A Radix-on található táblázat szerint Moson vármegyében a református vallás három helyen szerepelt a Dvorzsák-féle helységnévtárban: Horvát-Járfaluról és Nemesvölgyről a nemlétező reformátusok Rajkára illet templomba járjanak, a rajkai négy református vallású lakos pedig sehova sem járt templomba: http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt03110501/0_0_1_pg_405.html
Illetve bocsánat, a táblázatban a "n/a" bejegyzések néhol nem-nullás református lakosságot jelölnek, de nincs velük felsorolva filiális helység: http://www.radixhub.com/radixhub/gazetteers/1877/moson.htm Összesen 20 ilyen helységet számoltam, de nem néztem meg mindegyiket, hogy hány ref. lakos volt. Mindenesetre az biztos, hogy Moson vármegyében igen kevés református lakott.
A Kálniczky László féle könyv (Levéltárak Közös Keresője) szerint Darnózselin (Mosondarnó és Zseli), Kisbodakon, Héderváron és Mosonmagyaróváron nem volt református anyakönyvezés és filiaként sem szerepelnek (pontosabban mikrofilm nem készült róluk, ha léteznek is). Érdekesebb Nagybodak helyzete, ahol a http://csaladfa.palmai.eu/felvidekiak/ szerint ugyan nem létezett református anyakönyvezés, de Dunaszerdahely evangélikus (itt anyakönyvezték a nagybodakiakat is) matrikuláiban találhatóak szórvány református bejegyzések. Esetleg érdemes lenne utánanézni, hogy a felsorolt településeken nem történt-e hasonló.
Itt megtalálható a dunántúli református anyakönyvek felsorolása is (bár állítólag nem hibátlan): http://mikrofilm.uw.hu/
Tökéletesen asszociálsz! Igen, Végh István adataid keresem, tegnap óta annyit sikerült biztosra kiderítenem, hogy 1899-ban született.
Azt tudom, hogy a századforduló elején sok község leválás történt, így végig néztem az összes lehetséges "anyaközség" születésiét is, de nem találtam semmit, megpróbálom még egyszer, hátha nem vettem észre valamit.
Az, hogy milyen viszonyban volt a két öreg egymással, azt azért a hiányos információk is jól tükrözik. :)
Szerintem nem ő jelölte meg a szüleit ismeretlenként, ha a halottiban ezt találod, hanem aki bejelentette a halálesetet, nem tudta a halott szüleinek nevét. Ez elég sokszor előfordult.
Nem minden esetben állt rendelkezésre születési anyakönyvi kivonat a halálesetek bejegyzésénél.
Így fordulhat elő az is, hogy a születési hely sincsen megadva - nem volt ismert a bejelentő előtt.
Tömegneve (Kovács, Szabó, Kis, Nagy stb.) volt dédapádnak, vagy vmi ritkább? Utóbbi esetben talán lehet szűkíteni a kört...
Akkor megpróbálok minél értelmesebben válaszolni a kérdéseidre, már ami tőlem telik.
Nos, valóban a dédnagypapa volt az, aki felköltözött ide Bács kiskun megyéből, talán Orgoványból vagy Bócsáról, de hallottam már Csengődöt is. Itt született három gyereke, akiket keresztény hit szerint meg is kereszteltek, ugyanakkor nagyon sanszos, hogy nem nősült meg, mert a dédnagymama mindenhol a lánykori nevét használta. Nevezetesen mindig arra kapott levelet, mindent úgy írt alá, és úgy is temették el, szóval minden hivatalos papírjában csak a lánykori neve szerepel. Különben nem foglalkoztak a társadalom elvárásaival, úgyhogy ez biztos nem befolyásolta Őket.
Nem éltek együtt túl sokáig, (8 év) egy rejtélyes baleset miatt (aknarobbanás, eltűnt pénz, stb.), amúgy a két öreg nem ápolt túl jó viszont egymással, elő, elő fordult, hogy a papa ruhái az utcán kötöttek ki... :) ;) És Ők még a családunk lightosabb ágát képviselik.
