Mikor Manit felhoztad, szinte gondoltam, hogy a szabadkőművesek, rózsakeresztesek nyomán jutottál e hozzá. Hiszen a katarok is vettek át manicheus tanokat. Mani koporsó állványzatának körbejárásának rítusában a szabadkőműves Hiram körüli egyik szertartásra ismerhetünk. Mani követőit egy "özvegyasszony fiaként" ismerték (mint Hiramot is), amit már többször felhoztál. Ráadásul ők szintén titkos jeleket, kézfogásokat és jelszavakat használtak, akár a szabadkőművesek. Viszont Mani elődje, kitől tanainak egy része származott, az egyiptomi filozófus és mágus, Terebinthus volt. Ő beutazta keletet, Judeától Perzsiáig, magát "Buddasnak" (Buddha) nevezte, amivel az ókeresztény szerző, Cyril vádolta pár száz évvel később. Terebinthus azonban az alexandriai vallási tanító és próféta, Szküthinosz tanítványa volt, aki meg tanulmányúja során Indiáig jutott. Terebinthus magával vitte -a legenda szerint- mestere könyveit Babilóniába, ahol egy "özvegyasszony házában" lakott. Halála után a könyvek az özvegy rabszolgájára, Cubricusra szálltak, aki később Mani néven Szküthinosz könyvei nyomán megalkotta a manicheus vallást. De Mani körül annyi a legenda, hogy ezt is csupán az egyik oldalhajtásnak tudhatjuk be, mely magyarázatot kínálna tanai eredetéről. Viszont itt is előjön "az özvegy fia" jelző, amit múltkor már többször emlegettél...
Egyik könyvet sem olvastam. De ritkán olvasok hasonló könyveket, vagyis csak bizonyos szerzőket szeretek. Általában régészeti, mitológiai, vallástörténeti munkákat olvasok, meg ókori szerzők munkáit. Ilyen stílusú könyvek -mint amiket ajánlasz is- csak annyiban érdekelnek, ha jutok valamire teóriáról teóriára vándorolva, megnézem, hogy esetleg mások foglalkoztak már ezekkel, s általában igen rossz tapasztalatom ez irányban. Fiebagtól azt hiszem olvastam valamit, de nagyjából bejött, amit e témában a német nyelvű szerzőkről gondolok, hogy fantáziátlanok, kispályások, plagizálók, magukat tekintve a "műfaj" élharcosainak, s furcsa lenne számomra, ha német logikából bármi használható jelenne meg mondjuk paleoasztronautika, Grál-kutatás, atlantológia vagy más ez irányú kutatás tárgyában... Annak a Parfittnak a könyvét viszont elolvasnám, de azt hiszem -már a leírásból ítélve- nem értenék vele egyet, de azért érdekesnek találnám...
Érdekes a lótuszokból kiemelkedő kereszt, az biztos :)
Ez a Gnózis univerzalizmusa. Francois Favre könyvének a címe is erre utal:
"Máni - Kelet Krisztusa, Nyugat buddhája".
Olyan világvallás lehetett ez, mint a (egyébként szintén gnosztikus szellemiségű) misztériumvallások (Mithrász-vallás) volt a Földközi-tenger vidékén: sokkal népszerűbb volt a kialakuló kereszténységnél és annál mélyebb is.
Renan írja egy helyütt, hogy "a Mithrász-vallásnak a szinvonalát kellett volna alább adnia, hogy sikeresen felvehesse a versenyt a terjedő kereszténységgel..." (idézi Evola). De egy misztérium-vallás hogyan adhatná alább...? A beavatás az beavatás. Belső, minőségi kérdés.
Nem így történt. A misztériumvallások eltűntek, de nem úgy a misztériumok.
A belső (rejtély) vallások helyébe a külső, államvallások léptek.
Hermész, Jézus, Buddha, Máni és a többi felemelkedett tanításai nem vesztek el,
Máni, a "Párthus próféta", a gnosztikus Fény vallás megalapítója
nem keveredett hatalmi játszmába, inkább őt keverték bele:
a szászánida Perzsia zoroasztriánus főmágusa, Mobéd Karder udvari főpap
engesztelhetetlenül gyűlölte, s egy "vitát" színlelve a királlyal, annak végén
orvul elfogták, majd válogatott kínzások közepette kivégezték.
Megnyúzták, testét sóval szórták meg, majd felnégyelték 276-ban.
Máni próféta, Jézus Krisztus apostola és egy lant feltalálója, az áthatóan sugárzó manicheus zsoltárok egyik szerzője. Feltehetőleg a híres Gyöngy hímnnusz is az ő nevéhez fűződik.
