Hello mindenkinek!
En is 1 kerdessel fordulnek hozzatok.Megpedig a csaladnevemmel kapcsolatban,ami a "Hégely",kerdezgettem szuloket nagyszuloket,de semmi erdemlegeset nem tudtak mondani,engem viszont erdekelne honnan ered.Kosz ha szakitotok ram idot,es elnezest de vilageletemben ekezetek nelkul irtam a neten,kiveve persze a csaladnevem,hehe.
pá
Bakos: Valóban régi személynév, de nem foglalkozásnévi eredetű, hanem a régi Bak személynév -s kicsinyítő képzős származéka. (További innen képzett nevek Baka*, Bakács, Bakó, Bakóc, Baksa, a *Baka jelenthet 'katona'-t is; a Bakács és a Baksa ma is anyakönyvezhető.)
A Bak eredete nem tisztázott (ill. meglehet több név esett egybe): eredhet egyrészt a m. bak közszóból, másrészt a szláv Bog- kezdetű nevek magyar rövidüléséből,
> namost azt olvastam valahol, hogy a bak a jász nyelvben lovat jelentett - ez magyarázná a "bakot lő" szólás negatív jelentését
A Jász Szójegyzékben a 'ló'-ra bah szerepel, nem *bak. Tehát ez a szó nem lehet az, mivel az ilyen szóvégi h-k nem fejlődtek k-vá (vö. cseh, céh, düh, juh, méh stb.).
A "bakot lő" magyarázatáért sem ide menni, hiszen tudható, hogy a bak a magyarban és a németben is régtől fogva jelent állványt. Ez esetben azt az állványt, amelyre a középkori nyíllövő versenyeken a céltáblát kitették. Bakot lőni annyi, mint a céltábla helyett annak állványát taláni el. Ebből aztán a szójáték kedvéért a német versenyeken citromdíjat is osztottak: a legrosszabb lövő, kapott egy kecskebakot. Innen jő a német einen Bock schießen, melynek magyar tükörfordítása a bakot lő.
a mostani vitához képest offtopic, amit kérdeznék:
a Bakos név eredete érdekelne.
eddig annyit találtam róla, hogy személynév volt annó, esetleg olajütő (?) jelentésű foglalkozásnév. namost azt olvastam valahol, hogy a bak a jász nyelvben lovat jelentett - ez magyarázná a "bakot lő" szólás negatív jelentését - persze dunsztom sincs a jász ragozásról, de a Bakos nevet ezek alapján lehet lovasnak fordítani?
"látom már, hogy azok az ihletett nyelvészek, akik távol tartják magukat a szakzsargontól, mint pl. Timaru-Kast, Badinyi-Jós, Varga Csaba meg a többiek..."
Mivel érdemi mondanivalód nincsen ezért a TESZ idézgetése mellett rendre suméristának és sziriuszi eredetben hivőnek vádolod meg azt, aki leleplezi tudatlanságodat. Ezzel az egyáltalán nem elegáns vitastilussal legfeljebb a 70 IQ alatti embereknek imponálhatsz.
Látod, itt van a te égbekiálltő dilletantizmusod, itt lepleződik le a tudatlanságod. Csak egy nyelvészeti szakzsargont a nyelvészeti tudással összetévesztő egyén képzelheti az hogy a képző az képző...
> A nyelvészeti tudást összetéveszted a nyelvészeti szakzsargonnal
:) Ez nagyon jó: látom már, hogy azok az ihletett nyelvészek, akik távol tartják magukat a szakzsargontól, mint pl. Timaru-Kast, Badinyi-Jós, Varga Csaba meg a többiek...
> anélkül, hogy fingod lenne a nyelvészet valódi kérdéseiről
Te Rumcinak rosszul feleltél, inadekvát volt a válaszod. Ez az én elemzésemből azért nem tűnt ki, mert nyilvánvalónak, és ezért feleslegesnek tartottam, hogy -d képzős szavakat is elemezzem.
Mindemellett elképzelhetőnek tartok egy olyan felfogást, hogy a -d az adott esetben nem kicsinyíőképző, hanem személynévképző, de ez valóban csak terminológiai kérdés, és nem lényegi. Képző, képző.
Okosabb lettél volna, ha szótlan maradsz, és nem a nekem tulajdonított, de általam soha nem gondoltakkal szállnál vitába az LvT-re jellemző tisztességtelen módon
. Példáim arra szolgáltak, hogy a szavak utolsó hangja nem feltétlenül képző, függetlenül attól, hogy látszólag bontható-e a szó vagy nem. Rumci logikailag hibásan, körkörös érveléssel “bizonyította” a d kicsinyitőképző létét, a bizonyításhoz eleve felhasználta azt a feltevést, hogy volt d kicsinyitőképző.
A nyelvészeti tudást összetéveszted a nyelvészeti szakzsargonnal és az etimológiai szótárakban felhalmozott információtömeggel.
A nyelvészeti tolvajnyelvet használod, anélkül, hogy fingod lenne a nyelvészet valódi kérdéseiről. Jobban tennéd, ha az etimológiai szótárak idézgetésére korlátoznád ténykedésedet, tudatlanságod állandó leleplezése helyett.
Vigyázz, ha ilyen kifejezéseket használsz, mint "igei személyrag", sőt "szuffixum". csl kolléga ugyanis tisztában van azzal, hogy ezek csak dillettánsok zavaros megfogalmazásai. Ő, a maga részéről kerüli is őket...
Hát nem világos? Én fajok, te fajsz, ő faj. Ill. én csepek, te csepel, ő csep.
Ugyanígy: York = én jork, te jorsz, ő jor; vagy Reykjavík: én rejkjavík, te rejkjavísz, ő rejkjaví.
De ahogy nézem, a litván és a lett férfiak a legmagyarabbak, mert ott szinte kizárólagos az -sz, pl. Vytautas Lansbergis: én vítautak lanok-bergik, te vítautasz lansz-bergisz, ő vítauta lan-bergi.
A -d is megvan: az én madrim, a te madrid, az ő madrija. És lám, az utóbbi az eredete az összes -ia végű országnévnek: pl. az én anglim, a te aglid, az ő anglija stb.
A magyar vezetéknevek egyik legjelentősebb rétege nem más, mint régi személynév (azaz a mai fogalmak szeint utónév).
Ezek a régi személynevek számosabbak voltak, mint a maiak, több okból: egyrészt nem lévén családnév, egy személynévnek igen sok kicsinyítőképzővel továbbképzett alakja létezett, hogy a sok egyforma alapnevű embert megkülönböztessék. A másik ok, hogy a keresztyén névadás elterjedése megritkította az utóneveket és jobbrészt csak a szentek (ill. a reformáció korától az egyéb bibliai szereplők) nevét engedte az anyakönyvbe rögzíteni.
Addendum: a valódi magyarság szíriuszi dolog, ezért nem zavaró, hogy a neandervölgyiek kihaltak. Sőt, valószínű rumci verzója is arról, hogy már a papucsállatkák sem ismerték a -d kicsinyítőképzőt, legalábbi semmi bizonyíték rá. Így valahol nekik is magyarnak kellett lenniük.
A neandervölgyi nem volt elírás: szorgos őstheörthénethy kutatók kimutatták, hogy már a neandervölgyiek is magyarul beszéltek a Pireneusok előterében. Csak később vándoroltak a Kárpát-medencébe (valami 16 ezer évvel ezelőtt), gondolom, a crô-magnoniak beözönlése elől.
