Szörny Lalim,
talán én is elengedném feléjük a kutyát, de az meg kajla csetlés-botlással futja a hatalmas köröket... De tegnap egy ilyen afférnál már odajött mellém és elkezdte ugatni a butaembert (aki mellesleg **nem** a kerékpárúton haladt a bringájával; a mögötte tekerô unokái ugye szintén nem)...
Na jó hétvégét mindenkinek, hazahúzok a kutyikámhoz...
Holnap este a Riverben vszínűleg találkozunk!
Nekem egy marha nagy termetű huskym van és sokan megijednek tőle, pedig csak haverkodni akar a drága. Na, ha ilyen beszólókkal találkozom, egy kicsit mindig megengedem feléjük a kutyát, éppen annyira, hogy még ne érhesse el őket, de összetojják magukat. Általában az ilyen beszólogatók útálják a kutyákat, úgyhogy tartanak is tőlük, ezért könnyen rájuk lehet így dörrenteni. Akik pedig ismerik és szeretik a kutyákat, ilyeneket nem szólnak be.
Erdeilány!
Hétfőn küldöm, mert ma már nem nagyon lesz rá időm. ÉS KÖSZÖNÖM!!!
Mallory
Ha az én kis kutyusom eléri a 70 kg-os súlyát akkor remélem nem fognak ilyeneket mondani nekem sem. Most még csak 40 kilónál jár 7 hónapos korára
Typo
Sziasztok,
van valami frappáns tippetek arra vonatkozólag, hogy mit kell csinálni, ha kutyasétáltatás közben beszólnak az embernek?
Már olyanokat, hogy "Fogja már pórázra azt a rohadt kutyát!", meg "Nem itt van a kutyafuttató, mingyá' sintért hívok!". Ugyanis sajnos néhány ilyen figura rendszeresen üzemel a kedvenc sétálóhelyemen és már több kutyás társammal együtt volt ilyen problémánk (békés magyarázat - " De hát a kutya csak itt szaladgál, teljesen szelíd, a kutyafuttatón meg nem vagyunk biztonságban a kerékpárút miatt stbstbstb" - nem használ).
Már kifogytam a nyugodt, józan magyarázatokból... Tudom, hogy ignore, ignore, ignore az ilyen figurákat, de olyan rosszul viselem az anyázást... (És mindig csak akkor szólnak be, ha egyedül van az ember. Érdekes módon amikor 3-4 kutyás együtt van, soha nem nyikkannak meg ezek a kinofóbiások.)
Anno vettem hámot a leómnak (a legnagyobbat, de az is kicsi lett, meg kellett toldani :((), de nem igazán volt jó. Aztán láttam olyat, amiket husky-kra raktak, nylonheveder (:)) úgy ferdén össze-vissza, a kutya hátán van a karika, csak má' nem emlékszem pontosan, hogy vót :(((.
Zaklathat Postás Emil? Mer ha megengeded lecsapolnám a tudásodat, mert én kiapadhatatlan vagyok, akik meg versenyeztetik a kutyáikat, azok meg irigyek, és nem segítenek. Legalábbis nem annyira, mint én szeretném.
De ha nem akarod, zavarj el nyugodtan a fenébe!
Oké, oké, én vagyok a hülye, elviszem a balhét. Heveder.
Erdeilány!
Te vagy a góré??? O-ÓÓÓÓÓ..... Akkor töredelmesen bevallom, hogy elfelejtettem befizetni a tagdíjat. Szombathelyi vagyok és a Berke Attilától vettem a Hektort. (Az apja a Roni, aki vörös, és állítólag nagyon híres. Nem ismered?) Az enyém fekete-fehér és valami gyönyörű szép barna szeme van, és egy kicsit dagadt angyalom, pedig futok vele annyit...
Szóval, az Attila hetekig zaklatott, hogy feladtam-e, de aztán el is veszítettem a csekket, meg a papírt is, azóta meg nincs pofám odamenni hozzá, mer haraxik. Mer én egy illyen alak vagyok. Úgyhoty ezért még nem vagyok tagja a klubnak.
Lalikám, :)
a heveder olyan lapos és széles.... Egyre gondolunk? (A kötél pedig az, ami kör keresztmetszetű.)
Hegymászásieszközileg szaktudásom ezzel kimerítve.
Tsók.
offtopic on;
neduddgi,
az én uram is ipari. Akkó te konkurrencija vagy! Azaz voltál. Úgyhogy maradhatunk beszélôviszonyban. Nem tudsz valami jóféle ismeretséget alpinmunkaszerzés-ügyileg???
offtopic off;
Tegnap este kutyasétáltatáshoz kivittem egy mintacsomag Purinát, hogy azzal jutalmazzam az ebemet. Nagyon bejött, félszemmel mindig engem nézett (kivéve amikor ismeretlen kutya tűnt fel a láthatáron), de aztán a többi öt kutya is kiszagolta, hogy mi van nálam. Úgyhogy amikor behívtam a Dextert és odajött, addigra már másik két kutya bökdöste a kezemet, némelyikük pedig szomorú-nyálcsorgatósan nézett. Nehezen sikerült a Dex szájába is adni néhány falatot....
