helyes, már csak azért sem, mert nem logikus, hogy miért ilyen pici mértékegységben (paraszthajszálban) adta volna meg a fent jelzett mindhárom nem kanonikus könyv az „óriások” méretét. (Egyébként a rőf a Magyar Néprajzi Lexikon szerint „a kar hosszúságát, ill. a kifeszített kar hosszát a mell közepétől a hüvelykujj hegyéig alapul vevő hosszmérték”. Értéke az idővel is és a helyektől függően is változó volt, de még a kisrőf is 0,3 m volt!) Végül egy képet mellékelek, amely a bagdadi múzeumban készült a sumer korból származó harci bárdokról."
Hát talán egy katedrálist kellett volna? Talán a piramisformát lehet a legegyszerübben felépíteni a cukorkák egymásra rakosgatásával.Szerintem csak egy kis színt akartak belevinni az unalmas nyelvtanórába.:-)
Akkor valószínűleg csak úgy mellékesen jöhetett ez csak szóba .Talán az egyik gyerek mondhatta az órán hogy rabszolgák építették és ők erre reagáltak..
Nos én azért gondoltam a jódra, vagy jódtartalmú anyagra, mert a napfolttevékenység, illetve igen erős napkitörés, módosíthatja a föld mágneses terét, ami ugye védőpajzsként szolgál az intersztelláris szél ellen, de ha gyenge a pajzs a káros sugárzások akadály nélkül érik el a felszínt, és esetleg Ré ad hoc ötlete a sör+ esetleg jód persze óriási mennyiségben, talán valamiféle védelmet adhatott a káros sugárzások ellen. Írjunk egy "Boollyvoodi" forgatókönyvet. Szerintem van már itt annyi ötlet egy jó filmhez, Emmerich meg Spielberg elmehetnének a sunyiba.
Na! Ígértem, hogy megtudok valamit a töri különóráról, bár tegnapra mondtam. Hát öööööö annyit sikerült megtudnom, hogy nem töri volt, hanem nyelvtan, és 5. osztályosok számára készült könyv szerkesztői voltak, hogy sikeres-e a tankönyv stb. viszont volt benne ókori építészet, valamint képeket kellett párosítani zenével, vagy hangokkal. Egyenlőre ennyit tudok.
Csábítóan hangzott az elgondolásod s ezért utánanéztem egy kicsit, de sajnos van egy bibije, ugyanis Egyiptomban a sőrt nem főzéssel készítették.
Az egyiptomi mitológia szerint maga Ozirisz isten tanította meg az egyiptomiakat sört főzni. Az ókori Egyiptomban a sört sok helyen pékségekben állították elő. Nem főzéssel állítottak elő sörcefrét , hanem árpakenyérből és lezárt edényben szobahőmérsékleten tárolták.
Viszont Kr. e 2. évezredtől tenyésztett kultúrákat használtak föl a sörkészítésre. Többféle sörük volt: korma: gyömbérrel ízesített sör, hag: legrégebbi egyiptomi sör, ezenkívül ízesítettek még sört datolyával és datolyalevéllel is.
A sőrt meg a Égi Tehén mítosza szerint nem belsőleg hanem külsőleg használták.
"Az Égi Tehén mítosza címen ismert egyiptomi szöveg szerint Ré főisten az Elephantos szigeti papok és a sör segítségével menti meg az emberiséget. A megmenekülésről az áradás évszak első hónapjának 20. napján emlékeztek meg, amely napot a „Részegség ünnepe” néven ismertek.
Az Égi Tehén mítosza (modern cím) egyiptomi istentörténet a Kr. e. XIV. századból. Azon kevés számú egyiptomi istenszöveg közé tartozik, amelyek nemcsak az istenek lényével, hanem történetükkel is foglalkozik.
