Nem hinném, hogy 1-2000+ € volt az ára, de azért nem is lehetett olcsó. Pálmai Vencel féle 2009-es kiadást keresek, abból csak több van még, olcsóbban. Ez az új dizájn nagyon nem jön nekem be. Szerencsére AK és DDK füzetekből meg sikerült régieket vennem. Nem sürgős, a 2. bejárásomban is hosszas lyukak (Gérce-Sümeg, Tapolca-Városlőd, Zirc-Csókakő, Felsőpetény-Felsővadász, Abaújszolnok-Hollóháza) vannak még.
Majd egyszer megnézném ezeket személyesen valamikor, ha van rá lehetőség :)
Nem, azzal sok volt a gond, állítólag levált a műanyag rész, ezért most egy anyagból van, teljesen jó.
És tényleg szép. Hajaz a legrégebbire.
Olyanom is volt... 47 ezerért ment el...:-))
(Akinél van az olyan gyűjtő hogy megvan neki például a Szent-István Vándorlás arany, ezüst és bronz jelvénye is. Ehhez képest én csak koca vagyok és voltam is.)
Jelenleg a legszebb és egyben a legkönnyebben megszerezhető kéktúrás jelvény ez:
pár év múlva sokat fog érni. Vaterán is. :-))
Neked szerintem egy nap, de van rá 3.
Igazolni is nagyon egyszerű, minden ott van a honlapon, vagy a -kissé félrement- facebukk csoportban. Ott én már nem vagyok, kiléptem, de minden infót megtalálsz ezen a két helyen, igazolófüzet simám letölthető színesben.
...ne mesélj ilyeneket, mert még jobban fog bosszantani, hogy nekem miért nincs ilyen szerencsém sosem... :D (igaz sorszámozott OKT jelvényre nem fáj a fogam mert az valakié és kész...)
Ha belebotlasz hasonlóba és elcserélnéd valami más finomságra, publikus a mailem! :D
Igazából én a teljesítménytúrákra mozdulok jobban, de ha már itt tartunk, ott is kihalóban van az a szellemiség, ami miatt elkezdtem - nah, el kell fogadni, hogy változnak az idök...
Igen a Kohásznál fel vagyok készülve, mert anno a rendezök kipucolták a susnyást Ózd körül és akkor nem is volt gáz. Jelzésszínüre festett sörösdobozok lógtak a bokrokon, azok nélkül esélytelen lett volna - igaz most meg lesz nálam telefon app:al felvértezve!
Igen, ez így van, jelenleg a gyűjtők nagyon felverik az árakat, és az is hogy az OKT divat lett. Legtöbb embernél tartalom nélküli divat.
Az hogy személyre szól egy-egy jelvény engem inkább visszatart, és igazából részben ezért is adtam el azokat amiket vettem. Most már csak a sajátok vannak, és az amit a Mátrában találtam, sérülten, tű nélkül. Kipótoltam a festéshibát, picit kifényesítettem, és még ma sem hiszem el hogy a Vörösmarty th-nál az aszfalton hevert...
szerintem átment rajta (minimum) egy autó
A Kohász ma a régi OKT. Kevesen járják, de nagyon szép helyeken vezet. Egyedül Ózd környéke küzdelmesebb egy picit, mert ott rendszeresen kivágják az erdőket és a cserjésben se jelzés, se út (Csontalma után Sáta felé.)
Arlói-tó, Gyepes-völgy, köszönet donjuannak és csapatának
...ne is mondd, megjelentek páran, akik beírnak végtelen összeget a licitmaxra - és nem vagyok róla meggyözödve, hogy ezek közül többeknek valójában sok közük is lenne a túrázáshoz... Az egy dolog, mennyiért megy el, meg egy másik, hogy milyen összegnél adta fel a második a küzdelmet, ergo mi volt a valós licitmax a gyöztes oldalon... :/
Egy bizonyos összeg felett inkább vár a magamfajta, mert ezt a tendenciát nem akarom támogatni...
Ezen kïvül az ügyeskedök is ott vannak: felkerül régi DDK jelvény 4200:ért villámáron, aztán a vevö meg 2 nap múlva tette már fel 5000 minimállal, stb...
