Nekem is van egy katonai fényképem, amin minden bizonnyal rajta van az ükapám, de sajnos nem tudom melyik lehet ő. :) A másik két ősöm pedig gyárban dolgozott, ahol is az 1880-as évek körül készült egy csoportkép. Na ezen meg pláne nem tudom melyek lehetnek ők, pedig nagyon érdekelne.
Az én legrégebbi fényképem (a rajta lévő személyek és a kisbaba életkorából adódóan) 1882-ből származik. Mivel nem vagyok egy fotózseni, így nem tudom megítélni, hogy milyen eljárással készült. De mivel a szélein erőteljesen elkezdett leperegni a fotó (aminek az alapja megmaradt, tehát nem az egész kép sarka tűnt el, és egyébként még egy vastagabb karton is van a hátulján), ezért kénytelen voltam fóliával bevonni. Bár lehet ezzel nem tettem jót neki, de beszkennelve így is megmaradt, mint egy igazi régi kép. A másik régi fényképem kb. 1920-ból származik. Ez egy nagy méretű kép, és erősen vannak rajta kézi retusálások (hajtincsek rajzolva, szájak kicsit kihúzva). Ha esetleg érdekel "közelebbről is" szívesen megosztom, hátha még több infót megtudok én is róluk.
A FamilySearch-féle indexelésben minden keresztnevet be kell írni. (Ez eltér a MACSE-féle adatfeldolgozástól, ahol csak az elsőt kell beírni.) Hasonlóan a vezetéknévnél is minden nevet vagy névtöredéket indexelünk: "Cs. Nagy László, Elek" vezetékneve Cs Nagy, keresztneve pedig László Elek.
Az ékezeteknél én is igyekszem mindig a kép szerint indexelni, még ha az eltér is a mai írásmódtól, de persze általában a rövid és hosszú ékezeteket nem igazán lehet megkülönböztetni, és vannak családnevek, amik manapság mindkét formában előfordulnak... (Szücs/Szűcs, Biró/Bíró, stb.) Ilyen esetben általában a rövid ékezetet választom, hacsak nincs az í, ű vagy ő mellett egy tisztán-látszó i, ü vagy ö. Kivétel az egyeztetésnél, ha mindkét indexelő Szűcsöt írt, nem javítok rajta, még ha karikákat írt is az anyakönyvíró az u fölé.
Ha már a fényképeknél tartunk, szeretném pusztán fotós szakmai érdeklődésem miatt megkérdezni a tisztelt családfakutató kollegákat, hogy kinek milyen felmenői fokig vannak fényképei az őseiről, illetve vannak-e közöttük különleges fotóeljárásokkal készültek?
Nekem egyetlen dagerrotípiám van az 1840-es évekből, illetve további három személyről van vélhetően valamilyen nedveseljárással készített pozitív képem az 1860-as, 70-es évekből. (A fotótörténészek az ismert hazai dagerrotípiák számát nagyjából néhányszáz és egyezer darab közöttire teszik, így akinek ilyenje van, vigyázzon rá, ügyeljen szakszerű tárolására, megőrzésére!)
Van egy felmenőm, akiről fiatal korából (~1820) festmény, idős korából (~1880) fénykép maradt fenn. A századfordulón viszont már a zselatinos szárazeljárás olcsóvá és gyorssá tette a felvételkészítést, így az 1800-as évek második felében született generációból már nem ritka legalább egy-egy időskori fénykép. Nekem az ide eső 16 felmenőm közül ötről van fényképem, egyikükről még az üvegnegatív is megvan. (Ez utóbbi egyértelműen zselatinos szárazeljárással, lényegében a közelmúltig használatos, ma is létező kémiai eljárással készült.)
Akit érdekelnek a régi fotóeljárások, esetleg ez alapján szeretné meghatározni egy ismeretlen fotó vélhető készítési idejét, látogasson el a fotomult.c3.hu oldalra, ahol az egyes eljárások magyarországi alkalmazása mellett arról is írnak, hogy miként őrizhetjük meg szakszerűen a ránk maradt régi fotográfiákat.
Mától én is, mint arbitrator tevékenykedem. Annyit szeretnék kérdezni, hogy a keresztnevek esetében, ha az illetőnek több volt, mindegyiket indexelni kell, vagy csak az elsőt? Úgy láttam, hogy sokan nem tudják eldönteni, s én magam sem, hogy melyiket fogadjam el, azét aki mindegyik keresztnevet indexeli, vagy azét, aki csak az elsőt. Valóban nem egyszerű összevetni a két ember által már korábban indexelt adatokat, főként akkor, ha a kevés nem egyező találat miatt óriásiakat ugrál a bejegyzések között. Amennyiben a fórumozók között van olyan, aki nem használ ékezeteket, s emiatt alacsony %-ot kap, ne haragudjon, de nem tudom elfogadni. Néha kicsit zavaró számomra, hogy az indexelők által mai írásmód szerint írt neveket kénytelen vagyok kijavítani annak ellenére, hogy magam is úgy vélem, hogy pl. a Borbála név nem két l-lel írandó, nem beszélve a Polexina, Polekszina, Pollexina nevekről...
