Ami Istenben egyetlen, azt isteni lényegnek vagy természetnek nevezzük, ami Istenben három, azt személynek vagy alanynak hívjuk. Isten tehát három személy egy lényegben.
Igen, de hányszor mondtam a háromság csak az isteni személyekre vonatkozik, nem az egy isteni lényegre; vagyis, hogy Isten csak egy van. A személyek többfélesége semmiképpen sem állítható ellentétbe a lényeg egységével, bárha való igaz, hogy a kinyilatkoztatás nélkül fogalmunk sem volna arról, hogy a "személyiség" és a "lényeg" nem mindig esik egybe. Abból, hogy nálunk embereknél a kettő összeesik, még nem következik, hogy a kettő fogalmilag is egyazon dolog.
Ebben ellentmondás csak akkor lenne, ha azt mondanánk: egy lényeg és mégis három lényeg; egy személy és mégis három személy. De: egy lényeg és három személy éppúgy nem ellentmondás, mint ahogy nem ellentmondás, ha azt mondom; három ember s egy család, vagy: száz katona s egy század. Nem a hármat azonosítjuk az eggyel, hanem a három isteni személyt az egy Istennel. Ebben fogalmi ellentmondást kimutatni nem lehet.
No momentán ezt pont nem jelenti. A JHVH annyit jelent, hogy vagyok. Semmiféle "előidézi..." nincs ebben. Ezt az Őrtoroyn biggyesztette oda, természetsen teljesen önkényesen, mindenféle alap nélkül.
Az értelmezésnél először a nyelvi kérdésre kell tekintettel lennünk, vagyis a Jahve szó eredetére. A Biblián kívül Jaho és Jah formában is előfordul. Mindegyik szónak a töve valószínűleg a "lenni" ige régi alakja. Nemcsak az elvont létezését jelzi, hanem a jelenlétet és hatékonyságot is. A második kérdés az, hogy mi az elbeszélés értelme és jelentősége, vagyis mi a kinyilatkoztatott tartalom? A régi embernél a név a dolog lényegét és rendeltetését is meghatározta. De ha Isten felfoghatatlan és abszolút transzcendens, lehet-e róla igazán találó nevet adni, amely mintegy a kilétét is meghatározza? Azonkívül szemita felfogás szerint a név ismerete a dolog felett való hatalmat is jelentette. Isten nevének ismerete pedig együtt járt a bizonyossággal, hogy az ember segítségül hívhatja és számíthat a meghall-gatásra. A Mózesnek adott kinyilatkoztatásban benne van a tanítás, hogy Isten nem szolgáltathatja ki magát az embernek, amikor a nevét közli. Olyan nevet mond, amely éppen felfoghatatlanságát fejezi ki, de amely azt is jelzi, hogy ő örök és jelen van: vagyok, aki vagyok, "ehje aser ehje", harmadik személyben: aki van: Jahve. A név tehát nem Isten meghatározása, hanem emlékezteti Izraelt jelenlétére, jótéteményeire, a kiszabadításra, továbbá a hűségre, hatalomra, jóindulatra, amelyet a kiszabadítás feltételez. A keresztény hagyomány meglátta benne az utalást arra is, hogy Isten az abszolút lét, akinek az az igazi jellemzője és lényege, hogy van, létezik: ő az Örökkévaló. Vele szemben a többi istenség semmi, nem létező.
