A Babarczi kellemes cucc az áráért, de ilyen kontextusban híg/rövid és a savai tompák.
A Sabar aktuális, 2018-as válogatásában (1229) picit több a cukor és kevesebb az intenzitás, mint az előző éviben - nem érzem jobbnak, mint az alap (Leszner) rajnaijukat. Jó hír, hogy legalább az árát nem nyomták feljebb.
Összességében pedig úgy mutatnak az említett osztrákok mellett, mintha az aldis tokajit odatennénk a Gizella Szil-völgye mellé... pedig nem a sztratoszférikus árkategóriából válogattam.
Tegyük hozzá, hogy árban is legalább kétszeres szorzó van a labancok és a Sabar között, de ezzel együtt tény, hogy bár a hazai rajnai mezőnyből kiemelkedik, a világklasszis szint még odébb van (ha egyáltalán cél persze). A Sandahloknál az árazás már nagyjából megvan, és valóban időnként a stílus is, de azért német/osztrák rajnaikból nem nehéz összeszedni egy marokkal amik jobbak.
Cseritől én is csak a PH értéket ismerem, az nem rossz anyag de nyilván egy alap tétel. Babarczi nekem kimaradt, mit kell tudni róla?
Bár minden magyar borász fehérborai ilyen középszerűek lennének, mint Szentesié. De az újabb rajnaik tényleg nem tetszettek különösebben, annál inkább a száraz és édes zengő. Igazán nagyot pedig szerintem vörösben gurít Szentesi.
Akármit gondolsz a Villa Sandahl viselt dolgairól, alapnál jobb osztrák cuccok mellé odarakható magyar rajnait kizárólag tőlük kóstoltam. Az más kérdés, hogy a fura nevű Chicken Year 2016 már árban is ott van - eredetileg 7500 pezeta volt, és annyit nem adnék érte (kifutó tétel a Bortársaságnál, leárazták 5 rugó környékére).
Semmi. Mint tulajdonos majd kötök egy újat azzal aki a feltételeimet teljesíteni tudja. Lehet, hogy ugyanazzal a céggel, lehet, hogy mással. Majd meglátjuk.
Én is voltam őstermelő, de vagy nem volt még ki az öt év vagy volt valami apróbetűs feltétel ami miatt nem tudtam alkalmazni. De a lényeg az az, hogy megoldható sokféleképpen ez a probléma is. Az sosem baj, ha van egy jó jogásza az embernek :)
Szerintem ugyanazt a mintát vettük legutóbb és már akkor megegyeztünk :) hogy ameddig én fantasztikusnak addig te középszerűnek tartod a Józsibá fehéreit. A Sabart majd megnézem alkalomadtán.
A Villa Sandahl-nál nekem az indulásuk környékén túl sok ellenszenves dolog szúrta a szememet. A weboldalukon arról írtak, hogy ezt meg azt a területet megvették, holott ezt legálisan ők nyilván nem tudták megtenni. Aztán jött az a tőkecsonkítás botrány ami nagyon abszurd volt és én a mai napig nem tudom, hogy ők abban a mesében tényleg áldozatok voltak vagy kevésbé. Szerintem kevésbé. Mindenesetre túlságosan nagy marketinget csináltak az ügy köré.
Bocsánat, rosszul mondtam, örökléskor természetesen nem, de ha pl. egyenesági rokonnak ajándékozza valaki, akkor viszont van ez a kitétel, ugyanúgy, ahogy a tihanyi gyümölcsös esetében is volt.
Földbérletet meg lehet hosszabbítani, a gond ott keletkezik, ha öröklödik/ajándékozódik a terület, mert akkor a ljáró földbérletet nem lehet meghosszabbítani, se helyette más földbérletet létrehozni, amit én kifejezett disznóságnak tartok, pláne a tihanyi gyümölcsös fényében.
Úgy a 6. perc környékén kezdődik a borok "elemzése". Ha valakinek van türelme végignézni: csak nekem van az az érzésem, hogy a végén már a borásznak is kínos, ahogy a hölgy szünet nélkül nyomja a borok ajnározását? A "komoly tétel" rozétól kezdve a 20 éves potenciállal bíró 7es küvéig.
Regisztrált mezőgazdasági gazdálkodó társaságot kell birtokolni mint tulajdonos. A regisztrált mezőgazdasági társasághoz pedig kell bérelni termőföldet és kell egy ügyvezető akinek van földműves papírja. Esetünkben pont ez a struktúra. A társaság regisztrálása és a termőföldbérlés lepapírozása egy bürokráciai káosz volt, mert az ajkai tanácsnál ember nem volt aki tudta volna, hogy hogyan kell ezt csinálni és hónapokon át ment a szívózás, hogy ez a papír nem jól van kitőltve meg az az igazolás még hiányzik. Cirka egy évig ment a csikicsuki mire szépen kisimult minden. Tök legális, teljesen tiszta és alig ismert módja ez a földművessé válásnak. Erre mondtam azt, hogy szerintem Lölö sem ült be az iskolapadba, hanem egy cégén keresztül szerezte meg így a státuszt.
A Szentesi-rajnaik szerintem 5-10 éve voltak igazán jók, a jelenleg futó kiadástól nem petéztem le.
A Sabarnál is van már újabb, a 2018-as válogatás (1229) szerintem semmilyen paraméterben nem ér fel a kisebb számos elődjével.
A Sandahllal kapcsolatban milyen hitelességi problémád van?