A Gnózis univerzalizmusához híven Keleten is elterjedtek tanai:
Kínában a Fehér Buddhakéntismerték. A legtöbb manicheus irat a legnagyobb buddhista lelet-együttessel együtt került elő a Dunhuang-i barlangban. A falon lévő Buddha-szerű ábrázolások Máni portréi voltak.
Máni "bűne" pontosan az volt, mint a szintén gnosztikus ihletettségű
középkori katároknak ("tiszták", "jó emberek"): túl népszerűek voltak. És tiszták. Valóban.
Még lehet, hogy ettől is rondább volt, ahogy az úrnőjük vagy foglyuk, Aphrodété-Venus (mint "Hófehérke" meséjében) pedig attól is szebb lehetett, ahogy azt leírták...
Nahát! A Szépség Istennőjének egy görnyedt, ronda, underground kohász lenne az ura, aki belesántult abba, hogy az Istenek a Földre vetették az Olümposz égi birodalmából? ;-)
Szia, tegnap egy könyvesboltban ezzel a két könyvvel találkoztam, a témák egybevágnak az elméleteiddel. Ha esetleg nem ismerted volna őket:
Az elveszett frigyláda A legendás ereklye nyomában Tudor Parfitt Mózes törvénytábláit - a Biblia szerint - az isteni-erővel bíró frigyládában tartották. Zsidó és muszlim hívők egyaránt úgy hiszik, a földkerekség legszentebb tárgya hirtelen és nyom nélkül tűnt el 2500 évvel ezelőtt Salamon király templomából, hogy az emberiség örökre szem elől tévessze. Az elveszett frigyláda fordulatos történet, olyan, mint egy izgalmas detektívregény. Az elismert tudós-kalandor, Tudor Parfitt húsz éven keresztül járta a világot a szent, tárgyat keresve. Megfordult a Közel-Keleten, a csendes-óceáni térségben és Afrikában is követte a frigyláda nyomát. Az oxfordi és jeruzsálemi könyv tárakból szerzett információi a Limpopo vidékén élő rejtélyes afrikai törzsekhez vezették. A professzor maga kreálta frigyládaelméletét a modern genetikai módszerek megdöbbentő eredményei is alátámasztották, mikor megtalálták az úgynevezett Mózes-gént... Voltak, akik mindenáron szerették volna megakadályozni, hogy a frigyláda valaha is előkerüljön - kalandos útja során Parfittot megpróbálták tőrbe csalni, volt, hogy rálőttek, és kis híján emberrablók áldozatává vált. Sokan próbálkoztak -- ők mégsem jártak sikerrel. Parfitt professzor két évtizeden át követte álmát, és kalandos kutatása végén rálel egy múzeumban porosodó tárgyra... Parfitt hihetetlen lefedezése bizonyára megosztja majd a történészeket is, és kétségtelenül nagy hatassál lesz mind a zsidó, mind a muszlim világra.
FIEBAG, PETER ÉS JOHANNES A BÖLCSEK KÖVE ÉS A GRÁL Az emberiség titokzatos relikviáiról szóló történetek 3500 évvel ezelőtt keletkeztek és máig tartanak. A Szent Grál legendája egyszersmind izgalmas bűnügyi találmány is. Mi köze a legendás Ártusz királynak, a Kerekasztal lovagjainak és Merlinnek, a nagy varázslónak a történethez? Mi az összefüggés a Grál, a frigyláda és a mannagép, valamint az alkimisták és a Bölcsek Köve között? A sikeres szerzőpáros szigorú pontossággal szegődött a Grál nyomába, majd meghökkentő felfedezésekre jutott: a Grál földönkívüli tárgy volt, és a templomos lovagok őrizték a titkát.
Néhány információmorzsát azért már elhintettem, hogy mi történhetett azzal a visszataszító fajtával, amit az emberek kabiroknak, telkhineknek, koboldoknak és más efféléknek neveztek a hagyományaikban, melynek létezése sok ezer éve még riasztó valóság volt...
