Kiscsillag
Egy jó kapcsolatban természetes a "csak Te, és senki más ". Bizonyos idő elteltével azonban elfogy a hölgyekből a spiritusz. Nem kell állandóan supermodellnek lenni, de nem árt a külsőségekben és a tartalomban is legalább jelezni a másiknak hogy még mindíg ő a legfontosabb. A minőség akkor kezd romlani, amikor a gyengébbik nem lazítani kezd.Ha érdekel, szívesen részletezem azokat az apróságokat, amiről a hölgyek általában mexoktak feledkezni.
Mindőtöknek igaza van - egyébként csak egy kis önös érdekből elkövetett kérdezősködés volt. Én ugyanis, personally, rühellem a gondolatot, hogy csak az egyik nőstény legyek a sok közül...
kiscsillag,
hogy-hogy mi a megoldás?
ZULLU és a többiek elég korrekten megfogalmazták az emberek szexuális viselkedésének hátterét (okok, szaporodási stratégiák, stb.)
megoldás(?) az nincs, hacsak azt nem vesszük annak, hogy mi most itt ingyenes lelkisegélyszolgálatot tartunk egymásnak... :-))
(másképpen: a dolgok hátterének megértése esetleg segíthet mások cselekedeteinek megértésében is)
{egyébként Pucros Macko magvas gondolataival egyetértek, kiváltképp a véleménynyilvánítással kapcsolatban}
Kezdünk eltérni a témától. A poligámia többnejűséget, esetleg többférjűséget jelent, nem pedig kurválkodást, félreszerelmeskedést. A megoldás pedig: a kapcsolat összes szerplőjének, a kapcsolat teljes mértékű elfogadásában rejlik.
kiscsillag: Szerintem nincs megoldás. Menet közben annyira beleszerettem saját - becsszóra itt rögtönzött - spekulációimba, hogy most már akár igaznak is hiszem.
Ezek szerint viszont megoldás nem igen lehet, mert nem csak a poligámia van programozva, hanem annak álcázása is...
Vagyis a poligám alkatuak többé-kevésbé hazudni kényszerülnek, hisz ezt a játékot éppen a monogámok ellen,( és rovásukra ) játszák. Az meg, hogy mára a szex és az utódnemzés funkciója nem fedi egymást, még nem alakította át örökölt viselkedésmintáinkat.
El lehetne még gondolkodni azon is,hogy vajon - ha már öröklődik - nemhez kötötten öröklődik-e, és meg lehetne alaposabban ismerni magunkat, de az ellentéteket a megismerés sem oldhatja fel...
a ZULLU
Kis*
Szerintem nem szabályozható a dolog. Magánvélemény a 4. ponthoz: amíg valaki tudja magáról hogy nem bírja ki egy partner mellett, addig ne házasodjon, és pláne ne vállaljon gyermeket. Ha pedig már van gyermeke, próbálja meg áthangolni az értékrendjét. Rengeteg olyan vágyunk van, amit nem ajánlatos kiélni, a tanár-fonök pofánvágásától kezdve két kiló fagyi bezabálásán át a kétszázzal való száguldozásig. A családos ember számára a poligámia ilyen. Elcseszi vele az elvileg leginkább szeretett emberek életét.
FanTomas
Spock,
Én is ezt nem értem az elemi iskolai számtan alapján. Azaz hogy értem, a férfiak egy részének nincs (hivatalosan) gyereke egy ilyen szisztémában.
eksön,
Persze, igazad lenne, ha minden poligám egyén szimmetrikusan elfogadná, hogy a partnere(i) is poligám(ok). De ez nem így szokott lenni. És egy apróság kimaradt. Mi lesz a gyerkocökkel? Ok melyiket hívják majd apucinak a tíz-tizenöt látogatóból? Aki mindig vasárnap jön és vesz fagyit?
FanTomas
Szerintem NEM a poligámia jellemző az emberre, hanem az, hogy a poligámia IS szerepel a szaporodási stratégiái között.
Hivatalossá pedig akkor válhat, ha egy társadalomban megnő a "felesleges" nők száma - mondjuk mert a szent háboruk "megcsappantják" a férfiak számát... - és a nőknek már előzőleg is csak alávetett szerep jutott. ( Ellenkező esetben ugyanis a hadjáratokban a nők is aktívan résztvesznek, ezért nem tolódik el a nemek közti egyensúly - van példa erre is...)
Ami itt következik, az tiszta spekuláció:
Az ősi emberhordákban a gének sikeres átörökítése a férfiaknál két végletes viselkedési minta közt ingadozhatott:
1. Minden utamba akadó nővel közösülök, s az elhintett sok mag közül néhány majd csak tovább viszi a génkészletemet.
2. Kiválasztok egy nőt, védelmezem - egyebek mellett más hímektől is - , segítek felnevelni az utódaimat, igy a viszonylag kevés utódból néhány biztosan továbbviszi a génjeimet...
