"Ugyan már, épp 1-2 napja akartad letagadni hogy a TALAJ szó végén az ALJ(A) fogalom van, te itt mindenféle "AJ" toldalékot keresgéltél, hogy az meg vajon mi lehet.))"
Egyrészt nem letagadtam, hanem egy észszerűbb megoldást kerestem, mivel a TA-LAJ utótagja nem egyezik az ALJ gyökkel.
LAJ gyökünk nincs, viszont van TAL gyökünk, és van AJ toldalékunk is:
Másrészt szóösszetételnek írtam, mivel van AL, régiesen AJ/ALY szavunk is.
1787-ben talaly alakban olvasható. Így a TAL-ALY/AJ összetétel szintén szóba jöhet, mint megoldás.
A TAL viszont nem valószínű, hogy a TALP szóból származna, mivel a TAL gyökből származik a TALP, TALÁL, TALÁNY, TALON szó is.
Továbbá a TAL gyökben már egyszer benne van az AL gyök: T-AL, (föld+lent jelentéssel) így nem tartom valószínűnek, hogy még egy ugyanolyan gyököt (AL) tettek hozzá.
Könnyen lehet, hogy az előbbi AJ toldalék került a TAL végére, aminek eredetileg ALY volt az alakja.
Több ilyen végződésű szavunk is van: dagály, lapály, hodály, király, guzsaly, akadály, apály, lapály, uszály, viszály...
Persze, vannak AL végződéssel is szavaink: nádal, hidal, fial, szájal, tálal, inal, vállal, fonal, vonal, nyaral, utal...
Ha megnézzük egy kicsit alaposabban, akkor az AL toldalék nem más, mint az L cselekvést kifejező toldalék, azaz igeképző.
Igen ám, de az ALY/ÁLY toldalékra ez már messze nem igaz.
A TALAJ szóban nem valószínű, hogy igeképző van, ezért úgy vélem, ott az ALY/ÁLY (ÉLY) toldalék az esélyesebb, amit idővel AJ-ra írtak át....
Továbbra is kérdés, mi lehet ennek a toldaléknak - és a LY/J - hangoknak a jelentése....
"A fenti példánál is az első szó épült fel szótő+OG módszerrel, a többi szó annak variánsa már."
A LEBEG--LIBEG szavaknál is ugyan az a (...)G gyakorító képző a toldalék.
Egyik sem a LOBOG szóból származik, erre nagyobb tételben fogadnék...
Mindhárom szónak megvan a saját gyöke, a LOB, a LEB, és a LIB, mindhárom gyök első tagja az L hang+magánhangzó, és mindhárom gyöknek van saját szóbokra, mind az L_B , mind pedig az L__ ősgyöknek.
Tehát a LIHEG LIH-je az sehogyan sem lehet a LOBOG--LEBEG LOB-ja, mivel a szavak lényege a hangutánzás. Ezek közt nincs átmenet, mert egyszerűen mást hallunk egy lihegésnél, vagy a láng LOBBanó hangjánál.
És a LEBEG-re visszatérve, a szóbokor más tagjai, például a LOBOG sincs meg évszázadokig sehol, ez is 1458-ban bukkan fel. És a LOB származékai még későbbiek, például a LOBBAN csak 1550-ben ismert írásból, LIBEG szóig meg egyenesen 1754-ig kell várni, ezek nem lehetnek a sok évszázaddal ezelőtt már minden módon ragozott LEVÉL alapjai, egyszerűen nem áll meg ez az időrend...
De ez LEVÉL és nem a lehelet szóhoz van köze, ezt ne keverjük bele. A HÉVVEL--LÉVEL (lélegzettel) párosnak semmiféle etimológiai kapcsolata nincs. A HÉV a HŐ szava, abból van, az ösztönös HŐ(hatás) gyökérszavai indulnak belőle. A LÉT meg ÉLET magánhangzó előtéttel, LEHET---ÉLHET, ezek ÉL gyökerű szavak. De a LIHEG és társai meg elég egyértelműen hangutánzóak.