"Ez nem csak korai, de nagyon korai, amilyen értelmetlen is, hogy belemennék olyan fejtegetésekbe, hogy mikor keletkeztek a Vénusz krátere... ha elővesztek geológiai könyveket, azt tapasztaljátok, hogy más-más geológusok még a földi kráterek esetében is óriási eltérésekkel dolgoznak. Pedig ezek vizsgálhatók... és nem kicsi, hanem sok millióéves különbségekről beszélek... akkor meg nem tudom, miért lenne olyan biztos ez a Vénusz esetében?" Teljes mértékben respektálom a módszertanodat, te megteheted ezt, hiszen x évtizednyi kutatással vagy előrébb, így kicsit 'arisztokratikusabb' szempontból nézheted a bolygókutatókat, had fussák meg a maguk köreit; szóval neked azért a rendelkezésedre áll egy olyan összefüggő ismerethalmaz, amiből mi csak morzsákat látunk itt előkerülni néha-néha. Én viszont, meg úgy látom big4 is, jobban alszik azért, ha legalább valami kis esélyt lát arra, hogy a kettőt (valaha) közös nevezőre lehet hozni. Értelmetlennek szerintem egyáltalán nem értelmetlen, hiszen eléggé érdekes azt látni (ha csak felületesen is), hogy mi alapján nyilatkoznak a bolygókutatók, de hát ez már az én egyéni kíváncsiságom, és nem fogom telhetetlenül az asztalt püfölni, ha nem akarsz atomfizikussá, exogeológussá, vagy épp genetikus szaktekintéllyé változni :-) Az hogy korai-e, hát lehet, hogy az, de ahogy most állnak dolgok, földig fog érni a fehér szakállunk, mire értelmes mennyiségű vénuszi közetmintánk lesz...
"- Volt róla szó, meg gondolok is..." Valóban, visszakerestem, majd két hónapja volt, ki emlékszik arra már :Đ (ebben az információ özönben) Akkor még nem esett le ennek a jelentősége. Olvasgattam egy cseppet a kínai Fehér Lótusz Szektáról, és eléggé elgondolkodtatott, hogy ezek a Maitreya ('az eljövendő Buddha') küszöbönálló fellépését tanították, és ennek 'örve' alatt, a szekta belső titkos társaságának vezényletével egész szép kis rebelliót okoztak (tehát a vallási messianizmust politikai-hatalmi célokra használták fel). Persze a Maitreya nem jött el, a felkelés elbukott, a Fehér Lótusz pedig újból a föld alá húzódott (némelyek kapcsolatba hozzák őket a Triádokkal is).
Mintha ez a mintázat megjelent volna Kínától kissé távolabb is...
Szerintem rendkívül érdekes, hogy amikor kialakul a zsidó messianizmus, akkor ott a messiásnak nem kicsi 'politikai, hatalmi' szerepet is tulajdonítottak.
Jézussal kapcsolatban is vannak ilyen irányú tapogatódzások, de ez eléggé képlékeny dolog, ebbe inkább nem folynék bele (de azért emlékeztetnék az Ábrahámmal kapcsolatban írottakra, Kánaán elhelyezkedésére a korabeli nagyhatalmak között; nos, ez Jézus korában sem volt másképp, csak a szereplők cserélődtek le: Róma és a Pártus Birodalom állt szemben egymással és harcolt a Közel-Keleten, a kettő hátárán álló ütköző-államocskákon keresztül)
Aztán jött Mani, ez a 'tiszta és szelíd ember', de érdekes módon, ő is hatalmi játszmák közepébe cseppen, és mintha maga is arra törekedett volna, hogy az 'elit' közelébe kerüljön (erre persze anyai ágon predesztinált is volt).
De igazából én nem is ezektől jutottam el ide, hanem a Rózsakeresztesektől, akik szintén a Messianizmusba vetették a hitüket, ez azonban nekik sem jött be (ez egy külön érdekes terület, amit én úgy látok, eléggé elhanyagolnak); és ha valakik, hát ők elég erősen politikai és hatalmi játszmák közepette léptek fel.
Szóval, mi ez a furcsaság ezzel a 'messiási hittel', amit nagyon úgy tűnik, mindig egy elit, vagy titkos csoport gerjeszt a háttérből (hatalomtechnikai know-how), és vajon hogyan kapcsolódik ehhez János, és a korai kereszténység? Azért az nem hétköznapi, ahogy ő megcsavarta a dolgokat, ha igaz Schenouda feltevése; vagyis, hogy jövőként(bár ez sem egyértelmű!) mutat be valamit, ami már volt, mégis úgy, hogy 'jövővé váljék', hogy munkálkodjanak a Mennyei Jeruzsálem újbóli létrejöttén a 'Mesterek'.
Az éremnek viszont nemcsak egy oldala van.Ha valóban igaz hogy ez a katasztrófa csupán néhány ezer éve történt és hogy valóban itt járkáltak a vénusziak a földiek közt akkor valószínűleg már volt akkora tudásuk hogy a közelgő katasztrófa elöl idemenekitsék a vénusziak egy részét.Akkor ők vajon hová tüntek ? Miért nem ismerünk akkor egy olyan értelmes fajt itt a földön ami tőlünk különböző ?Vagy tán genetikailag teljesen egyformán fejlődőtt volna ki az értelmes faj a Vénuszon is ?
Ez nem csak korai, de nagyon korai, amilyen értelmetlen is, hogy belemennék olyan fejtegetésekbe, hogy mikor keletkeztek a Vénusz krátere... ha elővesztek geológiai könyveket, azt tapasztaljátok, hogy más-más geológusok még a földi kráterek esetében is óriási eltérésekkel dolgoznak. Pedig ezek vizsgálhatók... és nem kicsi, hanem sok millióéves különbségekről beszélek... akkor meg nem tudom, miért lenne olyan biztos ez a Vénusz esetében?
