Az már kiderült, hogy a piramisokban és a hasonló stílusban épült objektumokban nem találtak fáklyából eredő koromlerakódásokat. Ez valamilyen más világítási módra utal.
Nem tudom, csodálkoznánk-e, ha kiderülne: elektromágneses mezővel lehetett a kőzetben előre meghatározott síkok mentén mikrorepedéseket létrehozni, majd a tömb egyszerűen levált. Vagy olyan anyagátalakítás lehetett, amely nem eltávolította a gránitot, hanem lokálisan megváltoztatta annak kristályszerkezetét, majd az átalakult anyagot eltávolította?
„A mozgást oda-vissza irányú, lineáris mozgássá átalakították egy excenter (egy aszimmetrikus csap) segítségével. A szarkofág felett egy masszív fa- vagy kőállvány (gépágy) biztosította fix megvezetést. A doboz belsejébe nem tárcsa, hanem merev fém hordozó-/csiszolópapucs nyúlt be, amelynek munkáját az abrazív szemcsék - kvarc, homok végezték. A csiszolópapucs hordozta a homokot. A sarok- és élmegmunkálás külön mehetett kézi vagy keskenyebb, alternáló szerszámmal.”
Persze, ez is lehetséges. Nem is a technológia az, ami ugyan problémás, hanem az időtényező. Amennyiben valóban ezer évekig éltek és uralkodtak akkoriban, volt rá idejük, hogy szakemberek „kiabrazáják” egy szarkofág üregét.;-)
„Ez azt jelenti, hogy kezdetben volt egy mintadarab, amit betanítottak?”
Ha Platónra gondolunk, akkor mindennek van egy tárgyiatlan ideája, ami ha sikerül tárgyiasul. Ez vagy a véletlennek, vagy az istenek beavatkozásának köszönhető. (?) ;-)
„Az ilyen nagy gránitládákat vagy naoszokat gyakorlatilag egyforma szakértelemmel csinálta a 4. dinasztia és majd 2500 évvel később a ptolemaioszi korokban.”
Az nyilvánvaló, hogy voltak olyan eszközeik,(gépeik), amivel hatékonyabban dolgoztak. A magam részéről itt nem egy kézihajtányra, hanem valamilyen „erőgépre” gondoltam. Például a ma használatos akkus kéziszerszámokra. Megjegyzem, hogy még ezzel sem lehetne olyan pontosan kialakítani egy szarkofág belsejét, mint amilyent Chris Dunn, kimért a mai eszközeivel. A nagyon türelmes és aprólékos, (időigényes) technológia, valóban sok mindenre képes. Azonban egy „emberi uralkodó” nem élhet több száz évig, hogy kivárja a neki szánt relikviát.
A forgótárcsás csiszológép, már necces, főleg a láda belsejében.
A forgótárcsa a külső vágásoknál és a nyers tömbök kiegyenesítésénél működhetett. A Szerápeum kőládáinak belseje nem körkörös, hanem egyenes vonalú, vezetett gépi erőkifejtést vagy embert próbáló kézi lapcsiszolást) követelhetett meg. A mozgást oda-vissza irányú, lineáris mozgássá átalakították egy excenter (egy aszimmetrikus csap) segítségével. A szarkofág felett egy masszív fa- vagy kőállvány (gépágy) biztosította fix megvezetést. A doboz belsejébe nem tárcsa, hanem merev fém hordozó-/csiszolópapucs nyúlt be, amelynek munkáját az abrazív szemcsék - kvarc, homok végezték. A csiszolópapucs hordozta a homokot. A sarok- és élmegmunkálás külön mehetett kézi vagy keskenyebb, alternáló szerszámmal.
Mivel a papucs maga is egy merev, tökéletesen sík felületű fémtest volt, és a felette lévő masszív gépágy (fa/kőállvány) szigorú kényszerpályán tartotta, fizikai képtelenség volt, hogy a gránitfalon a kézi megmunkálásból eredő hullámosságot eredményezzen. A gép önmagából adódóan másolta rá a síkot a kőre.