A tetragrammatont illetően figyelembe kell venni, hogy Istennek nem egy héber neve van, hiszen Ő felette áll minden nyelvnek, sőt nincs is szüksége névre, pontosabban nem is lehet egy neve, mert Ő a Minden, az Alfa és az Omega. Akkor miről van itt szó? A héber neveket elsődlegesen nem egy nominális emblémaként használták, hogy valakit megkülönböztessenek mástól, vagy hogy valakit meghatározzanak, identifikáljanak (mint a mai korban, pl. a magyar nyelvben), hanem minden esetben egy bizonyos személyleírást, körülírást fejeztek ki vele az illető lényegéről, tulajdonságáról, stb. (mint pl. az indián nevek esetében: „Sebes Nyíl”, „Felkelő Nap”, „Nagy Medve”). Isten a nevét ilyen értelemben nyilvánította ki, ami minden nyelvben egyformán áll: Az Ő neve JHWH, azaz „Aki van”, „Aki létezik”, „Aki a létezés”. Ő zsidóknak nyilatkoztatta ki magát, így lett JHWH, azonban, ha a görögöknek tette volna ugyanezt, akkor a neve „Ho Esztin” lenne (ha a magyaroknak, akkor meg „Aki Van”). Ennek a párhuzama megtalálható az Újszövetségben az egó eimi (azaz „Én Vagyok”) jézusi kijelentésekben. Ez leginkább a Jn 18,5-6-ban látható, ahol amikor Jézus kimondja, hogy „Én vagyok”, akkor meghátrálnak és a földre esnek. De ugyanígy lásd a Jn 8,24-28-at is (vö. még Mt 14,27; Mk 6,50; 13,6; 14,62; Lk 22,70; Jn 4,26; 6,20; 13,19).
A görög nyelvű Újszövetség a héber JHWH (vagy mondhatnánk a Kr.u. 9-10. században a maszoréták által megalkotott JeHoVaH) helyett – a Kr.e. 300-ban zsidók számára készült Septuaginta gyakorlatát követve – a Küriosz szót használja (vö. pl. MTörv 6,5 – Mt 22,37) (ebből is látszik, hogy nem KELL héberül utalni Istenre). És ezt a Küriosz szót is használják Jézusra (rengetegszer, pl. Mk 16,19-20; ApCsel 5,14; 9,10-17; Róm 14,8; 1Kor 6,13-14; Kol 3,23-24; Ef 6,6-11; hitvallási formulaként: Róm 10,9; 1Kor 12,3; vö. 8,6; Fil 2,11, különösen: Jn 20,28).
Tehát a "leányait" már allegorizálod, de akkor miért ragaszkodsz ahhoz, hogy itt a Bölcsesség maga az Ige?
A messiási utalások az Ószövetségben vagy teljesen egyértelműek (pl. Ézs 53), vagy ha nem is teljesen világosak, az Újszövetség egyértelműen Krisztusra vonatkoztatja őket (pl. ApCsel 2-ben Péter beszédében stb.). A Péld 8-at azonban sehol senki nem alkalmazta az Újszövetségben Jézusra, és Salamon sem utal rá, hogy többet kellene a fejezetbe belelátnunk a bölcsesség leírásánál. Épp ezért, bár szép párhuzamnak tűnik a Jézussal való azonosítás, a bibliai alapot mindenképp nélkülözi.
A 9. fejezetből kiderül, hogy miért hasonlít annyira a bölcsesség leírása Jézushoz (pl. aki a bölcsességet követi, az életet találja meg, és kegyelmet kap stb.). Itt ezt írja Salamon: “A bölcsesség kezdete az ÚRnak [JHVH-nak] félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet” (Péld 9:10, MBT). A bölcsesség megtalálása tehát nem más, mint Istent félni és megismerni. Az Újszövetségben ennek módja pedig a Jézusban való hit. Ezért olyan hasonló a bölcsesség leírása Jézus szerepéhez. A Biblia magyarázza a Bibliát elv alapján (nem pedig ‘a hagyomány magyarázza a Bibliát’) a bölcsesség itt nem Jézus, hanem ahogy Salamon beazonosította: egy olyan viselkedés, melyet az istenfélelem és az istenismeretre való törekvés jellemez.
"Ha én szerkesztek egy gépet aminek a segítségével újabb gépeket gyártok,akkor az én első gépem nem lehet alkotás csak alkotó?"
De akkor már nem mondhatod, hogy minden alkotás az általad szerkesztett gép alkotása, hiszen önmagát nem alkothatta.