Legrégibb változata Tutanhamon fáraó sírjából került elő, később más fáraók is felíratták sírjukba. A történet a világ megromlásának okát ismerteti, története szerint az ősidőkben a Napisten (Ré) az istenek és az emberek felett egyaránt uralkodott. Mikor azonban megöregedett, és „csontjai ezüstté, teste arannyá, haja lazúrkővé vált”, az emberek összeesküvést szőttek ellene. Ré az istenek tanácsára a szemét küldte ki ellenük egy vad oroszlánistennő képében, később azonban megkönyörült rajtuk, de ekkor már csak csellel tudta a gonosz szörnyeteget megfékezni: vörös festékkel kevert sört öntetett ki a földekre. Az istennő azt hitte, hogy vér, belekóstolt, lerészegedett, és nem bántotta többé az embereket. Ré ezután már nem akart többé az emberek közt élni, mivel kiismerte gonosz természetüket. A tehén alakjában elképzelt égistennő hátára ülve eltávozott a földről. Megteremtette a túlvilágot is, ettől fogva az istenek és az emberek nem laktak többé együtt, s a földön megkezdődött a háborúskodás."
Két dolog után még érdemes tán utánanézni ,az egyik az hogy vajon Ré öregedése mit jelképezhet"Mikor azonban megöregedett, és „csontjai ezüstté, teste arannyá, haja lazúrkővé vált”, a másik hogy miből is készült akkoriban az a vörös festék ami a sörrel keveredve megvédte a földeket a( gigantikus Naptevékenység?) káros hatásaitól..
Az ókori Egyiptomban a sör hihetetlenül népszerű volt, amit a Királyok Völgyében található sírkamrák falfestményei és a fennmaradt papirusztekercsek is bizonyítanak. Ám a sör Egyiptomban nem csak a gazdagok privilégiuma volt, egyszerű emberek és rabszolgák is ugyanúgy fogyaszthatták! Az egyiptomiak az i.e. 1800 körül már ismerték a kifejezetten a sör erjesztésére való élesztőket.
"A szolgálólányok komlóból sört készítettek, és Ré vörösre festette a folyadékot. A vérszínű sört óriási edényekbe töltötték; hétezer korsó telt meg a részegítő nedűvel. Másnap hajnalban - midőn Hathor végleg el akarta pusztítani az embereket - Ré így szólt: - Megmentem a halandókat az istennő bosszújától! Megparancsolta, hogy az emberek rejtekhelye körül árasszák el a földeket a sörrel; és amikor az istennő alászállt, arcát a bíborszín folyadék tükrözte vissza."
és akkor nézzünk csak bele a serfőzés menetébe:
Cefrézés [szerkesztés]
Miután a malátát előkészítették, megkezdődhet a tényleges sörfőzési folyamat. Erre Észak-Európában, Angliában és Amerikában az ú.n. infúziós eljárást, míg Közép-Európában a dekokciós eljárást alkalmazzák. A dekokciós eljárás esetén a malátaőrleményt nagy cefréző kádban langyos vízzel keverik, és a keverék 1/3 részét főzőüstbe eresztik. Ezt a részletet itt fokozatosan forrásig melegítik, majd egy ideig forralják, aztán visszaszivattyúzzák a keverék többi részéhez a cefréző kádba. Ettől a cefre 50-55 °C-ra melegszik. Ugyanezt az eljárást még kétszer megismétlik, amire a cefre 62 °C-ra, majd 75 °C-ra melegszik fel. Ezután addig keverik a cefrét, míg a keményítő elcukrosodása befejeződik. Ez abból vehető észre, hogy a cefre jódoldattal nem adja a keményítőre jellemző kék színeződést. Az infúziós eljárás esetében, az egész cefrét egyszerre melegítik fel a kellő 65-72 °C-os hőmérsékletre. Jódpróba
Jód az egészségügyben
* 3%-os vizes oldata (mivel vízben gyengén oldódik, alkoholos oldatát hígítják vízzel) jelen van az elsősegélydobozokban, sebek fertőtlenítésére és szükséghelyzetekben víz fertőtlenítésére használjuk (3 csepp/l és hagyjuk fél órát állni).
* Mivel elnyeli a röntgensugarakat, kontrasztanyagként használják egyes vizsgálatoknál./szerintem itt ez a lényeg/
* Két, gammasugarakat kibocsátó izotópját (131I vagy 123I) a pajzsmirigy működésének vizsgálatára használják (szcintigráfia). * A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Iodum néven hivatalos.