Korábban valóban jutányos áron lehetett ilyenekhez hozzájutni és most bosszant, hogy egy ideig hanyagoltam a projektet. Manapság már egy alacsony sorszámú OKT jelvényért megmagyarázhatatlan összegeket adnak - pedig az egy személyre szóló (!) jelvény, miért kell vkinek abból 10 db...? (ez sztem nagyjából egybeesik az OKK tömegesítésével)
Azért az én véleményem az, hogy a gyüjteményben gyönyörködés közben azért csak jó teljesítményt is látni egy plecsni mögött és törekszek is erre a korlátozott lehetöségeimhez mérten...
A Kohász:on most el fogok indulni, mert csak más egyben végigtolni höségben és éjjel, mint 2-3 nap alatt kényelmesen + motiválnak az új pecsétek is! Ott legalább nem lesz olyan idegesítö tömegnyomor, mint egy bármilyen napon az OKT legtöbb szakaszán...
Néha amúgy szokott lenni a vaterán, láttam már párszor, régebben 2-3, mostanában 7-10 ezer közt megy el.
Figyelni kell, ha érdekel.
A kéktúrás jelvények is ilyenek, rengeteg van/volt fent, régebben 3-4 ezerért simán megvetted, mostanában 10-szerese is akár. 30-40 ezer körül is elmennek.
Egy darabig szoktam licitálni, aztán hagyom, nem ér annyit nekem.
(Amiket vettem és nem kötődtem hozzá azokat már én is rég eladtam...)
Most egy ilyet vettem, szerintem csodaszép, és valamelyest kötődik a Kohászhoz is, úgy szőrmentén, mindezt reális áron:
Sátai sorompó-régi Kohász Farkaslyukfő-Tólápa-Cinakó-tető-Boroszló-Pócsi-orom-Járdánháza eltévedésekkel 18.7 km
Mint ahogyan már említettem lentebb, kb másfél éve nem foglalkoztam a Kohásszal. Rengeteget tervezgettem régebben a hőskorban létezett Ózd-Farkaslyuk-Tólápa-Cinakó-Boroszlófő-Vermes-orom-Pócsi-orom-Járdánháza útvonal bejárását, de valahogyan mindig elmaradt, ha nagyon őszinte akarok lenni tartottam is tőle. Járhatatlan utak, az ismert nehézségek, jelzések még mutatóban sem, ezt valószínűsítettem magamban. Ez bizony bennem maradt. Pedig ezerszer elterveztem. Egészen idáig. Egy héttel ezelőtt mikor kimentem a zsibire még álmomban sem gondoltam hogy pár nap múlva nekivágok ennek a régi adósságomnak. Milyen az emberi lélek, pláne a magunké, nem tudjuk. Egy biztos: ha fentről valamit irányítani akarnak megtalálják a módját. Bevallom, saját magam számára is meglepetés volt hogy mennyire izzott a hamu alatt az a bizonyos parázs. A régi kis kohászos jelvény hatására azonnal elővettem Katona Csaba Vajdavár Homokkővidék könyvét, az 1977-es Bükk útikalauzt és vagy 10-szer elolvastam a Kohász ezen szakaszának útleírását. Elővettem a térképet (sajnos csak magam rajzolgattam bele) és tervezgettem egész héten munka után. Az időjárás sem érdekelt, így ma, szombaton reggel 6 óra után pár perccel Járdánháza Gyepes buszmegállónál felszállva hamarosan már Ózd felé robogtam a vadiúj MAN csuklóssal, majd egy C-56-ossal zötykölődtem tovább egészen a Sátai sorompóig.
1.-2. Sátai sorompó, egykori putnoki vasút
3. régi kék jelzés a Hosszú-bércen
Vajdavár-homokkővidék, mint a neve is mutatja, eső után bizony sáros, nem kicsit, nagyon. Mégis jó hangulatban lépdeltem a mai kék jelzéseket követve a Hétes-főig, ahol némi hóesésben is volt részem egy kis időre. Miután elhagytam a jelzést széles szekérúton, jelzetlen szakaszra tértem, az út ezen a részen még jó volt, azt hittem a bab is hús, aztán jött a feketeleves... Először egy kis elkavarás a Kőbánya-hegyesére, kb 500 méter kitérő, persze belekalkuláltam, mert jelzések ugye nincsenek. Aztán olyat láttam amit még soha: Hatalmas sáncárkok, keresztben az úton, nemhogy egy autó, de motor, kvad, bicikli, de még gyalogos sem mehetett át rajta.Errefelé bizony így védekeznek a falopások ellen. Rendkívül hatásos lehet. Mert itt át nem megy semmi és senki. A közeli fiatalosban átvergődtem, de megviselt. A széles szekérút folytatódott, de tele volt pár éves magoncokkal, növendékekkel, ez nyáron már biztosan járhatatlan, régóta nem használhatják ezeket a gerincutakat.
