Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Nagyon kis eleven fajta :))) régebben néha számoltuk, 30-szor is kellett dobni neki :) mostanában már nem bír annyit. És pedig nem is az elejétől vettem ám, ez már egy második videó volt :) azért is szaladt inni.
Csináltam videót a Buksi kutyámról :))) még az elmúlt héten, csak most szerkesztettem össze... no túlzásba így sem vittem, mert pl. az eredeti hangot nem töröltem, hallatszik a zene alatt, sőt még a zenével sem illesztettem. Ezen az új WMM-el nem egyszerű, de megnézve tetszett ez a megoldás, azért nem is kínlódtam vele igazából. A videót a mobilommal vettem fel, elvileg HD, el is tartott marha sokáig, mire felúszott a YT-ra :) zene Mike Oldfield, remélem nem kell törölnöm majd miatta :)))
Tőlem, ha valami munkatevékenység távolállt, az a 'sales' volt mindig is. Szoftvereseknél hatalmasat tudtak kaszálni és még érteni is kellett valamennyire a szakmához. De engem még csak megkísérteni sem tudott sosem. :)
Pedig ahogy te is mondod, lehetne ezt kultúráltan is csinálni.
Bizony, valamikor "családtalan" leszek. Mennek abba a nagy Pestbe amit én nem is szeretek.
A sok programban a magamfajta járáshibás, fájdalmas fickó nem is túl jó társ.
Erre már egyezség van közöttünk (hallgatólagos). A jó autóstúrákat, gombaszedést az avaron, hegyi munkát a puha földön, azt elviselem.
Flaszterkoptatónak azonban nem válok be! :D
Lazaságról szó sincs. A háromszemélyes család is alig bírja az őszi munkákat. Most is szanaszét hevernek az enyéim (mint "lomha földi békák" - és ez most stílszerű is a sok "földi" munka után!).
Azért van némi öröm is! Nyakunkon a sok gyümölcs, zöldség, szakad a kamra polca és még hol van a vége?
Nincs is vége, csak amikor már szállingózni kezd a hó!
Néha nézek én is TV-t.
Döbbenten láttam a nagy felhajtást.
Ámbár, az ember már csak olyan fajzat, hogy képes akár egy betűért is ölni.
(homousion - homoiusion - ami egyben jelzője is a parttalan vitáknak).
A kisvárosi kereskedő fia felköltözik New Yorkba és beáll egy nagyáruházba eladónak. - Van valami tapasztalata ezen a területen?- kérdezi a főnöke. - Persze, én ne tudnék eladni? Ősi kereskedő családból származom! A menedzser mondja magában, na majd meglátjuk, de azért tetszik neki a fiatalember önbizalma. Az első nap után megkérdezi tőle: - Na, hány vevője volt ma? - Csak egy. - Egy? A többi eladó átlaga napi 20-30 ! Mennyi volt a bevétele? - 210ezer 325 dollárt. - Mennyi?!?!?!? Mit adott el??? - Először eladtam neki 1 pecahorgot. Aztán egy nagyobbat. A végén egy egész horgászfelszerelést. Aztán kérdeztem, hova akar menni horgászni? Ő fel akart menni az északi partra. Erre azt tanácsoltam neki, hogy oda kell egy vitorlás is. Erre elmentünk a vitorlás osztályra és vett egy duplamotoros Seawind-et. De nem volt biztos benne, hogy a Honda Civic-je el tudja-e vontatni. Így lementünk a szalonba és eladtam neki egy Mitsubishi Pajero-t 4WD kerékmeghajtással. - Maga azt akarja mondani, hogy az az ember mindössze1 horgot akart és maga a végén eladott neki egy hajót, meg egy autót is? - Háááát, nem egészen... Az úr egy csomag tamponért jött be... Erre mondtam neki, ha már így el van szúrva a hétvégéje, elmehetne inkább horgászni...
Petyus, csodállak, hogy ennyi mindennel foglalkoztok, és mindre jut idő, energia :))) Párod az egyesüet elnöke, gondolom azzal is van elég feladat, amellett énekelni, betanulni a dalokat....
Ha sikerül elérned azt a szintet a harmónikázással, hogy ki mersz állni, akkor te is csatlakozol a kórushoz, vagy tényleg, mi célból tanulod?
És a saját zenekaroddal mi a helyzet mostanában? arról nem mesélsz.... jártok még rendezvényekre?
Én vagyok csak ennyire lehetetlen, vagy a YT új accountrendszerében tényleg nem lehet látni semmit a csatorna tulajdonosáról. Régen láttam, a nemét, a korát, hová való... az eddigi tevékenységeti (ez néhol most is látszik, de nem mindenkinél...) ????
most én is kinn voltam két éjszakán át, harmadikat kihagytam. Azért kérdeztem rá, mert arra kevesebb a fényszennyezés, és azt hittem, ti többet láttatok :))) de ezek szerint ott sem hullott több csillag :))
Azért nekem tetszett. Idén legalább sokat láttam hosszan ívelni. Máskor legtöbbször épp csak felvillantak.
Balázs Péter pályázik a Vígszínház igazgatói posztjára. Ennek az a legfőbb érdekessége, hogy bár régen kedveltem őt, aztán már a legutóbbi, akkor szintén fidesz kormány lévén, szép kis botrányok közepette kapta meg az akkori igazgatói posztot is, úgyhogy nagy valószínűséggel ezek után Eszenyinek már semmi esélye....
Sajnos nem értem alatta a leírást.... hogy ez a zene mitől Sosztakovics? Pontosabban mennyiben? Zenekarra dolgozta át?
"Tea for two or Tahiti Trot, Op. 16, Shostakovich's orchestration of "Tea for Two" from the musical by Vincent Youmans, No, no, Nanette (1925)
This is the orchestration made by Shostakovich of a popular song in his epoque... a song called Tea for two, from the musical No, no, Nanette. In 1927 Nilolai Malko challenged Shostakovich to do a orchestral version in just only one hour, but Shostakovich only needed 45 minutes... even if he only could listen to this song once... This orchestration was first performed in 1928 but with the name of Tahití Trot, part of Shostakovich´s ballet, The golden age."
Mindkét végén, meg közben is. Tegnap jöttem haza Ózdról, és este még elmentem videózni a "Birtokba vesszük" műsort, ami a felújított kultúrcentrum művészeti csoportjainak műsora volt.
Ja, és Koppány itt ebben a darabban inkább csak egy szimbólum megtestesítője, itt nem is magát a személyiségét akarták bemutatni... és ha hihetünk Szörényiéknek, már az eredeti 83-as feldolgozás is sokkal inkább politikáról szólt, mint történelemről... elgalbbis most belemagyaráznak mindent a Kádár-korszakról....
Egyébként pedig nyilván, hogy a színészekben benne van bizonyos exhibicionizmus, hiszen, amúgy képtelenek lennének közönség előtt játszani. És igen, még a legnagyobbak is kiélték ezt másképp is.
Akár a régiekre visszagondolva, Jávor pl. hogy szeretett mulatni magánéletében is. A szerelem is olyan, amit bizony, amikor szerepben átélnek, sokszor átragad a valóságba is, és egymásba szeretnek, a párt alakítók, majd legközelebb a következő partnerba...
És van rengeteg példa, de kérdés, hol a határ?!
Meddig tart a megbocsátható bűn, és hol kezdődik amikor már mellőzni kéne azt, aki nem tud magán uralkodni...
(Stohl esetében arra gondolok, hogy rendszeresen vezetett ittasan, és számomra minden ittas vezető potenciális gyilkos. Ez van. Tőlem berúghatna, lehetne bármikor tök részeg, de mások életét ne veszélyeztesse, se ő se más. Van megoldás, lehet keresni más sofőrt, vagy ott lehet aludni.... anno Bubik István is így halt meg. Azt mondják, még így is sok esetben a jogsi elvételétől az ismertsége mentette meg...)
Pedig akarhat (hasfelmetsző lenni színpadon) az, akiben valamilyen szinten megvan a hajlam akár, de szellemileg/erkölcsileg és értékrendileg is ép, a helyén tudja kezelni a dolgokat, a színpadon vizont kiélheti magából a "gonosz"-t
Sőt, pont ettől tud tiszta maradni, hogy van lehetősége egy olyan közegben kiélni ezt a hajlamot, ahol nem válik bűnné....
é egynél sajnálom, hogy nem bíztam magamban, pedig arra tippeltem, mégis mást jelöltem be... a hermelin-hölgy kérdésnél. Akkor 6 helyes válaszom lett volna :)))
Azt hiszem, a közelmúlt időszakában a nyári "uborkaszezon" ellenére is túl sok negatív impulzus ért politikai és/vagy erkölcsi téren... nagyon megcsömörlöttem :(((
Egyszerűen zavar, amennyire hülyének néznek, ahogy már mindent szabad.
Hogy kezdek rájönni, nem is a diktatúrákkal volt bajuk az embereknek, hanem csak azzal, milyen minőségű a diktatúra...