A modell tehát:
Az Ahramat-ágon alapuló mélyvízi hidraulikus logisztikát használ a szállításra.
Egy felszíni, gépágyas, excenteres alternáló csiszológépet (csiszolópapuccsal) alkalmaz a belső terek ipari pontosságú kialakítására.
A Per-Ankh (Élet Háza) holisztikus és Máat-alapú céhrendszerével biztosítja a generációs tudást és a profitmentes, végtelen munkaórát.
És végül a politikai propaganda és a későbbi technológiai hanyatlás (faládákhoz való visszatérés) drámájával magyarázza meg a helyszínen látható befejezetlen és átvésett nyomokat.
Az ellenőrzés - A Szerapeum egyik belső gránitfelületén mikroszkóposan meg kellene keresni a párhuzamos, egyenes abrazív barázdákat és a periodikus, oda-vissza mozgásra utaló mintázatokat.
„Hanem az, hogy amikor Pszammetik emberei a föld alá ereszkedtek, vajon egy új építkezés kezdetéhez érkeztek — vagy egy sokkal régebbi, már elfeledett monumentális rendszerhez találtak vissza.”
Szerintem amikor építkezni kezdenek, akkor leásnak alapot készíteni. Így lehet, hogy rábukkantak egy régebbi dologra, amire nem számítottak.:-)
„A befejezetlen szarkofág ezzel áll összhangban. A legújabb epigráfiai vizsgálatok szerint ezen a ládán a kartusok (névkeretek) szándékosan üresek. Az egyik utolsó uralkodó megpróbálta utánozni a nagy elődöket, elindított egy gránitprojektet, de a mérnökei a folyosó felénél elakadtak. Nem tudták befordítani a kamrába, nem tudták lecsiszolni a sarkait a kívánt szintre. A projektet feladták, a király neve soha nem került fel rá, és a komplexumot lezárták. Érdekes és valós alapokon nyugvó krimi.”
Ahogy vannak „megvilágosult „ időszakok az emberek életében, úgy a felejtés, a sötétség kora is rájuk telepedik. Nyilván ilyenkor sok projekt félbemarad, ami hosszabb időtávot igényelt volna.:-(
hogy egy eszköz vagy építmény csak akkor volt "valódi" és hatékony, ha megismételte ezt az ősi, mitikus mintát.”
A mitográfusoknak is kell valami kapaszkodó, vagy a sarokban egy kályha, ahonnan kiindulhatnak az okfejtésükben. Az evolúcióban is volt egy „törésvonal”, amikor sokmillió év után megjelent a gondolkodó, éntudatos ember. Majd egy újabb ugrással az írás, városépítés, társadalmi berendezkedés, a városállam. Magam részéről az ilyen hirtelen történő minőségi változásra utaltam. [De az is lehet, hogy a kozmikus tudatfelhő, az Akasa krónika adagolja így a tudást az embereknek]
Ami a mi civilizációnknak az elektromosság, a rómaiaknak a víz erejének kihasználása volt, amit egyes területeken szinte tökélyre fejlesztettek a római mérnökök. Erről itt van egy videó. (Egyébként az egyiptomiak is sok mindent a víz erejével oldottak meg).
"A forgótárcsás csiszológép, már necces, főleg a láda belsejében. Úgy, hogy a varázsigékben jobban hiszek, mint az egyiptológusoknak, akik jó pénzért, „hazabeszélnek”"
Nem hogy sikerült idehozni a hazabeszélő egyiptológusokat, viszont egy forgótárcsás csiszológép nem is rossz ötlet, ha azt a víz hajtja. Hogy az egyiptomi freskók nem ábrázoltak ilyet, még nem kizáró ok. Hiszen az egyiptológus (!) Petrie is feltételezte, hogy a 4. dinasztia idején az egyiptomi műhelyekben voltak esztergák, holott erről nincs képi bizonyíték (a legelső i.e. 3. századi, azaz több mint 2000 évvel későbbi). Hiszen olyat sem ábrázoltak, mint az antiküthérai csillagóra! Ráadásul kellett legyen a céheken belüli titoktartás egy-egy innováció okán, s amit el lehetett rejteni a szemek elől, azt el is rejtették, s így öröklődött ugyanazon a társaságon belül. A vízzel hajtott gépeket pedig már az ókor feltalálta.
