Azt már feltártuk, hogy fejlett volt a matematikájuk, a csillagászatuk, a civilizációjuk. Egyedül a technológiai fejlettségük az, ami nehezen illeszthető be a bronzkorba, ami a piramisoknál és a gránit megmunkálásnál tapasztalható. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a vezető elit, a papi kaszt titkolta a (technikai) tudást, amivel csak a beavatottak, a tervező és építésvezetők rendelkeztek, az egyszerű dolgozók az istenek közreműködésének tekinthették azt. Ebben az esetben a munkaszervezésre, logisztikára, bizonyos technikák alkalmazására gondolok, amiket a dolgozók gondolkodás nélkül végrehajtottak. Nem keresték semminek az okát, mert adott volt az „istenek” segítsége.
"Nem véletlenül volt 3000 éven át folyamatos, szakrális monarchia."
Az egyiptomiak világképe szorosan kötődött a mély szakralitáshoz; vallási harmóniához és az isteni rendhez. Ezért is maradhatott fenn 3 évezreden keresztül. A fáraó hatalmának legitimitása nem csupán politikai, hanem vallási kérdés is volt. Az isteni rend fenntartása (maat) központi jelentőségű volt, és ebben a naptárnak kiemelkedő szerepe volt. A vallási ünnepek, és a Holdnaptárból továbbfejlődő mezőgazdasági ciklusok harmonizálása (csillagászati naptár) hozzájárult ahhoz, hogy az egyiptomi civilizáció több mint 3000 éven keresztül fennmaradt.
„A tízes számrendszer ismerete nem feltétlenül jelenti, hogy minden mérésük e logika mentén történt. A könyök mértékgységük gyakorlati, biológiai és kulturális-szimbolikus szempontok kombinációjából alakult ki. Nem minden civilizáció azonos módön gondolkodik.”
Volt egy Hold naptáruk, ami már a Suméreknek is megvolt ez idő tájt, de volt egy csillagászati naptáruk is, ami alapjául szolgált a mai naptárunknak. Viszont a szökőévekkel nem számolva, ötnapos ünnepeket tartottak az istenek tiszteletére. Nem véletlenül volt 3000 éven át folyamatos, szakrális monarchia.
"Számomra nem derül ki, hogy milyen számrendszert használtak az Egyiptomiak."
Az ókori egyiptomiak a tízes számrendszert használták. Az egyiptomiak írásos számrendszere tízes alapú volt, amit hieroglifákkal rögzítettek. Az egyes, tízes, százas stb. értékeket külön szimbólumokkal jelölték. Törteket is használtak. A tízes számrendszer ismerete nem feltétlenül jelenti, hogy minden mérésük e logika mentén történt. A könyök mértékgységük gyakorlati, biológiai és kulturális-szimbolikus szempontok kombinációjából alakult ki. Nem minden civilizáció azonos módön gondolkodik.
„Az ókori egyiptomiak már régóta használták ezt a mértékegységet, a piramist viszont rendkívüli precizitással tervezték meg a könyökre alapozva. A modern felmérők ezt a precizitást használták ki, hogy tizedmilliméteres pontossággal rekonstruálják a könyök hosszát.”
Számomra nem derül ki, hogy milyen számrendszert használtak az Egyiptomiak. Ha a tízest, akkor miért nem lett 100 centi, vagy 50 centi a könyök? Ha valamilyen mást, akkor melyik van pariban a könyökkel? Ha valamelyik király alkarjának a hosszát, az meg tovább bonyolítja az etalon méretét.
"Amennyiben a mérési etalonúk a 0,5236 méter volt, akkor a tervrajzot készítőnek legalább 1000-szer kisebb arányban kellett megrajzolni, vagy modellezni a piramist. Ehhez viszont olyan mérőeszköz, (körző, vonalzó, szögmérő) kell, mint amit ma használunk. (esetleg számítógépi rajzoló program) Az építkezésen használt „könyökrúd”, fából készült derékszög, madzagon kifeszített, kimért távolságok nem eredményeznek tized milliméteres pontosságot."
