Lehet Vovát ilyen olyan jelzőkkel illetni,jó magam is osztottam nem egyet,de el kell ismerni hogy összerakott egy vállalható és sokra hivatott válogatottat,én megkövetem őt és örülök hogy volt türelem őt a helyén tartani!
Vova a csapatával együtt fejlődött,persze még vannak mániái amiktől még nem szabadult meg,Kácsor Albek,de már lényegesen rugalmasabb! Bátrabb is lett,lásd anno Simon,most meg Csíkos beválogatása(ő egyébként simán megoldás lehet Kuczora poszttársának mert erre a szerepre(sem))nem alkalmas Kácsor,én sajnálom ezt a lányt mert több volt benne. De ami leglátványosabb az a lányok fizikális állapotában bekövetkezett változás,elhitték hogy csak úgy lehetnek igazán jók ha úgy is élnek úgy is edzenek táplálkoznak,ezzel a fizikális változással párosul a mentális fejlődésük is,erősek hisznek magukban hisznek a társaikban jó csapatot alkotnak,amire szerencsés esetben hosszú évekig lehet majd építeni.
A mérkőzés legjobb román játékosa, Bianca Curment úgy látja, hogy végigküzdötték a mérkőzést, de most csak ennyire voltak képesek. Legközelebb már jobbak leszünk, most még nem voltunk elég kiegyensúlyozottak. Nem tudom, ki hogyan kezelte a hangulatot, de nekem nagyon tetszett. Örülök, hogy a sport ennyi embert összehoz egy helyre, nem éreztem semmilyen nyomást a közönség részéről. Örülünk, hogy itt lehetünk, és a legjobb nyolc között végezni remek eredmény lenne, hiszen senki se várt minket még a legjobb tizenkettő közé sem nyilatkozta a brassói Corona kapusa.
A tegnapi győzelemmel és a 4-be jutással lekerült a teher a nyomás a lányokról,most már "csak" élvezni kell azt amit elértek,amibe most már bármi belefér.
Izguljanak inkább az ellenfeleink,mert ha ez a tartás és mentális erő továbbra is ilyen lesz,akkor bizony bármit elérhetünk.
Hosszú ideje nézem a női kézilabda válogatottatt voltak jó évek, de az utóbbi időben egyre nehezebb volt pozitívan állni a csapathoz. Most végre ismét van miért, van kikért szurkolni! Köszönöm a lányoknak, hogy visszaadták a hitemet!
Sok mindenről szó esett az alábbiakban néhányra reagálnék.
"Gyenge ág." Biztos, hogy a hollandok, németek, szlovénok erősebbek lettek volna mint a svédek, montik románok? Amíg nem rendeznek körmérközést addig ez csak hitvita.
"Az olimpia utáni világverseny senkit sem érdekel." A románok, montik, nem voltak ott nekik EZ (VOLT) az idei fő verseny. A svédek az elmúlt 5 világversenyen 3x negyedikek 2x ötödikek lettek. Szerintem most már kvára szerettek volna valami érmet elhozni.
Rengeteget szidtuk Vovát és a stábot (én is), de úgy tűnik valamilyen koncepció mentén mentek ami mostanra beérett, több tényezőnek is köszönhetően.
- A csapat elkezdett plusz erőnléti munkát beletenni. Ez nem nem 1-2 hét hanem bizony 1-2 év alatt hozott eredményt.
- A juniorból kinövő tehetséges fiatalok, lassan beleerősödtek a nemzetközi mezőnybe. Ez ez sem hetek hanem évek alatt jött el.
- A fentiek hozták magukkal, hogy mentálisan is megerősödtünk. Tudjuk, hogy bírni fogjuk fizikálisan, ezért elhisszük, hogy sikerülni fog, és mert hiszünk benne meg is valósul.
- Vovát 0 nemzetközi tapasztalattal nevezték ki. Neki is kellett ez a 3 év, hogy beletanuljon.
Most jön 1+2 tétmeccs a tényleg legjobbakkal. A franciák elleni csak félig lesz tétmeccs. Nekik igazából mindegy, hogy az elődöntőben vagy a döntőben kell a norvégokkal játszaniuk. Nekünk meg szintén mindegy, ha megvernénk most a franciákat, de a 4 között mindket meccset elveszítjük, azért picit szomorúak leszünk.
A franciák, norvégok és vélhetően a dánok számára csak az arany az igazi siker!