A görögök és a rómaiak (i.e. 3.-1. sz-tól) nemcsak az egyszerű vízimalmokat ismerték, hanem összetett ipari gépezeteket is építettek, amelyeket a víz ereje hajtott. Előbb a gabonaőrlésre, vízikerékkel, fogaskerék áttételekkel. Majd fűrész üzemekre, ahol fát és köveket daraboltak. A rómaiak vízi kalapácsai az ércek zúzására. 2. századi római barbegali malomkomplexum (Francia ország)16 egymás alatti vízikerékből állt egy domboldalon, ami egyetlen ipari méretű "gabonafeldolgozó gyárként" működött. A kínai Du Shi (i.sz. 1. sz.) vízenergiával működtetett fújtatókat készített a kohászat számára, később pedig vízihajtású automata csillagászati órákat is építettek.
Az ilyen nagy gránitládákat vagy naoszokat gyakorlatilag egyforma szakértelemmel csinálta a 4. dinasztia és majd 2500 évvel később a ptolemaioszi korokban. Nyilván bevált módszereik lehettek. Ugyanez áll a keményebb kövekből készült szobrokra is (gránit, bazalt, diorit).
Mivel az egyiptomiak már bizonyosan ismerték a vízemelő kereket (nória) már a görög uralom előtt, éppenséggel ez további lehetőségeket is megnyithat. Még a római korból is, ami sokkal közelebb van hozzánk, az anyaguk miatt (bronz) alig maradtak fenn technikai dolgok. Egyszerűen mint a szobrokat, újrahasznosították azokat. Itt egy két dugattyúból és egy fúvókából álló vízszivattyú.Kr. u. 1-2. század.
A kérdés nem az, hogy Pszammetik építette-e a Szerapeumot. Hanem az, hogy amikor Pszammetik emberei a föld alá ereszkedtek, vajon egy új építkezés kezdetéhez érkeztek — vagy egy sokkal régebbi, már elfeledett monumentális rendszerhez találtak vissza.
A kezdeményezte szó helyett, lehetne írni, hogy megtalálta és felvágott vele az utódoknak. Azonban valamelyik utód betemette, mert nem tudott hasonló ládát faragtatni a bikáinak. Így maradtak a díszes faládáknál az óta is.;-)
Én egyetértek. I. Pszammetik fáraó( i-e. 664–610) egy véres polgárháború és az asszír hódítás után egyesítette újra Egyiptomot. Egy ilyen uralkodónak mindennél nagyobb szüksége volt a legitimitásra.
- Ha az alagutak mélyítésével (vagy a korábban említett üledék kitakarításával) a mérnökei rábukkantak ezekre a felfoghatatlan, 60–80 tonnás, üres, felirat nélküli gránitládákra, Pszammetiknek esze ágában sem volt azt mondani: „Ezt egy nálunk sokkal fejlettebb kultúra hagyta itt.”
- Ehelyett a nevét a falakra vésette, és úgy tálalta a népnek, mint a saját uralkodásának technológiai diadalát. Ezzel bizonyította, hogy az ő hatalma eléri a dicső ősök szintjét.
A Ptolemaida-korban (i. e. 300–30) az uralkodók már valóban díszes fa- vagy egyszerűbb mészkőládákba temették a szent állatokat (például az el-Kurru-i vagy Hermopoliszi állat-nekropoliszokban).
- Nem állt rendelkezésükre az a vízhajtású, gépágyas forgótárcsás technológia vagy az a zárt, holisztikus mérnöki akadémia (Máat céh), amely a korábbi századokban működött.
