Egy kis wachau-i kirándulás jegyzetei:
Weingut Lagler (Spitz):
Gelber Muskateller Hartberg 2018: friss szőlőleves vonal, csontszáraz ízérzettel. Semmi különös, de jól esett.
Grüner Veltliner Axpoint 2018: teltebb, mint egy átlag Federspiel, de elmarad egy Smaragdtól. Jól hozta a gyümölcsös GV vonalat (barack, körte), fasza fehérborsos/zöldfűszeres/minerális lecsengéssel.
Grüner Veltliner Axpoint Reserve 2017: a sima Axpoint után félszáraznak hatott, de gyorsan meg lehetett barátkozni vele, mert mineralitásban, testben, ízben/illatban, extraktban ütős volt. A kötelező fajtajegyek mellett volt egy kis finom sárgabarackos vonal is volt, ami talán túlérettségből jött (asszem 14% volt az alkohol). Vagy enyhe botritiszből..
Riesling 1000-Eimer-Berg Smaragd 2018: tiszta, minerális rajnai, sok őszibarackkal, némi déligyümölcsös (éretlen mangó, grapefruit) jegyekkel. Még nagyon fiatal, de ígéretes cucc.
Tegernseerhof (Unterloiben):
Grüner Veltliner Superin Federspiel 2018: szvsz évek óta az egyik legstabilabb dűlős Federspiel. Gyümölcsös, lédús, kicsit krémes, hosszú lecsengéssel. Bármikor újra.
Grüner Veltliner Höhereck Smaragd 2016: zárkózottan nyitott, és fél óra lögybölgetés után sem sikerült többet mutatnia a Superinnél. Amivel nincs baj, csak kb. dupla áron kicsit többet várna az ember.
Riesling Loibenberg Smaragd 2017: kb. a Lagler 1000-Eimer-Berg vonal, de kissé filigránabb. Nem láttam benne annyira a fejlődési potenciált.
Domäne Wachau (Dürnstein):
Grüner Veltliner Gneis&Löss Steinfeder 2019: könnyű, egyszerű nyári italnak OK. Kb. egy egyszerű techno sav. blanc szintjét hozza (citrom, frissen vágott fű, zöld egres).
Neuburger Spitzer Graben Federspiel 2019: a fajta alapból elég neutrális szokott lenne, ennek ellenére itt már így fiatalon is elég érdekes jegyek jöttek: friss málnás illat(!), és sok zöld alma, sárga grépfrút. Pár év múlva szívesen ránéznék.
Riesling Loibenberg Federspiel 2019: zöld alma, őszibarack, gyantásság. Hasonló a Tegernseerhof Loibenberghez, csak kevesebb mineralitással, rövidebb lecsengéssel. Felejthető.
Müller Thurgau MTX 2019: betontojásban (spontán) erjesztett és érlelt, szűretlen, kénezetlen cucc. Színre kicsit felhős/opálos, világos citrom szín. Erősen citrusos(érett citrom), zöld almás ízvilág, némi keserű mandulával az illatban. Valszeg még túl friss; ha rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám, hogy a narancsbor helyett itt a citrombor megalkotása lehetett a cél.
Grüner Veltliner Axpoint Smaragd 2018: birsalmás, szegfűszeges illat, körtés, zöldfűszeres íz; sajnos elég vékonyka. Biztos fejlődik majd még, de engem nem győzött meg, hogy beruházzak.
A szálloda éttermében volt még két említésre méltó tétel:
Martin Fink - Roter Muskateller Loibner Klostersatzl Smaragd 2017: muskotályoshoz képest meglepően neutrális jellegű, de kitartó pörgetéssel azért előjött némi virágosság; ízben (hárs?)mézes, szőlőleves. Minimál maradékcukor, közepes sav. Igen meglepő módon harmonikusnak bizonyult egy diós/sütőtökös süteményhez. Magában kicsit egyszerű, talán még túl fiatal..
Philipp Grassl - Neuberg 2009: ugyan nem wachau-i (Carnuntum - Göttlesbrunn), de ilyen érett korban még nem kóstoltam. Osztrákos "bordói" (Zweigelt, Merlot, KF), a csúcson talán már kicsit túl, de azért még élvezetes formában: a tanninok és hordós jegyek már eléggé besimultak (kicsit azért így is kilóg még a vanília), a savak viszont még élénkítik a kortyot; aszalt és friss fekete bogyós gyümölcsök.