A Biblia szerint viszont az Ige minden teremtett dolog teremtője, ez nem volna lehetséges, ha önmaga is teremtmény. Arról nem is beszélve, hogy ez nem gép, amely gyárt. A teremtés egyedül isteni képesség. Teremtmény nem tud teremteni, azt csak Isten tud.
A "kezdet": amikor még nem volt anyag, s így nem volt világ, nem volt tér és idő, de az Isten örök akaratából az ő "legyen" szavára létrejött a világ... Ebben a kezdetben már volt az Ige a Logosz, Jézus Krisztus isteni természete.
Kezdetben, tehát a teremtés és az idő előtt volt már az Ige. Ő nem lett, nem időben keletkezett, őt nem teremtette az Isten: ő kezdettől fogva volt.
Számomra nincs olyan, hogy JHVH és Jézus, mivel Jézus is Istenben van, a JHVH pedig az istenséget jelöli, amelybe Jézus is beletartozik. Legfeljebb úgy fogalmazhatnánk, hogy az Atya és a Fiú.
Úgy látom nem érted sem az Örökkévaló, sem az Atya fogalmakat! Mondj legalább egy olyan Igehelyet, ahol az áll, hogy "Jézus nem Isten"!
A kérdésedre a válaszom! A JHVH szó nem azt jelenti, hogy "Azzá válok, amivé lenni akarok"! Ez egy emberi okoskodás, ahogy ti mondanátok, "filozófia"! A JHVH azt jelenti, hogy "Vagyok", ami a lenni létige befejezetlen Igeidőben használt alakja! Ami azt jelenti: "Aki Volt, aki Van, aki Eljövendő"! JHVH = Örökkévaló!
Ezt a terminológiát támasztja alá, hogy egyes Biblia fordítok fordításokban a JHVH helyett az Örökkévaló szót használják 6828-szor! Ezt miért nem hangoztatja az Őrtorony? Nyilván mert nem felel meg álláspontjuknak! De ha megfelelne, akkor ezt ők is eladnák a nagyérdemű közönségnek!
A más szócska hiányában vett értelem viszont kizárja, hogy a Fiú teremtmény legyen: ha ugyanis a Fiú minden teremtmény teremtője, akkor ő maga nem lehet teremtmény, hiszen önmagát nem teremthette meg, noha ez esetben ő is a "minden teremtmény" kategóriába esik.
Ezt akarja az Őrtorony bibliahamisítással feloldani úgy, hogy beiktatja a "más" szócskát, mindenféle görögbeli alap nélkül. De ezt is figyelmetlenül teszi, hiszen a Jn 1:3-ból kihagyja... :)
Felesleges a forgolódás: Jn 1:1-3-ban benne van, hogy az Ige nem lett, hanem már kezdetben volt.
Nagyon egyszerű: Az ott szereplő bölcsesség nem azonos az Igével, hiszen a bölcsesség a Példabeszédek könyvében női formát ölt (v. ö. 7, 4, a héber chokma szó nyelvtanilag nőnemű), és úgy nő fel, amint azt az emberen látjuk: kialakul, mint az emberi egyén (23. v. a héber szerint) megszületik (24. v.), mint gyermek játékkal mulat (30. v.), végül mint felnőtt az igazak bizalmasává lesz (31. v.) és fellép mint tanítónőjük (31b és 1—3. vv.). A bölcsesség tehát itt sem egyéb, mint az öröktől fogva létező, isteni, nem teremtett bölcsességnek költőileg megszemélyesített, fokozatos megvalósulása, megnyilvánulása a teremtett világban, kezdve a káosz embrionális állapotától egészen a befejezett világ koronájáig, az ember fiáig.
