"Az óvodás korban megtanultakat állítólag egy év kihagyás alatt tökéletesen el lehet felejteni."
Kicsit megcáfolnálak, bár én sem adnám idegennyelvű oviba a gyereket. Én három éves koromig több német szót hallottam, mint magyart, máig is abból élek, pedig iskolában soha nem tanultam. Kell a gyereknek egy stabil nyelvi környezet, hogy "megvesse a lábát" és arra építse fel a többnyelvűséget. SZVSZ 6 éves kor előtt nem érdemes idegennyelvet tanítani a gyereknek, csak, ha fetétlenül kell. A 3 éves korban elkezdett nyelvtanulás leginkább az idegennyelvű ovik marketingstratégiája.
Szerintem a gyereknek elég stressz ez a katasztrofálisan rossz iskola- ill. oktatási rendszer, legalább az otthon legyen menedék, mentes a felesleges agymosásától.
Nekik inkább arra lenne szükségük, hogy gyerekek legyenek, mint hogy kis, idegbeteg, feleslegesen túlterhelt felnőttek. Persze az nem árt, ha megszokásból megcsinálják a HF-et, de azon túl bitte, nichts mehr!
> Mi a parommal, ho olyat szeretnenk a gyerekek elott megbeszelni, ami nem rajuk tartozik, akkor kenytelenek vagyunk ezt mas nyelven megtenni.
Aber nincht vor dem Kind? :-)
Ez az egyik baratomeknal, ahol a csaladi kotodesek folytan a gyerekek is ertettek nemetul, ugy ment, hogy a nagymama ilyenkor svabra valtott. De az meg mar a mamanak sem nagyon ment. Gaz! :-)))
Csokis
Nekem ugyan (még) nincs gyerekem, úgyhogy könnyen dumnálok a gyakorló szülôknek; elég sok idôt töltöttem unokatesó gyerekeinek bébismasszerezésével (hacedzett, lehetôleg vietnami/afganisztáni veterán kommandóst, nem elhasznált idegzettel, védômellényben bébismasszernek felveszünk). A másfél és majd' négyéves kiskölök a szüleik jelenlétében mint a pusztító tűz, de érdekes módon, ha magunkra hagytak hármunkat, megváltoztak. Pusztán azzal, hogy láthatán nem hatott rám a nyafijuk és a hisztijük, valamint nagyon konzekvens viselkedéssel, édes kölkökké váltak. Ha mégse, meg lehetett beszélni velük. A kiabálást és testi fenyítést elvbôl elutasítom, és érdekes, ki lehet bírni nélküle.
Na, majd ha eccer lesz saját kölköm, beszámolok, nála hogy sikerül... :-)))
Az en modszerem egyszeru. Mindent maskent csinalok mint apam annakidejen (bar neha mar eszreveszem a hasonlosagot is :-( ). Egyebkent a tanitas szerintem kulon szakma, amibe nem szabad belekontarkodni. Persze ha a gyerek a leckejehez ker segitseget akkor legjobb tudasom szerint igyekszem segiteni, de ha latom, hogy valami nem az o tudasszintjenek megfelelo dolgot kene elmagyarazni, akkor inkabb azt a hivatasosokra bizom. Egyebkent a peldamutatas iszonyu fontos. Mikor en nekiulok otthon tanulni biztos, hogy 10 perc mulva mar ott kuporognak mellettem a sajat fuzetukkel (es persze lottek a tanulasomnak, de sebaj).
A fiatalkori nyelvtanulasrol:
Mi a parommal, ho olyat szeretnenk a gyerekek elott megbeszelni, ami nem rajuk tartozik, akkor kenytelenek vagyunk ezt mas nyelven megtenni. Mi lesz ha mar ezt is megertik? Persze ez csak vicc. Kezdjek minel hamarabb.
Szerencsére az enyémnek sincs baja a tanulással, de néha lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tanulok vele. A barátnőm például rendszeresen zaklatka kölyköcskéjét otthon. Így előfordult, hogy az otthoni magyarázattal totálisan megzavarta.
A mi tantónénink kifejezetten megtiltotta pl. a nyári gyakorlást, illetve azt mondta, hogy a szünet az a pihenésé. Indirekten persze lehet olvastatni, számoltatni (elsősökről van szó), de azt, hogy "nagyerefijam, mindennapegyóragyakorlás", na azt nem!!!
Vajk!
Miután az alapvégzettségem tanító, ezért bátorkodom javasolni, hogy ne!!! Rögeszmém szerint a gyermek először magyarul tanuljon meg beszélni, írni és olvasni. Olyan 9-10 éves kora tájékán ráér egyéb nyelvvel foglalkozni, de akkor folyamatosan.
Egyébként egy 7 éves leánygyermekkel rendelkezem. Szerintetek kell-e folyamatosan tanulni otthon a gyerekkel, kell-e otthon is macerálni gyakorlással?
Van értelme korán elkezdeni a nyelvtanulást, ez biztos, de az angol tanárom annak idején azt mondta, hogy 10 éves kor előtt csak úgy van értelme elkezdeni, ha egész a középiskola befejezéséig folyamatosan tanulhatja a gyerek.
Az óvodás korban megtanultakat állítólag egy év kihagyás alatt tökéletesen el lehet felejteni.
Hali
Szerintem "rossz" gyerek nincs, csak amit csinál, az rossz. Nekünk. Neki nem... És miért vagyok én fontosabb mint ő?