Kedves OWO,
Nagyon orulok a dolgaidnak, a kutyak tenyleg osszehozzak az embereket.
Nalunk meg az az ujsag, hogy Luca neni (tekintelyes kort megelt mar, 2 eves) kiutazik ide hozzam. Minden nap remalmaim vannak, hogy hogy fog lezuhanni a repulo, meg kigyulladni, meg mennyi csomagot fognak rapakolni a ketrecere.
A ketrecet mar igen jol megszokta, napkozben tobbszor is bebujik, hala az Oreo es szalonna premiumnak (na meg a baratomnak, aki rendkivuli turelemmel szoktatta bele).
Mar csak 28 nap.
ajaj... éppen ma este polemizáltam egy keményet a Bacsó Beával... Ugyanis én vagyok a Hungária Husky Klub elnöke, ahol ő a tenyésztési felelős, és ma este vezetőségi ülés volt. És némileg más elképzeléseink vannak a klubról... mondhatnám, gyökeresen különbözőek... Na mindegy.
Nekem 2 db lány huskym van, alomtestvérek, 2,5 évesek, átkozott rosszak. Az egyik szénhülye (komolyan, 3 gramm agya van, de nagyon édesen bír bambán nézni), a másik viszont túlságosan is rafinált. Ez meg még nagyobb baj. Szóval rémesek, de imádom őket (bár a szívem csücskében inkább a dogok kotlanak). Egyik huskym a szokásos fekete-fehér, a másik majdnem tiszta fehér, némi drappal mintázva. Mindkettő kéxemű. Qtyaszánunk van, szoktunk is húzatni, tökjó!!! Bár amikor először fogtam be őket, akkor még nem tudtam, hogyan is kell pontosan. És elindultunk. És jött középen a tüskebokor. Az egyik husky jobbról kerülte, a másik balról. Én pedig, légi úton, arccal a bokorba befele. Gondolhatod...
A bőrhám azért nem jó, mert télen nagyon megkeményedik a ráolvadó víztől, és kidörzsöli az állatkákat. A nylon hevederből való, az a jó.
Mallory,
??:)) En meg alpinista VOLTAM. Par evig.
Ipari,(munkakori kotelessegbol), aztan falmaszo, majd egyszer a Gross Glockner, meg ilyenek. De mar ellustultam.... De Bulint kotni meg mindig tudok balkezzel, csukott szemmel :)))
A heveder az nem az a kis bigyó, amit be kell csavarni vagy mi? Én a kötélszerű izére gondoltam. Na lyó, inkább utánajárok, és azután fogom legközelebb játszani az eszemet...
Olyan hámot vegyél, ami nem bőrből van, hanem (szar elmagyarázni olyat, aminek nem tudod a nevét), szóval olyan anyagból van, amit a hegymászók is használnak. Én egy kutyakiállításon vettem. Sodrott anyag-szerű. Lényeg, hogy ne bőrből legyen, és ne láncból. A harmadik féle a lyó. Milyen rajz kell?
Én futni is azzal szoktam elvinni a kutyát, mert baromira húz és mivel egy gyenge nő vagyok :-)), ezért nem bírom úgy megtartani, mint egy pasas, a hámmal pedig jobban kordában tudom tartani.
Na, Pocak, csak véletlenül tévedtem erre és rögtön tudtam,írnom kell.
Ezt írod: "Osszatok meg masokkal azokat a hetkoznapi torteneteket, amelyeket a kutyakartarsaknak koszonhettek !!".
Aki engem ismer, tudja, hogy aki nálam jobban szereti a kutyákat az már csal. Német vizslám van, szegénykém már 8 éves. Lány, és Csöpikének hívják. És, hogy mit köszönhetek Neki, kutyakartársnak ? Azt hiszem az életemet és a boldogságomat. A történet egészen röviden a következő: Egyszer, régen írtam a Kutyaház c. WEB oldal vendégkönyvébe. Aztán nem régen arra járt egy lány, aki ezt észrevette és jelentkezett nálam. Mondanom sem kell, olyan fergeteges szerelem alakult ki köztünk, hogy Ti azt még csak el sem tudjátok képzelni ! Igaz, most problémák merültek fel, de leküzdésük folyamatban van. Keressétek OWO topicjait, ha érdekel, ott többet megtudhattok.
Ha nincs Csöpike, akkor nem ismerhettem volna meg KisBolygót és általa az ÖRÖKKÉVALÓSÁGOT.
hát, egy kicsit ismernem kéne az állatkát, látnom a reakcióját, hogy pontosan fel tudjam mérni, mi a legcélszerűbb nála.