De ezek nem idetartozóak a témához, mert a LEVÉL volt a téma, amit a LEBEGŐ--LEVEGŐ dologból akarna egyesek kihozni (és baromira nem a leheletből), csakhogy a vastagított szavak és a származékaik szótól függően a LEVÉL után 400-600 évig egyszerűen még sehol sincsenek ezen szavak, és ez meg tény, mert nincsenek meg.
Ha volnának, meg kéne lenniük írásban, mert CZ-f a LEBEG szóból akarja eredeztetni, csakhogy a LEVÉL szó már minden módon toldalékolva előfordul sokkal korábban gyakorta, de lebegés meg levegő szó még évszázadokon át a kanyarban sincsen. És ez tény.
Lenni kéne írásban ezeknek, ha már léteztek ! De nincsenek azok sehol még akkor, és több száz évig nincsen. Ezt meg nem lehet csak úgy átlépni. Ellenkező esetben egy durva tényt hagyunk figyelmen kívül.
Más gyökerű szavakat meg ne keverjünk ide, a LIHEG--LOHOL stb. nem a tárgyhoz tartozik, a lihegésnek sok köze nincs a lebegéshez. Persze a lebegésnek sem a levélhez, utóbbi szó mindig is V hanggal volt megírva, bizonyára nem véletlen...
"Tök mindegy mi az, mert az egész szócsoport 400-600 évvel csak később bontakozik ki az első ismert LEVÉL-hez képest"
-----
Nem tök mindegy. Mindig is volt, ott van a termékeny gyök rengeteg szóban.
És nem akkor "bontakozik ki) akkor lett leírva. Eppen a levél szó bizonyítja, hogy a le(h)-lé(h)-lo((h) stb. gyököt eredetileg v-vel hsználták, hiátus kitöltő hangként. Az ősi Le(h) szavunk a bizonyíték. Volt vagy 12 nyelvjárás a ragozására.
Tök mindegy mi az, mert az egész szócsoport 400-600 évvel csak később bontakozik ki az első ismert LEVÉL-hez képest, kvázi ezekből eleve kizárom hogy létrejöhetett...
Tehát aki SUJTOL az végtére SAJTOL. Ahogy aki PARÁZSOL az PERZSEL , PORZSOL és PÖRZSÖL.
A LOBOGÓ az LEBEG, aki VESZ az elvégre VISZ egyúttal. LETETT által LETÉT lesz. Aki ért MEN-T valaki, és kiszabadította MENT-VE lett. MENT ige alapja ez. Az ERDŐ több településnévben ARDÓ ma is.
A JUHÁSZ JÁSZ lesz, a BÁRÁNY lehet BERÉNY, de még BARANYA is. BURÁNY mögött is ez. A VILLANY VILLAN, a CSILLAG CSILLOG. A VILANYOSSÁG/VILLANÓSSÁG végül is a VILLAMOSSÁG nemde ?...)) VILLAN---VILLÁM, nem épp ezt csinálja a villám?... Dehogynem, ez a lényege !
Aki KEZESSÉGET vállal, végtére KÖZÖSSÉGET vállal el. KÖZÖS dolgok KEZES dolgok, mindenkinek KEZE lehet hozzá, akarom mondani KÖZE lehet hozzá.)) Ami KÉSZ lett, azt a KÉZ már elvégezte. Aki CSÉVÉL, az CSAVAR voltaképpen. Ez sem véletlen hasonlít. A PIHE az PUHA anyag.
TALICSKA egy TOLÓCSKA eszköz. Az ESZKÖZ EZ-KÉZ, helyette van létesítve. LÉTESÍTVE----É-LETESÍTVE van.)) Az ÁLLAT is ÉLET. LÉTFORMA vagyis ÉLETFORMA. A horgász SZÁKOL akkor ZSÁKOL. Aki LÉKET vág, az LUKAT vág. A TAMBURA meg DOMBORÚ hangszer volt különösen.