- Mivel képtelenek voltak reprodukálni a 80 tonnás gránitcsodákat, a megmaradt járatokat és a bizonyítékokat szándékosan betemették vagy lezárták, hogy a saját technológiai tehetetlenségük ne legyen nyilvánvaló a papság és a nép előtt. Maradt a könnyen megmunkálható fa és a vakolat, amivel elfedték a múlt monumentális hiányosságait.
A befejezetlen szarkofág ezzel áll összhangban. A legújabb epigráfiai vizsgálatok szerint ezen a ládán a kartusok (névkeretek) szándékosan üresek. Az egyik utolsó uralkodó megpróbálta utánozni a nagy elődöket, elindított egy gránitprojektet, de a mérnökei a folyosó felénél elakadtak. Nem tudták befordítani a kamrába, nem tudták lecsiszolni a sarkait a kívánt szintre. A projektet feladták, a király neve soha nem került fel rá, és a komplexumot lezárták. Érdekes és valós alapokon nyugvó krimi.
Ha itt arra válaszolnál, amit idéztem, valóban merész, mert annak nyomát sem találom. Magát az elméletet sem. Így inkább hozzátenném ahhoz, amit írtál. Ezek az isteni királyok uralkodásai gyakorlatilag a kínaitól az egyiptomiig, görögig megvan az ókori népek mitológiáiban, hipotetikus listáiban. Az egyiptomiak minden találmányt az isteneknek tulajdonítottak, kezdve a legbanálisabbakkal is. Általában nincs kihangsúlyozva, hogy az istenek az égből jöttek, mármint az uralkodók, hiszen pld. az egyiptomi listákon ezek az istenek gyakorlatilag a Földön élnek, és egymást váltogassák. Egyiptomban az első Ptah, aki 9000 évig uralkodik. Az 1960-as években fedezték fel az ősűrhajózás hívei ezeket a mitológiai dolgokat, kisajátítva maguknak az ebből tetsző részeket, s főleg azt, hogy minden "tudást" az égből jött istenek/űrhajósok adtak. Most mennyire hihető, hogy az egyiptomiaktól a legprimitívebb dzsungellakó törzsekig, hogy szerintük a tüzet, malomkövet, búzát, kereket, sört, bort, nyilat, ekét, baltát, horgot, csónakot, stb. úgy kellett kapnunk? Mikor az ókorban a népek cserélődtek, eltűntek, s az újak a korábbi népek alkotásait rendszerint istenek/óriások műveinek tekintették. A Baalbekben letelepedett arabok teli szájjal magyarázták az odavetődő európaiaknak, hogy a romok az óriások művei, ahogy az árja népek magyarázták Ny-Európában a megalitokat, hogy a dolmenek az óriások asztalai voltak... Erre egészen más, ráadásul logikus érvet mondanak a mitográfusok: Az őskép utánzása: A törzsi ember nem "feltalált" egy eszközt, hanem úgy vélte, hogy az istenek vagy az ősök által a teremtéskor használt mintát másolja le. Mircea Eliade vallástörténész kiemeli, hogy egy eszköz vagy építmény csak akkor volt "valódi" és hatékony, ha megismételte ezt az ősi, mitikus mintát.
Ami a vízi szállítást illeti, OK. A forgótárcsás csiszológép, már necces, főleg a láda belsejében. Úgy, hogy a varázsigékben jobban hiszek, mint az egyiptológusoknak, akik jó pénzért, „hazabeszélnek”.:-(
„ANagy Galériát és a főtengelyt I. Pszammetik fáraó (26. dinasztia) kezdeményezte, i. e. 650 körül, 24 gránit- dioritláda elhelyezése elméletileg.”