Igen, ezen én is gondolkodtam :) ráadásul sajnos a meccsek elenyésző részét láttam csak, úgyhogy a tudósítások-eredmények-statisztikák és a minimális meccsbenyomásom alapján azt gondolnám (és ezek néhol keresztbe-kasul ok-okozati összefüggések is):
- igazából az egész csapatban nincs gyenge teljesítmény, mindenki legalább közepes szintet hoz, de többen jók vagy nagyon jók
- kapuból nagyon nagy segítség jön, a védekezés is mintha jobban zárna (és különösen kiemelném Bordást, akitől szerintem nem láttunk jönni feltétlenül ekkora teljesítményjavulást, mint amit produkál)
- elöl a belső hármasunk mindegyik tagja jó formában van, kaput támadóan játszik, lát is a pályán, és jól játszanak szélre (ahonnan szintén jó vagy még jobb teljesítmény jön általában). A stabilan jó játék talán Kuczorától a legnagyobb újdonság. Ezzel megnehezítjük a védekezést, mert nem elég 1-2 emberre összpontosítani. Ráadásul viszonylag hosszú ideig tudjuk ezt tartani, mert Simon Petra remekül - és ráadásul meccsről meccsre mintha egyre jobban - száll be a kispadról (és Csíkos Luca is megvillan azokban a rövidke időkben, amit kap). Ja, és elég jó tempóban is jár a labda az ellenfél fala előtt
- mentálisan, koncentrációban, csapategységben erősek vagyunk (hogy ez volt-e előbb vagy a többi, azt nem tudom)
Biztosan feltűnnek itt még a közeljövőben másoknál is új játékosok, akik meghatározóak lesznek, de most egy elég jó mag van nálunk is. Bízzunk a legjobbakban :)
Én még továbbra sem tudom összerakni, mitől lettünk ilyen jók, persze legyen mindig ez a legnagyobb problémánk. :) Pont most, mikor a BL csapatainkban egyre kevesebb a magyar és a két Metz játékost leszámítva a többi légiósunk azér nem ilyen hűha csapatokban játszik. Vagy lehet ezek a csapatok azért elkalapálják az EHF-kupában az aktuális magyar 3-5. csapatot, nem tudom, ennyire nem követem a női kézit.
Az, hogy jobb lett a válogatott, tök egyértelmű: az ilyen csapatok ellen, akiket most tükörsimán verünk, a korábbi években szenvedtünk. Most a jelenlegi formák alapján a norvég-francia-dán hármasra mondanám, hogy ők az esélyesek. Holland-német-svéd ellen 50-50. Az alattuk lévő szinttől sikerült most úgy tűnik ellépni. A milliós kérdés persze, hogy ebben mekkora szerepe van saját magunk javulásának és a mezőny gyengülésének? De ez igazából mindegy is, mindig az adott ellenfelet kell megverni. A következő világversenyeken meg majd kiderült, hogy tartósan az elit közelébe kerültünk vagy csak egy fellángolás az idei eb.
Igen, ez a mostani csúcsra járatott magyar csapat - nagy szurkolói támogatással - egy döntetlenre talán elég lesz, ami azt jelentené, hogy a mumus norgékat elkerülnék. Persze, a dánoknak is erősebb papíron a kerete, de azt, talán, Bécsben, jelentős szurkolói támogatással egalizálni lehet, ígérem, én is ott leszek!
Jó meglátás. Mellétenném, hogy fejben is ott vannak, mert akkor forszírozzák így a védekezést amikor az ellenfél zárkózna. Nem mellékesen a visszrendeződésük olyan gyors, hogy alapbó szemből fogadják a az ellent. Ritkán lehet leindítani őket, könnyú gólokkal amortizálni.
Hangoztatni kell, hogy a kézilabdát lábon játszák! Ha az nincs meg, hiába minden, vereség a vége.
Ebben javultunk az elmúlt évekhez képest. Hozadéka a eredményesség és vele kézenfogva jár a mentális erősödés.
Elnézve a svédek elleni meccsüket, tartook tőle hogy nagyon nehéz dolgunk lesz a francia védekezéssel. Olyan dinamikusan pattognak ki a falból, hogy tartok tőle: sok eladott labdánk lehet. Nagyon koncentráltan kell játszanunk a jó eredményért.
Azért a Simon interjúkon lehet hallani, hogy ő is betegen játszott ma, de Szemerey is utalt rá, hogy nincs egyedül vele Petra. Reméljük péntekig minden tankot fel lehet tölteni.