Lehetséges, hogy az építkezés előtt modelleket, maketteket, tervrajzokat készítettek, de ezek fizikai megléte máig nem bizonyított. A tömböket helyszíni csiszolással illeszthették egymáshoz, nem feltétlenül az előzetes tervrajzok alapján. Lehet, hogy a kivitelezés nem egy az egyben a modell másolása volt, hanem matematikai arányokra és szisztematikus építkezési folyamatokra támaszkodhattak. Ennek ellenére nehéz elképzelni, hogy előzetes tervrajzok nélkül ilyen hihetetlen pontosságot érjenek el, ekkora építménynél.
Az alap négy oldala alig tér el néhány centiméterrel, s ez azt jelzi, hogy rendkívül fejlett földmérési technikákkal dolgoztak.
A tizedmilliméteres pontosság valóban modern mérési technológiát igényelne. Az illesztések precizitása részben tapasztalaton alapuló kézi munka eredménye is lehetett. Oyan technológiát használtak, amely az idők során feledésbe merült. A kb. 100 ezer db turai mészkőlappal való hajszálpontos borítás konkáv felületen tényleg elképzelhetetlen technikai bravúr volt.
"Vagyis az utólagos számítások eredménye az ÓDA, amit a piramis tervezőihez írtál. Ami a kivitelezést illet, az építőket dicséri. Ha a bronzkori, hagyományos, régészek által igazolt technológiával, akkor főképpen. Két lehetőséget látok, vagy rosszul ismerjük a történelmet, vagy nem azok építették a piramisokat, akikre gondolunk.;-)"
Petrie már az 1880-as években pontos méréseket végzett, és a királyi könyök hosszát az ő kutatásai alapján határozták meg. Ez azt mutatja, hogy a piramist tényleg hihetetlen pontossággal építették, és alkalmas volt arra, hogy az ókori mértékegységeket rekonstruálják belőle. Az 1925-ös mérések lényegében megerősítették Petrie eredményeit. Az egyiptomiak valószínűleg tisztában voltak az etalonozás szükségességével.
A Gránitterem kőtömbjeinek elhelyezése és az építési hibák minimális volta jelzi, hogy a piramisépítők valóban szándékosan törekedtek nagy fokú pontosságra. Ez nemcsak az építmény stabilitását szolgálta, hanem valószínűleg szakrális és mértani jelentőséggel is bírt.
Viszont fontos elem szerinte, hogy a piramisépítők nem az építés ideje alatt szabványosították a pontos könyök mértékegységüket, hanem az már előtte meg volt. Az egyiptomi könyököt már a piramisépítést megelőző időszakban, az óbirodalom korai szakaszában is használták, például kisebb templomok és sírok építésénél. A könyököt már korábban finomhangolták, mielőtt a Nagy Piramist megtervezték volna. Más óbirodalmi piramisok (pl. Dzsószer lépcsős piramisa) vagy akár a korábbi templomok és sírhelyek szintén a könyök használatát mutatják.
A konklúzió szerintem: A Nagy Piramis geometriája olyan precíz, hogy modern eszközökkel vizsgálva szinte ideális referencia lett a könyök hosszának pontos meghatározására. Ez viszont nem azt jelenti, hogy az ókoriak a piramisból "fejlesztették ki" a könyököt, hanem azt, hogy a piramis tökéletesen tükrözi a már meglévő mértékegység használatát. Az ókori egyiptomiak már régóta használták ezt a mértékegységet, a piramist viszont rendkívüli precizitással tervezték meg a könyökre alapozva. A modern felmérők ezt a precizitást használták ki, hogy tizedmilliméteres pontossággal rekonstruálják a könyök hosszát.