A kezdeményezte szó helyett, lehetne írni, hogy megtalálta és felvágott vele az utódoknak. Azonban valamelyik utód betemette, mert nem tudott hasonló ládát faragtatni a bikáinak. Így maradtak a díszes faládáknál az óta is.;-)
Kb. 3400-3300 éve: már létezik II. Ramszesz és fia, Khaemwaset-féle Apisz-temetkezési infrastruktúra, de nem a 24 óriási gránitláda rendszere. A helyszín már szent temetkezési hely volt, de a bikák fa koporsókban nyugodtak különálló kamrákban. Szerapeum legkorábbi magja elkészül - monumentálisabb Apisz-temetkezési rendszer; a sziklába vágott korai sírok / kamrák.
Kb. 2300–2600 éve: a későbbi monumentális Szerapeum működése és a nagy Apisz-temetkezések korszaka. ANagy Galériát és a főtengelyt I. Pszammetik fáraó (26. dinasztia) kezdeményezte, i. e. 650 körül, 24 gránit- dioritláda elhelyezése elméletileg.
Mivel mikroszkópokkal végzett felületelemzés a Szerapeumnál még nem történt (csak Chris Dunn 1995-ös és 2001-es vizsgálatai), ezért szerintem Hauger vízi szállítási modellje + akár vízzel hajtott forgótárcsás-abrazív precíziós gép hipotézise szilárdan áll.
„Én azt gondolom, ha a Szerapeumtól ezer évvel korábban, a gízai piramisépítők idején képesek voltak azokat az életnagyságú gránit és diorit szobrokat kifaragni, akkor ezeket a kőládákat is. Arra meg végképp nincs semmi utalás, hogy ezeket "ott találták volna" az egyiptomiak (mert hát a szomorú valóság mindig unalmas).”
Erre még merészebb elmélettel válaszolok.
Az egyiptomiak is azzal kezdik az időszámításukat, mint a sumérek. Tudniillik, hogy az istenek sokáig élnek és uralkodnak. A sumer királylista (Sumerian King List) ékírásos agyagtáblái szerint a vízözön előtt uralkodó 8 istenkirály összesen 241 200 évig uralkodott. Ez igen nagy ugrás, vissza az időben. Uruk első dinasztiája (pár generációval később): Itt találjuk a jól ismert hősöket. Enmerkar 420 évig, Lugalbanda 1200 évig, míg a híres Gilgames király már „csak” 126 évig uralkodott a táblák szerint.
Ur első dinasztiája (i. e. 26-25. század): Az uralkodási idők hirtelen teljesen reálissá, mai léptékűvé válnak. Ur-Nammu 18 évig, fia, Sulgi 46 évig vezette a birodalmat. Ez a hirtelen zuhanás jelzi azt a pontot, ahol a mitikus köd eloszlik, és átadja a helyét a valódi történetírásnak. [Vajon miért jegyeztek fel akkor annyi mítoszt az agyagtáblákra, az özönvíz előtti uralkodókról? Ha csak az isteni eredetüket akarták igazolni vele, nem lett volna elég az özönvíz utáni időkből kezdődő uralkodókra hivatkozni?]
Az Egyiptomi mitológia és vallás szintén három részre tagozódik. Az első mitikus korszakban (0. dinasztia, vagy aranykor) az Istenek uralkodtak, méghozzá fejenként 900-1000 évig. Összesen 30 000 éven át uralkodtak az isteni királyok, akikből csak 15 a név szerint említve is ismert. Majd a félistenek és hősök kora, ami 13 420 évig tartott. Az Egyiptomi mítosz, nem ment vissza az időben 300 000 évet, csak harminc ezret, az isteni eredethez nekik ennyi is elég volt. (Ez arra utal, hogy a sumérektől vettek át „uralkodási tapasztalatot”, de nem a hatvanas számrendszert.)
Ménész az első „csak emberinek megjelölt” fáraó, akit a modern kutatók leggyakrabban Narmer vagy Hór-Aha királlyal azonosítanak, uralkodásának kezdete és Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítése a hagyományos kronológia szerint i. e. 3100 körülire tehető.
