Azt hiszem, az Országház volt, ahol a bejáratnál levő pultnál lehetett kapni különféle ritka nyugati termékeket, és volt egy narancsos rágó, amit nagyon szerettem, ezért néha ott ettünk. Akkor még kispöcsként nem tudtam, hogy felnőve gasztrobuzi leszek, nem is emlékszem az ételből semmire, csak arra, hogy jó volt (a szocialista átlaghoz képest), meg nyilván drága is.
Hát nem tudom, én több helyre jártam a nyolcvanas években a Várba (is) enni / inni, azok mind államiak lettek volna?
Volt egy kedvencünk ahol sokat italoztunk, talán Fekete Holló volt, volt egy Fehér Galamb étterem, ahol nagyon szerettem a galamblevest, és amúgy a Pierrot-ban is előfordultunk.
Az akkori, rockzenész barátommal meg a társaságával végigitaloztuk egész Pestet. :)
Aránylag kevés magyarnak adatott (?) meg, hogy a szocializmusban maszek éttermet nyithasson a budai Várban.
Azért úgy képzelem, hogy az igazán nagy kaszát az Orbán-rendszerbe való beágyazódás teremtette meg Roy-nak.
Egyszer találkoztam vele, az egyik haverommal ebédeltünk a nemrég nyitott pesti Spílerben és odajött az asztalunkhoz miatta. Azt el kell ismerni, hogy iszonyat sokat melózik és töri a fejét, akkor éppen a Spíler koncepciójáról mesélt olyasmiket, mint amit ebben a csodálatos PR-cikkben írt magukról. Aztán elment, kijött az ételünk és abban kevésbé éreztem a víziót... ma pedig már értelmes ember nehezen vehet komolyan gasztronómiai értelemben ennyi helyet és ennyi víziót... inkább olyan kisgömböc-érzésem van vele kapcsolatban... most éppen vett magának Index-főoldalt az erősen lecsúszott Indexen...
Teljesen tudatlanul elolvastam a cikket. Nekem az jött le, hogy ezek minden politikai helyzetben jók voltak. Látszik mindig arra fordultak ahova kellett (nekik).
Valamikor nagyon régen a budai Spilert kipróbáltuk. Már nem emlékszem mit ettünk, de soha többé nem vágytunk oda vissza. Ha ott voltunk éhesek, akkor a Paulanerbe mentünk. Nem egy csúcs hely, de rosszat még nem kaptunk soha.
Én a Spíler Budában ettem valamit utoljára a csoport éttermei közül, nem emlékszem, hogy mi volt, csak arra, hogy gyenge és drága volt.
Amikor még kevesebb éttermük volt Zsidaiéknak, jobbra emlékszem, pl. a Baltazárban kifejezetten jókat ettünk, amikor Litauszki Zsolt volt a konyhán. Marketingben és politikai kapcsolatokban iszonyatosan erős a család, de szerintem nem lehet ennyi mindent hitelesen és jó színvonalon csinálni.
Hát... elolvastam... ilyen jellegű - az első szótól az utolsóig a megrendelő által készített - PR-cikket azért magukra valamit adó felületek nem szoktak elfogadni/közölni... ez még a Forbes-ban is erős lenne... viszont illeszkedik a mai Indexhez, ahol gyakran olyan érzésem van, mintha a szakma alapjaival ismerkedő kamaszok írogatnának különféle témákban a politikai és egyéb megrendelések mentén...
A másik probléma az, hogy a cikk jellegét (fizetett hirdetés) illene a tetején jelezni, hogy ne fárassza magát senki az elolvasásával és a szekunder szégyenérzet gyakorlásával, ha nincs kedve ilyesmihez.
Én se. Egyébként akárhogy is tolják / pénzelik mostanság, (nem tudom, nem is érdekel,) attól függetlenül nekem a családot tekintve ez-egy-le-a-kalappal történet, ha igaz.
Szerintem Zsidaiék helyei erősen a középszar kategóriába helyezkednek… Azt nem értem viszont hogy mi a gond azzal, ha egy fizetett hirdetésben - ahogy ez az cikk alján szerepel - ajnározzák a hirdetést fizető családot
Elég nehéz már adekvát szavakat találni az Indexre... ez ilyen Origo-light... de ha a politikai harc állása megkívánja, eltűnik majd a jellemzésből a 'light'.