„ Az 1:10 arány a makrokozmosz és mikrokozmosz viszonyát tükrözheti, ahol a kisebb geometriai elemek a nagyobb szerkezet részei. A kozmikus rend kifejezéének szándéka és az egyiptomi mérnökök fejlett matematikai gondolkodása jól megmutatkozik. Nem véletlen, hogy a Gránitterem pontosan 100 hatalmas kőtömbből épült. A 100 tömb szimbolizálja a kozmosz rendjét és/vagy a fáraó dicsőségének örökkévalóságát.”
Az első ismert és használt számrendszer a 60-as volt a Suméreknél. A 10-es számrendszer használata úgy, hogy a geometriai összefüggések adják ki az Egyiptomi könyök „mértékét”, valóban fejlett matematikai tudásra vall.
„A piramis építésének idején az egyiptomi könyök volt a hivatalos mértékegység. A pontos etalont nem tudni, mert több, fából és kőből készült méterrúd is előkerült a korból, kb. 52 és 53 cm közötti eltérő skálázással. De amikor 1925-ben a piramis méreteiből számoltak vissza, akkor alkották meg az egyiptomi könyök hivatalos hosszát: 52 cm és 3,6 mm (0,5236 m). A könyököt tizedmilliméter pontosan megadták egy ilyen óriás építmény esetén.”
Amennyiben a mérési etalonúk a 0,5236 méter volt, akkor a tervrajzot készítőnek legalább 1000-szer kisebb arányban kellett megrajzolni, vagy modellezni a piramist. Ehhez viszont olyan mérőeszköz, (körző, vonalzó, szögmérő) kell, mint amit ma használunk. (esetleg számítógépi rajzoló program) Az építkezésen használt „könyökrúd”, fából készült derékszög, madzagon kifeszített, kimért távolságok nem eredményeznek tized milliméteres pontosságot. A gránittömbök méretének és felületének pontossága is tized milliméteres pontosságot igényel, ha tartani kívánják a tervezett méretet. Véleményem szerint, az egy centi különbséggel talált mérő rudakból ez nem következik. Vagyis az utólagos számítások eredménye az ÓDA, amit a piramis tervezőihez írtál. Ami a kivitelezést illet, az építőket dicséri. Ha a bronzkori, hagyományos, régészek által igazolt technológiával, akkor főképpen. Két lehetőséget látok, vagy rosszul ismerjük a történelmet, vagy nem azok építették a piramisokat, akikre gondolunk.;-)
A piramis építésének idején az egyiptomi könyök volt a hivatalos mértékegység. A pontos etalont nem tudni, mert több, fából és kőből készült méterrúd is előkerült a korból, kb. 52 és 53 cm közötti eltérő skálázással. De amikor 1925-ben a piramis méreteiből számoltak vissza, akkor alkották meg az egyiptomi könyök hivatalos hosszát: 52 cm és 3,6 mm (0,5236 m). A könyököt tizedmilliméter pontosan megadták egy ilyen óriás építmény esetén. (később több tudós is megerősítette ezt a számítást).
A felső királyi gránitkamra méreteiből (terem és szarkofág) adták meg az alapegységül szolgáló egyiptomi könyököt. (pár cm-es kivitelézési hiba már mást eredményezett volna).
A piramis alapjának tervezésénél a pi és az aranyarány különbségét (3,1416-2,618 = 0,5236) vették alapul. A π és ϕ arányainak összefüggése a piramis méreteiben és a könyökben egyfajta "kozmikus mértékegységet" testesíthetett meg. A pi és az aranyarány különbsége (3,1416-2,618=0,5236), illetve a kör kerületének 6 egyenlő részre felosztása adja ki a Nagy Piramis alapmértékegységének számító egyiptomi királyi könyököt (csupán a matematika eszközeivel eredményre jutva)... De nem mértékegységben megadva, nem méterben! Ha viszont a kör átmérőjét 1 méternek vesszük, akkor pontosan megkapjuk a könyök hosszát méterben (0,5236 méter). A modern méter és az egyiptomi könyök közötti kapcsolat tehát pontosan kirajzolódik, de az egyezőség inkább a matematikai rendszerek közötti természetes szinkron eredménye, nem pedig tudatos tervezés.