A sörlé szűrésére szolgáló szűrőkádak kettős fenekű nagy kerek kádak, melyeknek felső feneke lyukacsos. Az ide szívatott cefrét ülepítik, ahol a lerakódott törköly szolgál szűrőrétegként. A leszűrt cefrének ú.n. extraktja (oldott anyaga) mintegy 92-94% szénhidrátot (ebből 74-82% erjeszthető, a többi pedig dextrin), továbbá 4-6% fehérjét tartalmaz. Ezt a szűrt levet vezetik aztán a komlóforraló üstbe, ahol folytatódik a sör előállításának menete.
Nos a jód valóban vörösre festi a cefrét, sőt a sugárbetegség esetében is használják.
Hu! Ngyon éedekes dolgot említettél, és már dereng is valami.
A sörgyártás szinte egyidős az emberiséggel. Már a Kék-Nílus völgyében is készíthettek sört, ezt bizonyítja a szudáni ásatások során fellelt közel 7000 éves edény, melyben sör maradványait mutatták ki. Pontosan nem tudjuk, hogy mikor készítettek először sört a világon, de az bizonyos, hogy már az ókori egyiptomiak is foglalkoztak sörfőzéssel a Kr. e. V. évezredben. Egyiptomban a rabszolgáktól kezdve a gazdagokig népszerű italnak számított a sör, amit ebben az időben még datolyával vagy datolyalevéllel ízesítettek és kőkorsókból szalma- vagy nádszállal szívtak ki. Sörfajták
A sörkészítés legrégebbi írásos bizonyítéka Mezopotámiából származik az ie. III. évezredből, a „monument Bleu”. A sörkészítést már ismerték, sőt törvényben is szabályozták. A sörök minőségének biztosítására vonatkozó szabályokat Hammurápi törvényoszlopán szabályozták, és azok megszegőit súlyos büntetésekkel illették.
Az Égi Tehén mítosza címen ismert egyiptomi szöveg szerint Ré főisten az Elephantos szigeti papok és a sör segítségével menti meg az emberiséget. A megmenekülésről az áradás évszak első hónapjának 20. napján emlékeztek meg, amely napot a „Részegség ünnepe” néven ismertek. A sörnek és az élelemnek a neve az egyiptomi nyelvben közös gyökerű. Több előkelő személy sírfeliratában olvasható a következő fordulat: „Megvédtem a szegényeket a gazdagoktól, kenyeret, sört, lepényt adtam az éhezőknek, ruhát a mezteleneknek.” A Démotikus álmoskönyv -ben több sörrel kapcsolatos álom magyarázata is megtalálható, például meleg sörrel álmodni fájdalmat jelent. -Wikipedia
Vajon milyen csillagászati történésbe helyettesíthető be ez a részlet ?
"Ekkor Ré szemét a földre irányította, és az emberek a sivatagba menekültek, mert szívük elszorult a félelemtől. De az istenek üldözőbe vették őket. Az emberek a hegyekbe rejtőztek; az istenek azonban megkérték a nap urát, küldje szemét az összeesküvők után. Ré kiemelte szemét, és a szem alászállott Hathor istennő alakjában. Hathor rettentő pusztítást végzett az emberek között, majd visszatért Ré színe elé." Ré szeme tán Napfolt ? Ré kiemelte szemét tán Napkitőrés ?
"Egy-egy napkitörés alkalmával a kiszabaduló plazma mennyisége és sebessége is jelentősen nagyobb a napszél átlagánál. A nagyobb napkitörések (angol rövidítéssel CME, vagyis coronal mass ejection - koronatömeg-kitörés) során kiszabaduló plazma áramlása másodpercenként akár többezer km is lehet, ám az átlag néhányszáz km/s, azaz a Földünket a napkitörést követően néhány nappal éri el a plazmaáram. "
"A térben és időben változó sebességű és intenzitású napszél hatással van a föld mágneses terére, amit a felszínen mért térerő nagyságának és irányának a megváltozásából érzékelhetünk. Ha például egy napkitörés során elinduló részecskefelhő egy-két nap alatt eléri a Földet, akkor a változás olyan mértékű is lehet, hogy a pólusok közelében az iránytűk össze-vissza forognak. A hullám megbolondíthatja az elektromágneses berendezéseket, a műholdak elektronikai rendszereit, s zavart okozhat a mobilszolgáltatásban is."
