Légykapó ügyben csodás ötletem támadt: lakáson belül az ablak elé húztam a létrát, felálltam rá, és a legfelső fokról beláttam a fészekbe.Szerintem mind az öt fióka megvan, remélem, így is marad. Már szépen kitollasodtak. Egyébként lesifotós tevékenységem nem maradt észrevétlen, sértődötten csivogott rám az egyik madárszülő. Igyekszem minél kevésbé zavarni őket, de időnként ki kell mennem az erkélyre virágot locsolni, próbálok gyors és tapintatos lenni egyszerre, de nem túl jól sikerül.
A légykapó pár még mindig roppant szorgalmas, olykor szinte egymásnak ütköznek a fészek szélén. Nem tudom megnézni, hány fiókájuk van, mert ahogy kilépek az erkélyre, egy kisebb zuhanóbombázó húz el az orrom előtt, majd a szemközti fára telepedve óva int a további háborgatástól. Próbálok alkalmazkodni, de azért még mindig kiváncsi vagyok.
Újabb jó hír: Mind az öt tojás kikelt, egyelőre csöpp kis fiókákat látok, de nem sokáig nézhetem őket. A szülők szorgosan etetnek, alig-alig tudtam két percet találni, amikor megnézhettem a kicsiket.
Reggel hatkor ébredtem, és kellemes meglepetés ért: kinyílt a kedvenc kaktuszom. Féltenyérnyi fehér virága van, és sajna, csak egy, illetve inkább fél napot nyílik, ezért igyekszem magam jól kigyönyörködni. A másik (ez nem olyan fajta) már négy virágot is nyitott, és ez még így is lesz egy darabig. Ez viszont késő délután van teljes virágjában, ezért aztán nem tudom a kettőt együtt látni.
Kihasználva a ritka óvatlan pillanatok egyikét, bekukkantottam a fészekbe. megint öt csinos kis tojás van benne, szurkolok, hogy ne csak kikeljenek a fiókák, hanem meg is erősödjenek a nagy út előtt.
Valamelyik madár szinte mindig a fészkén ül, sűrűn váltják egymást. Már annyira megszoktak, hogy ha nem megyek tapintatlanul közel hozzájuk, nem repülnek el. Persze igyekszem minél ritkábban zavarni őket, de a meleg miatt jólesik az erkélyen szellőzködni.
Örömmel közlöm, hogy a légykapók újra családalapításra szánták rá magukat. A fészekben három csinos kis tojás van, és az egyik madárka az előbb elzavart egy galambot, holott az csak inni akart volna.
Némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy újra sértődötten és sértően csivognak rám a szürke légykapók, ha kimegyek az erkélyre. Igaz, nem mindig, de elég gyakran. Nincs tojás fészekben, ezért nem nagyon értem a viselkedésüket. Talán a jövő évre gyakorolnak.
Hajnali négy órakor az én elbűvölő macskám ébresztett, miszerint neki sürgősen és azonnal ki kell mennie. Ennek a szükségességét hamar beláttam, és kieresztettem. Utána viszont nem tudtam újra elaludni, ezért olvasgatni kezdtem. Viszont nem nagyon bántam, mert csodás madárkórusban gyönyörködhettem. Viszont ha már úgysem tudok aludni, ittam egy kávét, és hazafelé indultam. Aztán a szomszéd kertben valami mozgásra figyeltem fel. Azt hittem, galamb, de mikor jobban megnéztem, rájöttem, hogy búbos bankát látok. A derék jószág alighanem fészekrakáshoz gyűjtött, mert egy ágascskát tartott a csőrében, és méltatlankodva meresztette a bóbitáját, amikor közelebb mentem. Nem röpült el, gyalogosan ment arrébb. Sikerült lefényképeznem, de olyan pici a képen (nem engedett közel, és nem akartam elriasztani) hogy ha nem tudnám mi az, a képből nem azonosítanám. Mindegy, így is érdekes volt.
Tegnap este tíz óra körül azt hallottam, hogy valaki ropogtatja a kitett száraztápot. Azt hittem, Potyáska, de aztán fújást, majd egy jóleső tüsszentést hallottam. Először az egészségére kívántam, aztán rájöttem, hogy alighanem egy süninek szóltam. Nem akartam kimenni, hogy ne riasszam el, hiszen ő szívesen látott vendég nálam.
A már sokszor emlegetett légykapóim ma reggel óriási konzultációt folytattak a fészek körül. Nem tudom, nosztalgiáztak-e, vagy új fészekaljon vitatkoztak, de élénken beszélgettek. Várom a fejleményeket.
Sajnos, nagyon rossz hírem van. Kiléptem az erkélyre, és nem hallottam semmi felháborodott reakciót. Megnéztem a fészket, amiben öt tojás volt, most csak egy fiókát találtam benne. A hátán és a szárnya végén már kiütköztek a tollak, de sajnos, már nem élt. Azt sem tudom, hová lett a másik négy. Talán azok a nyavalyás szarkák. Akárhogy is, szomorú vagyok.
Nehéz elképzelnem, hogy mekkora zápor volt tegnap Budapest néhány részén. Nálunk csak egy kevés eső volt, és némi villámlás-dörgés. Ami azt illeti, ekkora zápor nem is hiányzott.
Az előbb orvul rajtaütöttem a fészken, és megállapítottam, hogy három csinos, kicsi, gyöngyszemhez hasonló tojás van a fészekben. Négy szokott lenni, úgyhogy még van egy kis időm arra, hogy nyugodtan locsolhassam a virágokat az erkélyen, aztán már igyekszem minimalizálni az ott töltött időt.