Hogy nemzeti dohánybolt botrányok, meg margitsziget, meg dunaferr, meg nincsbaloldal, hogy csak a saját önző érdek... :(((
Én úgy érzem, ebben az országban már nem is érdemes "morálról" beszélni :(
Amikor a köztévé nem meri kiírni a "román" szót.... vagy egy Bartók mű címében kimondani.... akkor nincs miről beszélni.
És egyszerűen ez az István a király téma is... :))))
Alapvetően egyetértek azzal, amit írsz. Stohl esetében nem arról van szó, hogy valaki 'büntetett előélettel' végezheti-e a munkáját, amit amúgy jól végzett, hanem, amit írtak is néhányan
1. ő visszaeső, azaz nincs benne megbánás, hiába mondja, a cselekedete nem ezt láttatja
2. közszereplő, erkölcsi példakép bizonyos szinten, mint minden művész, művészet, példaértékkel bír...
épp ezért nem szabadna egy ilyen szintű produkcióba beválasztani....
Egyébként, mint "szimbólumérték" valakinek még ezt is sikerült megmagyarázni ;)
Mármint Koppány szerepére pont megfelel egy börtönviselt :))) és még ebbe is belemagyarázható a szimbólikusság
Én azt gondolom, egyfelöl, hogy egy börtönviselt embernek fokozatosan kéne visszatérnie a társadalomba, nemfeltétlen miniszterelnöknek kéne lennie azonnal (extrapolálva).
Alföldi és a nagy költségvetésű István a király produkció, ha akart volna talált volna nem börtönviselt megfelelő Koppányt, de nem is akart, fel sem merült a kérdés (morális értelemben semmiképpen).
Nem akarnám kétségbevonni Stohl színészi képességeit: lássuk be a Tűzvonalban vele volt csak nézhető, nélküle azonnal meghalt. De még egy RTL is felismerte a Stohl-problémát.
Másfelöl viszont nem lehet elmenni amellett, hogy a produkció mekkora tömeget mozgatott meg.
Ha ilyen szinten nincs mindennek szimbolumértéke, illetve más szimbolumérték ennyire "leveri", azt csak tudomásul lehet venni, levonni a tanulságot, és aztán opcionálisan küzdeni ellene kinek-kinek vérmérséklete szerint.
Kommentek nélkül is azonnal kiszúrható a posztból, hogy a szakmabeli HR-es nem tett/tesz különbséget börtönviselt álláskeresők között, mindenkit egy kalap alá vesz.
Holott még az is differenciál köztük, hogy milyen állásra aspirálnak, nemhogy milyen alapon lettek börtönviseltek (ami könnyebben tud véleményes kategória lenni).
A fotó 1940-ben ezzel a képaláírással jelent meg a LIFE magazin "Levelek a szerkesztőnek" című rovatában. A képet a még csak kezdő fotós, Nina Leen küldte be, akinek későbbi munkáit blogunkon találod. (Mai Manó Ház)
Igen,egyetértek :( szomorú, hogy a cikk írója ennyire vagy nem, vagy félreérti a mondanivalót... Illetve szerintem arra az utolsó bekezdésre semmi szükség a cikk végén...
Ráadásul Szörnényinek nem a darab gondolatiságával volt gondja, hanem annyival, hogy a zeneiséget feláldozta Alföldi.
Bródy néhány napja nyilatkozott az ATV-n, ott azt mondta, hogy ő megnézte az összes előadást, és rossz döntés volt épp a legelsőt felvenni, mert később a színészek is jobban belejöttek az éneklésbe. Illetve a tévé sajnos nem adta vissza a tömegjelenetek erőteljességét.
Csak arra próbáltam példát, az én szerény ismereteimmel, hogy a zeneszerzők is volt, hogy alakítgatták a munkájukat, mert elégedetlenek voltak, vagy kidobták, eldugták... :)))
Mozart halála után több évvel találta meg az özvegye a Zaide című torzót, ami a Szöktetés előtanulmánya is lehetne, ha nem lenne teljesen más zenei anyag.
A Fidelio esetében a gyötrődést kikényszerítették a bemutatók megbukásai.
Szerintem ez nem jelent semmit.... arab területen is érvényes még a többnejűség intézménye.
A szexrabszolgaság sem annak a területnek a sajátossága... itt nálunk Európában különb tán a helyzet????!!!
Mai napig hány magyar lányt vittek ki "bébiszitter" meg házvezetőnői hírdetésekkel, majd bezárva tartották, útlevelet elvéve...stb... utóbbi évek rémtörténetei folyamatosan.
Néha úgy érzem, olyanokon kell megbotránkoznunk, amit mi magunk is elkövetünk, de egy távoli országban mégis mekkora bűnnek tartjuk, itt meg észre sem vesszük.... lehet, inkább ez a nagyobb baj :)
Egyébként a megszólaltatott lány azt mondta, neki nem kellett lefeküdnie a vezetővel.
Férfi aspektusból viszont nem tudok hozzászólni ;)
Ezzel az a gond, hogy mégiscsak a XXI.századot írjuk már.
Lányok szempontjából nyilván felvetődik a kérdés, hogy nyomor és éhezés, avagy háremség nem-feltétlen permanensen megterhelő kötelezettségei relatíve jobb körülmények között.
De engem pont a férfi-aspektus érdekelt volna, pont azt firtattam, eredendően.
Ráadásul úgy értelmeztem a felvetésedet, hogy a cikk csak a felvezető, és a kérdés inkább a szűzességre vonatkozik, annak jelentőségére a férfi számra....
Egyébként meg nem tök mindegy, hogy az egyetlen "vezető" tulajdonképpen háremének egyik tagja, vagy eladják Kínába, mint arták is, ételért.... és ugyanazt csinálja már szintén 15 évesen, csak épp sok, és sokkal különbözőbb férfiakkal... ők legalább csak egy férfival vannak addig :)))
Ja, és a földesúri első éjszaka jog, azért jutott eszembe, mert a szüzességet csak egyszer lehet elveszteni ;)
Anno a földesúrnak is megvolt az első éjszakához való joga ;)
Érdekes kérdés amúgy :))) mármint amennyit én tudok hozzászólni a témához, holott nem is lettem megszólítva ;)
Azt tudom, még korai beszélgetésekből, hogy van aki kihívásnak tekinti, és kifejezetten hajt a dologra, és van ai viszont igyekszik elkerülni :)
Egyszer nagyon rég beszéltem egy fiúval, és le is döbbentem, amikor olyasmit mondott, pontosabban már úgy jött ki a végére az értelmezés, hogy az a lánynak megtiszteltetés, ha egyáltalán valaki képes "foglalkozni" vele :))))
(azaz olyan problémás eset egy szűz lány, hogy nem érdemes rá fölöslegesen időt pazarolni...)
Akartam, de aztán elfelejtettem említeni (egyébként írtam már itt a topikban, csak most is idevág), a közismert anekdotát, ha jól emlékszem Richard Strauss-szal, aki a(z egyik) partitúráját, zeneszerzés során, taktusonként felülről lefelé írta, nem szólamonként, mint egyébként 99%-ban mindenki más :)
Vannak szerzők akik az "utolsó bitig" meg tudják komponálni fejben az egész művet, minden "kételkedési kör"-t előzetesen megfutva. Bach ilyen lehetett
Beethovennek is szenzációs agya kellett legyen. De nála már előjöhetett az az effekt, hogy maga a leírás ténye plusz rossz érzést ad.
Velünk(?) is, de velem mindenképpen van, hogy van amit elképzelek fejben, aztán, ha le akarom írni, akkor nem várt tusakodási problémákba ütközöm, pusztán csak a leírás által.
Én egyébként ezért szeretek mindent leírni, mert az jobban "beéget" az agyba, illetve hibáival együtt van közelebb a valósághoz.
PS: Alföldire visszatérve, én nem varrnék mindent a nyakába, utáljam őt bármennyire személy szerint (illetve, függetlenül attól, hogy nem láttam az előadást)
Én azt vélelmezem, hogy művészet valahogy valamilyen értelemben válságban van, ahogy a zene is, úgy a társművészetek is.
Nem reménytelen módon vannak válságban, de próbatétel szintjén talán mindenképpen, sőt lehet, hogy paradigmaváltás szintjén is.
Ebben a válságban talán "mission impossible" kategória egy "össznemzeti színház" szintű produkcióval előrukkolni.
Azt se felejtsük el, hogy egy ilyen előadásnak épp úgy szerves részét képezi a közönség maga is (ahogy befogad, ahogy reagál, ahogy továbbgondol, ahogy kommunikál róla, etc.).
Márpedig ez a közönség, sokkal inhomogénebb, sokkal megosztottabb, sokkal jobban képzettebb/információval ellátottabb (tömeg szintjén), mint bármelyik korábbi színházjáró közönség.
Ezt egy rendezőnek valahogy kezelnie kell tudni egy előadás rendezése során, és hagyjuk most ezt annyiban, hogy ez nem triviális feladvány.
- Jean, evezzen ki a korallzátonyhoz! - De miért uram?? - Mert haladni kell a korall!