1. hóesés a Hétes-főben
2. brutális, de működik
3. Tólápa-tető, felégetve
Tólápa-tetőnél találkoztam először hatalmas, több hektáros tarlóégetéssel, bár nem veszélytelen, szerintem kifejezetten jót tesz a növényzetnek. Gyönyörűen sarjad utána. Állítóag a kullancsokat is leirtja, és mostanában azért van olyan sok, mert -többek közt- nem engedik a tarlóégetést. (Széll doktor urat meg kéne kérdezni erről) :-) Na, ezzel errefelé nincsen gond, komplett hegyeket, hegyoldalakat égettek fel több száz hektáron, csak ezen a pár kilométeres szakaszon. A Farkaslyuk felé tartó aszfaltot éppen a szerpentin előtt kellett volna elérnem, a Cinakó-tetőnél, de itt oly mértékben volt járhatatlan a gerinc hogy inkább kerültem. A Boroszló-tetőre is két hatalmas sáncárok zárta el az utat, majd innentől kényelmes, jól járható utakon haladhattam. Az út azért volt legtöbbször egyértelmű, mert gerincút, és egyszerűen nincsen más lehetőség, nincs választás. Csak éppen jelzések nem voltak már, de igazából öreg fák sem. Errefelé nem hosszú életűek a fák sajnos. Csak ahol nagyon nehéz hozzáférni. A Vermes-oromnál elértem azt az utat amelyet kb két évvel ezelőtt már bejártam oda-vissza, és amelyről egy térképről tudtam hogy valóban az volt a régi Kohász út. A Vermes-orom egy része és a Pócsi-orom több száz méteren, hatalmas területeken volt felégetve, szép zöld aljnövényzet sarjadt mindenhol éles határral választódva el az elszáradt, régi növényzettől. Hatalmas volt a kontraszt. Csak azt nem értettem, hogy merik? A fenyvesek, tölgyesek nem égtek le, de szerintem ez leginkább szerencse kérdése.
1. égetés a Vermes-oromnál
2. a teljesen felperzselt Pócsi-orom ereszkedője, háttérben az Arlói-tó, távolabb a Vajdavári 500-asok
3. elértem a mai kéket
Az egyik öreg fatörzs csonkjánál az égetés nyomán találtam egy kis lemez táblát is, amely valószínűleg régebben kék jelzéssel volt ellátva. Jelzésileg ez az egyetlen bizonyítékom az út létezésére. A Pócsi-oromról leereszkedve pazar kilátás nyílt az Arlói-tóra, és a Vajdavár-vidékre. Innen már jó tempóban haladhattam Arló és Járdánháza utcáin vissza a kocsihoz.
1. a kis fémtábla a hamuból bukkant elő, valószínűleg kék jelzés volt rajta (errefelé nem volt más)
2. félig felégetett hegyoldal Járdánháza szélső házai felett. Bátrak a srácok. :-))
Pl: Oláhtamás érveit is akkor értettem meg igazán mikor élőben beszélgettünk egy jót.
Bár én már bő 10 éve nem iszok alkoholt, ez még nem zár ki egy jó kis beszélgetést. Mondjuk hogy stílszerű legyek akár a Garadna-völgy pisztrángosánál. :-))
Ötször jártam be a Kohászt teljes egészében, plusz rengetegszer külön egyes szakaszait, régieket és maiakat. Összesen meg sem tudnám számolni. Szinte minden régi és mai szakaszán elmegyek térkép nélkül.
Az ötödiket viszont nem pecsételtem. Ez az ötödik.
Egyébként a kecskeméti zsibin találtam. Szinte minden vasárnap kimegyek, több hektáros a piac, sosem találtam még semmi ilyesmit.
