Keresés

Kiveszem az ágyából a könyvet, elteszem.
- Aztán nehogy olvass a takaró alatt, ha kimegyek!
- Ááá, neeem!
- De biztos?
- Biztos. Nem találom a zseblámpám.

Nem saját sztori, de ide kell írnom. Békés Itala mesélte tegnap a tv-ben.

"Anyú, én nem akarok melleket. Nekem elég a hátizsák." :))

Ez inkább anyaszáj,  a meglepő az volt benne, hogy a 9 éves mennyire képben van olyan témákban is, amiről nem is gondolnám.

Fagyiztunk, Luca papírpohárba kérte az övét. Eszegette lassan, közben olvasgatja a pohár feliratát:

- Mi a fene, kézműves fagylalt!

- Ja,  biztosan kézzel keverik el a port a vízzel -jegyzem meg.

Kaján képpel belenyal a fagyiba és cinkos röhögéssel közli: - Aha, szerintem is! :))

Mondom Dávidnak (7), hogy majd a hó végén lesz a márnemtudommi. Mire ő: "hó? de hát mikor lesz még hó?" :)

-- És amikor a K. néni tartja nektek az erkölcstant, akkor is ilyesmikről beszélgettek, mint a L. bácsival?

-- Nem, olyankor lemegyünk az udvarra, és játszunk meg kidobósozunk!

-- Hmm, szép, de annak mi köze van a erkölcstanhoz?

-- Hát hogy olyankor ha valaki csal vagy lökdösi a másikat, akkor a K. néni azt mondja neki, hogy "Ez egyáltalán nem volt erkölcsös!"

Mivel a hét éves fiam érdeklődése eleddig leginkább az autók felé fordult, ezért sportmérkőzésekre nem nagyon jártunk, és a mi tévénkben eleve csak autós műsorokat adnak. Vasárnap mégis kedve volt egy focimeccsre kilátogatni velem, és a nagybátyjával. Az első félidő vége felé értünk oda, akkor még 0-0 volt az állás, a második félidő vége felé viszont már 3-0-ra vezetett a hazai csapat. Gyermekem érdeklődve megkérdezte:

- Anya, ezt hányig játszák?

Aztán megmagyaráztuk neki, hogy az nyer, aki a 2x45 perc játékidő alatt több gólt rúg. :)

Vendégségben, a kétéves rokon kisfiú kimegy és az előszobában nagy robajjal feldönt (az én ülőhelyemről látszik) két ásványvizes flakont.

Lőrincke (8) felugrik:

-- Megyek, megnézem, mit tört össze a gyerek!

Apa most itthon van, de közeledik az idő, mikor le kell váltanom a váltótársam a kamionon, ez kb. három hetes távollétet jelent megint. Próbáltam a kétéves Flórát felkészíteni a "veszteségre", épp az ebédlőasztalnál ültünk:

- Apuci nemsokára újra dolgozni megy, s nem lesz itthon sokáig. De majd egyszer újra hazajön. Ugye jó kislány leszel és szót fogadsz majd Anyának?

- Apuci itthon marad ! - toppantott dühösen a lábával Flóra.

- Nem lehet Csillagom, el kell mennem dolgozni!

- De nem!

Rossz szokásom, ha hazaérek, a zsebemből az aprópénzt, ötvenes, százas érmék, eurócentek, egy - egy ötszázas, ezres bankó, kiteszem az asztal közepére egy csomóba, mielőtt Anya kimossa a nadrágom ezekkel egyetemben.

- Flórácska, apucinak pénzt kell keresnie!

- De hát ott a sok pénz! - mutatott az asztalra Flóra.

"Ez már nem világít. Kifogyott belőle a foszforenergia."

-- Tudod, hogy mekkora a sportpálya?

-- Nem, mekkora?

-- Még annál is nagyobb!