- Jean,vigye vissza az üzletbe azt a nyakkendőt,amit a gróftól kaptam! - Megkérdezhetem uram,hogy miért? - Felpróbáltam és túl szoros.
- Jean, ma vendégek jönnek. Vágjunk jó képet hozzájuk. - A falon lévő Picasso jó lesz, uram?
Beteg az uraság, ezért azt mondja Jeannak: - Jean, hozzon néhány téglát! - Minek uram? - Hogy hamarabb felépülhessek.
- Jean, élnek emberek a Holdon? - Nem, uram! - Akkor miért világítják ki minden este?
- Jean! Megyünk a vasútállomásra a sógorom elé! - De a sógora csak holnap érkezik, uram. - Tudom, de holnap nem érek rá kimenni elé.
- Jean, nagyon hideg van. Hány fok van idebenn? - 16 fok, uram. - És odakint? - 5 fok, uram. - Akkor nyissa ki az ablakot hagy jöjjön be az az 5 fok is!
- Jean, hozza a fürdőnadrágomat! - Dehát uram, éppen az Ön esküvőjére megyünk! - Tudom, de úszni szeretnék a boldogságban.
- Jean! Mászik a kaktusz? - Nem mászik, uram. - Biztos, hogy nem mászik? - Biztos, uram! - Akkor egy sünt öntöztem meg.
- Jean, milyen magasan repült a vadkacsa, amit ez előbb lelőttem? - Körülbelül 200 méter magasan, uram. - Máskor nem pazarolom a lőszert. Ha olyan magasról leesik, úgyis megdöglik.
Ráadásul, már a kézirat maga is egy esztétikai élmény, izzadságszagtól mentes, nyoma sincs áthúzogatásnak, belejavítgatásnak, galacsinná gyűrésnek stb.
(csak zárójelben - éppen most olvasgatok esszé kötetet a mai világról és a politikáról, Magyarország és a magyarság sorsáról - sok okos és oktalan dologról értekeznek a szerzők, nekem mégis csak van s marad egy bezártság érzésem, és Európa éppen oly távol van tőlem, mint a hazám /ez a mai hazám/ - és a hatalom és a pénz uralma tébolyító - és a politika szennyes és kiábrándító! - és így tovább - de én mégis csak szeretnék ünnepelni! - jámbor óhaj?). :(((
Ja, és képzeljétek az én kicsi fiam milyen szerencsés ;) még anno épp akkor kezdte az iskolát, amikor Orbán Viktor szintén adott könyvet, akkor az épp iskolakezdő elsősöknnek :))
És erről jut eszembe.... még keresem kicsit, de lehet nem találom most meg, sajnálom, hogy tegnap nem raktam be a linket...
Szóval kicsi fiamnak könyvet küld Orbán Viktor (és nem szégyelli a saját nevét írni feladóként, pedig nem a saját pénzén vette.... ráadásul nem is ő, hanem esetleg valamelyik minisztérium) a sikeres érettségi vizsgája jutalmául ;) Na ehhez mit szóltok?! :)))
Még nem kapta meg a gyerek, mert nem voltunk itthon, amikor a postás jött, így be kell menni érte majd a postára.
És miképp függ össze a honfoglalással? Győrffy György könyvét:
Hogy milyen volt anni István... nem tudom. Talán inkább mi tanultuk az iskolában olyannak. Ezer év nagy idő, sokmindnet megészpít :)
Ez az előadás pedig valójában már nem is erről szólt, sokkal inkább a mai helyzetről, átvitt értelmezéssel. É s pontosan, ahogy írod, a középszerűséget akarta vele hangsúlyozni Alföldi :) Ettől függetlenül valóban nem volt jó előadás
Egyébként épp az előbb beszélt az ATV-n Bródy, és két dolgot mondott az előadás hibáinak "mentségére", hogy butaság volt épp a legelsőt felvenni, a másik kettő már sokkal jobb lett állítólag, énekhangilag, játékilag, mert állítólag nem jutott elég idő a próbákra....
A másik a tévés felvétel, bár az RTL szerintük megtett mindent, és profi volt, mégis nem tudta hozni azt a hangulatot, ami élőben kiérezhető volt.... (????) :)))
István, a király a maga idejében igazi jelenség lehetett és elhivatatott vezetője egy jobb sorsra érdemes népnek. Az előadás maga a jelentéktelenség volt, semmiben sem méltó sem a darab hagyományaihoz, sem tiszteletreméltó multunkhoz, sem az elvárásainkhoz.
Volna még mondanivalóm, de egészen egyszerűen nincs mit mondani ilyen ballépésről.
Négy gyönyörű nap után hideg zuhanyt kaptam a nyakamba.
Ráadásul egyébként is mérges vagyok, amikor ismerős főztjét dícséri, akinek pedig nem is jó a főztje, és még meg is aláz azzal, hogy kérjem el a receptjét.... engem állandóan kritikzál, ha véletlenül nem úgy sikerül valami, ahogy szoktam általában. :)
Játszóházi oktatás képzésen abból írtam szakdolgozatot :)
És való igaz, nem egyszerű jó pörköltet készíteni :) még egyébként olyan apróságon is múlik, hogy mekkorákra van darabolva a hús. Nem szabad túl apróra.
És ettem én is olyat, amiben rengetegféle fűszer volt... ki is akadtam: párom agyondícsérte, egy ismerősnél, és képes volt elkéretni velem a "receptjét", aztán, amikor legközelebb az alapján megfőztem, kiborult, hogy csinálhattam ilyen rosszat, és miért tettem bele ennyi nem odavaló fűszert :)))
az egyik, tán a kisebb: képtelen összefoglalni egyetlen szóban a víz, és a vörösbor szavakat, azaz nem ismeri a folyadék szót ;)))
A másik már nagyobb gond szerintem, ha valaki gasztronómiai cikket ír, akkor illik tudni, miről is ír ;)
azaz a pörkölt, és a paprikás közti különbséget, és azok nem keverését egymással...
Pörkölt: először a zsiradékon a húst pirítja meg az ember, és csak utána ad hozzá bármi mást, azaz nem szabad a hagymával kezdeni. És valóban, nem szükséges hozzá folyadék, ugyanis a hús levet fog engedni, még a jó minőségű is. Ha a pirospaprikát közvetlen beletennénk, megkeseredne, mire a hús levet enged....
Paprikás: hagymát pirítunk zsiradékon, rászórjuk a pirospaprikát, felöntjük egy kevés folyadékkal, és utána rakjuk bele a húst.
Az írás teljesen kuszán keveri a kétféle ételt... persze én is sszoktam így főzni, és pörköltnek nevezem, de én nem írok róla gasztro cikket ;)
Azon nem tudok vitázni, megvallom, nem tudom, hogy egyáltalán nem volt ott, vagy csak a darabot nem nézte végig?
Mert abban egyetértek veled, pontosabban igazat adok, hogy jelen kell lenni, azaz a műsor végén illik neki is kimenni a társulattal, és meghajolni, és fogadni a reakciókat. Mint ahogy a karmester is ki szokott menni, még egy zenés darab esetében is :)
Más téma, hogy végignézi-e a közönség soraiból, vagy bárhonnan, vagy az öltözőben elbújva várja végig az előadást....
Jogos felvetés, és eseti szinten nincs is gond. Beethovennél még eglatánsabb példa az Adelaide c. dal, egyenesen tűzbe dobott, onnan mentette meg a kottát egy barát.
Attitüd szinten van a gond, és Alföldi ekként is nyilatkozott.
tudod, itt csak az a bibi, hogy buta és műveletlen vagyok ;)
Azaz nem tudok példával élni, pedig szerintem volt ilen a zenetörténetben, még tán beszéltünk is hasonló esetekről ;)
Amikor a zeneszerző elkészített egy művet, és félredobta mert nem tetszett neki, vagy készített több változatot, hopp: most eszembe jutott egy kicsit torz példa, de tán "egynek jó" Beethoven Fidelio nyitányai .... ;)
azért mai napig találni zeneszerzők eldobott, félrerakott, be nem fejezett műtöredékeit...
Csajkovszkij is gyötrődött eleget, és ha jól emlékszem Rahmanyinov is....
Azt nem értem akkor csak, hogy Bach például miért nem tépte össze műveit, mondván nincs kész, nem jó, félkész, jobb nem hallani, hiszen csak hibákból áll, stb.
Ami olyasmit jelent, hogy az ember a saját "szülöttjét" másképp látja. Ez nincs összefüggésben a más közegben való viselkedéssel.
Mondom, nem egyszerű elmagyarázni, főleg, ha nem olyan beállítottságúnak próbálja az ember :))))
és itt most ne érts félre ;)
Az ember a saját gyermekével mindig elfogult. És itt értem a szellemi tevékenységet is, főleg, ha az művészetet takar.