"A természetgyógyászok is felfigyelnek az ilyen napkitörésekre. Véleményük szerint ugyanis ezek drasztikus hatással vannak az emberi szervezetre is: átmenetileg legyengíthetik immunrendszerünket. Sokat vitatott kérdés továbbá az is, hogy a Nap működése, így a napkitörések hatással vannak-e bolygónk időjárására. Lassan egyetértés alakul ki abban, hogy igen. Megfigyelések szerint a nagy napkitörések idején, valamint utána, szélsőséges időjárási jelenségek mutatkoznak. "
"Megparancsolta, hogy az emberek rejtekhelye körül árasszák el a földeket a sörrel" A sőr tán megvédheti az embert a káros hatásoktól ? :-)
OFF.Nem semmi.Én ezt a hozzászólásomat kb.negyed kilenckor indítottam útnak s röpke háromnegyed óra alatt be is érkezett.Az esti órákban teljesen használhatatlanná vált a fórum ...
Szervusz Pisti !Most hirtelen nehéz értelmeznem amit írtál mert már nagyon álmos vagyok de remélem nem fogok gyíkokkkal álmodni meg a szinte az összes megállóban vírító 2012-es film és Tutanhamon kiállítás plakátjával aminek már minden részletét ma unalmamban kielemeztem s valahogy nem illett össze nekem a kobrafejfedőben az az ártatlan gyermeki arc és tekintet azokkal az óriási szemekkel . Na majd holnap kielemzem a reptegyikokat s hogy leszürték e már a metrosok a levest az alagutban. S megnézem közben hogy nem e nőttek e már ki a pikkelyek az oltástól a hátamon .Vagy azok már tollak ?:-)
Szerintem nem biztos, hogy bárki el is mondaná"nekünk", hogy mi az igazság. Szerintem ezt a gesztenyét nekünk kell "kikaparni" magunknak. Viszont én találtam valamit, kicsit hosszú lesz, de szerintem megéri elolvasni.
"Tekints ide! Hát nincs-e erre a tekercsre írva? Olvasd el Te, aki majd megtalálod a még meg nem született napokban, s ha isteneid kellő ügyességgel ajándékoztak meg, hogy elolvashasd. Olvasd el, gyermeke a jövőnek, és tanuld meg a múlt titkait, melyek tőled már olyan távol estek, és valójában mégis oly közel vannak." II. Szethi fáraó Anana nevű főírástudója és tanácsosa sorai
AZ EGYIPTOMI TEREMTÉSTÖRTÉNET
Kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak, az alkotó és romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak Nun isten örvénylő mélyén.
Nunvolt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség. Az ősvíz tükrét sűrű sötétség borította, mert a fény szent forrása is Nun keblében pihent. És az istenek létrehozója, a hatalmas Nun megteremtette a napvilágot. Az ősvíz színén zsenge csíra bukkant elő, és hamarosan kecses, sok színben pompázó lótuszvirággá nőtt.
A világ áttetsző, zárt kelyhéből sejtelmes fény derengett, szirmai lassan kibomlottak, és egy tündöklő gyermek bújt ki belőle. Nun életre keltette Nefertumot, a napgyermeket. Nefertum felnyitotta szemét, a sötétség eloszlott, s a világot beragyogta az éltető fény.
A virágbölcsőjéből kiemelkedő napgyermek körültekintett, s a végtelen vízen egy cseppnyi hely sem akadt, ahol lábát megvethette volna. Ekkor a mélyből előhívta az őshalmot. Kilépett a szilárd talajra, és megteremtette Maatot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének túlvilági bíráját. A napisten megpillantott egy karcsú, négyszögletes kőoszlopot, a Benbent, az obeliszk ősmintáját. Felkapaszkodott a csúcsára, körülnézett, és látta, hogy egyedül van. Heper, a felkelő nap ekkor bűvös hatást gyakorolt tulajdon szívére, és létrehozta Sut, a lég istenét, és Tefnutot, a nedvesség istennőjét. Su és Tefnut szerelméből született Geb, a föld és Nut, a mennybolt.