A Nagy Piramis csodálatos mestermű, matematika szimfónia; az emberi szellem legtökéletesebb építészeti alkotása. A piramis alapjának négyzetes formája és magasságának aránya a kör és a háromszög univerzális harmóniáját jeleníti meg. Az arányokban rejlő π (pi) és φ (aranymetszés) értékek a végtelen rendet és növekedést szimbolizálják. Az apotéma és az alap közötti összefüggések ugyanazt a harmóniát tükrözik, amelyet a zenei skálákban találunk: a pontos arányok finom "rezgéseket" keltenek, ahogy a különböző hangok harmonizálnak egymással.
A piramis a világmindenség modellje: az alap és magasság arányai nemcsak fizikai, hanem kozmológiai törvényeket testesítenek meg. A piramis a növekedés és az idő szimfóniája: A geometria segítségével ábrázolták az égi és földi erők egyensúlyát, a születés, halál és újjászületés ciklusát. A szimfónia központi motívuma: a Gránitterem és a szarkofág. Ahogy a zenei akkordok egymásba fonódnak, úgy a szarkofág és a kamra arányai is az univerzális rend szimbolikus kifejeződései.
A piramis egyes szintjeinek arányai ritmikus ismétlődést sugallnak, mintha a világmindenség "lépéseit" ábrázolnák. A különböző mértani alakzatok (négyzet, háromszög, téglalap) rezgése és aránya ugyanúgy képes rezonanciát kelteni az emberben, mint egy tökéletes dallam vagy harmónia.
A Nagy Piramis a matematika, a művészet és a spiritualitás egyedülálló szimfóniája. Mint egy tökéletes zenemű, a piramis szerkezete is egyszerre gyönyörködtet és inspirál, összekapcsolva a véges emberi elmét a végtelen kozmosszal.
El kell képzelni, hogy a király kamra téglalap alakú padlója (hosszúság 2 egység, szélesség 1 egység) 2, egyenlő négyzetre osztódik, melynek oldalhossza 1. A téglalap két egyenlő 1 x 1 egység méretű négyzetre osztható. Egy négyzet átlójának hossza √2. Ha a négyzet átlóját "rámérjük" a téglalap hosszabb oldalára (ami az alap), akkor ezt egy körívvel tehetjük meg. A körző hegyét a téglalap egyik végpontjába szúrjuk. A másik végpont a körző nyitott szára, amely a négyzet átlójának hosszával egyenlő (√2). A körív által az alapot metsző pont távolságát a négyzet egyik oldalhosszához (1 egység) viszonyítva megkapjuk az aranymetszést. Ez azért lehetséges, mert: ϕ = (1 + √5):2 = 1,618. Ez a geometriai módszer közelítve megjeleníti az aranymetszést, mert A körívvel kimért hossz ϕ-ként jelenik meg. Ez az arány a geometriai formák (a téglalap és a négyzetek) egyedi összefüggéséből ered.
Aranymetszés (ϕ) az apotémában és az alapban: Alap hossza = 440 könyök, alap fele = 220 könyök, Apotéma = 356 könyök, az arány: 356/220 = 1,618 ϕ
Ha a Királykamra padlója egy téglalap, és az oldalfalak magassága 11,18 egyiptomi könyök, akkor a padló átlója √500 = 22,36 könyök. A padló átlójának fele tehát: Átló/2, 22,36/2 = 11,18 könyök.