Ami ÍROTT IRAT lesz. Aki TELÍT az meg TÖLT voltaképpen. És aki ezeket a valós kapcsolódásokat el szándékozná FERDÍTENI, az valójában el szándékozná mindezt FORDÍTANI, hiszen bármi ami FERDÜLŐ az FORDULÓ dolog lesz.)) Ugyanis aki CSALÓS az CSELES. Egy történet MÁSA lesz az már, egy MESE lesz abból. MISSZIÓ MESSZE van mindig. A ROZOGA REZEGŐ, mert nem stabil. RÁZKÓDÓ--RESZKETŐ---REZGETŐ. RÉSZEKET is magában foglal.
Ha a részeket összerakjuk EGY lesz újra, "EGY EZ" lesz, vagyis EGÉSZ lesz...
"Minthogy működésének fő hatása , eredménye nyomás, úgy látszik hogy a SÚJT, SÚJTÓ, SUJTOL szókkal azonos "
Azt már én teszem hozzá, hogy a nyomást/préselést stb. maga a SÚLY fogja mindig okozni és előidézni, a SAJTOL---SUJTOL szinonimák, akkor a rövidebb SAJT--SÚJT--SÚLY-T is nyilvánvalóan azok.
Hiszen az -OL csak igeképző már a szótöveken. Cz-F nagyon helyesen gyakorlatilag egyre teszi a SUJTOL szót a SAJTOL szóval értelemben. És így is van, tehát egy másik akcentussal is elterjedt...
Jó, de már részletesen leírtam a különböző szavak és kifejezéseknek az első ismert dátumát.
LEBEG és LOBOG kifejezések 1458-ban vannak meg először, és mivel mindkét szó ugyanekkor tűnik fel elsőként, így igen alapos okunk van arra gondolni, hogy nagyjából ténylegesen is az idő tájt születhettek is meg.
A fent nevezett dátumnál korábban semmiféle nyoma sincs hogy létezne LEBEG--LOBOG vagy LEVEGÉS ---LEVEGŐ szavak. Mert nyilván nem is voltak még.
Hiszen a LEVÉL majd 400 évvel korábban bizonyosan már vidáman létezik, az 1067-ben megírt LEVEL-UKY a LEVÉL szó már képzett formája, azaz a LEVELÜK szó lesz pontosan, ez nem "levegő-ég".)) LEVELÜK a szavunk itt.
És ez a LEVÉL szó és a fentiek közt formafüggően 400-600 év teli el, hogy a lebegős--lobogós és levegéses--levegős szavak egyike sem kerül elő évszázadokig sem, kizártnak tartom hogy az ezek amúgy közbeszédben gyakori használatú kifejezéseket nem írták volna meg több évszázadon keresztül sem sehol senkik sem, amennyiben a kifejezések legalább egyike létezett volna. ne feledjük, 400-600 év időtávlatról beszélünk, nem holmi pár évtizedről. Ez rengeteg idő, rengeteg írással menet közben.
Nyilvánvalóan nem léteztek még a szavak, ez azt jelenti. Már pedig évszázadokkal később megjelent szavakból nem lehet jóval korábbit eredeztetni. Maradok a LEVÁL---LEVÉL, mint írtam az angol szavak is erősen erre a kapcsolatra mutatnak, hiszen a LEAVE--LEAVES--LEAF---LEAVER szavak is összetartoznak, és ez több mint véletlen. LEAVER meg LEVÁL(Ó) jelentésű, nem lehet nem észrevenni a nyilvánvaló hangalaki és a vele együtt járó hangalaki közelséget...
ITT és OTT mint tárgyra/helyre mutató szó, azonos kontextusban van eddig. Tágabb értelemben így azonos. A hangalak kezdőmagánhangzója viszont árnyalja a közelit és a távolit, ennyi mindössze a különbség köztük. Ezt leszámítva egyenlőek.