Geb és Nut hosszú időn át szorosan egymáshoz simulva éltek, de egy napon atyjuk elválasztotta őket. Su megragadta Geb asszonyát, és felemelte a végtelen magasságba, hogy megalkossa belőle az ég boltozatját. Nut hatalmas ívben hajolt Geb fájdalomtól görcsbe merevedett teste fölé, talpa a keleti horizontot érintette, kezével a nyugati látóhatárra támaszkodott. Nut a földre tekintett a roppant magasságból, és szédülés fogta el. Panaszaira a lég istene, Su megtámasztotta Nut vállát és derekát, hasát meg csillagokkal ékesítette; e naptól fogva Nut istenasszony uralkodott a mérhetetlen égbolton, férje, Geb pedig a föld hatalmas istene lett.
Ré, a nap két óriási bárkát készített magának. Az egyiken nappal járta be az ég tündökletes tájait, a másikon éjjelente vágott neki föld alatti útjának. És hajnalra újra elérte a napkeleti Benben követ. Minden reggel ragyogó ifjúként indult mennyei útjára - ekkor Hepernek, keletkezőnek hívták -, delelőre már érett férfiként érkezett a mennybolt közepére - ekkor Rének nevezték -, estére mint Atum törődött, fáradt aggastyánként szállt az éji bárkába, és másnap ismét megifjodva kezdte meg nehéz útját. Az égi bárka orrán a haragos Széth őrködött, a vörös isten, és rettentő fegyverével tartotta távol a napisten ellenségeit. A földi férfiak és asszonyok Ré földre hulló könnyeiből születtek. Mielőtt az emberek benépesítették volna Alsó- és Felső-Egyiptom területét, Ré megalkotta a növényeket, az állatokat és a vizekben nyüzsgő szörnyeket.
Ré egykor az emberek és az istenek ura volt. A napisten körül gyülekeztek a leghatalmasabbak; kilenc isten alkotta az istenek testületét: Ré; Su és Tefnut; a gyermekeik, Geb és Nut; Széth és Neftisz; végül Ozirisz és Ízisz ültek itt törvényt. E kilenc isten uralkodott az égen és a földön, a jó és a rossz elemeken, ők döntöttek az istenek harcaiban és vitáiban is. Olyan volt a kilenc isten, mint Nun, az őselem, amelyben hajdan egyek voltak, és amelyből mindannyian keletkeztek. Az emberek pedig nem tisztelték az égieket, és fellázadtak ellenük. Ekkor Ré maga elé hívatta az isteneket, s azok homlokukkal a követ érintve, reszketve omlottak a földre. Ré így szólt Nunhoz, az őselemhez: - Te vagy az ősisten, akiből én is keletkeztem, és te vagy az előttem álló istenek atyja. Tekints le az emberekre, akik az én könnyeimből lettek. E férgek valamire készülnek ellenünk. Szólj isten, mit kell tennem, mert addig nem akarom elpusztítani őket, amíg nem kértem a tanácsodat. - Gyermekem, Ré - felelte a fenséges Nun -, te a saját atyád és alkotód vagy! Önmagad teremtetted magad! Ülj nyugodtan királyi székeden, mert oly félelmetes vagy, hogy puszta tekintetedtől megrettennek az összeesküvők. Ekkor Ré szemét a földre irányította, és az emberek a sivatagba menekültek, mert szívük elszorult a félelemtől. De az istenek üldözőbe vették őket. Az emberek a hegyekbe rejtőztek; az istenek azonban megkérték a nap urát, küldje szemét az összeesküvők után. Ré kiemelte szemét, és a szem alászállott Hathor istennő alakjában. Hathor rettentő pusztítást végzett az emberek között, majd visszatért Ré színe elé. Rét azonban aggasztotta, hogy Hathor kipusztítja az emberiséget, és így szólt: - Hívjatok villámgyors bárkákat, amelyek úgy siklanak, mint az árnyék. Előálltak a sebes hajók, és a hatalmas isten így szólt: - Siessetek Elephantinéba, és hozzatok rengeteg italt. A szolgálólányok komlóból sört készítettek, és Ré vörösre festette a folyadékot. A vérszínű sört óriási edényekbe töltötték; hétezer korsó telt meg a részegítő nedűvel. Másnap hajnalban - midőn Hathor végleg el akarta pusztítani az embereket - Ré így szólt: - Megmentem a halandókat az istennő bosszújától! Megparancsolta, hogy az emberek rejtekhelye körül árasszák el a földeket a sörrel; és amikor az istennő alászállt, arcát a bíborszín folyadék tükrözte vissza. Hathor belekóstolt, kedvére valónak találta, és annyira lerészegedett, hogy fel sem ismerte az embereket. Azt hitte, vérük festette vörösre a föld színét s a vizeket. Így hát Ré megmentette a halandókat a pusztulástól, de ezentúl hallani sem akart a hálátlan teremtményekről. - Elfáradt a szívem - szólt -, nem akarok többé az emberek között lenni. Felszállt bárkájára, és elindult a menny ragyogó útjain.