A bölcsességnek a Példabeszédek könyvének 8. részében található megszemélyesítését egyes teológusok Krisztusra való utalásnak tekintik, s mint ilyet a Szentháromság ószövetségi bizonyítékaként tartják számon. Ugyanakkor tudjuk, hogy az ariánusok is előszeretettel használták ezt a szakaszt, mivel Krisztus teremtett voltát látták benne bizonyítottnak. A Péld 8 patrisztikus értelmezése valóban Jézusra érti a szöveget, az “alkotás” szót pedig “fölé helyez” értelemben használja. Athanasziosz különösen a 25. verssel védekezik, mely az alkotás szóval ellentétben a születést hozza, hasonlóan a Zsolt 110,3-hoz. Csia Lajos ugyanakkor a Szentlelket látja megjelenni ebben az igeszakaszban. Az igehely azonban problémás, egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy akár Jézusról akár a Szentlélekről lenne itt szó. A héber nyelv ismeri a nyelvtani nemeket. A Példabeszédekben a megszemélyesített, teremtett, nőnemű Bölcsesség beszél hozzánk. Ezt maga a szöveg is megerősíti. A Péld 7,4 szerint “mond a bölcsességnek: nővérem vagy te, az eszességet ismerősödnek nevezd.” “Én, a bölcsesség együtt lakom az okossággal.” (Péld 8,12). Nehéz elképzelni, hogy ebben a kontextusban hogyan lehetne a bölcsességet azonosítani Isten Fiával, hiszen akkor ugyanazon logika szerint ki lenne az eszesség, okosság? A Péld 9 szerint a Bölcsességnek lányai vannak, vajon őket kivel “azonosíthatjuk”? Ha más nem, ez mutatja, hogy itt valóban példabeszédről van szó, semmi többről. Sőt, ellenpárja is van a Bölcsességnek: a “balgaság fecsegő asszonya” a Péld 9,13-ban. Nem lehet tehát ebből az igéből Isten, vagy Szent Fia lényére következtetni, különösen más, világos igehelyekkel szemben.
Tisztességtelen?Amit próbáltok a Bibliába beerőszakolni az mi?Helyes értelmezés?Na ne... Én csak a játékommal próbáltam érzékeltetni hogy kb ilyen alapon nyugszik Józsika érvelése.Meg a tied is.
"Az Ige 1000 %-ig kijelenti, hogy Jézus Örökkévaló Isten, tehát JHVH, a szó legszorosabb értelmében!"
Hollllllllllll???????????
"(Mikeás 5:2) „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” [Károlyi fordítása]
2.) (Ézsaiás 9, 6) „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévaló Atyának, békesség Fejedelmének!”"
Ez hol bizonyítja,hogy JHVH=jÉZUS PRÓBÁLOM A KÉT VERSET KEVERNI HÁTHA KIJÖN,DE NEM!!!
"JÉZUS = 'ÖRÖKKÉVALÓ ATYA'"
KI MONDTA ,HOGY NEM?Azok számára akik általa életet nyernek.Ettől függetlenül van kezdete, nem úgy mint Istennek.
"ÖSSZEGZÉS: Hülyeség az Isteni Személyeket időhöz kötni!"
Isten vagy Isteni?Nem mindegy!Vagy neked mindegy?
"Most akkor mondjátok, hogy nem ezt tanítja a Biblia! Van nincs benne! De akkor kivágom az ÚVF-et a kukába, mert ott is ez áll!"
A Bibliával nincs gond csak az értő olvasás is kell hozzá!!!
""Nem minden más, hanem minden." Mi a különbség Józsika?"
A "más" szócska, amely besorolja a Fiút a teremtmények sorába, ám ez a szócska nem szerepel az eredeti szövegbe, és így nem is sorolja be a Biblia a Fiút a teremtmények közé.
Ő általa lett minden teremtmény, vagyis nincs olyan teremtmény, aminek őt ne tekinthetnénk teremtőnek. Ez csak úgy lehetséges, hogyha őmaga nem teremtmény, hiszen önmagát nem teremtheti meg. Arról nem is beszélve, hogy teremteni csak Isten tud, teremtmény nem.
Érdekes módon (talán figyelmetlenségből?) nem iktatták meg a "más" szócskát a Jn 1,3-ba az ÚVF készítői...