A nők stratégiái viszont - noha eredetileg nyílván a "minden utamba akadóval" -tól, a "várjuk csak meg a legerőssebbet, és csak vele" -ig terjedhettek, hamarosan felvették még a "mindenképpen tegyél ugy, mintha huseges lennél, és szerezz meg egy huseges tipusu himet..." stratégiat. Mert utódokat egyedül felnevelni összehasonlíthatatlanul nehezebb volt mint kettesben.
Mindezek a stratégiák genetikailag rögzítettek, és - noha ma már tökéletesen értelmetlenek - viselkedésünk meghatározó elemei.
Vagyis : Hűséges férfinak lenni nem jobb, de a nők szívesebben tartanak fenn tartós kapcsolatot azzal, aki legalább úgy tesz, mintha, - és fordítva.
Na ennyi most
a ZULLU
A természet alapvetően poligám hajlammmal
verte- áldotta meg a férfiakat.
A TERMESZET, nemcsak a ferfiakat, de a noket is poligam hajlammal "aldotta" meg. Ami miatt ez nem ugy nez ki, mert a noknek, ATLAGBAN, kevesebb a libidojuk, tehat kevesebb a szexualis igenyuk, de poligamnak ok is poligamok (tartom fejemet es kezeimet vedekezo pozicioban).
A mohamedánoknál, vagy a mormonoknál ezt a hajlamot erkölcsös, társadalmilag megbecsült módon lehet kiélni. Létezhet-e erre a problémára idehaza olyan megoldás, ami a nők számára is elfogadható ?
Nem. Eppen azert, mert hogy az elfogadhato legyen, ahhoz maganak a tarsadalomnak (vagy az adott szektanak) kell ugy alakulnia az idok folyaman. Ilyesmit nem lehet csak ugy "bevezetni".
Egyebkent ez nekem mindig rejtely volt:
1. Nok es ferfiak egyforma szamban szuletnek (illetve a kulonbseg elhanyagolhato).
2. Ha olyan poligamia van (marpedig tudtommal ez igy van) ahol egy ferfinek tobb felesege lehet, de egy no nem mehet tobb ferfihez hozza, akkor hogy jonnek ki a szamok? Ha atlagban (peldaul) egy ferfinek ket felesege van, akkor a ferfi lakossag felenek egyaltalan nem jut feleseg. Vagy ha ez nem igy van, akkor hogy van?
Monthy,
Milyen alapon általánosítasz? Legalább olvass is, ne csak írj. Én pl., mint írtam, a gyakorlat szintjén monogám vagyok, és nem egy nom volt. De amig járok valakival, addig csak vele vagyok. Úgy gondolom rengetegen vagyunk így ezzel. A másik, nem tudom honnan veszed a mindenki-mindenkivel sztorit. Ez sem a majom testvérekre nem igaz, sem általában a törzsekre. Pl. testvér és szülo-gyermek viszony esetén úgy tudom az osi törzseknél is tilos a szex, és igenis a legtöbb törzsnél egy adott no egy adott férfihoz tartozik.
Eksön kollega,
Ha ez az eszméd, akkor el kell fogadnod azt is, hogy a sajátjuknak tekintett no miatt más férfiak idonként jól pofán vágnak, esetleg a célnak jobban megfeleloen szétrugják a t.ködet. Ugyanis az állatvilágban azoknál ahol poligámok a hímek, ott illik megvédeni is az anyucit, hogy a gyerek biztos tolük legyen. Egyszeru számtan, nem teheti meg minden hím hogy poligám legyen...
FanTomas
Nekem ne mondja senki, hogy monogám típus, mert akkor vagy még nem volt soha partnere, vagy ez az első. (esetleg mindig őt dobta ki a másik)
Nekem ebből a mondatodból az tűnik ki, hogy állításod ellenére mégis csak vannak monogám emberek. Vagy azt állítod, hogy akit, teszem azt 12 év alatt négyszer kidobtak, az azért poligám, mert nem volt hűséges egyikhez sem?
Ugye nem ezt akarod mondani.
Csak a tisztesség kedvéért gondolod úgy, vagy mert szerelmes vagy, és eszedbe sem jut?
CaveMaN
Nem a férfi poligám, hanem az ember. Régen ez úgy működött, hogy volt a törzs, ki kivel akart, azzal aztán a férfiak közösen megvédték a nőket. Később valkaki kitalálta hogy éljünk házasságban és így a házassággal egyidős a válás fogalma is. Mert a monogámia az embereknek egy természetükkel ellenes cselekménye.
Az állatvilágban vannak valóban monogám fajok, de ők tényleg életük végéig csak azzal az eggyel.
