Keresés

(majdnem. úgy, mintha két szekundáns osztaná a tanácsokat egy, magában játszó sakkozónak.)

az igazi hármas ügynök már csak a két alteregóját veri át, vagyis összesen hatot, és mind a háman előre tudják a másik kettő lépését. Ha hibázik, veszt, akkor kettősügynök lesz.

És minden döntés előtt kockával dobják ki az eredményt? Vagy a hármas ügynök előre tudja, hogy mit választanak a többiek? Mintha saját magával sakkozna?

nem.. a hármas ügynökök kő-papir-olló jellegű hatalomjátékokból gazdagszanak meg..

A hármas ügynökök vezérelve a triplicitás, nem? Fölösleges feladni, még van két életed.

Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy valaki eljusson idáig. Ugyanakkor még egy ilyen vegytiszta provokátor sem vetkőzhet ki teljesen önmagából. Lehet, hogy érdek nélkül, pusztán a kihívás kedvéért provokál, viszont még ilyenkor is befolyásolják egyéni preferenciái. Sokkal nehezebb azt bántani, akit kedvelünk, ha csak nem a bosszú vezérel. De maga a bosszú is az egyéni preferencia körébe tartozik.
Az ilyen lelki gyengeségeket az okos provokátor-provokátor könnyedén kihasználhatja.

Lehet puszta, elkötelezetlen szakmai függőség is. Vagyis érdek nélkül, a szakmai kihívások non plus ultrája. A rendes provokátor, ügynök, ócska érdekekhez kötött, a szakma csak eszköz. De eljuthat valaki a provokátorság, kémség idájához, amikor már csak a feladat tökélye a motiváció, a sustorgó, leselkedő, együgyű megbízók, a tökéletességre törekvőt csak besároznák, a mélybe rántanák.

én hármas ügynök vagyok.. nem ért meg a jelenkor.. hibernálódjak?

A kettős ügynök ravasz, csak a saját érdekét nézi. Cinikus életművész. A modern kor hőse.

és mi a véleménye a tévelygő, habozó kettősügynökökről?

provokátor lat 1. felbujtó, bujtogató 2. beugrató titkos rendőrügynök v. politikai ügynök 3. rég párbajra kihívó fél

[érdekes dolgokat lehet megtudni egy ilyen szótárból, például azt is, hogy a protonszinkrotron azonos a szinkrofazotronnal]

Bár a fenti kis idézet szerint latin eredetű, korábban nálunk a franciásan hangzó agent provocateur forma is elterjedt volt. Ez egyértelműen a 2-es verziónak felel meg.
Egy szemléletes példa. Arab terroristák, magukat buddhista zöldségárusnak, ill. ukrán almaszedőnek álcázva rendszerellenes tevékenységet folytatnak. Odamegy az agent provocateur, azaz provokátor, és így szól:
- Hát bizony szar ez a rendszer, kedves buddhista zöldséges (vagy: ukrán almaszedő)! Én mondom neked, nagyon szar ez a rendszer. És igazságtalan.
Erre az álcázott arab terroristák beugranak az agent provocateur provokációjának, és hevesen bólogatva előadják rendszerellenes terveiket.
Ezzel pedig le is buktak. Nos, ezért nem szeretik a provokátorokat, mert nem annak látszanak, mint amik vagy akik.

De. Vagyis a fene se tudja.

Senki nem segít.

Az okok itt nem túl érdekesek, igazából nem is ide tartoznak. Maga a fordulat (ünnepelt humoristából romaimitátor műsorvezető) szórakoztató, mondhatni: bizarr. Ilyen esetekre próbáltam még példákat gyűjteni, de ez kétségkívül nehéz feladat.

A Fábry mindenből tud viccet is csinálni, meg halálkomolyat is. Ha a Népszabi leolcsójánosozta ,azt jelenti, hogy a Fábry
1./'szektorsemleges'
2./közreműkodött a Tenor Pláza kialakitásában, ezért non grata, vagy más miatt szálka pl. Horváth Aladár szemében...
Éljenek a cigányok!...abból, amit megkeresnek //legálisan:)//

A szomszédomról hosszú évek után kiderült, hogy mégis létezik.
A szomszéd szó ezzel visszakanyarodott a pejorativitásba.
Fékeveszett a csalódásom.

És? Mire jutottál?

Úgy döntöttem, most már megérdemlem, hogy végre megtudjam, mi az a provokátor.

Szerintem nem túl jó a példád.
A provokátorok megítélése általában egységes, mármint annyiban feltétlenül, hogy jobbára elítélik őket. Nagy váltás tehát itt ritkán érhető tetten.
Bár előfordulhat, hogy a provokátort nem ismerik fel azonnal, mert álcázza magát, s (főképp) olyat tesz és mond, ami tetszik egy adott társaságnak. Amint viszont nem tetsző dolgokat művel, felismerik igazi valóját, és elítélik. Ebből a szempontból annyira nem is rossz a példád, bár elég nehéz lenne erre az esetre konkrét példákat találni. (Mármint azon túl, amit már a topikindítóban jeleztem.)

lehet, hogy egyeseknek baromi érdekesnek tűnhet egyes nicktársakkal/olvtársakkal és a fórumokon zajló élettel foglalkozni a saját dolguk helyett, de ebbe a kártékony szórakozásba már belebukott egy-két vállalkozás.

nem hiszem, hogy ezt itt kellene megismételni.

Mindegyre akadnak emberek, akiket szeretni kell, sőt, dicsérni, de aztán történik valami, s csak akkor derül ki, hogy akit eddig ajnározni kellett, az valójában már nem is olyan hatalmas karakter, mint korábban sugallták.
Ez arról jutott eszembe, hogy Magyarország legnépszerűbb napilapjában egy igyekvő zsurnaliszta romaparodista műsorvezetőnek titulálta Fábry Sándort egy beszámolóban, amely minősítés még akár meg is állná a helyét, abban viszont feltétlenül újat jelent, hogy korábban aligha találkozhattunk hasonlóan progresszív megjelölésekkel ebben a lapban.

Vagy itt van egyik (egykoron?) közkedvelt olvtársunk, akiben maga pancho - saját bevallása szerint - csalódott nagyot.

Most Camus-t nem említeném, őt ugyanis bőven kárpótolták a svédek, és a politika fórum egyik legutóbbi nagy fordulatát sem tartom különösebben érdekesnek.

Gyűjtsünk még hasonló eseteket!