Ma este pont magyar és osztrák rajnaikat kóstoltunk össze. A magyarok (Babarczi, Sabar, Sandahl) - mint várható volt - a fasorban se voltak a labanc versenyzőkhöz (Malat Steinbühel 2017 és Schloss Gobelsburg Gaisberg 2017) képest, de a Sandahl Chicken Year fantázianevű 2016-os tétele volt az, ami legalább karakterében hasonlított a gyengébbikre.
nyugodj békében déi parti barátom, nagy dumás voltál...ű
2020.10.07 - én, 89 éves korában elhunyt id. Légli Ottó szőlész, három fiú gyermekének büszke édesapja. Az '50-es évektől induló Balatonboglári Állami Gazdaság és az ott kialakuló "progresszió" aktív részese. Kiváló újító. Embersége, közösségi érzékenysége mindig példa lesz számunkra. Egyedi, intelligens humora, nyitott személyisége sokszor segített családunknak és barátainknak a napi élet küzdelmeiben.Légli család
Gelber Muskateller Hartberg 2018: friss szőlőleves vonal, csontszáraz ízérzettel. Semmi különös, de jól esett.
Grüner Veltliner Axpoint 2018: teltebb, mint egy átlag Federspiel, de elmarad egy Smaragdtól. Jól hozta a gyümölcsös GV vonalat (barack, körte), fasza fehérborsos/zöldfűszeres/minerális lecsengéssel.
Grüner Veltliner Axpoint Reserve 2017: a sima Axpoint után félszáraznak hatott, de gyorsan meg lehetett barátkozni vele, mert mineralitásban, testben, ízben/illatban, extraktban ütős volt. A kötelező fajtajegyek mellett volt egy kis finom sárgabarackos vonal is volt, ami talán túlérettségből jött (asszem 14% volt az alkohol). Vagy enyhe botritiszből..
Riesling 1000-Eimer-Berg Smaragd 2018: tiszta, minerális rajnai, sok őszibarackkal, némi déligyümölcsös (éretlen mangó, grapefruit) jegyekkel. Még nagyon fiatal, de ígéretes cucc.
Tegernseerhof (Unterloiben):
Grüner Veltliner Superin Federspiel 2018: szvsz évek óta az egyik legstabilabb dűlős Federspiel. Gyümölcsös, lédús, kicsit krémes, hosszú lecsengéssel. Bármikor újra.
Grüner Veltliner Höhereck Smaragd 2016: zárkózottan nyitott, és fél óra lögybölgetés után sem sikerült többet mutatnia a Superinnél. Amivel nincs baj, csak kb. dupla áron kicsit többet várna az ember.
Riesling Loibenberg Smaragd 2017: kb. a Lagler 1000-Eimer-Berg vonal, de kissé filigránabb. Nem láttam benne annyira a fejlődési potenciált.
Domäne Wachau (Dürnstein):
Grüner Veltliner Gneis&Löss Steinfeder 2019: könnyű, egyszerű nyári italnak OK. Kb. egy egyszerű techno sav. blanc szintjét hozza (citrom, frissen vágott fű, zöld egres).
Neuburger Spitzer Graben Federspiel 2019: a fajta alapból elég neutrális szokott lenne, ennek ellenére itt már így fiatalon is elég érdekes jegyek jöttek: friss málnás illat(!), és sok zöld alma, sárga grépfrút. Pár év múlva szívesen ránéznék.
Riesling Loibenberg Federspiel 2019: zöld alma, őszibarack, gyantásság. Hasonló a Tegernseerhof Loibenberghez, csak kevesebb mineralitással, rövidebb lecsengéssel. Felejthető.
Müller Thurgau MTX 2019: betontojásban (spontán) erjesztett és érlelt, szűretlen, kénezetlen cucc. Színre kicsit felhős/opálos, világos citrom szín. Erősen citrusos(érett citrom), zöld almás ízvilág, némi keserű mandulával az illatban. Valszeg még túl friss; ha rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám, hogy a narancsbor helyett itt a citrombor megalkotása lehetett a cél.
Grüner Veltliner Axpoint Smaragd 2018: birsalmás, szegfűszeges illat, körtés, zöldfűszeres íz; sajnos elég vékonyka. Biztos fejlődik majd még, de engem nem győzött meg, hogy beruházzak.
A szálloda éttermében volt még két említésre méltó tétel:
Martin Fink - Roter Muskateller Loibner Klostersatzl Smaragd 2017: muskotályoshoz képest meglepően neutrális jellegű, de kitartó pörgetéssel azért előjött némi virágosság; ízben (hárs?)mézes, szőlőleves. Minimál maradékcukor, közepes sav. Igen meglepő módon harmonikusnak bizonyult egy diós/sütőtökös süteményhez. Magában kicsit egyszerű, talán még túl fiatal..
Philipp Grassl - Neuberg 2009: ugyan nem wachau-i (Carnuntum - Göttlesbrunn), de ilyen érett korban még nem kóstoltam. Osztrákos "bordói" (Zweigelt, Merlot, KF), a csúcson talán már kicsit túl, de azért még élvezetes formában: a tanninok és hordós jegyek már eléggé besimultak (kicsit azért így is kilóg még a vanília), a savak viszont még élénkítik a kortyot; aszalt és friss fekete bogyós gyümölcsök.
A Szentesi Józsi rajnaijai szerintem konkrétan a legjobb magyar rajnaik. A Sabar 1118 is ott van a szeren, de abból még kevesebb mintát vettem mint a Szentesi rajnaikból. A Villa Sandahl-nak a régebbi évjárataiból volt pár tetszetős, de azok horror drágák voltak, meg volt is némi hitelességi kifogásom is velük.