Nekem ne mondja senki, hogy monogám típus, mert akkor vagy még nem volt soha partnere, vagy ez az első. (esetleg mindig őt dopta ki a másik)
Mert a nő is szívesen félrekúrna csak benne van az ösztön, hogy akkor meg kivédi meg a gyerekemet. Ez itt a fő baj.
Azért a tisztesség kedvéért amikor szerelmes vagyok én is úgy gondolom, hogy életem végéig csak vele...
Szerintem, a maghintés a férfiember elsődleges feladata, csak mostanában a nőkre rátörő feminim öntudat eltúlzott válogatásban csúcsosodik ki. S amennyiben te vagy a kiválogatott, akkor kizárolagos jogot formálnak reád.
Szerintem a férfiak biztos, hogy alapvetoen poligám indíttatásúak. Ez a már említett "magszórás"-szerepbol következik. Ugyanakkor a mi európai kultúránkban fokozatosan erkölcstelenné vált a poligámia (amit természetesen a kereszténység értékrendje határozott meg, (ami persze lehet hogy gazdasági indíttatású volt), mint a legtöbb dolgot itt Európában). Tehát az általánosan elfogadott monogámia végül is saját magunk értelemmel történo "megrendszabályozása", mely viszont mélyen beépült a kultúrába. A gondok abból adódnak, hogy néha az "állati" ösztönök a felszínre törnek, ezt viszont szerintem csak azok képesek legyurni, akik a párjuk iránt tényleg mély érzelmeket táplálnak. Hiszen (tapasztalatom szerint), nem (feltétlenül) csak azért "nézek meg" egy jó csajt, mert a párom olyan csúnya/rossz az ágyban, stb., hanem egyszeruen azért, mert genetikailag nincs kizárva, hogy akár húsz not teherbe ejtsek egy hét alatt (tekintve, hogy az én heteroszexuális vágyaim középpontjában, az ösztöneim szempontjából az összes, szerintem "jó" no, és nem csak egy no áll). Az, viszont, hogy végül is ÉN nem csalom meg a (jelenlegi) párom, azért van, mert:
-szeretem ot
-nem táplálok a másik no iránt érzelmet, legfeljebb csak egy szexuális vágyat, amely, legkésobb, mikor a párommal lefekszem, és k.... jó, teljesen megszunik
-tisztelem a párom, tehát még egy igen eros szexuális vágyakozás esetén SEM csalnám meg, mert egyszeruen nem tudnék a szemébe nézni, hiszen tudom, hogy o nem helyeselné (igen, Mackó, én nem hiszem, hogy ezt bármilyen no is megértéssel fogadná)
Persze elofordulhat, hogy pl. szexuálisan megunom a párom, stb., ekkor azonban nem megcsalom, hanem szakítok vele. Mert viszont ameddig jó, addig nyújtani tudja mindazt, amit bármely más no(k).
mama,
Én most mondtam. Elképzelni igen, de megtenni nem tudom. Volt már ilyen nem is egyszer, azonnal szakítás lett belole. Életem elso esetében megmondtam (meg is bántam), most már nem mondanám meg.
FanTomas
És fijjúk, nem tudtok elképzelni "csak úgy" félrelépést? Ami tényleg csak egyszeri alkalomra szól?
És apropó, hogy a vesszőparipám is hozzam, megmondanátok?
Ez az ZULLU, én is ezt mondom. Meg van kavarva a biológiánk az emberréválás óta történt egyéb dolgokkal. Én minden kapcsolatomat gyakorlati értelemben monogám módon élem meg. Ugyanakkor igenis érzek vágyat mások iránt, de magamat ismerve tudom, hogy a "félrelépés" az az aktuális kapcsolatom végét jelenti. És nem arról van szó, hogy megmondanám a másiknak (valószínuleg nem), hanem egyszeruen én nem tudnám tovább folytatni. Már csak azért sem, mert csak akkor léphetek félre, ha már nem szeretem nagyon-nagyon a kedvesemet, csak mondjuk nagyon.
FanTomas
Olvastátok az "Önző gén"-t ?
Mert szerintem ebben a tekintetben az ember eléggé "állat". A lényeg: Több, genetikailag meghatározott stratégia létezik a génállomány továbbadására, ezek egyike lehet a monogámia, másika a poligámia, arányuk a felvehet egy állandó értéket, ahonnan a "kibillenés" elég nehéz.
Persze a gének aligha készülhettek fel a szerzetesrendekre vagy a prostitucióra, ugyhogy aképlet eléggé bopnyolult lehet, de az alapok azért ülhetnek.
Mármost az egyén problémája az, hogy tán még magáról se tudja biztosan hogy hová tartozik, választott párjáról meg aztán végképp nem.