Egy művész sosem érzi késznek az alkotását. De egyszer akkor is ki kell adnia a kezéből. Épp ezért van, hogy inkább nem is akarja látni, igen, mert fél, mert a lelke az, ami ott van, amit kitár. (még akkor is, ha ez jelen esetben számunkra negatív hatású)
Igen, működik, és így, hogy miután a másik gépen elindítottam a kibontást, és utána kérdeztem rá itt a topikban, és válaszoltál, letöltöttem, installáltam és indíottam, így is előbb lett kész, mint a másik gépen :)))) használhatóan, ugyanis ellenőriztem
Biztos bennem van a hiba, de nekem ez nem áll össze.
Aki ilyen mimóza az ne akarjon Nemzeti Színház élére kerülni.
Számomra egy karmester, aki nem akarja meghallgatni a saját felvételét, vagy egy zeneszerző, aki nem akarja hallani művének őselőadását, az minimum nagyon furcsa.
A rendezőnek márcsak színészei iránti szolidaritásból is együtt kéne lélegeznie a darabbal ősbemutatóján, nem?
olyan segédprogit, amivel ki tudok bontani rar, és zip fájlokat. Próbáltam a totalcommanderrel, de az nem ismerte fel. Ezen a gépemen nincs meg a progi, a régi gép meg eszement lassú... :))) dugu van a C meghajtója. Már csak ilyenek miatt megyek oda nagy ritkán. Fájlokat kibontani, vagy videót készíteni, mert a régi WMM nekem jobban működik
Minden premiert megelőz egy főpróba, időnként akár ez is lehet már nyilvános. A főpróbán pedig általában már beleszólás nélkül megy végig az előadás.
Mamám több ilyenen járt az Operettszínházban. És egy alkalom volt csupán, el is csodálkozott, amikor a rendező beleszólt, hogy "Nem megmondtam, hogy ne így, hanem..." de a premieren lehet olyan lámpaláza, még egy gyakorlott rendezőnek is, vagy lehet olyan érzése, hogy "még nincs kész" és szeretne beleszólni, még javítani.... nehéz ezt így elmagyarázni, én ismerem az érzést, amikor legszívesebben nem adnám ki a kezeim közül a munkámat, mert nem vagyok elégedett, mert tudom, hogy még lehetne alakítani rajta.
Amikor fazekazom, és ülök a korongnál, alakítom a formát, és nem tetszik. És alakítok rajta még.... aztán vagy megállok időben, mondván, hogy nem tökéletes, de már nem tud jobb lenni, vagy kidobom, vagy próbálkozom még tovább, míg végül az agyag mond ellent nekem, és összeomlik.... ;)
És mégis, lehet, hogy az első esetben, amikor megállok, és bár nekem még van hiányérzetem, másoknak mégis tetszik.
Ne haragudj, az utolsó mondat egyáltalán nem neked szól, nem célzás, vagy hasonló, de így visszaolvasva annak tűnik még nekem is :) pedig semmi szándékosság nem volt benne. És főleg nem a videóidnak szól.
Az egyébkéntis egy teljesen más téma, sőt, teljesen más típusú munka is, természetes, hogy jó nézni a végeredményét. :)))
Hiszen, célzottan készül, a zene még jobb értelmezéséhez :) és ha művészet is, a szó nem azonos értelmében, mint egy karakter megformálás a színész által
Kicsit úgy érzem már, mint a mesében, a Király új ruhája.... aki nem látja az buta, így inkább senki nem meri kimondani, hogy 'meztelen a király' :))
Volt egy szörnyű előadás, aminek - én elhiszem, hogy - van üzenete, sőt, már értem is, de ez az előadás csak ennek az üzenetnek az erőltetéséről szólt. Ennek érdekében teljesen tönkretéve a darabot (szerintem)
A tegnapi cikkből, a kiemelt idézet nagyon jól megfogalmazta, nekem tetszett a "Makovecz szindróma" :))))
Az a baj, nem lehet látni, hol a határ. Azaz a színészek pocsék játéka is a célt szolgalta, avagy ennyire nem tudtak mit kezdeni a szereppel.... mert ez nem volt egyértelmű.
És míg állítólag Alföldi azt hangsúlyozta, hogy "Jaj, de únom a politikát".... ehhez képest az előadás épp hogy politikai játéktér lett. A baloldali média agyondícséri, a jobboldali meg többet szíd bele, mint amit ér.
Egyet sikerült elérnie Alföldinek, BOTRÁNYOS előadás lett. Azt gondolom, hosszú időre meghatározóan :)
Bocsi, a videót nem néztem meg.
Elméletileg egyébként azt meg tudom érteni, hogy nem akarja megnézni az elkészült munkáját, vannak ilyen művészek. Ezzel alapvetően nem lenne gond.
Végig ott volt az előadás születésénél, a főpróbán láthatta az 'elkészült' darabot teljességében. Van aki nem szereti a kész előadást megnézni, mert látja a hibáit, amit már nem lehet ott, akkor javítani, már nem szólhat bele, így inkább nem meri nézni.
Ez színész esetében is megszokott, sokan nem képesek megnézni önmagukat a filmjeiken, mert legközelebb már másképp csinálná, mert látja a hibáit.
De ez festőművésznél is lehetséges, aki úgy érzi, soha nincs befejezve a kép, és mindig javítana még rajta :)))
És persze az ellenkezője is létező, aki imádja önmagát nézni a képernyőn sokadszorra is a saját filmjeiben....
A videóban Alföldi azt nyilatkozza, hogy a premiert nem nézte meg :)
Azért ez sokat elárulhat a rendezésről :DDDDDDDDDDDDDDDD
Más pálya, más dimenzió, de én például nagyon szeretem nézni saját YT-videóimat (komoly motivációs hányada van ennek az aspektusnak az egész történetben), látni, átélni így is, hogy mennyi szívvel-lélekkel, sűrítettem munkát néhány pár percbe.
Valaki írta, hogy 'fake'.... egyébként én is elgondolkodtam, hogy ez valóban lehetséges-e, baleset nélkül? a legfelsőnek már túl veszélyes, nem csak a magasság, és becsapódás miatt, de ha az irány változik is a medencefalba is becsapódhat akár....
Egyébként eszembe jut róla az az Ember tragédiája, ami aa Nemzeti színház megnyitójára készült anno.
És az is egy fura/szörnyű rendezés volt, és érdekes módon akkor mégsem esett róla egyetlen szó sem, legalábbis én akkor nem találkoztam kritikákkal, amik pontosan a háttér mondanivalót próbálták volna kihámozni, pedig szerintem már akkor annak is megvolt a hasonló jelentése.
Csak most olvastam el, és pedig szerintem egész jó ez a hozzászólás.
A korábban linkelt kritikához erősen hasonlít, azaz egész jól értelmezte az írója a darabot. Belegondolva egyébként mindkettő jól írja le az érzéseimet, és tán sokak érzését, akik bár próbáltak pozitívan közelíteni a rendezéshez, és megérteni, mit is akar Alföldi mondani nekünk, mégsem jöttek rá, csak egy "katyvaszt" kaptunk helyette :)))
Igen, elvileg lehet értelmezni a 'középszerűséget' a gyengén előadott, színészekhez nem illő karaktereket, szerepeket, a rossz énekhangot, aminek lehet ilyan szintű átvitt értelmezése, mégis az ember valahogy mást, többet, jobbat várt.... a zenét teljesen tönkre tette.
Persze nyilván nem a 86-os előadás újramegélésre számított senki, de azt gondolom, ez egy kicsit túl sok volt még azoknak is, akik pedig próbálták befogadni :)))
Egyébként a Makoveczes hasonlat nekem nagyon ott van :)))) iszonyú jól kitalált szöveg :))))
Ez a kritika most nekem bejött, segített megérteni, miről is akart szólni a darab, és miért nem lett jó mégsem :)
A legjobb részlet, amellett, hogy sokatmondó, még a hasonlat is remek, engem legalábbis megmosolyogtatott:
"Az ilyen erős, gyomron rugó képek miatt akár jó darab is lehetne Alföldi István, a királya, hiszen ott van benne az összes kérdés, amit csak egy rendezőnek fel kell tennie. De mégsem lett az, mivel Alföldin, úgy tűnik, előtört a Makovecz-szindróma. A kór elnevezése onnan származik, hogy az organikus építészet mestere tervezett olyan épületeket, amiknél minden toronynak megvan a maga jelentése, és szimbólumok burjánzanak a folyosókon is. Csak hát élni lehetetlen bennük, mert nem terveztek bele slozit, vagy a sok ferde faltól rosszul lesz, aki belép. A funkció és a felhasználó ugyanis a tervezőasztalon teljesen lényegtelenné vált a jelentéshez képest. Hát így járt Alföldi is, aki addig tette fel a nagy kérdéseit, amíg a zseniális rockoperából csupán egy raklapnyi szimbólum maradt."
Nem olvastam, túl késő volt már hozzá, csak elkezdtem, és úgy tűnt néhány részletre magyarázatot ad, azért mentettem el. Tegnap ott abban a tiopikban többszáz komment ment le, nem akartam keresgélni.... ma.