1. Nagy a valószinűsége, hogy a halott nemét és a született gyermek vezetéknevét törlő egyeztető én voltam. Nem azért törlöm ki, mert nem tudom, hogy mi volt, hanem azért, mert ez a szabály -- ami az indexelés _könnyítését_ kéne szolgálja.
2. Volt egy kis nézeteltéresem a "feljebbvalókkal" a nemekkel kapcsolatban: találtam néhány olyan bejegyzést, ahol a házastárs oszlopban az elhunyt feleségének teljes neve szerepelt. (Tehát az elhunyt X Y, házastársa X Yné A B.) Én ebből nagyon szivesen kikövetkeztettem volna az elhunyt nemét, mert hát a nyelvi jelző (-né) is és a családi viszony (házastárs) is szerepel a listán, hogy miből szabad következtetni. De a kettő összetevése nekik egy kicsit sok volt.
2a. A halottiakban azért továbbra is beírom a férjezett nők nemét, ha a nevük teljes formában (tehát -né jelzővel együtt) van feltüntetve. De ha az elhunyt X Y, házastársa A B, akkor nem írok be nemet, mert azt csupán keresztnevekből lehetne csak kideríteni.
3. A születéseknél többek között azért is törlöm a gyermek vezetéknevét, mert például nagyanyám és bátyja a szüleik házassága előtt születtek, de később törvényesítettek, és világéletükben a Selmeczy nevet használták -- tehát ha a születésük Paulovkin-ként volna indexelve, az nem egyezne a valósággal, hiába az látszik helyesnek a bejegyzésből kiindulva. Tehát ha nincs egyértelműen odaírva, én nem indexelem, és egyeztetésnél törlöm.
4. A másik egyeztetőnek mentségéül szolgáljon, hogy a FamilySearch indexelő/egyeztető programja baromian megnehezíti az egyező, de helytelen adatok törlését. Állandóan a következő eltéréshez ugrik.
Sajnos a goldbachi adatok nincsenek a mormonoknak, voltak olyan területek ahol nem engedte az egyház fényképezni az anyakönyveket. A würzburgi püspökség levéltárában lehet megnézni őket jó pénzért :( Nekem 4 ősöm is onnan származik, a stockstadti Zankok egész közel laktak az őseidhez. A bajor és más mikrofilmezett települések adataival meg az a gond, hogy csak egy részüket tették fel és 2011 decemberre óta egy új adat sincs. Pedig megvannak a mikrofilmek, csak úgy látszik leállt a feldolgozás.
Sziasztok! Megint egy kis segítséget szeretnék kérni! Tud valaki oroszul? Ukránul? A nagymamám édesanyja Bilkéről származott....legalábbis egy itthon Magyarországon kitöltött halotti bizonyítvány szerint. Ám sajnos ez sem biztos, mivel a dédi nem tudott magyarul jól, így az sem biztos, hogy minden adatot, amit közölt jól értelmeztek. A féjre, néhai dédnagyapám elvben battonyai származású volt, de sajnos erre vonatkozóan sem találtam semmit. Amikor Magyarországon személyi igazolványt kellett csináltatnia dédnagyanyámnak, kapott egy (szerintem) házassági anyakönyvi kivonatot.....amit szeretnék ha valaki le tudna nekem fordítani! Kinek küldhetném át esetleg? Tud valaki segíteni? Merre felé induljak el, hol találok Bilkére vonatkozó anyakönyvi kivonatokat? és egyáltalán találok-e.....
Johann Adam Weigandnál és Katharina Poppnál találtam egy utalást, hogy 1786. május 5-én Bécsben két fő érkezett a mainzi Goldbach b. Aschaffenburg-ból, a házasság dátuma nem ismert, 1788 előtti. Megpróbáltam a FamilySearchon megkeresni a helységet, de eddig nem találtam.
Johann Grosz-nál nem jutottam előrébb. Se születési hely, se idő, se szülei neve, se eredete. Házastársánál is rossz Katharina Grünfeldert jelöltek meg. A házassági anyakönyvi kivonatuk szerint Johann Grosz szülei Petri Grosz és Catharina Knoch és a halotti anyakönyvéből számítva kb. 1803-ban születhetett. Megpróbáltam Johann Grosz összes gyermekének a születési, halotti és házassági anyakönyvi kivonatát átnézni, de sehol semilyen utalást nem találtam, hogy Johann Grosz honnan származhatott. Ha valakinek van valamilyen ötlete, hogy hogyan lehet innen továbblépni azt megköszönném.
Én a FamilySearchon megpróbáltam rákeresi és találtam egy házassági bejegyzést 1781 aug 28-án a bayerni Offenbachban, ahol Petrum Gros és Catharina Knochel házasodtak. A házassági időpont is stimmel, gyerekeket nem találtam hozzájuk, így azt sem tudom, hogy magyarországi telepesek voltak-e vagy sem, és 1803 környékén született-e egy Johannes nevű gyermekük.