Tulajdonképpen az Egyiptomi vallást, kultúrát, államszervezést még az Isteneik, nem pedig az emberek alkották meg. Az emberek készen kapták azt, amit az első emberinek nevezett uralkodó regnálása alatt megéltek. Ez arra a párhuzamra ad okot, ami a sumérek tábláin olvasható, hogy az égből érkezők tanították meg őket a „civilizáció” mikéntjére.
Ebből tovább gondolva, a Gizai piramiskomplexum, a Szerapeum, az Ozireion, és egyéb tökéletes gránit, diorit, bazalt faragvány, az istenek öröksége, amit az emberek másolgattak, próbálták utánozni, de kevés eredménnyel. A ma embere már ipari gyémánt használatával és CNC vezérléssel elérte azt, amit anno az istenek. A kérdés persze az marad, hogy kik voltak az istenek? A Földi evolúció első intelligens példányai, vagy egy idegen csillagrendszerből érkezett humanoid lények?
Úgy tudom volt néhány próbálkozás arra, hogy az irodalomban szereplő módon faragják ki a különböző kő típusokat. Persze minden próbálkozást feladtak, mielőtt értékelhető tárgyat készítettek volna. Nem volt rá kezük se idejük? Pedig igazán kíváncsi lennék arra, hogy mennyi időbe telne kifaragni egy ember nagyságú gránitszobrot. (Persze nem CNC robotgéppel.) ;-)
Én azt gondolom, ha a Szerapeumtól ezer évvel korábban, a gízai piramisépítők idején képesek voltak azokat az életnagyságú gránit és diorit szobrokat kifaragni, akkor ezeket a kőládákat is. Arra meg végképp nincs semmi utalás, hogy ezeket "ott találták volna" az egyiptomiak (mert hát a szomorú valóság mindig unalmas). Az ősemberek amúgy hogyan készítették volna, lézer fúróval/vágóval, mint a Dunn-félék mondják? Szerintem ilyen pusztán technikus, mint az esztergályos Dunnt, nem szabad meg se kérdezni ezekről, mert rögtön szakértőt meg egyiptológust játszik. Igazából nem is gépi és kézi megmunkálás van egymás ellen, hisz ez utóbbi azt jelentené, hogy puszta kézzel csinálta volna az egyiptomi. Valójában mindkettő szerszámokkal történt, csak az egyik sokkal munkaigényesebb. Tehát mondjuk egy 2,5-3 m-es bronz/rézfűrészt is fel lehetett függeszteni egy állvány belső mozgatható karjaiba, így már tartva volt a szög is. Petrie megfigyelte Kheopsz szarkofágjának külső oldalán hosszú, vízszintes és függőleges fűrészelési nyomok maradtak. Petrie a penge anyagát bronznak tartotta, a vágásban észlelt zöld elszíneződés alapján. Főleg a hosszadalmasság vethető szemükre, de lehet a fáraót nem érdekelte, hogy 1-2 évet fűrészelnek egy ládát, csak szép legyen. A csiszolásnál egyre finomabb csiszolóporokat használtak, és ezerszer mértek, ellenőriztek. A tükörsima ládabelső terek már váltanak ki vitákat az alkalmazott módszerekről (én ebben nem tudok találgatni), mindenesetre ezek bámulatosak, de ezért szeretjük az ókori Egyiptomot!
A technikákról sokat elárul viszont Kheopsz egyik fiának fennmaradt befejezetlen 40 tonnás gránitszarkofágja.Ezen megmaradtak a vágásnyomok, fűrészelések, fúrások nyomai, amiket később a csiszolások és polirozások eltüntettek volna. A "befejezetlen szarkofág" ma a Kairói Múzeumban van:
Az ide szállítás nem lehetett gond, hiszen ezek a gránitládák csak 40-80 tonnásak, és II. Ramszesz 900-1000 tonnás gránitszobrait is elhozták Asszuánból Thébába, és még fel is állították.