Egyelőre próbálom megérteni, hogy egyszerűen csak ennyire sz@r volt ez az előadás, vagy én vagyok műveletlen, aki képtelen megérteni, kibogozni a mondanivalót... :)
Ezt elmentem ide, mert másképp nem tudom biztosra, megtalálni...
Olvasgatva a kommentárokat rá kell jöjjek sokszínűek vagyunk, hol zsigerből, hol gyűlöletből ragadunk klaviatúrát. Vagy teret engedünk az érzelmeknek és az értelemnek. Az István, a király ami ma látható volt színházi előadás és sokunk csak televízión látta, számon kérni tőle 1986-t körülbelül olyan mint 2013 azt gondolni, hogy a mű állandó érvényű mondanivalója mellett 86-t írunk. Arról nem is beszélve , hogy ott viszont egy szabadtéri előadás filme4s megvalósítása történt, az pedig nem igazán a TV-s megoldás Az az előadás akár zenéjében vagy mondanivalójában más jelentéstartalommal bírt mint a mai, arról nem is beszélve , hogy a popos hangzó anyag szinte teljességgel át lett dolgozva. Egyrészt szimfonikus töltést kapott, másfelől veretesebb lett a dallamvezetés ami keveredik az etno stílussal, rockkal vagy népzenével . A gondolatisága vagy ha úgy tetszik üzenete pedig ugyan azt a lázadást és a rendszer vagy a konformizmus elleni tragédiát közvetíti vagy ha tetszik üzen mint a 86-s előadás, csak az erővonalak és jelentés más. Mindkét esetben az alap tézis a gyűlölet a politika intoleránssága a megvezethetőség hova tovább a szervilis kiszolgálás drámája az ami fő irány.. Ahol az elvadult indulat az úr ott megterem a gőg, ideológiákkal vagy kényszerrel lehet vezetni vagy megvezetni a "tömeget". Ami elgondolkoztató kinek mit üzenhet az István, a király napjainkban és mit akart üzenni Alföldi Róbert? Azt, hogy ne marakodjunk engedjünk teret a közös gondolkodásnak, vagy ne zárjuk be magunkat a magyarságunkba, gondolva a "korona bezárós" jelenetre. Vagy csak annyit, miszerint a nép vezethető, a hatalom a saját érdekeit képviseli, ne tán itt az uralkodó osztály és az uralom örök, mondjuk a világtörténelem ezt bizonyítja. Azon sem lehet csodálkozni, hogy szinte mindenkiben az 1986-s előadás testesíti meg az etalont amiből végül ez az előadás is építkezik. Formát bontani, vagy a fennálló rendszernek üzenni, vagy sejtetni a nézővel ezt minden estben fegyvertény és körmönfont rendezés is, hiszen mint csak azt az itteni hozzászólások mutatják a hatalman innen és túl állóknak is van véleménye, és ha már csak ennyit akart Alföldi akkor már célt ért. Múltunk és jelenünk tükre, néhol görbetükre ez az előadás a maga vívmányaival és hibáival együtt. A '86-s mögöttes üzenettel és nemzeti heroizmusával István nagyságával magyar hagyományok felmutatásával, az egyház segítő támogatásával szemben itt nyers és lehangoló tablókat látunk hit, szó és még sok más fajta szegésről. A rendszerváltozás közös ünnepétől és a győzelem mámorától a kiábrándultságig a himnikus eszméktől a belefásulás hétköznapjáig üzen az előadás azt, hogy ezt milyen minőségben teszi az megint megér egy "misét". A TV-s közvetítésben elveszik a tömeg erejének dinamikája, hiába van a sok kamerás felvétel a hatás töredezik a megaluvás már ott kezdődik, hogy akkor most a cselekményvezetés vagy a vizuális látvány domináljon. István értelmezésében is van némi ellentmondás, ha direkt szürkítette el és ezzel azt akarta, hogy csak bábként vagy lelkiismeretétől tépelődő figurává váljon akkor ez sikerült, de ezzel pontosan azt a kulcsfigurát sikerült kiiktatni a darabból aki jövőbe vezető utat képviselné. Mellette a többi figura sem fénylik fel egyedül Sarolt alakja Udvaros Dorottya az aki belső tűzzel tölti meg a szerepet. A többiek hol jól vagy kifejezetten rosszul, semmitmondó alakításokban nyilvánulnak meg. Erős karakter szereplők mellett sem Blaskó, sem pedig Stoll nem ad dinamikát az alakításnak, arról már nem is beszélve, hogy az utóbbinak egyetlen jelentős pillanat sincs sem alakítás sem pedig ének területén. Az előadás meglehetősen felemásra sikeredett erős rendezői üzenettel és gyenge színészvezetéssel, alakításokkal.
István: Feke Pál Koppány: Stohl András Krónikás: Blaskó Péter Táltos: Novák Péter Asztrik: László Zsolt Laborc: Szemenyei János Réka: Tompos Kátya Gizella: Radnay Csilla Sarolt: Udvaros Dorottya 3 feleség: Simon Boglárka, Bánfalvi Eszter, Csépai Eszter 3 főúr: Schneider Zoltán, Hevér Gábor, Znamenák István Vecellin: Makranczi Zalán 2 német lovag: Józan László, Farkas Dénes Különleges vendégek: Varga Miklós és Nagy Feró
Kb. 5 percnyit néztem a tévén kereszetül, csak, hogy képben legyek :)
Egyébként tévn keresztül látványos volt, jó helyről fotózták. És igen, azon nagyon elcsodálkoztam, hogy ahelyett, hogy lekapcsolták voltna a fényeket, még inkább ünnepi kivilágítás volt, a Lánchíd is teljes pompájában világított.... gondolom, hogy zavaró volt :)
De legalább láttad a melletted álló lánykát ;) és beszámolhattál róla :)
A zenéből sem sokat hallottam, de amit igen, abból annyit állapítottam meg, hogy olyan "világzene"-féle, és elég zavaros.... :)
Nem voltak a hajók (partoknál), pláne több egymás mellett. Lehetett rendesen látni a Dunát.Mindig zavaróak voltak ezek a hajók, és mindig turistalátványosságot csináltak az egész eseményből.
Részemről ez hatalmas piros pont
Meglepően nagyon sokan voltak, korábbi évekhez képest.
Nagyon jó volt a tüzijáték, új effektekkel.
Egy gyönyörű huszonéves lány mellett áltam :)
Volt három kamasz, akik egymással vitatkoztak és engem kértek fel döntőbírónak: merrefele van Csepel és van-e olyan szó, hogy "lefetyel". :)
-
Nem volt közel és távol szemetes
Új volt a hangosítás. Kevesebb és nagyobb teljesítményű hangfal és erősítés.
De mivel meg lehetett lenni a közelükben, így sejthetően semmit nem értek.
Késtek 21:10-kor kezdődött csak a tüzijáték. Egy angolul beszélő fickó kérdezte tőlem mikor kezdődik.... ;)
Még javában ment a szörnyű dj szörnyű dj-zenéi, "magyarosch" stílusban.
Kiesett a szinkronitásból az egész.
Nem kapcsolták le a lámpákat. Hatalmas nagy fekete pont.
Teljesen érdektelen, jellegtelen volt a zene.
PP nyomokban sem volt felismerhető általam
Havasi továbbrongálta a "Tavaszi szél vízet áraszt nótát".
Rengetegen fényképezték mobilról a tüzijátékot. Képtelenek voltak élvezni, helyette kattingatták a vizuális szemetet.
Összességében örülök, hogy kinn voltam (20:50-re értem ki a megszokott helyemre)...
Belekezdtem a Henry és June c. filmbe, amit ajánlottál :) eredetileg a másikba akartam, a Mielőtt felkel a nap-ba, de ráraktam a pendrájvra, és nem figyeltem, hogy tömörített... és már nem volt kedvem elölről kezdeni: törlés, másolás, kibontás, újbóli másolás....
A tömeg sokkal sérülékenyebb, mint az egyes ember külön-külön. Lásd a pár évvel ezelötti tüzijátékot, ahol vihar miatt több ember meg is halt.
Érdekes kérdés, hogy fújják-e le, avagy nem, mikor fújják le, egyáltalán hogyan szülessen bármilyen döntés a kérdésben. Balatonon már lefújták, a hírek szerint.
Szerintem nem nagyon lehet okosat/egzaktat mondani, maximum elvszerűen lehet dönteni, a korábbi tapasztalatok mérlegelésével.
És ez még a könnyebbik kérdés.
A balszerencsés évekkel ezelötti torinói földrengésnél a pánikról és evakuálásról kellett dönteni, nem tüzijáték-elmaradásról (bírósági elmarasztaló ítélet is született vitatható módon).
Laikus agyammal a miliárdos költségvetést mindig soknak éreztem, de mostanság mintha csak pár tízmilla lenne.
Az egyrészt nem lenne szabad kibírhatatlan lenni még mai válságos időkben, másrészt a biztonsági körülmények megteremtése miatt nem is elképzelhetetlen összeg.
