Keresés

Ez elég elborult ahoz, hogy nekem teccen :))

Helló mindenki.

Szóval, az a jó az interneben, hogy iderakom a most következő, azt hiszem egy régi depressziós pillanatomban született... írásomat, és senki nem fog tudni miatta meglincselni. :) Amúgy van benne némi -akkori- érzés és gondolat. (Megfejtéseket e-mailban lehet küldeni. :))

Csakis postscript!

Amikor levés közeli állapotban lebegek?
Két hős hús száll az egelő füstben. (Lehet, hogy megváltják a Világot?) A mocsoktól nem látszik lent a véres Földfolt. Oly silány, oly sovány ami elmarad, "de fönn"... Szikrapöttyök között függés, sorstól nem láttatva. Egymásba tapadás. Volt egy csók is. Nincs már, csak öncél, mert kettő egy! Közbenn száguldás a Napba. Nincs már Föld. Lemarad. A megváltás elmarad. Minden marad a régiben. De mostmár bármi más mégis jöhet. Benned megnyugvásom van.
És megy tovább...
Erőt érez a gyenge. A megvilágosult elhomályosul. Kifordul ótvar természetéből a jó. Csak a bűnös nyer bebocsáltást... A mennyek kapuját telefirkálják az unott angyalkák. Tetszetős embercsonkok rágják a természet lelkét. Mindenki irígyli őket. Olyan nagyok. Én inkább kicsi vagyok. Kicsi vagyok.
Fény!
Kibontok egy ismeretlen jövőt. Ma megint.

Elég nehezen szántam rá magam. Eddig csak távoli tisztelőtök és aktív olvasótok voltam. De végülis miért is ne?

ns.

Egy kortárs költő verse. Tényleg megjelent kötetben. Nem emlékszem sajnos a költő nevére, de igen kifejező a vers és több rejlik benne, mint, amit a szavak mondanak:

"Nem voltam Hozzád kedves?
Nem voltam durva se.
Csak ez a sors keserves.
Te rohadt kurva, Te!"

Bocs mindenkinek, látszik, hogy nem az én stílusom, de nem akarta magát regisztráltatni...

Azért kárpótlásul itt egy kissé bánatos mű tőlem, még régebbről:

Őrizlek

Őrzöm a képet,
Mi agyamba égett,
Őrzi az arcod
Az emlékezet,

De ha leszáll az est
És a fejem lehajtom,
Álmomban megfogom
Még a kezed.

Álmodok arról
A csipkebokorról,
Mellette sétáltunk
Fenn a hegyen,

Senki se látja,
Hogy sírok ilyenkor,
Az éjszaka csillog
A könnyeimen.

Írjatok!

Gabe

Rég írtatok gyerekek!

Íme egy haverom alkotása:

Tegnap láttalak a vollamoson,
Holnap a beledet kitaposom!
Mással láttalak, te mocskos céda,
Mást használtál e mocskos célra.

A kutyák szívják ki a véredet,
Levágom tőből a két kezed,
Bekenem borssal a végbeled,
Aztán szerelmem, ég veled!

Ref.: Ez egy szerlmes dal, óó
Ez egy szerlmes dal, óó

In memoriam '97. augusztus Balatonpart

Igen igy pontos az idézet.

Kedves Majerle!
Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem, tudat alatt biztosan bennem volt. Pontosan így van:
"És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok."

Szép. Az utolsó sorok Pilinszky Apokrif-jére emlékeztetnek: "Az arcokon a ráncok helyett árkok, csorog alá, csorog az üres árok" - ha jól emlékszem.

Szép dolog a szerelem
de!!!kizárólag csak velem

Tovatűnt...

Arcodon lopakodó könnycsepp
alásuhan, s gyöngyözve lehull.
A kérges talaj meglágyul , s
meghajlik talpad alatt.
Bársony leplet bocsát rád az éj,
s te megbocsátod tűnő titkait.
Tündöklő álom ragyog fel a múlt
tűnékeny párájából.
Párnád telesírtad, s mégsem
jött a megváltó élet.
Élsz még, kedves arc,
harcod hol tart épp?
Képek jönnek és mennek,
s az idő újabb árkokat váj
arcomra a készülő
újabb könnycseppeknek...

Gyerekek!

Hát nem írtok? Hát ilyen borzalmas volt a két versem? : )

Íme még egy, hogy addig se unatkozzunk:

Kín

Volt egy dolog:
Szerelem
Egyszer fontos volt
Nekem.

Valahol még
Volt egy lány
Ki szeretett
Talán.

Furcsa érzés
Idebenn,
Mi itt maradt
Velem.