Sajnos elég bármely cikkbe találomra beleolvasni - az újságírás nevű szakmát a (mnár)nem itt csoportosuló, gyakran balliberális és gyakran zsidó gyökerekkel (is) rendelkező arcok azért jobban művelik. Ha én - akár kommentben - így írnék magyarul, mint ami ma az Indexen megszokott, erősen szégyellném magam.
A kedélyek megnyugtatása céljából elmondom, hogy ma aldis maxi tortillát estebédeltünk, amit én vettem tegnap és a párom ma megtöltötte gombás-hagymás-baconos-sajtos-tejfölös cuccossal, majd kicsit megsütötte. Mellé Szabó Zoli 2021-es hosszúhetényi rajnaiját ittuk.
Beszarás jó volt mindkettő, leginkább röfögni lenne kedvem.
De az még a daliás idő volt, pár politikust ismertem személyesen is, eszükben nem volt lopni, akinek meg igen, azok szemlesütve kértek 5-10 százalékot.
Ma jó, ha annyi (egyáltalán valami) jut egy projektből az eredeti célra is.
Na ja, a regi szep idok, amikor Csurka kapott 28 milcsit valami filmre, ami azota sem keszult persze el, de a penz visszajutott valahogy a "part" kasszajaba [MDF...]
De ugye most jott ki a film, hogy Antall egy angyal volt, "Apri bacsi" mitoszat meg le kell rombolni. Vegul is a tortenelem mindig olyan, amilyennek megirjak, nem?
Az mondjuk vicces, hogy ebben a csodálatos országban már egy turisztikai vezető is csak Orbán-seggnyaló lehet. Ennek a szerencsétlen felszopónak (Guller) az apja még híres séf volt.
A filmet meg mi a f*sznak készítették volna el - nem azért kapták a zsetont, hogy filmet készítsenek, hanem hogy elveszítse közpénzjellegét. :)
2018 nyarán 2,3 milliárd forintot utaltak át a Magyar Turisztikai Ügynökségnek egy imázsfilmre.
Ez az összeg nagyobb, mint a legfrissebb, drága jelmezekben és díszletek között forgatott, Hadik Andrásról készült magyar történelmi nagyjátékfilm költségvetése.
Az imázsfilmet az MTÜ azóta sem tudta prezentálni, bár 2019 végére el kellett volna készülnie.
A rendőrség szerint azonban ez még csak gyanúra sem ad okot.
Hát, a turisztikai ügynökséggel kapcsolatban nincsenek illúzióim - nemrégiben valamelyik gonosz, nem viktoriánus portál nagyjából összeszedte, hogy az elmúlt 2-3 évben a pénzszórásaik úgy 90%-ban NER-kompatibilis vállalkozásokra hullottak.
Egyáltalán, a jobb sorsra érdemes vendéglősök-borászok közül sokan felfedezték magukban az intenzív keresztény-nemzethy érzületet, és jutalmukat el is nyerték. A Bocuse-szervezet meg a Pannon Gasztroizé is ilyen pénzkijáró szervezetté változott, a Balatoni Kör dettó. Bár a seggnyalás kissé büdös, de legalább jövedelmező.
Nincsenek hiú ábrándjaim, hogy a turisztikai ügynökség a Platán miatt tolta meg egy halom pénzzel a magyar kiadványt. De ami késik, nem múlik. A Clarisse-nál séfváltás volt, gondolom ez is közre játszott.
Múltkor olvastam egy szürreális étteremértékelést a Bűvös szakácson, amit MBT írt a saját fia főztjeiről. Némelyik fogásnál 2 csillagért kiáltott a szerző. :)
A Pasztell és a Laurel engem is meglepett, ahogy az Arany Kaviár is. Én az ő munkásságukat az utóbbi 10 évben végig kísértem, rengeteget fejlődtek, tényleg a top-on vannak. Nem tudom, mi hiányozhatott a csillaghoz.