Túl sokat írnak a költségeiről, el tudom képzelni, hogy néhányan azt hiszik, ezen kéne spórolnia az államnak.... (?) azt hiszem, ezért kérdeztem rá... de igen, remélhetőleg csak a vihar miatt
Én másik visszafejtésre gondoltam. Amikor nekem kell visszafejtenem, saját kérdéseim megválaszolására. Hogy van-e/maradt-e elég információ ehhez a visszafejtés elött a műben. Elvégezhető-e a kérdések megválaszolása, egyáltalán.
Szerintem nem baj, ha a hangszerelő felismerhető. Végülis a hangszerelés jogdíjassága (feltéve, hogy jól emlékszem) is ezt ismeri el, mármint, hogy művészi tevékenység, saját külön szabályokkal. :)
PP meg van említve, lásd a cikket is, ahonnan tudunk róla. De hogy hogyan működött közre mennyire iteratíve/interaktívan vagy mennyire kész anyag alapján dolgozott PP (mint Ravel az Egy kiállítás képeinél), azt nem tudjuk.
Tehát Ravel társszerzőként fel van tüntetve ha a zenekari változatot adják elő.
De a "visszafejtés" is egy új mű lehet, ha épp Liszt tevékenysége jut eszembe ;) aki egy új, önálló darabot hozott létre a zenekari művek zongoraátiratával.
PP viszont, bár meg van említve esetleg, ha lemezen megjelenik, de mint "szerzőtárs" jelen van-e egyáltalán?
Illetve amit eredetileg kezdtem felvetni, hogy kiérezhetőe-e, hogy PP a hangszereleő, azaz, ha mást kért volna föl Havasi, akkor azt Te megéreznéd-e ;)
Egyébként PP már dolgozott szerintem elég sokat Havasival, ha emlékszel, korábbi koncertjein is ő vezényelt.
Rosszul fogalmazta, ugyanis ez a gondolat bennem is végigjátszódott.
A kérdés számomra inkább az, hogy a hangszerelő "stílusa" egyénisége kiérzik-e az elkészült szerzeményen.
Azaz felismerhető-e PP jelenléte. És igen, úgy érzem ráadásul, ahhoz szükség lenne az 'eredeti' ahogy te írtad "visszafejtett" mű ismeretére.
Tehát a lényeg, a hangszerelő személyes jegyei felismerhetők-e, és egyáltalán szabad-e felismrhetőnek lennie. Na, ez utóbbi a nagy kérdés ;)
És igen, pontosan, amit írtál. Egy középszerű nótából is lehet jó hangszereléssel csodát művelni :)))
Egyébként ha már felmerült ... szerintem érdekes kérdés, ebben a mai világban, ahogy zárójelbe tetted a JOGDÍJ szót.
Ugyanis, ha emlékszel, épp nemrégiben beszélgettünk Ravel - modhatni - ilyen irányú munkásságáról. Bár az Egy kiállítás képei önmagában is zseniális mű, Ravel milyen sokat tudott hozzáadni jó irányban. Vagy ugye az ő saját leghíresebb műve a Boleró is, ahol megmutatta, hogy egy nagyon egyszerű dallamból milyen elementáris művet lehet alkotni csakis egy jó hanegszereléssel...
Áh! Ezt a zenét csak élőben lehet szerintem rendesen megélni, talán a tüzijáték mivolt ebben is determinálóan hat. A közvetítés mindkét (jó és rossz) irányba torzíthat.
Ami a másik dolgot illeti, meglehet Petyus nem ért velem egyet, de a hangszerelő ad absurdum a szerző fölé tudhat kerülni, értsd szellemi értelemben meghatározóbb tud lenni a (jogdíjas!) "társszerzőségen" belül.
Erre jó példa az Ákos-féle Helló, aminek eredetije úgy népszerű szám a rajongók körében, hogy szerintem egy fabatkát sem ér, miközben a PP-hangszerelte verzió úgy nagyszerű, hogy kvázi köze nincs az eredetihez.
Ákosnak "köhögnie" kellett rendesen a végeredmény hallatán. Illetve élete talán legnagyszerűbb tette, hogy átengedte megjelenésre :)
Mivel PP-vel mostanság semmilyen kapcsolatom nincs, így nem tudom, hogy milyen a viszony közte és Havasi között, miközben PP egyre idősebb, tapasztaltabb, megkockáztatom lényegesen nagyobb tudású, hiába Havasi neve alatt fut a projekt, meg szerzi ő és a neve a pénzt hozzá.
A nagy kérdés persze az, hogy "visszafejtéssel", mi hámozható ki következtetésként, pusztán csak a produktumból. Na ezért akarok személyesen ott lenni. Óriási kihívás ez (aztán lehet, hogy semmire nem jutok).
Abban egyetértek, hogy tévében nem sok értelme mutatni :))) bár, meg kell valljam, szoktam nézni ;)
Szerintem PP a hangszerelést adja hozzá, ami nem tudom, önmagában érzékelhető-e, de az tény, hogy sokat adhat a zene élvezhetőségéhez, élvezeti értékéhez ;)
Én nem sok zenére emlékszem, inkább csak azokra, ahol kifejezetten felhívta a média a figyelmet rá idejekorán. Mint most is. Anno a Magyarország c. dal volt még ilyen 'beharangozós'
De ez, amit mutattál nekem, ez tényleg nagyon jó :)
Én mindig szerettem a tüzijátékot, feltéve, hogy a közelében lehettem, és annyira érezhettem a pernyés illatát. :)
Illetve életem egyik nagy megválaszolatlan kérdése, hogy mi értelme lehet tüzijátékról tévés közvetítést adni :DDDDD
De a konkrét esetben, igen, a zene miatt vagyok kiváncsi:
(1) Mennyire jó?
(2) Mennyi belőle Pejtsik Peti?
Emlékszem, a 2000-es évek elején, akkor mikor kiadták Cziglán István (Solaris) posthumus albumát, amit per a mai napig óriási (zenei) jelentőségűnek gondolok, akkor erról az albumról volt a tüzijáték alatti zene lényegi része, és óriási hatásúnak éltem meg. Ha jól sejtem Erdész Róbert (Solaris) lehetett egyrészt annyira tűz közelben, hogy szava lehessen, illetve másrészt az ő választása eshetett erre az albumra (szerintem nagyon okosan, ha így volt, hiszen így úgy tudták önmagukat adni, hogy mégsem tolták magukat előtérbe).
Az összes többin ami tüzijátékon ott voltam, ott nagyon gyenge dolgok voltak, emlékeim szerint.
A 17 perces nagyléle(g|k)zetű kompozició egy rövidített változata:
Életfeltételünk a víz
Faragó Orsolya és Kovács Kitti Klaudia (8c / 2009-2010. tanév) év végi vizsgavideója
Nagy nehezen összegyűjtöttem az összes "szingli" Chopin-darabot, amihez találtam kottát is.
A sok nehéz, veretes, komoly, depresszív Chopin-mű után, ezek mindegyike kedves, vidám és/vagy könnyen szerethető mű.
Egyik jobb mint a másik, és úgy állítottam össze nagy műgonddal, hogy a rövidebb, vidámabb darabok kerüljenek előre.
Szenzációs a két Bourée, imádom őket, mint az Ecossaises-eket. Csak úgy mint a rákövetkező gallopot :)
Drámai az eddig nem ismert 27-dik "Ördögtrilla"-prelüd: most már nem csak Tartini-nek van ilyen melléknevű darabja. Jó nehéz volt rá kottát illeszteni.
A Paganini-szuvernirt mindenki szeretni fogja, aki szerette a Velencei karnevált :)
Szenzációs német dallamra "Der Schweizerbub" is remek írt variációkat Chopin. Petyusnak külön figyelmébe ajánlva.
A "brilliáns" variációk is szenzációsan jó, különösen a finálé. Ilyen örömzenét ritkán írt Chopin. Mellesleg világrekord, hogy két scherzo is van benne, és egyik jobb mint a másik. :)
Szintén monumentális hatalmas örömzene a Koncert-allegro
A Berceuse-Bölcsődal klasszikus sláger. Garrick érdekesen adja elő.
A Barcarolle ismert mű, én most hallottam először életemben, de óriási élmény volt. Nagyon megírt mű.
A Gyászinduló műfaja nagyon megy Chopinnek. A közismert Op.35-ös után egy másik szintén remekmű.
Fantasztikus a Fúga és Kánon is, még ha csak ujjgyakorlatnak is volt esetleg szánva.
A Casta Diva (Bellini után) szerintem nem egy sikerült darab, csak a teljesség kedvéért van fenn.
A Noctune Oubliée, az egyik legjobb noktürn, remek előadásban. Kár, hogy gusztustalanul tüdőbeteg a közönség alatta. :(
Ilyenkor erősödik bennem, hogy semmi keresnivalóm komolyzenés koncerteken.
Nem hiszem, hogy cél volt a munkahely-specifikus kutatás. Gondolom vették az átlagfizetést és az attól való eltérést nézték."
Úgy viszont semmi értelme szerintem :)))
Mert különböző munkakörökben más lehet a felelősség, épp ezért stressz mértéke is. Azaz, nagyobb fizetéshez sokszor nagyobb stressz járul, ami viszont a szexhez való affinitást épp hogy csökkentheti....