Általánosságként azt tudom mondani, hogy kb. 4-5 visszarángatás, AZONNAL megerősítés jutalomfalattal, agyba-főbe dicséret, aztán hadd menjen játszani. Később, mondjuk fél-egy óra múlva újra kaphat egy 4-5 adagos tréninget.
Szerintem, ha már úgyis visztek kajadarabkákat, érdemes megpróbálni olyankor is odahívni és megjutalmazni, amikor nem az a cél, hogy utána pórázra vegyétek, hanem csak úgy odahívni, összedicsérni, aztán hadd menjen vissza a dolgára. Hogy ne okvetlenül a pórázra vevéssel kapcsolódjon össze a fejében a hívás, mert akkor nehezebben tesz a kedvetekre, hanem inkább az rögzüljön, hogy tökjó odamenni a gazdihoz. Ilyenkor persze nem hosszú pórázon, hanem csak úgy.
Egy a lényeg: a hívás az a gyakorlat, amikor a gazdi SOHA nem veszítheti el a türelmét. Ha az a fránya állat már egy órája nem jön oda, a gazdi feje padlizsánlila, és a végére nagynehezen sikerül elkapni a mocsok kutyát, akkor is hatalmas eksztázisban kell örvendezni neki. Hogy kivétel nélkül az legyen az élménye, hogy a gazdihoz érdemes odamenni. Hiszen, ha az ember legszívesebben laposra verné a szemetjét, akkor csak arra emlékezne (mint utolsó élményre), hogy na, marhára megérte hagynom magamat elkapni, csak azért, hoogy jól megrakjanak! Legközelebb még messzebre iszkolok a tisztelt gazdikámtól!
Erdeilány,
kipróbáltuk a hosszú pórázt. Eredmény: fájdalmak a kezemben + nagyon döbbent pillantások az eb részérôl.
Viszont újabb kérdések merültek fel: naponta hányszor érdemes ilyen "akciót" csinálni? Inkább egymás után, vagy idôben elszórva? Árt-e a nevelés szempontjából, ha az eb mégis szökik, amikor nincs rajta póráz? El lehet az ért engedni? Vagy csak hosszú pórázzal?
Türelmesen várom válaszaidat.
Erdeilány,
most már stimmel! Köszi.
(Látod, én akarok itten picológus lenni, aztán ilyen alapvetô dolgokat se látok át...)
És természetesen beszámolok a fejleményekrôl.
Ja, egyébként a Dex csak 3 napot volt menhelyen, elôtte kertes háznál volt, csak megunták. De amíg "gazdánál" volt, addig se sokat nevelték....
(Viszont legalább nincsenek alapvetô félelmei az emberektôl. Kiképzésen ôrzô-védôzés közben nem riad vissza a segéd pofonjaitól, kitartóan fogja a rongyot!)
de, szeretetből fog szót fogadni, csak egyelőre nem érti, mit vártok tőle. És másképp nehéz neki elmagyarázni, hogy ha úttesten futkos keresztül, akkor kivasalhatja egy autó. Főleg így, hogy a kutya már túl van a "picibabakutya vagyok, meg akarok felelni a mamámnak, meg a falka magasabbrendű tagjainak" korszakán, és ehelyett éppen a legintenzívebb kamaszkorát kezdi élni (csajozás, vetélkedés a többi legénnyel stb.). És a menhely után nyilván azonnal kellene neki az egész világ egyszerre. A hosszú póráz meg a kajadarabka csak az akaratotok megértetését segíti, később nem lesz rájuk szükség, mert akkor már odamegy csak azért is, hogy a kedvetekben járjon.
Erdeilány,
köszi a tippeket, a nyugtatgatás valóban szokott segíteni.
A hosszú pórázos módszert pedig ma készülünk bevetni, beszerzünk egy ruhaszárító kötelet, aztán hajrá!
Csak az a szomorú, hogy nem magától, szeretetbôl fogad szót nekünk... :(
(Bezzeg szegény kis Blixa... :( :( :( most megint szomorú vagyok)
Persze tudom, ne várjunk csodát 3 hét után egy 9 hónapos kutyától....
De azért sok mindent már tud: pl. elég szépen jön lábnál ahhoz képest, hogy akkor látott elôször pórázt és nyakörvet, amikor hozzánk került... És már azt is megtanulta, hogy nagyon utáljuk, ha hajnalban elkezdi ugatni az utcán/lépcsôházban járkáló kutyákat. Most már csak egy-egy hangosabbat ugat, aztán ha rászólunk, abbahagyja, esetleg egy kicsit még morgolódik magában....
Egyébként ezt úgy értük el, hogy minden vakkantáskor rászóltunk jó mérgesen, és ha folytatta, akkor felkeltünk odamentünk és befogtuk a száját, esetleg egy kicsit megráztuk... Persze nekünk könnyű, mert a Dexter velünk alszik a szobában, de kertbe kirohangálni...... úgyhogy azt hiszem, nektek ez nem segít (hacsak nem vagytok nagyon energikusak és kitartóak).