Ha belegondolok hogy ebből a típusból pár száz darab van akkor megint egy óriási véletlen. (?)
ezeket hoztam el az árustól.
Igazából nagyjából másfél éve nem is nagyon foglalkoztam a Kohásszal, de a hamu alatt annyira ott izzott a parázs hogy a régi jelvény hatására azonnal fellobbant a tűz, elkezdtem tervezgetni, és ma küzdöttem egy hatalmasat jelzetlen, egykori Kohász utakon...
Egyetlen jelet sem találtam, letarolták az erdőket, mindenütt fiatalos cserjés, de az utat nagyjából 80-90%-osan felfedeztem. Ahol nem bírtam elmenni ott már egyáltalán nem járhatóak a gerincek.
Ma hajnalban kimentem medvehagymázni a Burok-völgy átellenes (nem védett) oldalába. A parkolónál láttam a hirdetőtáblán egy bakonykúti hirdetést.
Lehet, hogy volt itt szó róla, de akkor elkerülhette a figyelmemet. Van egy Kékforrás Pihenőkert nevű egység a Kék mellett.
Tavaly nyílt a Kéktúrázás napján:
"2021-es Kéktúrázás napján történetünk kezdetét veszi... Túrázók és biciklizők számára pihenőkertet és kis büfét nyitunk Bakonykútiban, a Kéktúra útvonalán. Meleg étellel, meleg itallal, meleg fogadtatással várjuk a hozzánk betérőket! Október 9-én, 8 órától nyitva a kapunk, várjuk Önt is szeretettel!"
Itt a tavasz, virágoznak a fák, szerintem különösen a vérszilvafák virágzása szemet gyönyörködtető. Túrázásunkat összeköthetjük látványukkal, ha elmegyünk Gyöngyöstarjánba vagy Berkenyére, ezeken a helyeken az út mentén vérszilvafa fasor díszeleg.
Gratulálok a teljesítéshez, üdv az Északi Zöld teljesítők nem túl népes táborában!
Magam részéről annyira nem is bánom, hogy nem túl felkapott (kissé elhanyagolt) túraútvonal, így legalább igazán el lehet mélyülni a jellemzően csodálatos környezetben. Képeid alapján úgy érzem, a táj vadregényességére Te is ráéreztél! Köszönöm képes beszámolódat, jó ismét átélni az emlékeket!
szabad-e olyat kérdezni - ha már vaterás jelvényekröl volt szó - mi lett a kohász sorsa...? ;) komolyan szemeztem vele, mert most végig akarom járni újra a teljesítménytúra után mozgalomként is és a másodiknak egy régi kellene, de levetted...
csatlakozom az előttem szólóhoz, jók a képek! jól átjön a feeling. köszönjük! így talán mindenkinek érthető lesz, hogy ennek az alávaló útvonalnak pusztulnia kellett, hiszen nincs ott semmi látnivaló, nincs karbantartva, stbstb
jóval több napra bontva se semmi menet, így meg aztán... gratulálok!
a későbbre ígért napló előtt, a járhatóságról kérdezhetek?
Rimóc magasságában a Vakarás és társai.. ott járható a crossmotoros ösvény?
és Litke után a Kopasz-hegyre ahol az adótorony van, az akácos felfelé járható? Karancsról Somoskőújfalura a piroson mentetek be, vagy követtétek az eredeti nyomvonalat? (az se volt anno egy egyszerű menet.. pedig az egyik kanyarból szuper a kilátás!)
Köszönöm! :) Igyekszem szakaszokra bontva, bővített fotóalbummal naplózni az útvonalat. A túratársamnak sokkal jobb az írói vénája (is). Bizakodó vagyok,hogy ihletet kap :)
Valóban az új honlapon ott van, hogy lezárult. A keresők viszont a régi honlapról behozzák az eredeti kiírást. Ilyen esetben azért célszerű lenne a kiíráshoz oda tenni feltűnően, hogy lezárult, mert ott erre semmi nem utal.
pár év múlva sokat fog érni. Vaterán is. :-))
szerintem átment rajta (minimum) egy autó
Arlói-tó, Gyepes-völgy, köszönet donjuannak és csapatának
Ózd talán legszebb épülete az Olvasó
ezeket hoztam el az árustól. 