Dilettáns az max. te vagy, ha még ezt is meg akarod hazudtolni :
Cz-F MÁSUTT : "Más helyen, nem itt, vagy nem valamely határozott, megnevezett helyen. EREDETILEG MÁSOTT " ------- Amit meg nagyon helyesen MÁS-OTT bont fel. De úgy csinálsz, mintha nem volnának amúgy EMITT vagy AMOTT szavaink sem.))
Minden ilyen helyre mutató szó végén az OTT fogalma van benne, és bizony különféle alakokban, amelyek még olykor változtak is az idők során. Mint ez a MÁS-OTT ma MÁS-UTT mondandó.
A mai MÖGÖTT szót régen MEGETT is mondták, de MEG-OTT is írták le. Még simán elhangzik ez az 1800-as években. Tájleírás :
"Farkaslövő Isten tere : Lükéjosz-tér, amaz MEGOTT bal kéz felől a pompás Héra-templom"
MEG-OTT = MÖGÖTT MEG szó és az OTT szó összetétele.
De Vörösmarty zsebszótárában is MEG-OTT a MÖGÖTT és számos más helyen is. Kicsit jobban hiszek neki mint egy notórius valóságtagadónak, aki még csak meg sem győződik semmiről sem, máris alaptalanul a tagadást választja alapjáraton.)) Bizonyítható dolgokkal mész szembe egyszerűen.
FÖLOTT is számos esetben megtalálható a FELETT/FÖLÖTT értelmében. Hatalmas butaság ezeket meghazudtolni, hiszen bizonyíthatóan létező szóképzések. És igen is az OTT szó sokféle magánhangzóval előfordul : ATT/ETT/UTT/ÖTT és stb... Ezek márpedig azok a helyre mutatók végein.
A mai HELYÜTT vagy HELYETT szó is régen gyakran HELYOTT tűnik fel. Teljesen egyértelmű, hogy mi van a szó végén. De aki Vácon tartózkodik éppen az OTT van Vác településen. VÁCOTT tartózkodik éppen, vagyis VÁC+OTT van, csodálatosan logikus ez az egész. Persze csak annak az, aki nem az előre legyártott prekoncepciók alapján fantáziálja a nyelvet, hanem annak aki észreveszi és megállapítja az elé kerülő valós és ténylegesen létező szóképzéseket.
A szavak végein az OTT van, és ennek nincs kőbe vésett alakja, PÉCS-ETT ez már -ETT formában is kiválóan érzi magát. De jó, hogy azért megvannak a régi ma már nem -OTT végűek is, mert ez bizonyíték az előzményekre. De simán hangrendi és illeszkedési, illetve beszélhetőségi okokból is megváltozhat, az igeképzés -AL/-EL-/-ÉL/-OL/-ÖL/UL is pontosan ugyanaz az igeképzés, mégis többféle megnyilvánulása létezik.
Most nyelvet hazudunk, vagy nyelvet fejtünk, el kéne dönteni ! )) Mielőtt automatikusan tagadásba mész, utána is lehetne járni talán az eseményeknek...
Amúgy a GRAPEFRUIT nevű citrom és narancs keresztezést néha CITRANCS is szokás nevezni, ugyanis elkészült egy ilyen szó. Ez ugyanúgy nem a hagyományos összetett szó esete, hiszen akkor CITROMNARANCS kellene lennie.
Ehelyett egy önkényes szólevágással oldották ezt is meg...
Ugyan már, épp 1-2 napja akartad letagadni hogy a TALAJ szó végén az ALJ(A) fogalom van, te itt mindenféle "AJ" toldalékot keresgéltél, hogy az meg vajon mi lehet.))
Nem toldalék, hanem az ALJA szó rövidebb ALJ formájának a még rövidebb AJ formája ez. Itt van leírva hogy alig 1-2 napja ezt akartad hitelteleníteni, pedig ezt lehet tudni hogyan készült el.
És ez a szó nem olyan, mint a hagyományos összetett szavak, mert ott nem változik meg egyik tag pontos hangalakja sem, hanem maradnak ugyanazok. Itt meg mindkét tag erősen lerövidült hangalakban, és amolyan "szólevágásos" módszerrel lettek összeépítve...