Már nem kellene
Az a lány
Csak ne kínozna
A magány.

Kissé lehangoló lett, bocsi!

Gabe

És íme még egy (pillanatnyilag ez a kedvencem):

Álmomban megint veled voltam…

Álmomban megint veled voltam.
A világgal már nem harcoltam,
Csak vérző testtel
Feküdtem a hóban.

S te megint jöttél,
Felemeltél, szánra tettél,
Haza vittél,
Megmentettél.

Sebeimre gyógyírt tettél,
Fájó ajkaimra csókot,
Majd sokáig öleltél,
Tested engem óvott.

S én ájultan aléltam,
Gyenge és vétlen voltam,
De életem a szívedben lángolt,
A fájdalom is boldogság volt.

És szégyelltem magam,
Hogy a világgal harcoltam,
Válladra borulva zokogtam,
S te ezer csók-jutalommal mondtad,
Harcom nem volt hasztalan.

Gabe

Sziasztok!

Dragon, ez a topic nagy ötlet volt! Gyönyörűek a verseitek, valósággal belétek zúgtam! : )
Remélem beugrónak elfogatjátok én kis szösszenetemet...

Gabe

Jó lenne

Jó lenne, ha lennél,
Itt lennél, szeretnél,
Karjaidba zárnál,
És sokáig ölelnél.

Jó lenne, ha lennél,
Ha szólnék, értenél,
Ha álmodoznék néha,
Titkon nem nevetnél.

Jó lenne, ha volnál,
Ha segíteni tudnál,
Ha a világgal harcolnék,
Erőt te adnál.

Jó lenne, ha jönnél,
Meg sosem sértődnél,
Ha idióta volnék,
Akkor is szeretnél.

Oly boldog lennék,
Tőled nem félnék,
Te vigyáznál énrám,
Ha én gyenge volnék.

És jó lenne, ha lennék
Az, aki szeretnék,
A világnak és neked
Egyaránt kellenék.

Gabe

:)Örülök, hogy boldognak látlak titeket.:)
Vigyázz rá, őrizd,
szeresd: hisz szeretete
örökre tiéd!
gyv

...és én vagyok a legeslegboldogabb "asszony", amikor a Kedvesnek ihlete van...

S milyen jó, hogy ilyen érzéseid vannak,s ezeket megosztod velünk:)

(Nagyon szép! Úgy örülök, ha megjelensz, s elkápráztatsz minket valami csodával... Még az sem baj, ha én nem tudok megszólalni ilyenkor...)
gyv

Reszketsz a karjaimban
Mintha messze lennél
Kint a hóban és fagyban...
(Bárcsak észrevennél...)

Itt vagyok, épp mögötted,
Átfogom a tested
S lehullnak a jégcseppek
Mert forrón szeretlek.

ha valaki akar, ide küldhet verset!!! : www.extra.hu/zug
nézzétek meg!!

Visszatért a megvetett,
Ami volt, már elveszett.
Elvesztettem lelkedet,
Eldobom hát terhemet.

Hangodnak nincs súlya már,
Alakod ölelje homály,
Álom vagy, s most ébredek:
Hiába is kértelek.

Árnyék vagyok hideg földön,
Embertestem néma börtön,
Nem szól, hiszen tudja már:
Rá is csak a Semmi vár.

...gyönyörű... hahhh...

Várok

Csendben várok...
átvillan rajtam néhány cikázó gondolat,
felsejlik néhány arc, mind a te arcod...
harcod folyik tovább idovel, térrel,
túlerovel...
legyozhetetlen ellenséggé válik a távolság...
hiába nyújtom karom, szavaim nem toldják meg
a szukreszabott lehetoségeket...
állok, s felkúszik a lélek mélyébol
egy elfojtott sóhaj, mely kiáltássá
szeretne magasodni bércek csúcsán
hus fenyvesek biztonságos árnyán,
hogy szétterüljön hegyvölgyek fölött,
s rátaláljon arra,
akiért megszületett...

Ó, most vettem észre! Köszönjük...
Mostanában sajnos nem volt időm semmire, de ez a dicséret nagyon feldobott. Talán lesz valami...

Hahó, Gyöngyvirág, Dragon!

Eddig csak néma tisztelője voltam a topicnak, de most, hogy 10. napja senki nem ír semmit, kezdek aggódni. Nehogy egyik legrégebbi kedvencem eleméssze az érdektelenség mocsara!
Gyertek és írjatok! Annyi szép pillanatot adtatok már. Ne hagyjátok abba. Biztosan sokan vannak még úgy, mint én. Mi is igényeljük a folytatást.

Tisztelettel:
ns.