Örömmel olvasom, hogy taksonyi ősei vannak. Nekem is:) Nekem megvan a családkönyv is. Boldog lennék, ha felvenné velem a kapcsolatot, biztos találnánk közös ősöket:) Köszönöm.
Forrásokat sajnos nem igazán tudok mondani. A Heves és Külső-Szolnok vármegyeit csak fénymásolatban láttam egy könyvből (1848-as nemzetőrök Heves és Külső-Szolnok vármegyében/ összeáll., bevezetéssel és jegyzetekkel ell. P. Kovács Melinda, Kozma György Bertalan, Szabó Jolán; [szerk. Bán Péter]. Eger, Heves M. Lvt., 1999 Kompolt, Regiocon Kft.) itt, a JNSZ megyeit (nagykunságit) pedig a Jászkunság, LI. évfolyam 2008. 1–2. számában találtam. Ott forrásként „Túrkeve ir. M. füz. 5.k.” jelölték meg az összes település esetében. A tanulmány külön megemlíti még a kisújszállási lovas nemzetőröket is, felsorolásszinten forrás: Missilisek. Kisújszállás, 1794–1850.
Pár hónappal ezelőtt, itt a fórumon tanácsolta valaki, hogy könyvtárközi kölcsönzéssel próbáljam meg beszerezni az "Ortssippenbuch der Deutschen in Batschalmasch" c. könyvet. Nagy nehézségek árán az első két kötetet át is vettem a könyvtárban. Nagy lelkesedéssel belevetettem magam a kutatásba, azonban a könyvben található adatok és az anyakönyvek között különbséget találtam.
Hogy érthetőbb legyen: volt két testvérpár, Grünfelder Mathias és Franz, mindkettőjüknek született egy Catharina nevű gyermeke, közel azonos időben. A könyv szerint Catharina /aki Franz gyermeke/ ment hozzá Johannes Grosz-hoz 1825 előtt, pontos dátumot nem is közölnek.
A másik Catherinánál /aki Mathias gyermeke/ a könyv csak a születési dátumát közli, semmi mást nem, ugyanakkor és megtaláltam az anyakönyvekben a házassági anyakönyvi kivonatát, 1824-ben, amelyben pontosan olvasható, hogy ő Matthias Grünfelder és Anna Maria Weichand gyermeke, és Johannes Grosz-szal kötött házasságot.Mennyire jellemző, hogy a könyvben rossz adatok szerepelnek? Nem nagyon merek csak a könyvre hagyatkozni, nézem közben az anyakönyveket is.
Nem egészen dicsekvésből, de én 93.789-pontnál tartok.
Két éves munka, és 21.500-db. 98%-os kitöltött adatlap van benne.
De nem ezért írok.
Igen mérges vagyok néha, amikor megnézem az értékelésemet. Ilyenkor hetekig (néha tovább) nem is nézek az indexelés felé.
Most is sztrájkolni fogok.
Hosszú hónapokig javítgatta valaki a kötegeimet valami nagyon szigorú választottbíró. Mindenhol kijavítva a neme hovatartozás bejegyzésem. Én balga azt hittem, hogy a József az csak férfi lehet, az Erzsébet pedig csak nő. Szerinte nem, hisz az utasításban oda van írva, hogy „Csupán keresztnév alapján ne feltételezze a nemet”.
Iszonyú butaságnak tartottam. Ráadásul legtöbb helyen simán kénytelen elfogadni a keresztnév utáni beírást. PL: Halottinál ahol nincs odaírva, hogy az elhunyt férfi, a házastársa meg nő (vagy forgítva), mégis be van/kell jegyezni.
Nagynehezen lenyeltem, itt így szokás. Ez van.
A héten kapom az új értékelést, hát most meg nem minden kihagyot neme sor hibás. A kedves másik választottbíró most kitalálja spanyolviaszt, Ő most így értékel, tudja és kész. Ráadásul javít is. Mintha én nem tudnám, hogy a Sandor az Sándor, pláne ha még ugyanott három helyen is Sándor van.
Igazán nem értem, hogy az itt tanító misszionáriusok miért nem próbálnak kicsit besegíteni a kommunikációban. Ez az ide-oda fordítgató nem igazán segít (nekem).
Azok a reklamálásomra küldött válaszok, hogy nem lényeges, meg nem számít nekem nem nyerők.
Hosszú pályafutásom alatt mindig elég szigorú műszaki gondolkodású voltam, nehezen tűröm a lezser pontatlanságot.
Hát hirtelen ez van. Majd elmúlik, „és megint mehet minden tovább”.
Tisztelt indexelők! Most egy pár naipig nem lesz időm feljutni a family indexelős oldalára, de nagyon megköszönném, ha jeleznétek ha NYÍRMADA kerül a képbe. Köszönöm. Skori
/ Ide mindennap feljövök, mert mindig van valami okosság!/ További jó kutakodást.