A négyzetek felezéséből származó téglalapok átlóinak hossza (√1,25 =1,118) és az oldalfal magassága (11,18 könyök) között figyelemreméltó kapcsolat van, amely a piramis geometriájának mélyebb matematikai összefüggéseit tükrözheti. A √1,25 = 1,118 egy dimenziótlan arány, amelyet a Királykamra padlóján elhelyezkedő négyzetek és téglalapok belső viszonyaiból nyerünk. Az oldalfal magassága, 11,18 könyök, egy fizikai mérési érték, amely a kamra háromdimenziós kialakítását tükrözi. A két érték összevetéséből kiderül, hogy az oldalfal magassága közel 10-szerese a √1,25-nek: 11,18 = 10 * 1,118. Ez az arány utalhat arra, hogy a Királykamra tervezésében a téglalapok geometriáját és a kamra térbeli dimenzióit szándékosan harmonizálták. Az 1:10 arány a makrokozmosz és mikrokozmosz viszonyát tükrözheti, ahol a kisebb geometriai elemek a nagyobb szerkezet részei. A kozmikus rend kifejezéének szándéka és az egyiptomi mérnökök fejlett matematikai gondolkodása jól megmutatkozik. Nem véletlen, hogy a Gránitterem pontosan 100 hatalmas kőtömbből épült. A 100 tömb szimbolizálja a kozmosz rendjét és/vagy a fáraó dicsőségének örökkévalóságát.
A szarkofág mérete és helyzete a központosságra és mértani harmóniára utal: a padló átlóinak metszéspontja a téglalap geometriai középpontját adja, így a szarkofág középpontban való elhelyezése az egész kamrát strukturálisan és esztétikailag egyensúlyba hozza. A szarkofág középpontos elhelyezése jelezhette, hogy ez a tér a világegyetem tengelyét, a rendezett kozmosz középpontját szimbolizálja. A szimmetria és a pontosság révén a kamra az isteni rendet tükrözhette, amely az egyiptomi kozmológia alapját képezte.
A Királykamra a piramis 50. falazási szintjével egy magasságban van. Petrie írta, hogy arra a szintre sikerült elhelyezniük az építőknek, ahol a piramis függőleges metszete megfeleződik, ahol a vízszintes metszet területe éppen fele az alap területének, ahol a vízszintes metszet átlójának hossza megegyezik az alap hosszával, és ahol a metszet szélessége megegyeuzik az átló alapjának felével.
Az adott szintnél a piramis méretezése oly módon csökken, hogy az arány tökéletesen megfeleljen a felezés szabályának. A feleződés a világmindenség rendjének, a kettősségnek és a szimmetriának egyfajta ábrázolása.
A vízszintes metszet átlója megegyezik az alap hosszával ((440 egyiptomi könyök). Ez az arány szándékosságot mutat a piramis méretezésében, hiszen az átlók ilyen összefüggése szoros kapcsolatot jelez az alap és a magasabb szintek között.
Az adott szinten a vízszintes keresztmetszet oldalhosszai úgy aránylanak egymáshoz, hogy az átló hosszának a fele pontosan az alap átlójának felezett értékével egyenlő. Ez azt jelenti, hogy a piramis építésénél a tervezők tudatosan játszottak az átlók és az oldalak közötti matematikai összefüggésekkel.
A piramis arányai a világmindenség rendjét tükrözhetik, ahogyan azt az ókori egyiptomiak elképzelték. A Királykamra nemcsak fizikailag, hanem spirituálisan is a piramis szíve.
„Speciel, ha belegondolok, nekem is sokkal jobban tetszik, hogy mégis humanoidok voltak, és az a haljelmez, levehető....”
Azt mondják a hozzáértők, hogy azért alakult így az Ember fizikuma, testi adottságai, mert ez felel meg legjobban az intelligens agynak. Ez a test tudja elvégezni azokat a mozgásokat és feladatokat, amit az agya képes „vezérelni”. Ha belegondolok, mennyi olyan dolgot csinál az ember, amire az állatok nem képesek, mert azok "csak"specialisták. Valamiben még az az embernél is jobbak, de csak egy dologban. Az ember, viszont a gondolkodásban specialista az állatokhoz képest. Most olyan ezoterikus képességekre nem gondolok, mint a telepátia, vagy Telekinézés, mert ezek speciális képességek még az embernél is.