Aztán az is kérdés, hogy nagyobb felelősség hosszabb munkaiőt is takarhat, azaz a szellemi munkát az ember sokszor otthon is folytatja, nem úgy, mint amikor fizikai munka után leteszi a mester az eszközt, és el is felejti a munkát....
Mit várhat az ember, egy magyarországi válság közepette, költségcsökkentés szellemében szerkesztett ingyenes és bulvárosított indexes cikktől?
Segitek. Semmi jót! ;) Illetve egyedüliként a lehetőségét a sorok között való olvasásnak :)
De hát itt nem is a magyar cikk(-kivonat) az érdekes, hanem a szenzációhajhász cím mögötti lehetséges valóság, meg ütköztetése a saját tapasztalattal.
Még az is lehet, hogy spirálban egymást erősítik a több pénz és több szex. ;)
Nem hiszem, hogy cél volt a munkahely-specifikus kutatás. Gondolom vették az átlagfizetést és az attól való eltérést nézték.
Számomra a "családosok többet keresnek", sem triviális (hanem éppen úgy meglepő) állítás, mint a kérdéses mostani cikk állítása.
Hiszen ha megfordítjuk a családossal jobban lehet erőszakoskodnia a főnöknek, és aki esetleg kevesebbet fog kockáztatni, míg az egyedülálló könnyebben tud független lenni.
A tanulmány lehet, hogy értelmes, de a magyar változat nagyon semmitmondó ;)
A házasságban élők kontra egyedülállók azért kicsit más téma szerintem.
Nyilván egyszerűbb, és úgymond "kézenfekvőbb", ha az ember mellett ott az állandó partner :)
És a "családosok többet keresnek" is megállja a helyét, több indokkal is ugye. Ezt tán már elemztük is. Ez pont olyan, hogy az ünnepek alatt is az egyedülállók dolgoznak inkább, és nem feltétlenül azért, mert ők nem szeretnek otthon lenni, hanem mert a családos arra hivatkozva könnyebben kap szabadságot, az egyedülállóval ellentétben, akire azt mondják, neki "úgyis mindegy"....
De maga a "többet keres, többet szexel" nem tudom, mire vonatkozik :)))
És mihez képest. Ugyanabban a munkakörben kap több fizetést, aki többet szexel? És valóban, ez akkor most az ok, vagy az okozat? Melyik tényező vonzza a másikat?
Hát a korreláció feltételezett létezése és meglepetése.
Mark Gungor azt mondja amerikai felmérések alapján, hogy a házasságban élők többet szexelnek és többet is keresnek. És ekkor már befigyel egy harmadik faktor is :)
Egyébként meg képzeld el a cikk fordítottját (ami kioltja az eredeti állítást), "akik a pénzt hajkurásszák kevesebbet szexelnek".
Ugyanolyan valószínű vagy vitatható állítás. Vagy mégsem? ;)
Én magam azt gondolom, hogy
(1) elgondolkodtató az eredeti cikk állítása
(2) bármilyen hihetetlen, pláne elsőre, de nem triviális összefüggésre mutat rá - amit viszont szeretnek az elemzők :)
(3) Az eredmény nem mond ellent a józan észnek
(4) El tudom képzelni, hogy szakmailag megalapozott és jó lehetett a felmérés...
Sajnos videóról nem szól olyan jól, mint lemezről, de cserébe kárpótol talán a látvány, még ha halvány is. :)
A kelta zenés lemezekkel a legnagyobb bajom mindig az volt, hogy úgy vannak tengernyien, hogy mindne albumon csak kis töredék az ami jó és többször hallgatható
Blackmore's Nightnál olyan töménységben jön elő ez a kelta világ, hogy többet nem is kíván az ember.
Ráadásul olyan zenei tájakra mennek el, egy-egy számnál, egy kis fűszerért, hogy csak les az emberfia.
A kompoziciós irány az, ami díjazandó (szvsz): nem stílushoz keresik a tartalmat, hanem a zenei tartalom határozza meg a kereteket, belső zenei összefüggéseket.
Ez utóbbi jóval nehezebb, mert aprólékos munkát igényel, minden egyes számnál, nem kevés szerzői fantáziát is megkövetelve háttér gyanánt.
Blackmore's Night - Village on the Sand (Castles and Dreams)
A szemétje... úgy engedett csak a saját csatornámhoz, hogy hülye tesztekre kellett megválaszolnom... :))) tallomra bökdöstem, végül egyszercsak sikerült úgy, hogy csak egy rossz válasz lett (mindegyikre az elsőz böktem) és akkor engedett a fiólomhoz. Nagy nehezen tudtam törölni a vidót is végre....
Úgyhogy ha ilyet szórakozik velem, ezentúl törlöm magam, és másik néven leszek csak, ahol föl nem rakok vidót, csak lejátszási listák, és lájkok miatt maradok fenn. És persze, hogy kövesselek benneteket.
Hülye YT. Az OK! , hogy azt mondja, a Schnittke videóm szerzői jogokat sért, és töröljem. Hanem valami hülye kis "oktató videót" akar rám tuknmálni, quiz kérdésekkel, és egyszerúen nem tudok kilépni belőle, de semmi kedvem végigszórakozni az egészen. Hülyének néz már teljesen. Mint egy kisiskolást. Mert én törlöm, de ne szórakozzon velem.... komolyan már az egész ország a másikkal szórakozik. Már teljesen kivagyok a sok hülye őj baromságoktól...
Ma kémyényseprő volt, ellenőrizni a kéményeket... erre mia a nyavalyát csinál... valami vonalkódos ragasztós papírt rakott a cserépkályhánkra. Mondom neki fel ne merje ragasztani, hogy néz ki a kályhán... mutotk neki helyet, ahol nem látszik, azt mondja od nem teszi, mert ott átmelgeszik... megéghet. Mondom neki, látható helyre meg ne merje tenni, mert le fogom kaparni... ilyenekkel idegesítik az embert... és akkor jön a T és folytatja... ha töröl akkor le... az egészet :(
A koncertverzió harmadik tétele egészen különleges és nagyon meglepő felfogású.Én örülök, hogy egyszer hallottam, mivel el sem tudtam korábban képzelni, hogy így is lehet :)
"21:03 - 22:00 Francesco Finotti játszik a Budapesti Szent Anna plébánia orgonáján 1. Bach: C-dúr concerto Vivaldi nyomán BWV. 594. 2. Mozart: F-dúr andante K. 616. 3. Schumann: Négy vázlat Op. 58. 4. Liszt: a) Desz-dúr consolation No. 3., b) B-A-C-H fantázia és fúga (2004. augusztus 5., ism. jövő szerda, 13.31)"
A Bach concertora jött találatként nagy valószínűséggel, és azok közül lett a tied kiválasztva :)
Kutyám is jelui, amikor azt szeretné, hogy felvegyem, és dédelgessem :))) mondjuk ő símogatásra ritkán vágyik, inkább játszana folyton :)))
amint meglát, hozza a labdáját.
Sőr, ha nem találja a játékát, rajtam kéri számon, még akkor is, ha ő maga hagyta el :)))
A napokban is épp amikor a csillaghullás volt. Valahol elhagyta a kertben (később kiderült, a sufniba vitte, amikor a fiam a kerékpráját vette ki, és bezáródott... erre egész este ott nyüsszögött nekem, hogy hova tettem... :)))
Azért vigyázhattak volna a képközléssel, mert igazándiból az itteni eldugott másodközlése sem egészséges, de ott aztán végképp kerülendő lenne szvsz.
PS: Amitől herótom van egyébként, amikor politikusokról a permanens nagy fényképezésben véletlenül készül egy rossz torz kép és aztán felhasználják ellene, bemutatva, hogy milyen ellenszenves.
Nem éreztem, hogy depressziót sugall, a hozzászólások sem, de tény, hogy nem azt a romantikus "amerikai álom" jellegű film lehet. Majd, igyekszem mindkét filmet megnézni, felkeltette az érdeklődésem. A harmadikat meg, ha majd lesz rá lehetőség.... egyelőre most kezdték vetíteni a mozik még :)
Egyébként az egyetemen első évben kötelezően kellett választani valamilyen sportot, én úszást választottam. És ott a tanár oktatta a pillangót is, és maga a mozgás egész jól is ment nekem. Az a delfinúszás forma... de a kezemmel már nem tudtam kalimpálni, vagy odáig nem jutottam.... :)))
Ma is voltam úszni :) Utóbbi időben nem úszódresszben, hanem bikiniben úszom a meleg miatt... az úszómester általában köszön, illetve én neki... :)
Ma megállított néhány szóra, és még azt is felajánlotta, hogy megtanít pillangózni :)
Á, úgy indult, hogy az elválasztó bólyákat mindig fölülről kerülöm meg, és megjegyezte, hogy alulról könnyebb. Én meg, hogy nem szeretem, ha a fülembe megy a víz. Erre javasolt valami orvos által felírt, személyre készülőt.... majd megjegyezte, hogy úgy aztán minden úszásnemben sokkal jobban menne az úszás, akár a pillangó is... én pedig mondtam, hogy azt nem hiszem, mert pillangózni nem tudok. Erre, ő, hogy az nem akardály, mert szívesen megtanít :))))
Mióta ez a legújabb verzióm van, valahogy nem túl stabil... már omlott össze máskor is, illetve kilépéskor időnként úgy érzékeli, mintha véletlenül állna le valamiért, és ezt hibának észlelve jelzi vissza...