Hétévesem Húsvét vasárnap délelőtt buzgón ecsetelte, hogy ő nem hisz a húsvéti nyusziban, sőt Istenben és Jézusban sem (református oviba járt), mert mind csak mese. Nem próbáltam az ellenkezőjéről meggyőzni. Nem sokkal később megérkeztek az unokatestvérei, ő még a szobában játszott. Bementem, szóltam neki: gyere, nézd meg, ki jött!? Mire ő, felcsillanó szemmel: a nyuszi? Én: neeeem, hát nem az előbb mondtad, hogy az egész csak mese? A válasz, ártatlanul, de kicsit lehangoltan: ja, el is felejtettem!

Annyira édes volt!

Marci (6) már jól ismeri a számokat. Centivel körbe jár, és megméri mindenkinek a fülét, kezét, ujjait.

Mondom én - akinek hosszabb a füle, az a bölcsesség jele, úgy tartják a buddhisták.

Marci: - és te butista vagy?! 

"Ez abban a rajzfilmben volt, tudod! Kankalini a nagy vadász."

Sziasztok, szép estét :) Ki hol él? :)

Nőnapkor Apa nem volt itthon, Dani beteg volt, szóval ő itthon volt. Elmentünk boltba, választott virágot a lányoknak, ki is szállítottuk mindenkinek. Hazafelé elgondolkodik.

- Anya, neked nincs nőnapod?

- De igen Dani, minden lánynak van.

- És miért nem kaptál virágot?

Apás hetet tartunk, mert Anya visszament dolgozni, Apa egy hétre hanyagolja a kamiont, s bölcsi helyett a kétéves Flórával itthon "garázdálkodunk".

Flóra falatozott, nokedlit kis pörköltszafttal. Ezt nagyon kedveli általában, de valamiért most csak nyögvenyelősen, ímmel - ámmal evett. Ha mindent szépen megeszik, szokás, hogy valami nyalánkságot kap a végén, túró rudit, joghurtot, csokit, stb.

Ám most nehezen csúsztak a falatok, de tudható volt, hogy ő már a desszertre "utazik".

- Flóra, ebéd után kapsz túró rudit, ha legalább a nokedli 80 százalékát megetted!

Kisvártatva:

- Apuci, én már megettem a százalékát!

Épp botrány van, elkövettem azt a hibát, hogy betettem az Aranyeső Yuccában c. Bud Spencer filmet, ahol a szőrös óriás elválaszthatatlan társa Girolamo, az indián.

Flóra nem hajlandó elhagyni a tévét, s hevesen tiltakozik a kikapcsolására tett kísérletek ellen:

- Apuci nézni akarom a Pöttyös Indiánt! (az indián szereplőn ugyanis piros pöttyös indián kosztüm van).

ovis beszokás folyamatban :)

- Nem akarok sírni az oviban. Csak itthon sírok. (és valóban csak itthon bőgött egy órát, hogy nem akar oviba menni, az oviban már nem volt gáz :D)

"Ez itt a földből készült tűzhely. Sülik rajta a kismalachús."

-- Tudod, hogy a Viktor már egyedül jön iskolába?

-- Nem tudtam, de ő ugye nagyon közel lakik?

-- Igen. A mamája kiküszöböli az ajtón, óvatosan átjön a zebrán és már itt is van!

"Légy szíves,  hogy   hozd ki"

"ő olyan szigorú a l k a t   "

(Kettéválunk  az úton,sövény-ösvényen )"Most szétváladunk"

"Ez félig szép,félig csúnya kép. Itt elnagyZolt példájul és itt nem tetszik."

"Nézzük meg a Kékfestő fiús mesét,az legalább egy értelmes mese" 

Apa  szereli  a bringát, teljes odaadással,picur nézi. "Apa,ez olyan i n t e n z í v ":)

A motolla-hörcsögünk olyan  megbízható. (hogy érted,hogy megbízható?)  Hogy ki tud jönni,és nem  eszik  meg m i n d e n t. És ha óvatosan lépkedek,csúsztatva  a lábamat, akkor biztos hogy nem lépek rá.