Valóban, a csoprtelsőséghez egy döntetlen is elég a franciák ellen, így el tudjuk kerülni az örök mumus norvégokat. Végig azért szurkoltam, hogy a svédek 4-nél nagyobb különbséggel ne kapjanak ki, mert így lesz jobb a mi gólkülönbségünk. Érdekes, a közvetítőállásban a két nagytudásútól 1x sem hallottam a svéd-francia alatt ezt az okfejtést.
Na és természetesen gratulálok a lányoknak és a stábnak az érett, kiváló játékhoz és a 8 gólos különbséghez!
Nem szeretném megtalálni Tomorit, de őt sosem láttam küzdeni. Lőtt nem egy fontos gólt a válogatottban, az elvitathatatlan, de egyszer nem láttam, hogy ina szakadtából szaladt volna vissza egy elvesztett labda után. Visszakocogott a saját tempójába, aztán vagy megúsztuk kapott gól nélkül vagy nem.
Lehet, Tomori annyiból nem jó példa, mert ő már hosszú évekkel Bíró Blanka előtt válogatott volt, de az ő játékától mindig a lábujjam is ökölbe szorult.
Illetve érdemes volt hallgatni a meccs után Bíró Bankát. Megjegyezte , hogy mennyire alázatosan, sok munkával állnak a fiatalok hozzá a válogatottsághoz. Ez felvet kérdéseket. Akkor ezek szerint ez a korábbi válogatottjainkban nem így volt ?
Talán túl vagyunk a meccsek előtt a csarnok előtt cigizős, a pörköltről semmi képpen lemondani nem tudó, edzéseket végigsunnyogó játékosokon?
Sztem most a németek és a hollandok is vesztesen mentek volna le a pályáról ellenünk. Persze valóban valamivel könnyebb ágnak mondható, de azt kell megverni aki szembejön. A lányok ezt mindenkivel megtették.
Innentől már minden csak hab a tortán a 4 elődöntős csapatból nekünk lesz a legkevesebb veszíteni valónk. Bármi is történik a jövő héten, nálam ez már egy bravúros szereplés (nem csak az eredmény hanem a mutatott játék alapján is).
Tegnap felvetettem a mentális kérdést és ma megkaptam a választ, valóban jelentőset fejlődtek a lányok. 6 meccsen keresztül - köztük több komoly téttel bírón - simán bírták fejben is nem csak fizikálisan. Ebben az évben komoly előrelépést mutatnak ebben is az olimpiai selejtezőtől kezdődően.
Szerintem Románia is megfeszül más különben nem jöttek volna vissza nem egy meccsen -5 gólról, ahogy Montenegró is komolyan vette egészen addig, még tőlünk nem szenvedtek vereséget.
Én is leírtam már sokszor, hogy fölöslegesnek tartom, hogy az olimpia után három hónappal egy újabb világversenyt rendeznek, mert feltehetőleg nem az lesz a végeredmény, mint abban az esetben lenne, ha nincs közben az év legfontosabb világversenye.
Ugyanakkor ennél a magyar csapatnál, már az olimpián a svédek elleni meccsen lehetett látni, hogy valami megváltozott pozitív irányba. Talán akkor hitték el, hogy van esélyük a világ legjobbjai ellen is.
Bele lehet itt mindent magyarázni, hogy mi tavaly stresszeltünk, csak az a baj, hogy az azt megelőző világversenyeken sem voltunk jók. Hosszú évek óta gyenge volt a magyar női kézilabda. Ha nyertünk is, akkor is szenvedve. Ilyen fölényről még talán az afrikai csapatok ellen sem beszélhettünk, mint most. Holott Angola kivételével azért azt hiszem az a földrész nem kézilabdájáról híres. Csak a média munkatársai akarták elhitetni velünk, hogy minden világversenynek úgy megyünk neki, hogy esélyesek vagyunk a jó szereplésre.
Lehet, hogy a mentális hozzáállás megváltozása a legfontosabb, mert úgy néz ki mostanra elhitték a lányok, hogy van esélyünk és nem remegő lábakkal léptünk pályára. Most is összecsinálhattuk volna magunkat a románok ellen, mint tavaly a VB-n Montenegróval szemben, de az első 15 perc után esélye sem volt az ellenfélnek. Csak a gólkülönbség volt a kérdés.