Mikor fog egy csimpánz olyan szimfóniát írni, mint Beethoven?;-)
Bérosszosz ilyen kereszteződésről nem beszél kifejezetten. Egyfajta "tanítómesterekként" írta le az Annedótuszokat. Speciel, ha belegondolok, nekem is sokkal jobban tetszik, hogy mégis humanoidok voltak, és az a haljelmez, levehető....
„De miért kell feltétlen búvárruhára gondolni? Csak humanoidok lehettek?”
A mítosz szerint, ők adták a saját DNS szakaszukat az előemberéhez, hogy a homo sapiens létrejöjjön. Vagyis nem kellet,hogy rájuk hasonlítsunk külső jegyekben, csak intelligenciában.:-)
Egy naprendszerhez szegődött bolygó, amelyiknek nem sikerült csillaggá alakulnia a kozmikus porfelhőből, lehetne a Nibiru. Aki cáfolni tudja, megteheti.;-)
Hát, nem tudom, hogy ezek Anunnakik lettek volna, mert Berosszosz görögül írt, és Annedotusznak nevezte őket. És valóban félig halaknak nézték őket. De miért kell feltétlen búvárruhára gondolni? Csak humanoidok lehettek?
"A tudósoktól ered az a mondás: soha ne mond, hogy soha!" - ez nem igaz! Ezt James Bond mondta:
„ Elvileg lehetne olyan tudományos teória, ami azt állítaná, soha nem jártak a földön más bolygók lakói, de a legjelesebb tudósok óvakodnak ettől. Maga Carl Sagan is példaként hozta fel egy lehetséges kapcsolatfelvételre a babiloni Oannész történetét...”
A tudósoktól ered az a mondás: soha ne mond, hogy soha!
A mítosz szerint, az Anunnakik először a tengerre, a perzsa öbölbe szálltak le. Szerintem az első „négyszemközti” találkozáskor, az idegenek búvárruhát viseltek, amit az emberek halnak tekintettek. Amint levették az uszonyokat és a szemüveget, már hasonlítottak arra, ahogy a helyiek kinéztek. Az arc és láb, nem feltétlenül kell, hogy hasonló legyen, de valamihez hasonlítani kellett a jövevényeket.
Időközben, két funkciót is találtam Sabu korongjának. Az első szerint, egy edényalátét, amire egyenes és ívelt fenekű edények is rakhatók melegen tartás céljából. A középen lévő furatba mécsest, vagy gyertyát raktak. A második verzió szerint, az „istenek” mikrohullámú sütőjének forgótányérja. Ha már a fejlett technikát preferáljuk.;-)
Ha lenne "bizonyíték" hogy a földön más bolygók lakói jártak, akkor ezt nem a "Rejtélyesben" kellene tárgyalnunk, hanem tanítanák az iskolákban. Amiket itt beszélünk, azok mind feltételezések, teóriák. Éppen ezért érdekfeszítő ezek tárgyalása. Gyakorlatilag ha van egy ilyen rendkívüli elmélet, abban az esetben az bizonyítandó, hogy itt jártak, s nem az, hogy nem állítható, hogy nem jártak itt. Ez olyan lenne, mintha gombhoz varrnánk a kabátot és nem fordítva.
És mi az, hogy "bizonyíték"...? Mondjuk találnánk egy 7000 éves űrhajóroncsot Afrikában. Bizonyosan lennének olyanok, akik nem egy bolygóközi idegen vándor űrhajójának gondolnák, hanem az elsüllyedt Atlantisz egyik technikai csodájának... Tehát még egyértelműbbnek kéne lennie e bizonyítéknak.
Elvileg lehetne olyan tudományos teória, ami azt állítaná, soha nem jártak a földön más bolygók lakói, de a legjelesebb tudósok óvakodnak ettől. Maga Carl Sagan is példaként hozta fel egy lehetséges kapcsolatfelvételre a babiloni Oannész történetét...