Marci (6) boltost játszik, kiméri az apró koktélparadicsomot. Apjával megeszünk néhány szemet, teljesen felháborodik. "ez játék, ti meg igaziból megettétek!" Aztán reggelinél szorosan mellém áll. "figyellek ám!"

:)))

Lőrincke:

-- Ezek nem csak fúrnak, már fűrészelnek is?

Én, lemondóan:

-- Csinálnak ezek mindenféle hülyeséget! (Túl lelkes-lármás lakásfelújítók a felső emeleten.)

Lőrincke:

-- Bugyiban is pisilnek?

Inkább anyaszáj.

Tegnap ellátogattunk Mohácsra a Busójárás utolsó felvonására, ahol ilyenkor nincs ugyan akkora tömeg, mint előtte vasárnap, de azért a főtér körül szép számmal összegyűlnek a népek. Mivel 7 évesem ilyen szempontból már egy ideje kamaszodik, és nem hajlandó megfogni a kezem, jobb híján a kabátja kapucnijánál fogva próbáltam magam mellett tartani és terelgetni. De a kezemet mindig félresöpörte, és rám szólt, hogy ne fogjam. Mire én:

- Ha elkeveredsz ebben a tömegben, soha többet nem talállak meg, aztán majd kereshetsz magadnak egy új apukát meg anyukát.

Iskolából hazafelé úton a városban számozott buszokat látott, én nem is gondoltam, hogy ezeket nézegeti, vezettem, forgalomra figyeltem. Egyszer csak megszólal hátulról:

- Anya, hány óra van?

- Hát, kicsivel több, mint 4 óra.

- Akkor miért van azon a buszon 6-os szám? Nincs még 6 óra, hogyhogy ilyenkor jön?

Óvodásunk bulibárós hangulata: "me' a nézészét meg a jájászát, cíípőjének a jingászát..." :)))

Hat és háromnegyed évesem tegnap nosztalgikus hangulatba került, miután úticélunk felé, és onnan hazaúton is a régi ovijához közel autóztunk.

- Anya, emlékszel, milyen kicsi voltam, mikor elkezdtem ide óvodába járni?

- Én igen. És te emlékszel?

- Nem.

"májkosbejgli"

Kétéves nagyvárosi fiúval készülünk kilépni egy falusias utcára, de az ajtóban megáll és gondterhelt arccal visszafordul:

-- Nem eszik meg a kutyák Barnabást?

Flóra lányunk most volt két éves.

A minap megnéztük a Jégvarázs c. rajzfilmet. Sokszor van olyan, hogy egy korábbi élményt, kirándulást, játékot, mesét később megbeszélünk.

- Flóra, emlékszel a filmre, amiben a hóember volt?

- Igen!

- Mi volt benne?

- Jávorszarvas, királylány.

- És mi történt?

- Táncoltak, énekeltek.

- És még?

- Aztán iszonyú baj lett.

Anyával csak néztünk: ezt hol hallotta?

Éjjel díszítettük fel a karácsonyfát, hogy reggelre meglepetés legyen Flórának. Csak a nagyobb díszeket és gyertyákat raktuk fel, hogy meglepetés is legyen, de együtt is díszíthessük majd még a nap folyamán.

Reggel felébredt, ilyenkor a mi ágyunkban ébredezik még egy kicsit. Onnan odalát a nagyszobába, meglátta a feldíszített fát, rámutatott:

- Az nem volt!

Aztán feltettünk még együtt sok díszt, szaloncukrot is. Flóra később így mondta:

- Megdíszítettük a fát!

Ment a TV - ben a Különben dühbe jövünk c. régi Bud Spencer - Terence Hill film. Ennek a végén van egy jelenet, mikor egy terem tele van lufival, a két pofongyáros itt számol le a rosszakkal. Megy a bunyó, s az emeletről Bud pofonjai nyomán a mélybe, a derékig érő lufi - tengerbe zuhannak a rossz fiúk. Flóra így szólt, amint az egyik főkolompos esett le:

- A bácsi a lufiba került.

"Vízvész" (=árvíz, a tűzvész mintájára.)