A hellenisztikus kor elemei, a keleti elemek, új elemek: korabizánci periódus - VI. századig, középbizánci korszak IX-XII. század, későbizánci vagy Palaiologosz-kor XIII.-XV. sz.
Köszi, Spyros, az a baj, hogy én sem tudok róla közelebbit, hogy hol mikor írhatta ezt, de nagyon kíváncsi lennék az eredeti szövegre, hogy nem félreértett-e valamit, aki az idézetben tolmácsolja a szavait. Nem az erdeti mű fordításában találhatóak ezek a sorok, hanem valaki tolmácsolja, hogy Palamasz Szent Gergely ezt és ezt mondta...
Ott kellene keresgélni, ahol Máriáról ír, (Istenszülő, Theotokosz), hogy mégis miket ír róla valójában...
Sziasztok! Van itt az indexen egy katolikus topik, ahol a reformátusok kicsit épp nem tudják hová tenni Palamasz Szent Gergely mariológiáját. Szerintem a fordítást is lehet, hogy némi kritikai érzékkel kéne kezelnünk...
Jó volna ismerni az eredeti görög szöveget, Palamasz Szent Gergely mariológiai írásait....Ismeri valamelyikőtök?
Ezen a szövegrészen akadtunk el:
"Palamasz Szent Gergely, éppen a keleti teológia alapgondolata, a nagy-nagy csere alapján (hogy tudniillik Isten emberré lett, hogy az ember istenivé legyen): Mária, azzal, hogy Istent szülte az embernek, Istent emberré tette - hiszen a hasonlósági viszony (Vö. Ter 1,26) oda-vissza alapon, kölcsönösen érvényes: Isten is hasonló lett hozzánk!(4) -, másik oldalról viszont az embert megistenítette,(5) vagyis mindannyiunkat Isten fiaivá tett. Isten általa szállt a földre, de mi is általa emelkedünk a mennybe,(6) ami különösen nagy jelentőségű közbenjárásának kérdésében. "
Mik is mentek akkor végbe?! Voltak, akik jobban féltették lelkük, semmint testük pusztulását, azért riadtak vissza a haláltól, mert úgy hitték, hogy a testtől való elszakadás a túlvilági gyötrelmek kezdete. Voltak, akik térdre borulva, záporozó könnyek közepette esdekeltek Istenhez, hogy e halál révén méltó részük lehessen a választottak sorában. Mások, akikbe kardnál is élesebben hasított bele bűneiket felidéző lelkiismeretük, bűnbánattal emlegették hiúságban eltöltött éveiket. Ismét mások, akik ilyesmire képtelenek voltak, de halálfélelmükben számadásra kényszerültek, úgy álltak ott remegve, mint fejszecsapásra váró lélek nélküli fák.
(...)
A szerzetesek és szerzetesnők, akik már kora fiatalságuktól kezdve az erények szeretetében elűzték maguktól az élvvégyat, csak maguknak meg az istennek élvén, most odahagyták kolostorukat, szétszéledtek a város utcáin, és nagy zokogás közepette sírtak a mindannyiukat ért csapás miatt. - Döbbenet fog el, amint fontolóra vezem ezeknek a nazarénusoknak gazdag és sokrétű erényességét, amelyet magányukban oly buzgón gyakoroltak: éjszakai zsolozsmázásukat, szent szüzességüket, kitartó imádságukat, szüntelen sírásukat: miért hogy az isteni részvétet meg nem nyerték számukra? Miért nem ajánlották föl a várost? Miért nem nyerték el erényük jutalmaként a veszedelemtől való megmenekvést? Ehelyett összefogdosták őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, kardélre hányták valamennyiüket, halálukban sorstársai lettek a bűnösöknek.
A bizánci teokrácia - Bizánci stílus és civilizáció Steven Runciman
(Gondolat Kiadó - 2007)
Jelen kötet Steven Runciman, a jeles angol bizantinológus két hosszabb esszéjét tartalmazza, melyek első ízben jelennek meg magyarul. A bizánci teokrácia több mint erez év történetét, a Nagy Konstantin fellépésétől a Bizánci Birodalom végnapjaiig terjedő időszakot tekinti át egyetlen alapvető szempontból: a vallási hierarchia és a vallási-teológiai irányzatok, illetve a császári hatalom viszonyának elemzésén keresztül. E viszony nem volt mindig harmonikus, de mindvégi tükröződött benne az a lényegileg teológiai indíttatású előfeltevés, hogy a Bizánci Birodalom Isten -mennyei királyságának földi képmása
''Sir Steven Runciman (1903-2000) a keresztes hadjáratok (1095-1464) történetével foglalkozó, klasszikussá vált munkáját az 1950-es években jelentette meg. Az azóta eltelt időszak számtalan utánnyomása és fordítása bizonyította a korszak kézikönyvévé váló mű el nem évülő tudományos és szépírói erényeit. Kelet-európai és közel-keleti tudományos és diplomáciai küldetései során a helyszínen szerzett ismereteket, hogy mindmáig biztosan igazodjék el a térség népei, kultúrái, vallásai és nyelvei sokféleségben. A pillanat eseményei mögött mindvégig felsejlenek az alapvető kérdések: "Van-e lehetőség eltérő kultúrák békés együttélésére?", "Lehet-e háborúval békét teremteni?". Miközben elismeréssel adózik az emberi tisztesség és tolerancia képviselőinek, angolos iróniával teszi nevetségessé a politikusi ostobaságot és fanatizmust; biztos érzékkel utalva a történeti folyamatok - sokszor elszalasztott - fordulópontjaira. Magyar nyelven ez az első, a korszakot bemutató igényes, tudományos, mégis mindvégig olvasmányos munka, amelyet a megírása óta megjelent magyar és nemzetközi szakirodalom tesz napra késszé. A mű ma éppen olyan hiteles és aktuális, mint megírásakor.''