Szerintem nem biztos, hogy bárki el is mondaná"nekünk", hogy mi az igazság. Szerintem ezt a gesztenyét nekünk kell "kikaparni" magunknak. Viszont én találtam valamit, kicsit hosszú lesz, de szerintem megéri elolvasni.
"Tekints ide! Hát nincs-e erre a tekercsre írva? Olvasd el Te, aki majd megtalálod a még meg nem született napokban, s ha isteneid kellő ügyességgel ajándékoztak meg, hogy elolvashasd. Olvasd el, gyermeke a jövőnek, és tanuld meg a múlt titkait, melyek tőled már olyan távol estek, és valójában mégis oly közel vannak." II. Szethi fáraó Anana nevű főírástudója és tanácsosa sorai
AZ EGYIPTOMI TEREMTÉSTÖRTÉNET
Kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak, az alkotó és romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak Nun isten örvénylő mélyén.
Nunvolt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség. Az ősvíz tükrét sűrű sötétség borította, mert a fény szent forrása is Nun keblében pihent. És az istenek létrehozója, a hatalmas Nun megteremtette a napvilágot. Az ősvíz színén zsenge csíra bukkant elő, és hamarosan kecses, sok színben pompázó lótuszvirággá nőtt.
A világ áttetsző, zárt kelyhéből sejtelmes fény derengett, szirmai lassan kibomlottak, és egy tündöklő gyermek bújt ki belőle. Nun életre keltette Nefertumot, a napgyermeket. Nefertum felnyitotta szemét, a sötétség eloszlott, s a világot beragyogta az éltető fény.
A virágbölcsőjéből kiemelkedő napgyermek körültekintett, s a végtelen vízen egy cseppnyi hely sem akadt, ahol lábát megvethette volna. Ekkor a mélyből előhívta az őshalmot. Kilépett a szilárd talajra, és megteremtette Maatot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének túlvilági bíráját. A napisten megpillantott egy karcsú, négyszögletes kőoszlopot, a Benbent, az obeliszk ősmintáját. Felkapaszkodott a csúcsára, körülnézett, és látta, hogy egyedül van. Heper, a felkelő nap ekkor bűvös hatást gyakorolt tulajdon szívére, és létrehozta Sut, a lég istenét, és Tefnutot, a nedvesség istennőjét. Su és Tefnut szerelméből született Geb, a föld és Nut, a mennybolt.
Geb és Nut hosszú időn át szorosan egymáshoz simulva éltek, de egy napon atyjuk elválasztotta őket. Su megragadta Geb asszonyát, és felemelte a végtelen magasságba, hogy megalkossa belőle az ég boltozatját. Nut hatalmas ívben hajolt Geb fájdalomtól görcsbe merevedett teste fölé, talpa a keleti horizontot érintette, kezével a nyugati látóhatárra támaszkodott. Nut a földre tekintett a roppant magasságból, és szédülés fogta el. Panaszaira a lég istene, Su megtámasztotta Nut vállát és derekát, hasát meg csillagokkal ékesítette; e naptól fogva Nut istenasszony uralkodott a mérhetetlen égbolton, férje, Geb pedig a föld hatalmas istene lett.
