Figulasága miatt voltam rá kiváncsi inkább, nem lévén nagy rozérajongó.
Paprikás illattal üt, aztán átmegy egy erős fehérboros jellegbe, száraz, mint a sivatag, kevés pezsgés, a vége kissé csipós izű. Nem rossz, aki nem a tuttifruttis rozévonalat keresi, annak ajánlott.
Pár napja ezzel boroztunk (elsősorban) egy budai balkonon.
Összetett illat, amiben inkább a mineralitásnak nevezett valami dominál: vasas-gyógyvizes buké fedi le a virágokat-gyümölcsöket.
Ízben telt, csontszáraz és hasonló karakterű (szinte somlóias), némi mandulás kesernyével, kezdődő palackérettséggel, minimális koravén/oxidatív benyomással - ilyn szempontból szinte egykorúnak tűnik a pár hete bontott 2018-as Sóskúttal (ami azért ennél nekem vonzóbb ma is).
Érdekes, tartalmas, de (nekem) jelenleg szimpla borozás céljából nem túl vonzó olaszrizling.
Sauska SM 2021 3. napra varatlanul öszerakta magat es egy tök sima 4p-ra felkapaszkodott
Legli O Landord CH: vegre egy jo bor: stilusgyakorlat, de annak nagyon erös. 6,5p es 12 EUR-ert jo vetel.
Legli O SB 2021: korrekt, elvezetes technobor. 5p alja, 7 EUR-ert Nemetorszagban is versenykepes lenne.
Legli O Gesztenyes R: nem ertem ezeket a borokat. Rohadt vastag meg eröteljes, megis valahogy kasztralt. Nem ertem ezt a stilust (a Pannonhalmi apatsagi is valami hasonlot probalt, 5000 forintos aron). En nem mondom hogy szolgaian masolni kell a nemet rieslinget, de hogy miert kell kb minden elkepzelhetö dimenzioban a szöges ellentetet megvalositani, raadasul ugy, hogy a vegeredmenyben egyetlen milligramm öröm nincs, azt nem tudom. En a magyar rajnai rieslingekkel valo kiserletezest befejeztem; ez egy zsakutca.
Szaszi OR 2020: ihato, ugyanakkor teljesen izgalommentes is. 4p platoi ideaja.
Kb egy tucat magyar bor es nem vagyok lenyügözve. 1 igazan elvezetes (Landord), 1 tovabbi, komolyan vehetö versenyzö (Figula Soskut), 2-3 korrekt, valamennyi elvezetet nyujto alkotas, es sok meglehetösen vagy nagyon gyenge produkcio.
A Zelna "világbajnok" olaszrizlingjéről sok promóciós cikk született mostanában, de én inkább egy vörösbort vettem a Gazdagréten más profilra váltó márkaboltjuk maradék készletéből. Egyre több a jó vörösbor a Balaton északi partján - ez sem volt rossz választás.
Az újabb Jandl-kékfrankosok jutottak róla eszembe: nem sűrű szövésű, de a silleres kékfrankosokhoz-zweigeltekhez képest tartalmas anyag, kiugróan intenzív gyümölcsösséggel. A hűtés is jól passzol hozzá, így a nagy melegben is viszonylag gyorsan elfogyott.
Nem feltétlenül. A boltok akciózhatnak. Én a Blahán lévő Lidlbe jártam sokat (ha arra vitt az utam), mert ott 25% kedvezmény volt a saját márkás champagne-ukra, ami sehol máshol nem volt.
Pár hete próbálkoztam az Aldiban kapható aránylag olcsó veltelinivel, nem volt nagy dobás. Ez a bor valami furcsa kereskedelmi képződmény, a címkén származási helyként Niederösterreich szerepel, és Németországban (Peter Mertes GmbH - a helyi Varga) palackozták. A gyanús jelek ellenére jobb és jobb vétel az aldis konkurenciánál - másodvonalbeli osztrák pincétől sem lehet kapni 7-8 euro környékén ennél számottevően jobbat.
Tehát egészen tisztességes koncentrációjú, borszerű (nem alkoholos limonádé), fajtajelleges cucc. Ennyi pénzért szerintem óriási best buy, de azért jobban szeretek olyan bort inni, amiről tudom, hogy ki termelte hozzá a szőlőt.
Erdőbényén áthaladva felhívtam Csitet, ihoj ne, hát itt vagyunk, bár senki sem hívott. Norbiek szó nélkül fogadtak minket, pedig 25-en voltunk.
A borokat nem részletezem , mert csak este kóstoltam őket, de egyöntetűen csodálattal itta mindenki. Nagyon komoly és elegáns futmintok, hárs, szenzációs száraz Szamorodni, ami aszusan kezd, majd döbbenetes száraz bőr érkezik. Volt egy megindult tétel, ami szinte vad pezsgő, valószínűleg ha így akarják, nem sikerült volna ilyen jóra!
Lényeg a lényeg, köszi a Csite házaspárnak hogy elviselték a tatárjárást, aki teheti menjen, megéri!!♥️
Hétvégén Wachauban jártunk. Jól éreztük magunkat és jó borokat (is) ittunk, de ott sincs kolbászból a kerítés.
Ha valaki eddig főleg itthon és korábbi (2017, 2018) évjáratokból vett drága osztrák velteliniket és rizlingeket, eléggé elcsodálkozhat: a kereskedőknél szinte csak az új évjáratot (2021) lehet megtalálni, és ez az évjárat felületes benyomásaink alapján nem tűnik remeknek. Azt sem értem, hogy a komolyabb borokat (smaragd) miért kell piacra tenni következő nyáron.
Írok majd itt részletesebben, egyelőre annyit, hogy a legnagyobb csalódás a Prager Achleiten smaragd rizling 2021 volt, ez valami rettenetes citromlé 45 euróért (szerencsére nem vettünk belőle palackot), a legjobb élményeket pedig a Tegernseerhof 2018-as (Bergdistel) és 2015-ös (Loibenberg) dűlős/smaragd zöldveltelinijei jelentették.
Pénzt érdemes vinni bőven, a jobb éttermek és általában az élelmiszerek rettenetesen megdrágultak.
Hát nem tudom. Idén májusban a kékfrankos kiábrándító volt, mondom ezt úgy, hogy megittunk vagy 10 üveggel egy kb. 50 fős társaságban. A syrah viszont tényleg szép volt. Lehet a KF is összeszedte magát...
Cseriék (Nyúl) rizlingjei a legjobb magyar rajnaik közé tartoznak és ilyen vicces római nevekkel díszítik fel őket. Ez a belépő darab.
Tartályos iskolázású cucc, szép illattal és az alkoholos traubiszódánál eggyel azért komolyabb, a belépő szinthez képest elég vonzó beltartalommal. Az egyensúly a savak/maradékcukor között nekem optimális, a savasság szép - oda lehet tenni hasonló kategóriájú osztrák/német darabok mellé.
A pince honlapján 2800 Ft, a budai Fióka étteremben pedig elég elképesztő, 1600 forintos áron poharazzák - roppant hülyének kell lenni, hogy ott az ember bort igyon, de megszomjaztam az ebéd közben.
Ez a tokaji "kedvcsináló" kategória (Demeter) úgy tűnik, nagyon nem megy (egyre kevésbé megy) Tokajban.
Balassa birtokbora (a kacsás) is egyre gyengébb, a Patricius alapfurmintja katasztrófa, több más cégé dettó: ha ezekkel a szarokkal akarnak kedvet csinálni az asztrális árazású dűlős furmintjaikhoz, szeretném jelezni, hogy nem fog menni...