Kiadó: Osiris Kiadó Oldalszám: 1092 Kiadás éve: 2002
A bizánci teokrácia - Bizánci stílus és civilizáció Jelen kötet Steven Runciman, a jeles angol bizantinológus két hosszabb esszéjét tartalmazza, melyek első ízben jelennek meg magyarul. A bizánci teokrácia több mint erez év történetét, a Nagy Konstantin fellépésétől a Bizánci Birodalom végnapjaiig terjedő időszakot tekinti át egyetlen alapvető szempontból: a vallási hierarchia és a vallási-teológiai irányzatok, illetve a császári hatalom viszonyának elemzésén keresztül. E viszony nem volt mindig harmonikus, de mindvégi tükröződött benne az a lényegileg teológiai indíttatású előfeltevés, hogy a Bizánci Birodalom Isten -mennyei királyságának földi képmása
A középkoron belül Hódító Vilmos, a korai keresztes hadjáratok és III. Béla kora érdekel mind magyar, mind egyetemes szinten. Bizáncnál ez valamelyest a Komnénosz-dinasztia korával egyezik. Nagy hatással volt rám Steven Runciman A keresztes hadjáratok története című műve.
Az okori zenei szovegek olvasasanal is ezt tartjak a legjobb modszernek a kutatasban, a sajat forditast, melyet aztan osszevethetnek a masokeval. Belehelyezkedni, amennyire csak lehetseges, a szerzo gondolatvilagaba. A tetraktys pythagoraszi zenematematikai fogalom is. Meg nem mereszkedtem erre a teruletre, csak gyujtom hozza a bibliografiat, az olvasnivalot. Remisztoen szep matematika, sokszor kibogozhatatlanul osszefonodva a babonaval, fantasztikus hitekkel. :) Meglehet hogy valoban pythagoras kovetoinek mericskelesei, szamolgatasai a monochordon, ezen az egy huros kiserleti hangszeren, a fordulopont, a tudomany ebredese. A ketsegbeesett kiserletek, hogy a lehetetlen feladatot, a tonus ketteosztasat megoldjak, vezethettek a matematikai felfedezesekhez. Ez az ''asszimetrikus'' problema, minden harmoniara torekvo tanitasukat megkerdojelezhette.
Azért fordítom, mert görög tudásomat fel szeretném használni annál a területnél, amely érdekel. Eleve történetírói munka, és ráadásul a kedvenc korszakomat írja le. Úgy gondolom közelebb kerülök az egészhez, ha Én magam fordítom.
A tetraktüsz szerepel az általam lefordított részben is. Eddig Én csak a filozófiában ismert jelentését ismertem, de ezek szerint van egy külön jelentése a hét szabad művészettel kapcsolatban, ha jól vettem ki spiros hozzászólásaiból.