Aztán a társadalom is keresztbe tesz a tiszta
képletnek: Házassággal, meg erkölcsi normákkal. ( És akkor még a vallásokat ki is hagytam, pedig... )
Na akkor most a példák:
Mindjárt elől magamat:
Éppenségel monogám vagyok, persze ez még változhat (bár így, túl a negyvenen már elég kevés vágyat érzek a változtatásra...)Szerencsém volt, mert a feleségem se az a kicsapongó típus. Köszönjük, jól vagyunk. Hogy Ő volt-e rám féltékeny valaha, azt persze nem tudhatom, én soha nem voltam. De azon elgondolkodom néha, mi történt volna, ha "aktívabb" párt választok. ( Amivel egyébként meg is próbálkoztam, nem rajtam múlt... )
A másik példát meg mamától:
Eltérő stratégiáju pár. Tiszta körülmények közt persze a poligám rég odébbállt volna, de hát a társadalom némi erkölcsi és több gazdasági kényszerrel beleköti egy házasságba. Ráadásul azt sugallja, hogy a Jó módszer Csakis a monogámia. A monogám fél esetleg elképzelhetőnek tartja párja poligámiáját, de helyesnek semmiképpen. Hát persze hogy inkább tudni se akar rólla...
Ja, tanulság az nincs. Mindenki a saját életét éli, természetén erőszakot csak ideig-óráig tehet, és ha a párválasztást elkapkodta, a következményét is viselnie kell. Mindez pedig nem Jó és Rossz kérdése, egyszereüen csak ez az a sokat emlegetett másság, amit tolerálni illik.
Szerintem hogy az ember, vagy azon belül a férfi nem poligám-e, az azért nehéz kérdés, mert a szexualitás többé-kevésbé elszakadt az utódnemzéstol. A biológiai gyökereinket nézve, nemigen lehet kérdés, hogy az osünknél férfi-poligámia volt, hiszen ez a jellemzo a foemlosökre. Amilyen mértékben élnek ezek a gyökerek, az ösztönvilágunk, olyan mértékben maradt meg a férfiak poligám hajlama is.
Ugyanakkor ahogy megjelent a nemi öröm képessége mindkét nem számára, úgy jelenhetett meg a nok (talán kisebb) poligám hajlama is, melynek tehát valószínuleg egész más eredete van. A monogámiának az ember esetében egész nyilvánvalóan kultúrális eredete van, az európai népeknél ezt a modellt kezdték követni. Ennek hátterében úgy tudom a vagyon örökítésének kérdése áll.
Aki a többnejuséget hirdeti, annak azért azzal is számolnia kell, hogy ezesetben nem minden férfinek jut ám feleség! Minél több felesége lehet valakinek, annál többen kiszorulnak. Gondolom egy ilyen rendszert attól függoen ítélnek meg a férfiak, hogy melyik csoportba tartoznak. Így is szimpatikus a dolog?
Üdv, FanTomas
A poligámia szerintem onnan ered, hogy egy férfi viszonylag rövid időn belül több nőt is teherbe tud ejteni, tehát a faj fennmaradása így tuti. Egy nő - ha terhes - egy jó ideig hasznavehetetlen ( mármint a fajfenntartás szempontjából ).
Na, már össze is zavarodtam. Szóval, ha párod elédállna, hogy megcsallak ma a Sanyival. Jó lesz?
De továbbra sem értem, ez miért az a kategória, amihez a párod jóváhagyása kell.
***
Azt hiszem a barátaim titka jó helyen van nálam, nyugodtan számíthatnál a diszkréciómra.
De mi a fenánek is védekezem? Hiszen ezt nem kell bebizonyítani.
Miért van az, hogy ha kétségbevonjuk egy állításod igazságtartalmát azonnal úgy válaszolsz, hogy a kérdező személyiségét támadod? (Nem is kicsit.)
Mackó, mi köze ennek a házasságodhoz?
Az volt a kérdés, hogy mi lenne, ha megcsalnád a nejed. Elmondanád-e neki.
Feltételes módban.
Nem kértünk intimitások tálalására.
Igen, szabad egyéniség vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nekem bármit szabad. Tudod, "...amíg mások hasonló szabadságát nem sérti". Ahhoz, hogy véleményt mondjak, nem kell senki jóváhagyása. De ahhoz, hogy mások magánügyeiről nyilvánosan beszéljek, szerintem kell. Hm?
Azt felejtsd el, hogy megfutamodtam vagy -hátráltam volna. A saját házasságomról azért nem beszélek, mert nem egyedül élek benne, tehát nem egyedül döntöm el, hogy a nyilvánosság elé vihetem-e a közös ügyeinket. Ha nálad a mások magánszférájának védelme egy mondvacsinált indok, akkor a jóisten óvjon bárkit attól, hogy meggondolatlan pillanatában a diszkréciódra számítson.