De létezik, szópárok, szóhármasok, szónégyesek, amelyeket felhozok rendszeresen példaként. Már rengeteg effélét hoztam.
LOBOG--LEBEG--LIBEG is ilyen, elég volt csak az első szót hagyományos szóösszetétellel felépíteni, a többi már annak a másik akcentussal mondott változata. Nem ugyanaz, de nagyon erősen rokonértelműek, ezért lett kicsit más a hangalakjuk.
A fenti példánál is az első szó épült fel szótő+OG módszerrel, a többi szó annak variánsa már. LOBOG és a LEBEG is 1458-ban van meg írásban először, valamelyik a kettő közül az első, de gyanús hogy egyidőben jöttek létre...
"ITT és OTT, ezek is csak egy szűk értelmezési tartományban ellentétek, egyébként szinonimák."
Egy fenét szinonimák!!! Lehet, hogy neked mindegy, hogy ITT, vagy OTT, senki más nem gondolja így, legfőképp a szó alkotója nem azért alkotta meg őket, hogy valaki felcserélhető szinonimaként használja őket, ellenkezőleg! Pont az volt a célja, hogy a két hely között különbséget tegyen.
"AL-ATT FEL-ETT HELY-ÜTT MÖG-ÖTT MÁS-UTT --------- ugye ezek mind-mind helyre mutató szavak, és beazonosíthatjuk a szóvégeket, ami az OTT szó. "
Tipikus dilettáns képzelgés... Erre csak ezt tudom mondani... Ha egyszer a magánhangzók mélysége-magassága egyértelműen és bizonyíthatóan jelzi a tőlünk mért tér- és időbeli
távolságot, akkor ez a jelentés fog a velük alkotott helymeghatározó gyökökben is érvényesülni, és nincs helye holmi ötleteléseknek...
"Pont azért lett SAJT gondolom, hogy ne pont a SÚLYT legyen. Mert az már egy foglalt hangalak."
Igen ezt CSAK gondolod... SÚLYT szó nincs a magyar nyelvben Legföljebb a SÚLY ragozott alakjában.
Amúgy ez a szó semmit nem mond arról, hogy hova teszik a súlyt, mire használják stb. Tehát a SAJTra - mint élelmiszerre - még véletlenül sem utal. Tulajdonképp semmire nem utal. Ha a SÚLYt egy élelmiszer megnevezésére akarjuk használni, akkor valamilyen tulajdonságára kell, hogy utaljon. Ezért SÚLYZOT, SÚLYOLT, vagy hasonló nevet kellett volna adni, mint a FEVÁGOTT, KŐRÖZÖTT, SÜLT, BEFŐTT, stb.
"Ráadásul SÚJT ige is már van."
Van, de ez végképp nem kapcsolódik a sajthoz. A sajtkészítésnél SÚLYT helyeznek rá és nem SÚJKOLJÁK. Óriási a különbség!
"Árnyalt különbségek vannak, de vannak és ez az L_B--G tudatosan van háromféle magánhangzóra megírva, jelzi az összetartozást, de a kis különbségeket is egyszerre..."
A kis különbségeket egyáltalán nem jelzi ez a három hang. Ami a különbséget jelenti a három szó között, az a szóban levő magánhangzóknak (és jelentésüknek) köszönhető.
Továbbá nem azért tartoznak össze, mert tudatosan ezeket a hangokat rakták össze (azért, hogy összetartozzanak), hanem azért, mert a szavak gyökei azonos jelentésű mássalhangzókból, és különböző jelentésű magánhangzókból épülnek föl, s ennek egyenes következmény az, hogy a kész gyökök is hasonló, de nem azonos jelentésűek lesznek.
"3: Tele vagyunk hasonló alakú és egyben rokonértelmű szavakkal. Ez a jelenség a nyelvünkben tömegesen előfordul. És a tengernyi különféle szót elkülöníti a nyelvünk egymástól, hogy ne pontosan ugyanaz legyen a hangalakja, ehhez elég sokszor egyik magánhangzót módosítani akár csak."