τετρακτύς, το άθροισμα των τεσσάρων πρώτων αριθμών, 1+2+3+4 = 10. Ο Σέξτος Εμπειρικός (Προς Αριθμητικούς IV, 3) καθορίζει την τετρακτύν με τα ακόλουθα λόγια: "τετρακτύς δε προσηγορεύετο παρ' αυτοίς [τοις Πυθαγορικοίς] ο εκ των πρώτων τεσσάρων αριθμών συγκείμενος δέκα αριθμόςˇ εν γαρ και δύο και τρία και τέσσερα δέκα γίνεται' ός εστι τελειότατος αριθμός" (τετρακτύς ονομαζόταν [από τους Πυθαγορικούς] ο αριθμός δέκα, που αποτελείται από την ένωση των τεσσάρων πρώτων αριθμώνˇ γιατί ένα και δύο και τρία και τέσσερα κάνουν δέκαˇ και αυτός είναι ο πιο τέλειος αριθμός). Η τετρακτύς θεωρούνταν από τους Πυθαγορικούς ως ιερή και ως "η πηγή της αιώνιας φύσης"ˇ γι' αυτό η τετρακτύς ήταν η βάση του πιο ιερού και επίσημου όρκου τους: "ναί, μα τον αμετέρα ψυχά παραδόντα τετρακτύν παγαν αεννάου φύσεως ριζώματ' εχουσαν" (ναι, ορκίζομαι σ' Αυτόν, που μετέδωσε στην ψυχή μας την τετρακτύν, πηγή της αιώνιας [αέναης] φύσης). Στη μουσική, η τετρακτύς είχε ιδιαίτερη σημασία, γιατί περιείχε όλες τις συμφωνίεςˇ ο Θέων Σμυρναίος γράφει: "σε αυτούς τους αριθμούς (δηλ. 1, 2, 3, 4) περιλαμβάνονται: η δια τεσσάρων δια τεσσάρων, το διάστημα καθαρής 4ης, που οι Πυθαγόρειοι το ονόμαζαν συλλαβή συλλαβή, το διάστημα της καθαρής τετάρτης, όπως ονομαζόταν από τους Πυθαγορικούςˇ γενικά γνωστό ως δια τεσσάρων. Προσδιορίζεται από τον μαθηματικό λόγο 4/3. ή συλλαβά (λόγος 4:3). στο λόγο 4:3 (επίτριτος), η δια πέντε δια πέντε, το διάστημα της 5ης καθαρής. στον ημιόλιο λόγο (3:2), η δια πασών στον διπλό λόγο (2:1) και η δις διαπασών στον τετραπλό (4:1)ˇ όλες [οι συμφωνίες] που συμπληρώνουν το αμετάβολο σύστημα σύστημα, ένωση δύο ή περισσότερων διαστημάτων, σύμφωνα με πολλούς αρχαίους θεωρητικούς. Το πρώτο καλά οργανωμένο σύστημα, που κατόπι χρησιμοποιήθηκε ως βάση για τα Τέλεια Συστήματα, ήταν το τετράχορδο. [διάγραμμα διάγραμμα, σχέδιο, σχεδιάγραμμα που χρησίμευε να βοηθά τους σπουδαστές να καταλαβαίνουν οπτικά τις ακουστικές διαφορές σε όλα τα γένη. Κάτι ανάλογο με το πεντάγραμμο.]".
Εκλογή βιβλιογραφίας :
Jean Dupuis, Θέωνος Σμυρναίου, Περί τετρακτύος και δεκάδος, με γαλλική μετάφραση (Du quartenaire et de la decade) στην έκδοσή του: Theon de Smyrne, Exposition des connaissances mathematiques utiles pour la lecture de Platon, Παρίσι, 1892, σσ. 152-175. Βλ. και λ. Θέων Σμυρναίος Θέων, (2ος αι. μ.Χ.)ˇ πλατωνικός φιλόσοφος και μαθηματικός. Είναι ο συγγραφέας ενός έργου που ασχολείται με τις μαθηματικές επιστήμες (αριθμητική, γεωμετρία, στερεομετρία, αστρονομία και μουσική).. Armand Delatte, "La tetractys pythagoricienne", Etudes sur la litterature pythagoricienne, Παρίσι 1915, σσ. 249-268. Βλ. και λ. Πυθαγόρας Πυθαγόρας, (περ. 572-περ. 500 π.Χ.)ˇ μεγάλος φιλόσοφος, μαθηματικός και θεωρητικός της μουσικής. Γεννήθηκε στη Σάμο. Ίδρυσε τη Σχολή του στον Κρότωνα της Κάτω Ιταλίας. Πέθανε στο Μεταπόντιο. Υπήρξε ο πρώτος που πρόβαλε και υποστήριξε την επιστημονική βάση της μουσικήςˇ η φιλοσοφική του θεώρηση του κόσμου βασιζόταν πάνω στην πίστη ότι καθετί πρέπει να ερμηνευτεί με αριθμούς. Στη μουσική ανακάλυψε τους αριθμητικούς λόγους των συμφωνιών της 8ης, 5ης, 4ης, του μείζονος τόνου. Στον Πυθαγόρα αποδιδόταν και η ταξινόμηση των επτά αρμονιών, και στη Σχολή του η θεωρία της αρμονίας των σφαιρών.. Paul Kucharski, Etude sur la doctrine pythagoricienne de la tetrade, Παρίσι, έκδ. Les Belles Lettres, 1952, σσ. 85.
tetraktus , uos, hê, ( [tetras] ) Pythagorean name for
A. the sum of the first four numbers, i.e. 10 (= 1+2+3+4), nai ma ton hameterai psuchai paradonta tetraktun, pagan aenaou phuseôs Carm.Aur.48 , cf. S.E.M. 7.94, TheoSm.p.94 H., Hierocl.in CA20p.465M.
II. the four terms (6:8:9:10) of the proportion corresponding to the chief musical intervals, Nicom.Exc.7, 10; also their sum +1 (= 36), ibid.; the sum of the first 8 numbers, Plu.2.381f.
A bizánci teokrácia - Bizánci stílus és civilizáció
Sir Steven Runciman
RUNCIMAN : A keresztes hadjáratok története (tartalom)