Szóval szerintem a legfontosabb a szerető megértés, a türelmes következetesség, és ha mégis elveszítem a fejem, akkor viszont ott helyben kell lerendezni AZT A BÜDÖS KÖLKÖT!!!
Olyan (legalábbis az én vérmérsékletem mellett) ugyanis nincs, hogy mindig kibírom. Úgyhogy szerintem valójában (mivel a szeretet vagy jön, vagy az egészet megette a fene, megérteni néha magamat sem értem, türelmes nem vagyok, a következetességhez meg emlékeznem kellene, hogy mit csináltam egy hónapja, amikor egészen más kedvem volt) legfontosabb az őszinteség a gyerekkel, és akkor legalább ő is őszintén (és remélem még majd időben!) jelzi vissza, hogy mit szúrtam el. (Ja, a gyerekeim: 9 éves lány, egy 8 éves és egy 15 hónapos fiú)
Igazad van, de mit csinálsz mikor ez a korlátozott cselekvőképességű csemetéd elkezd hisztizni? Hagyod? Próbálsz vele értelmesen beszélni? Sarokba állítod? Megvered?
Egyet értek Veled, ez valóban fontos. Azt én sem szerettem, amikor gyerekkoromban azt mondták: te ezt úgy sem tudhatod, meg úgy is úgy lesz ahogy mi akarjuk, te pedig úgy csinálod ahogy mondjuk, stb.
A gyereknek is van véleménye, akarata, és ezt figyelembe kell venni.
- konzekvens igazságos döntések
- azonnal reagálni a dolgokra (nem megbeszéljük maj' holnap ! )
- rendszeresség (evés, alvás, játék...)
- szeretet kimutatása !!!!
- tisztelet
- türelem !!!!!!
- megérteni a gyereket, hogy mit miért akar-nem akar
- végső esetben fegyelmezés, de az eszköz tényleg gyerekfüggő !
Mar a TIPP-ben kerdezgettem e tema felol regebben, de elegge megoszlottak a velemenyk. Ti mit gondoltok arrol, mikor erdeme elkezdeni nyelvettanitani a gyerkocoknek? Nekem van egy kislanyom, most menne oviba es arra gondoltam, egybol angol anyanyelvube adnam, mert igy kb egy ev alatt perfektre megtanul angolul. Vagy ez tul korai meg? Hiszen a nyelvtanulast gyerekkorban kell elkezdeni.
Ezt a példát (jó kislány, rossz gyerek) csak azért hoztam, mert ismertem egy ilyen családot. Persze nekem könnyű írogatnom, aztán ha én is olyan helyzetben leszek, majd gondolkodhatom, mit tegyek.
Egyszóval: jó kérdés. Ezt így nem lehet megmondani, és nem is igazán osztogatnék tanácsot.
Egy példát tudok a következetességről írni: velem történt meg.
Édesanyám vett cirkuszjegyet aznapra, de rosszalkodtunk a tesómmal. Ránkszólt. Később megint ránkszólt, de hozzátette, ha még egyszer ránk kell hogy szóljon, nem megyünk cirkuszba. Mi pedig folytattuk. Fogta, és összetépte a jegyeket. Csak azért tépte össze, mert ha nem teszi, akkor valószínű, hogy elmentünk volna. Az Ő elmondása szerint.
Kár fenyegetni a gyereket, hogy: megverlek, ha úgyse teszed meg.
És én mit csináljak? Nálam fordítva van (legalábbis egyenlőre) Van egy majd' ötéves éktelen rossz, égetnivaló lányom, meg egy egyenlőre még tündérinek tűnő lassan másfél éves fiam. A rossz kislányokat sem illendő bánatalmazni, de Isten látja lelkemet, néha igazán próbára teszi a türelmem.
Nekem még nincs gyerekem, de hamarosan szeretnék. A gyerekneveléstől egy kicsit félek, mert az nem olyan mint egy rosszul szabott ruha, hogy legfeljebb nem veszem fel, vagy kidobom. Ha egyszer elrontom, azt már nehezen lehet helyrehozni.
Az, hogy lehet e veréssel nevelni, szerintem a leges legvégsőbb dolog, amit tehetünk. Ez a gyerektől függ. Szerintem egy érzékenyebb kislányra elég hangosan rászólni, ha valamiért meg akarjuk szidni, és rögtön elkezd sírni. Egy rossz kisfiúnál már más a helyzet.
Az biztos, hogy tudatosan szabad és kell nevelni. Ha egyszer megígérünk valamit, teljesíteni kell, mert elveszti bennünk a hitét, aminél rosszabb szerintem nincs. A kölcsönös bizalom nélkülözhetetlen.
A bemutatkozás oldalon feltünt, hogy milyen sok törzsasztal tagnak vannak csemetéi. Mivel nekem is van kettő (1, 2.5) gondoltam elindítok egy topicot arról, hogy hogyan lehet vagy kell gyereket nevelni. Úgy gondolom, hogy itt megbeszélhetnénk, hogy ki hogyan old meg bizonyos konfliktus helyzeteket, valamint, hogy mik az alapvető irányelvek.
Vitaindítónak néhány kérdés. Szabad veréssel nevelni? Mit lehet a gyerektől eltűrni (hiszti, akarotoskodás, apuci fejének rugdosása stb.) és hol a határ.