Ahogy ENGEM anyám szült; úgy az Atya Jézust! DE Anyám engem szült, és nem teremtett! A probléma csak ott van, hogy a földi környezetben, ha anyám engem szült, akkor én utána vagyok kronológiailag! Viszont ez Istennél nem így volt! Mert ha így lett volna, akkor az Atya nem hívná Örökkévalónak Jézust! Vagy az Atya hazudik? Az Ő Igéje? Vagy, gondolom máshogy kell értelmezni; - jön a JT-s okoskodás! Pedig nem kell! Ez nem szimbolikus Igehely!
Ami szimbolikus azt úgy kell értelmezni, pl: 666, Nagy Babilon, a Fenevad, a tenger, a föld, a fűszál, a Bárány, stb....; ami viszont NEM szimbolikus, pl: a 10 parancsolat, abba ne magyarázzunk bele szimbolikus jelentéseket!
Ezzel 1000 %-ig egyetértek! A Szent Szellem a valódi Jézusról tanúskodik, a kezdetektől fogva az idők végig, Jézus visszajöveteléig! Utána nem tudom hogy lesz!
Hülyeség az isteni Személyeket időhöz kötni! Isten örökkévaló, azaz idő fogalmain messze túl van, felette áll! Engem nem érdekel a Jehova Tanúi-féle okoskodás! Az Igének hiszek, nem egy földi Szervezetnek! Az Ige 1000 %-ig kijelenti, hogy Jézus Örökkévaló Isten, tehát JHVH, a szó legszorosabb értelmében!
1.) (Mikeás 5:2) „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” [Károlyi fordítása]
2.) (Ézsaiás 9, 6) „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévaló Atyának, békesség Fejedelmének!”
JÉZUS = 'ÖRÖKKÉVALÓ ATYA' Ennek a két szónak melyik részét nem tudjátok felfogni? Mert az Újvilág Fordítás is így adja vissza ezt a konkrét Igehelyet!
ÖSSZEGZÉS: Hülyeség az Isteni Személyeket időhöz kötni! De, ha mégis, akkor legyen! Az Atya az örökkévalóságban szülte a Fiút! Ha ez nem így lenne, akkor az ATYA Isten nem jelentette volna ki kétszer, hogy Jézus Örökkévaló! Ha Jézus csak egy milliárdnyi secundummal később született volna, mint amióta az Atya létezik, akkor az Atya nem nevezné Örökkévalónak és Örökkévaló Atyának Jézust!
Ezen mi nem érthető?
2. Jézus nem idői értelemben a Fia az Atyának!!! Mert maga az Atya hívja, Örökkévaló Atyának a Fiút! Ezzel Jahve azt akarta megmutatni, hogy olyan a viszony az Isteni Személyek között, mint egy jó apa-fiú kapcsolatban az egyes személyek között!
Most akkor mondjátok, hogy nem ezt tanítja a Biblia! Van nincs benne! De akkor kivágom az ÚVF-et a kukába, mert ott is ez áll!
Ezt kár erőltetni nekik, ennek megértéséhez, felfogásához kevés az emberi logika, szugséges hozzá, hogy maga az Isten Lelke/Szelleme jelentse ki, amíg ez nem torténik meg, addig ezek a versek felfoghatatlanok maradnak a testi embereknek.
"Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett." (Jn 1:1-3)
Ugyanis a Biblia születésről, nemzésről beszél nem pedig alkotásról, vagy teremtésről. Ezek pedig nem szinoním fogalmak, ugyanis a teremtés eredménye egy más lényegű személy lehet csak, aki pedig született azzal egylényegű.
"Minden más már Jézus által jött létre."
Nem minden más, hanem minden. A "más" szócskát csak a ti ÚVF fordításotok hamisítja oda pofátlanul az Kol 1:16-17-be.
A Biblia momentán nem támogat téged hiszen, te alkotásról meg teremtésről beszélsz, a Biblia pedig születésről, és nemzésről.