Igaz, hogy a falu vég(h)én laktak, de nem tanyavilágban, (még ma is megvan a házuk, mindig megállok előtte, ha arra járok). Arra felé nem volt jellemző a tanyasi élet, bár dédnagypapa nem bírta ki, és birkákat is tartott, nem is keveset.
Bennem is vannak kérdőjelek a dédnagypapát illetően, akkor most honnan is származik? Miért jelölte meg a szüleit ismeretlenként? Vajon hol tudnék mégis a nyomára bukkanni?
Ha számít, akkor leírhatom, Vácszentlászlóiak voltak, és a dédnagypapa neve fel került a hősök emlékművére, a civil áldozatok közé.
"Nincs házassági anyakönyv, mivel nem házasodtak össze."
Szia, ez a "nem házasodtak össze", mennyire alátámasztott? Így tartja a családi legenda (nagyszülő), vagy van olyan dokumentum a kezedben, amelyben kiderül (rá van írva), hogy a dédszülő párból bármelyik is "magánzó" volt.
Akkor még, ha nem vett el valakit egy ffi - azoktól az esetektől eltekintve, ha nem volt szabad, de ilyen volt pl. a katonai engedély hiánya is - annak leginkább az volt az oka, hogy nem volt olyan vagyoni helyzetben, hogy eltarthatta volna a családját (ill. feleségét.) Ekkor a született gyermeket elismerték, s később törekedtek arra, hogy nőül vegye az anyát. Volt a nagyszülődnek testvére?
Az gondolom úgy van, hogy a dédnagymamád volt abba a faluba való. ( írod, falu és nem város.) Vallásuk azonos? Faluban laktak, vagy az adott falu környéki tanyavilágban? (a lakcím a dédnagymama születési ill. halottijából kiderül.. Utca van-e jelölve?)
Faluközösségben nem tipikus a "nem házasodtak össze", már csak amiatt sem, mert a lányos ház társadalmi megítélését ez jelentősen befolyásolta. (városi iparosoknál viszont gyakoribb) Sok kérdőjel van abban a tényállásban, amit eddig ismertettél.
Egyszer korábban más kapcsán szóba jött, hogy milyen folyamat során vált a magyar nyelv használata elterjedtté Magyarországon a 'hivatalos' ügyek terén is, nem csak, mint köznyelv. A "nemzeti nyelv" használatának ilyentén 'kiszélesedése' az említetted polgárosodási folyamat kísérőjelensége volt.
Erre rájöttem,mivel tudom,hogy 1731-ben született.Nagyon örülök,hogy segítettél,mivel így már tudom azt is,hogy Pozsonyból való.Ez az irat megvan a családnál eredetiben,amikor megláttam majdnem kiugrott a szivem.Nagyon ritka,hogy ilyen régi dolgok még meglegyenek.Az idősek szerint asztalos volt,de ezek szerint tévedtek.
A névmagyarosítás a magyar polgári nemzetépítés egyik tünete. Ez a folyamat pedig korábban kezdődött meg, mint 1848. 1848 éppen amiatt (is) robbant, hogy ezt a folyamatot akadályozták, és addigra nagy feszültség halmozódott fel. Az első reformországgyűlés 1832-ben kezdődött, ennek a napirendjére már felkerültek nyelvi kérdések: ez azt is jelenti, hogy az igény korábban megjelent.
Érdemes beleolvasni Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai (1895) c. művének előszavába. Ott a 10. oldalon található Ferenc császár 1815. április 13-i levele, amelyben éppen bizonyos engedélyezetlen névváltoztatásokat tett szóvá (köztük helyesírási jellegűeket és magyarosításokat is). Ez, és a követő rendeletek mutatják, hogy ekkortól kezd jelentőssé válni a probléma.
> Moson városban is él egy Szaltzer-család ekkoriban, ők tudtommal nem magyarosítanak
Szintén a fenti műben, a szótári részben (203. oldal) olvashatni, hogy 1889-ben a magyaróvári Szalczer Pál Ágoston névmagyarítását engedélyezték Sós-ra.