Viszont a Szerapeumban való elhelyezés, a szűk méretek miatt biztos problémás volt. Egy új tanulmány, 2026-ból: Heinz-Dieter Hauger geotechnikai elemzése szerint a földalatti járatok talaja (egy puha pala) túl gyenge volt ahhoz, hogy elbírja a 60 tonnás tömbök súlyát, vagy a falak, hogy a csörlőket biztonságosan rögzíteni lehessen hozzá. Még az is lehet, hogy igaza van Hauernek, s tényleg a vizet használták (a Nílus időközben eltűnt Ahramat-ágát) a szarkofágok beviteléhez.
Biztosan volt erre valami rendszerük és rendszerszintű megoldásuk, főleg ha rettegtek a túlvilágtól. Annyira de annyira. Ezért volt a tájolás is meg a szerapeum az ozirionnal. Fősodorral szemben hiába mértek gépi megmunkálási százalékot. Bemásztak vízmértékkel, lámpával meg vonalzókkal! Lefizették a zőrt! Skandallum.
Hány kéz kopott el, mire egy centi a gránitból.
Szerencsére lojális népek gyűltek össze, és boldogan építettek piramist, mert jó volt az ellátás 🍺🧅 és amúgy is a túlvilágra készül mindenki, ha egy csöpp esze van.
A tanulmány a Dakhla és a Farafra oázisok térségében felfedezett, eddigiekben részben publikálatlan hajóábrázolásokat mutat be. A predinasztikus és korai dinasztikus kori hajópetroglifák elemzése rávilágít arra, hogy a Nílus-völgyi hatalmi központok már az államalapítást megelőző időszakban is törekedtek a sivatagi perifériák meg- ismerésére. A hajóábrázolások nemcsak a sivatag „nilotizálásának” jeleiként értelmezhetők, hanem a hatalom reprezentációinak is tekinthetők, amelyek szimbolikus módon jelölik a Nílus-völgyiek jelenlétét a távoli oázisok körzetében. A tanulmány bemutatja a hajók stiláris típusait, szimbolikájukat és kontextusukat, továbbá értékes kronológiai és kulturális párhuzamokat von be a petroglifák értelmezésébe.
A mai mikroszkópokkal végzett felületelemzés során, összehasonlították a kézzel és géppel megmunkált gránitfelületeket. Statisztikailag elemezték a barázdákat, felületi egyenetlenségeket. A gépi megmunkálásnál 4%, a kézinél 40%fölötti volt a síktól való eltérések száma. A szarkofágok belsejében a gépi forgácsolásra utaló eredményt találtak. A magyarázat szerint, az emberi kéz nem tudja azt az egyenletes nyomást, mozgást végezni, mint egy jól csapágyazott gép. Amennyiben évtizedekig csiszolnak egy felületet, akkor sem lehet kézzel elérni jobb eredményt.
Nem tudom, én még most is inkább azt mondanám, hogy ezek a precízen megmunkált szobrok, szarkofágok olyan dolgok, amiket az ember épphogy várna egy olyan civilizációtól, mint az egyiptomi. A modern mérnökök és más amatőr (vagy akár profi) kutatók szerintem sokszor abba a hibába esnek, hogy azt képzelik el, hogy ők most hogyan csinálnának meg egy ilyet, pedig az ősi egyiptomiak gyökeresen eltérő szemlélelettel rendelkeztek, tehát ez félreviheti az egész gondolatmenetet. Egyiptomban ezek a hivatásrendek tulajdonképpen papi rendek is voltak, egy mai ember nagyon nehezen képzeli el, hogy mondjuk egy teljes mérnökcsapatnak nem csak a munkája, hogy adott művet elkészítsen, hanem még a túlvilági életük is ettől függ. Ez megmagyarázza azt a valóban extrém megmunkáltságot, amit bizonyos egyiptomi alkotásokat jellemez. Megjegyzem, hogy ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek rejtélyek, vagy olyan épületek és más alkotások, amelyek "kilógnak" az ismert történelmből, vagy az uralkodó történészi vagy archeológiai paradigmából, de a tapasztalatom szerint az ősi Egyiptommal foglalkozók sokszor árnyékra vetődnek.