Ré, a nap két óriási bárkát készített magának. Az egyiken nappal járta be az ég tündökletes tájait, a másikon éjjelente vágott neki föld alatti útjának. És hajnalra újra elérte a napkeleti Benben követ. Minden reggel ragyogó ifjúként indult mennyei útjára - ekkor Hepernek, keletkezőnek hívták -, delelőre már érett férfiként érkezett a mennybolt közepére - ekkor Rének nevezték -, estére mint Atum törődött, fáradt aggastyánként szállt az éji bárkába, és másnap ismét megifjodva kezdte meg nehéz útját. Az égi bárka orrán a haragos Széth őrködött, a vörös isten, és rettentő fegyverével tartotta távol a napisten ellenségeit. A földi férfiak és asszonyok Ré földre hulló könnyeiből születtek. Mielőtt az emberek benépesítették volna Alsó- és Felső-Egyiptom területét, Ré megalkotta a növényeket, az állatokat és a vizekben nyüzsgő szörnyeket.
Ré egykor az emberek és az istenek ura volt. A napisten körül gyülekeztek a leghatalmasabbak; kilenc isten alkotta az istenek testületét: Ré; Su és Tefnut; a gyermekeik, Geb és Nut; Széth és Neftisz; végül Ozirisz és Ízisz ültek itt törvényt. E kilenc isten uralkodott az égen és a földön, a jó és a rossz elemeken, ők döntöttek az istenek harcaiban és vitáiban is. Olyan volt a kilenc isten, mint Nun, az őselem, amelyben hajdan egyek voltak, és amelyből mindannyian keletkeztek. Az emberek pedig nem tisztelték az égieket, és fellázadtak ellenük. Ekkor Ré maga elé hívatta az isteneket, s azok homlokukkal a követ érintve, reszketve omlottak a földre. Ré így szólt Nunhoz, az őselemhez: - Te vagy az ősisten, akiből én is keletkeztem, és te vagy az előttem álló istenek atyja. Tekints le az emberekre, akik az én könnyeimből lettek. E férgek valamire készülnek ellenünk. Szólj isten, mit kell tennem, mert addig nem akarom elpusztítani őket, amíg nem kértem a tanácsodat. - Gyermekem, Ré - felelte a fenséges Nun -, te a saját atyád és alkotód vagy! Önmagad teremtetted magad! Ülj nyugodtan királyi székeden, mert oly félelmetes vagy, hogy puszta tekintetedtől megrettennek az összeesküvők. Ekkor Ré szemét a földre irányította, és az emberek a sivatagba menekültek, mert szívük elszorult a félelemtől. De az istenek üldözőbe vették őket. Az emberek a hegyekbe rejtőztek; az istenek azonban megkérték a nap urát, küldje szemét az összeesküvők után. Ré kiemelte szemét, és a szem alászállott Hathor istennő alakjában. Hathor rettentő pusztítást végzett az emberek között, majd visszatért Ré színe elé. Rét azonban aggasztotta, hogy Hathor kipusztítja az emberiséget, és így szólt: - Hívjatok villámgyors bárkákat, amelyek úgy siklanak, mint az árnyék. Előálltak a sebes hajók, és a hatalmas isten így szólt: - Siessetek Elephantinéba, és hozzatok rengeteg italt. A szolgálólányok komlóból sört készítettek, és Ré vörösre festette a folyadékot. A vérszínű sört óriási edényekbe töltötték; hétezer korsó telt meg a részegítő nedűvel. Másnap hajnalban - midőn Hathor végleg el akarta pusztítani az embereket - Ré így szólt: - Megmentem a halandókat az istennő bosszújától! Megparancsolta, hogy az emberek rejtekhelye körül árasszák el a földeket a sörrel; és amikor az istennő alászállt, arcát a bíborszín folyadék tükrözte vissza. Hathor belekóstolt, kedvére valónak találta, és annyira lerészegedett, hogy fel sem ismerte az embereket. Azt hitte, vérük festette vörösre a föld színét s a vizeket. Így hát Ré megmentette a halandókat a pusztulástól, de ezentúl hallani sem akart a hálátlan teremtményekről. - Elfáradt a szívem - szólt -, nem akarok többé az emberek között lenni. Felszállt bárkájára, és elindult a menny ragyogó útjain.
