Keresés

Csend. Sok minden.

olyan szürke minden.

csak a szomszéd bácsi nem, ahogy kinéz az ablakon.

óvatosan hallgat, kihallgat a csend.

fehér hó.

zsibbadás.

félelem.

Perszona non grata lettem!

A bűnökért itt, hogy meg lehet lakolni.

Valakinek nem tetszik, hogy élek...

gyűrt akol ez,

ahol születtem.

De síma hajával

takart be anyám.

Elég nagy baj, mert ha netán mondjuk össze akarnám gyűjteni a verseidet, és közben ezek itt kitörlik a nickek felét, akkor mit csinálok? Így is alig hetvenet számlálok, pedig biztos van száz, és...á, mindegy. Majd ahol előfordultál, be-benézek.

A csend...Na, az most nem kell. jaj, úgy nem kell, nyaúúúúú.

Innen nem hiányzik. A számozás szerént...

Az igazi csendről írtál, ami nem is fáj, de nem is boldogít?

Hangos, forró mozdony,

lába alatt feszül a köd.

A sín mentén a gaz

dérbe meredten őrköd.

Várok én, emlékezem

hamvasszürke estre,

amikor egy isten a sok közül

kifeszített a keresztre.

Most, mikor már nincsen más,

csak álmodott rózsáim gőze,

hiszem, hogy a ködben is

visz a vonat előre.

Csend, Te drága

liliom közt piros virág,

mák közt dióbél

kanyarulata.

Mikor húzol mély

öledbe?

Varázsolj a szívemmel

Csöndben gördülnek a fekete kövek rád.

Persze, körbenézel. Nem mozdulsz,

lerokkant öreg.

Ha tényleg béna lennél,

akkor tudnál csak repülni.

Csak a szabadság fullad bele magába-tényleg.

ezt nem tudom már befejezni, de újba se kezdek.

ez biztos.

hideg őszi reggel

kis piros kabátban.

Szólj, kiabálj,

csend, te magad alá

csinált;

zöldült hús

otthagyott leve, te!

A zajnak van,

a csendnek nincs

lelkiismerete.

lopott.

kiérdemelt.

sietős.

rövid.

tizenöt csepp

tizenöt tojás

tizenöt vaj

tizenöt zsemle

tizenöt perc csend

lesz előtte.

elgondolkodtam az esőn,

ahogy csepereg.

Tűnt kedvek lábnyoma lettem.

Csend vesz fel, hogy sírásomat oltsa,

de messze zeng, amit bánok.

Nincs annyi gyónás,

nincs annyi pap, se isten.

a halál segít.

A Csend térköveit

a belenyugvás rakja le.