Újabb zsiráf született szerdára virradóra a Fővárosi Állat- és Növénykertben.
A dolgozók is csak reggel, munkakezdéskor látták meg először a jövevényt, amely - ahogyan a zsiráfoknál szokás - néhány órával a világra jövetele után már lábra is állt.
Ideje nagy részét főleg pihenéssel és az emlők keresésével tölti.
Petyus, ezt úgy írtad, mintha már legalább 90 éves lennél, és életed felében a tésztátlan halászlét etted volna, de egy ideje átszoktál erre a tésztásra :))))))
Én sokáig gyerekkoromban nem is ettem, mert féltem a szálkáktól. Legfeljebb kis levet tudnkoltam friss kenyérrel, és leginkább vártam az utána (akkoriban még) elengedhetetlen túróscsuszát, tepertővel és tejföllel a tetején... hmmmm
Igen, de csak az utóbbi 45 évben, előtte nem szoktam. Amikor Szexárdra költöztünk, először nagyon furcsa volt, hogy errefelé tésztával eszik a halászlevet. Aztán rájöttünk, hogy jó az úgy.
Mert egyébként nagy viták szoktak kerekedni, melyik a legjobb. Én a szegedit szerettem anno leginkább, már amikor még kirándultunk a szüleimmel, és ők ismerték az ország jó halászlét készítő éttermeit :) Szegeden volt egy kimondottan halászcsárda, ha jól emlékszem nádtetős, és ott filézve készítettek halászlét, és volt hal Orly módra is, amit ne kérdezz, hogy milyen, már nem emlékszem, de azt szerettem, mert szintén filézett volt, és olyan párizsas bundában, ha jól emlékszem :) és tartárral... óóóóó, még visszagondolva is.... hmmmm
Akkor most kéne leutaznod gyorsan Szegedre, és ott is enni egy tállal, majd írhatnál egy összehasonlító esszét, hogy a balatoni, avagy a tiszai halászlé a jobb... Jaj, és hogy Petyus se bántódjon meg, dunait is ki lehetne próbálni ;)
Ráadásul azon a környéken tésztával eszik, ha jól tudom...
Az más, amikor a villamosmegálló járdaszigeten van, két sáv között, az valóban a veszélyes kategória. De az Őrsön viszonylag messze van az úttesttől... kevésbé gondolna az ember ilyesmire.
Én már a gyalogátkelőnél is igyekszem odafigyelni, és bentebb állni.... van néhány hely, ami szerintem elég veszélyes. Akár Rákoskeresztúr központjában is. Csodálom, hogy még nem hajtott föl ott kocsi járdára. Annyira bénán oldották meg forgalomtechnikailag. :(
ráadásul a villamosmegálló nincs olyan közel ott az úttest széléhez. Elég sokat kell felhajtani a járdán. Majd kideül, miért "vesztetette el uralmát az auót fölött"....
Baleset történt Csákvár és Vértesboglár között a 8123-as számú úton.
Személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt a 8126-os számú út 23-as kilométer szelvényében Csákvár és Vértesboglár között a bodméri elágazó közelében 2013. augusztus 13-án 21 óra körüli időben.
Frontálisan ütközött két személygépkocsi és az ütközés során megsérült az egyik személygépkocsi vezetője. A helyszíni szemle és a műszaki mentés idejére az utat a rendőrség teljes szélességében lezárta.
Kerülni mindkét irányból Lovasberény és Vértesacsa felé a 811-es számú úton lehet.
Úgy tűnik a struktúrája hasonló a Mezzoéhoz. Vannak koncertek, bemutatós, beszélgetős műsoorok, és olyan egyvelegek, klip-összeállítás. És egész jó, kellemes zene, háttérzenének is kiváló.
Pl. az előbb Dave Brubeck 64-66-os felvételeiből adtak, amit nagyon szeretek.
Az egyveleg elég vegyes volt. Még Jamirocquai is volt pl. Vagy Patricia Kaas, Mara Sophie, vagy akár ez a felvétel:
Örülök, hogy nem csak a kottás videók készítésével, hanem aktívabb formában is sikerül kikapcsolódnod :))) és "nyaralnod" egy keveset. Szép idő lesz, és biztosan finom lesz a víz is :)
Sajnos az általam válaszott kottában két oldal felcserélődött (Op.49-es Fantáziában, ami ráadásul nagyon nehéz és nagyon hosszú mű)
És amit Photoshopolásnál nem ve(he)ttem észre, így nagyon sok idő kiesett evvel az egy malőrrel (pl.: mert azt hittem hiányzik egy oldal, így máshonnan próbáltam pótolni)
Ráadásul a ritmusból is teljesen kiestem, a reggelit is buktam miatta.
Vannak könnyedebb részek benne, de eléggé nehéz az anyag (számomra kicsit meglepő módon).
Az utolsó Op.66 viszont nagy sláger, káprázatos előadásban.
Széllel, és esővel szemben :) ráadásul végig pocsékul idnították a rajtot... végig az elődöntők során is. Felháborító amit csinált az idító. Nagyon kivárt, túl sokat a felkészülés után.
Az első mondhatni még csak "előtanulmány" (vagy csak én nem voltam elég fogékony), a negyedik az nagyon elvont lett, de a középső kettő minden pénzt megér.
Humoros, Chopines, fantáziadús és nagyon nagyot szól mindkettő.
Nem érdemes kihagyni őket, meglehetősen népszerűek is.
Most kezdtem csak el hallgatni a balladákat. Az elsőt nagyon szeretem :) és tényleg nagyon szívhezszóló az előadás... könnyezem is, bár ehhez hozzájárul a rossz hangulatom is, de tényleg szép az előadás
Minden idők egyik legjobb kommentjét kaptam, nagyon örültem neki.
Ugyanis sokat kerestem magam is miért szeretem Garrick Ohlsson-t (minden hibájával), miért preferálom Chopin-játékát mindenki másénál jobban, miért vágtam bele a kottásításba Chopinnél, az intepretálásilag legkritikusabb zeneszerzőnél.
Pedig lehet, hogy angolilag nem is helyes az aforisztikus tömörségű kvázi triviális meglátás:
A jókat nevettem, az erre vonatkozott, ugyanis ezt is olvastam :))) Ügyes vagy, hogy legalább végig tudtál menni egyáltalán a pályán ;) elsőre már az is siker ;)))
Helyileg hol voltatok, hogy ennyi állat is volt a környéken?
A bográcsos, az olyan közös saját, vagy a helyszíene, de mondjuk szakács, direkt nektek...?
Klasszik rádió élőben hallgatható a neten is. És ott még a zenéket is kiírja. De. Nagyon hamar megunható... :(
Háttérzenének egyébként valóban jó. Ami engem idegesít, hogy nem ad le teljes zenéket, hanem csak egy-egy tételt. Sokkal több filmzenét ad, mint klasszikust.
És rengeteget ismétel, hasonlóképp, mint minden rádió. Mint amikor elővesznek egy lemezt, és amíg kéznél van, addig azt adnák akár napjában többször is.
Arra nem emlékszem, mennyi a reklám, és hasonló finomság közte...
Remek időjárás, egyetlen csepp eső nélkül, pedig fekete felhők is voltak.
Iszonytatóan jó volt az ebéd: marhapörkölt nokedlivel.
De az az igazi bográcsos, amiből két ujjnyit vesz az ember és három napra jól lakik.
Állatok: 2 kutya,aranyos barátkozós kutyusok voltak.
2 nagy disznó, 5 kölyök koca, mind barátságos röfögéssel üdvözölt, amikor meglátogattam őket. Sőt oda is jöttek simire..
1 nagy bak kecske, de ő is szelid és érdeklődő volt
Valamint több generációból 8 egyéb kecske, én még szelid barátkozós kecskét sose láttam (mind ijedtem szokott menekülni), ezek jöttek, mekegtek, aranyosak voltak.
Tán az egyik kis gida volt félénkebb, de ő is jól bírta a simogatást.
A gokart a világ leghülyébb sportja: képtelen voltam uralni a kocsit, akkor is gyorsult, amikor nem nyomtam a gázt.
Még normális biztonsági kocsikázásra is alkalmatlan volt a kocsi.
A pályarekord 22.7 sec, a kollégáim 25 sec-eket mentek, az én leggyorsabb köröm 40 sec volt.
És még így is izomlázam volt/van :)
Azaz összefoglalva kétszer gokartoztam életemben: először és utoljára. ;)
ez viszont teljesen új :)))
biztosan valami utalásos poén.... :)