Szorványosan már a 18.századtól volt névmagyarosítás. A foglalkozása lehetett az ok, vsz sokat találkozott munkája közben magyar nemesekkel és szeretett volna jobban közeledni feléjük és ebben zavarta a neve, úgy érezhette így kilóg a magyarok közül. Az is lehet, hogy értelmiségi pályára szánta valamelyik gyerekét és azt remélte így jobban boldogulhat magyar névvel.
Mi, szeniorok és a tisztes szűcsipar más mesterei, a felső-magyarországi Lőcse szabad királyi városban, ezennel igazoljuk, hogy ennek a felmutatója, a tisztes szűcslegény …, aki …-ban született a …-dik évben, … testalkatú, a mi … mestertársunknál a …-dik évben … hónapot ledolgozott, emellett hűen, szorgosan, csendesen, illemtudóan viselkedett, és arra gondolt, hogy a szerencséjét másutt is kipróbálja. [Kérésre?] ennélfogva minden iparos[?]társunk, hivatalos folyamodványunk[kal?], a nevezett legénynek lehetőség szerint hasznára szándékoznak lenni, amit mi másfelől viszonozni kívánunk. Lőcse ,…-n az 17…-dik évben.
Egy érdekes kérdés: 1828 körül miért magyarosítja valaki a németes hangzású nevét? Habsburg uralom van, elvileg nincs kényszer. És ha jól tudom, sem a zsidók, sem a németek magyarosítási hulláma nem ekkor volt.
A település egyébként Feketeerdő, egy vegyes lakosságú falu Moson vármegyében, ahol egy Szaltzer József nevű kovács magyarosít Soós Józsefre, de a felesége marad Lehmann Erzsébet. A közeli Moson városban is él egy Szaltzer-család ekkoriban, ők tudtommal nem magyarosítanak. Sós/Soós nevűekből egész kolóniák vannak a környéken, Darnózselin (akkor Mosondarnó és Zseli), Lipóton, Kisbodakon, Püskin, Héderváron, Ásványrárón, és ugye ez amúgy sem ritka név. Nekem is van darnói, illetve bodaki felmenőm Soós névvel. Viszont az egész környéken hemzsegnek a német hangzású nevek, Moson és Halászi például közismert sváb fészkek, ezért sem értem, hogy miért válik meg valaki egy német névtől, amikor az annyira nem feltűnő a környéken és nem üldözött abban a korban.
Most megnéztem mégegyszer és valóban van ilyen, de ez a Tiszántúli Darnó, viszont amit én keresek, az Moson vármegyei. Akkor Mosondarnó néven is futott, ma Darózseli. Amúgy csak én érzem úgy, hogy a MOL új keresője agyon van bonyolítva?
Nem találom, hogy 1895 előtt hol, melyik településeken voltak református közösségek, hol volt református anyakönyvezés. A MOL régi keresője egész jó volt, a mostanit valahogy nehezen kezelm.
A Szigetköz érdekelne református szempontból, Darnózseli (akkor Darnó és Zseli), Kisbodak, Nagybodak, Hédervár környéke. Azt tudom, hogy Mosonmagyaróváron (akkor Magyaróváron) működött, működik református templom. Na de volt-e itt, illetve a környéken holt volt református anyakönyvezés?
Egy 1902-es születési bejegyzés szerint „a bejelentő személyazonosságát család nyilvántartási jeggyel igazolta”. Mire szolgálhatott az a család nyilvántartási jegy?
Én Magyarország tiszti cím- és névtárát ajánlanám, talán azokban benne lehetnek a fő/szolgabírók, illetve a Vármegyei Szociográfiák sorozat Szabolcs megyével foglalkozó részét. Néhány éve néztem át a borsodi megyeit, és ha jól emlékszem a személyi adattára elég részletes volt. Igaz hogy nem lista, de ezekből össze lehet állítani azt.
Remélem most sikerül.