Ilyen szóalkotási formulanem létezik! Ezt sehogyan sem lehet bizonyítani! Ez csak a Te magánvéleményed.
A szavakat a szóösszetétel elve alapján építjük, erre viszont van bizonyíték, mert minden szavunk ezen elv alapján készült és készül ma is. Ezt már ezerszer leírtam.
Nálam marad a LEVÁL--LEVÉL kapcsolat. Ez nem a lebegő témakör szava szerintem. Az angolban is ugyanez a "leváló" a logika, persze a mi szavaink elváltoztatásából vannak ezek. A többiben vannak jók, a "lifeg" sem a véletlen műve persze. Meg a LEVITÁL sem természetesen...
Az embernek állatnak lehelete van. Úgyis mondhatnánk, hogy aki lélegzik, annak a lehét (leheletét) lehet érezni. Mert a lehe(let) egy lég (leh) áramlat. A lehelet és a lég, de még a lehet szavunk is "lebegtet" - lebegőben tart valamit. A levél szintén lebeg/leveg... mint a lebegő/levegő. Ha a lebegőből levegő lett, akkor a levél jelentése egyértelmű, hiszen pont azért lett "v" a levevegő szóban, hogy szóhasadással megkülönböztethető legyen a lebegő szótol. Sőt, szerintem a leveg, lifeg előbbi fejlemény, mint a lebeg szavunk. A levitál szó a leveg szavunk rokona.
Egy újabb nyilvánvaló magyar szóképzés, mikor a már létező 2x ragozott igéből közvetlenül és egy csapásra
főnév lesz :
CSAPÓDIK kifejezésünkről van szó. És ebből egy húzásra CSAPADÉK főnév képezhető. Egy kis módosulással új szó van előttünk. És pont erről szól a történet, a nedvesség kicsapódik és lecsapódik, eső,dér, hó, harmat mind ilyen.
Egyébként teljesen nyilvánvalóak ezek a módosulások. Az is hogy a szándékosság műve.
Most újra hozok egy szót, amit már megtettem korábban is : egy egyszerű OTT kifejezés.
ITT és OTT, ezek is csak egy szűk értelmezési tartományban ellentétek, egyébként szinonimák. Ha azt mondom hogy nézd, OTT van fent egy repülő helyett : ITT van fent egy repülő-t mondok, ettől még ugyanúgy megértenek, lehet sokaknak fel sem tűnik hogy nem "helyesen" mondtam.
De ezen felül az OTT szónak is számos formája van még :
AL-ATT FEL-ETT HELY-ÜTT MÖG-ÖTT MÁS-UTT --------- ugye ezek mind-mind helyre mutató szavak, és beazonosíthatjuk a szóvégeket, ami az OTT szó. Gyakorlatilag majdnem minden magánhangzó kezdéssel létezik a kifejezés !
MÖG-ÖTT, régies MEG-ETT, azaz a MEG+OTT kifejezéseink ötvözete. a mássalhangzóváz szerepe megkerülhetetlen, ami esetünkben X magánhangzó + TT egyben...
Pont azért lett SAJT gondolom, hogy ne pont a SÚLYT legyen. Mert az már egy foglalt hangalak. SÚLY tárgyas ragozása. Ráadásul SÚJT ige is már van. Tehát már duplán foglalt, így jó okkal írtá issé másra. Ezernyi ilyet hozok elő a nyelvünkből. Ez ugyanolyan, mint a REZGETÉS----RÁZKODÁS -------ROZOGA -----REZEGŐ és a többi viszonyok, józan eszű ember látja hogy nyilvánvalóan összefüggnek.
Akár a nemrég szóba került LEBEG--LOBOG--LIBEG szóhármas, lényegét tekintve teljesen ugyanazok. Árnyalt különbségek vannak, de vannak és ez az L_B--G tudatosan van háromféle magánhangzóra megírva, jelzi az összetartozást, de a kis különbségeket is egyszerre...