Arról sincs fogalmam, mi érhette vagy miért csapódott be annyi aszteroida-meteorit, és a Földet nem... talán a távolság, talán a közelében robbant darabokra valami, vagy egy meteorraj útját keresztezte akkoriban a Vénusz, ami a naprendszeren kívülről jött... szóval válogassatok, mert mindegyik nem több feltevésnél. Különösebben ez a része nem is érdekelt, tehát nem fogok írni becsapódási kráterek kormeghatározásáról, kéregdatálásról, űrszondák eredményeiről a Vénuszon, hogy a végén ebben merüljünk el (ez kb. olyan, mint mikor időről-időre felbukkan egy fazon, aki semmit nem tud a Nagy Piramisról, valószínűleg alig olvasott róla, de megfejtette "a piramis építésének titkát" - és más titok nem is érdekli belőle, szóval ezek az alakok már a könyökömön jönnek ki).
Szerintem is valami nagy kozmikus katasztrófáról számolt Kasztor, és nem csak ő! Hisz van több ilyen beszámoló is, ami az ember látásmódját tükrözi. Egy Szucsouból származó kínai csillagászati könyvben arról írnak, hogy abban az időben a Vénusz nappal is látszott, s ragyogásban versenyre kelt a Napéval. De hasonló leírások megvannak a babilóni táblákon, az indiai Védákban (a Vénusz „füstölő tűznek” látszik). Ézsaiás próféta is beszél a Vénusz (Hélél ben Sáhár) pusztulásáról, a „fényes csillag leeséséről”. Ezékiel is tudósít erről: „tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged… rémségessé leszel”. Ami elég összhangba van azzal, amit a tudósok is sejtemnek a hajdani vénuszi óceánok elpárolgásáról, és a bolygó felszínének felforrósodásáról... És így tovább a példák, hogy a Vénuszon az emberi (!) történelem hajnalán történt valami nagyon jelentős dolog, ami elég nyilvánvaló hagy valamilyen óriási katasztrófa áll mögötte...
Egy kis kiegészítés az előzőekhez: I/b. alhipotézis, hogy nem külső tárgy csapódott be, hanem, mint azt korábban pedzegettük, a saját holdja. Ez esetben lehetséges, hogy előtte darabokra tört.
Más: Schenouda, jól gondolom, hogy gondolsz dolgokat a János jelenésekről...? (Volt erről már szó?)
Abban igaza van Schenoudának, hogy a Vénusz kérgével kapcsolatban jóformán csupán kérdőjelek vannak, és különböző hipotézisek, amikkel próbálják magyarázni az észlelt tényeket. Én egyértelműen azt vettem ki, hogy a felszín formációjának datálásához csupán a becsapódási kráterek, és azok erozív formája ad támpontot. Vagyis, azt tudják, hogy a naprendszerben átlagosan adott idő alatt mennyi becsapódás történik; ezért összeszámolva a vénuszi becsapódási krátereket, visszakövetkeztethető mennyi idő telt el a felszín újraformálódása óta. A másik fokmérő a becsapódási kráterek erodálódása a felszíni hatások, vagyis ez esetben a szél és az újabb becsapódási kráterek által; én úgy vettem ki, hogy ezek alapján 'meglepően' érintetlennek tűnnek a kráterek, tehát igazából marad a datáláshoz a kráterszám, és ez alapján mondják a néhány száz millió évet (A kráterek eloszlása egyenletes, a kisebbek viszont hiányoznak, mivel a 'kisebb' meteorok elégnek a sűrű légkörben).
Tehát, ha feltesszük, hogy a felszín néhány ezer éves (4-6 ezer, ha jól vettem ki Schenoudától), akkor mindenképpen magyarázatot kell adni a becsapódási kráterek számára! Vagyis, hogy kb. 5000 év alatt miért keletkezett ennyi kráter, miközben pl. a Földet nem érte egyáltalán (vagy legalábbis ennek csupán töredék százaléka)
"Marcus Varro i.e. 2. századi nagy római polihisztor tudós a De gente populi Romani című könyvében ezt írja: "Figyelemre méltó égi jelenség következett be Castor [rodoszi Kasztor] feljegyzései szerint a fényes Vénusz csillaggal ... egy különös csoda történt. Mind színében, méretében, alakjában és pályájában változás történt, amilyen sem azelőtt, sem azóta nem esett meg. Cyzicusi Adrastus és Neapolisi Dion, a híres matematikusok úgy mondták, ez Ogügész uralma alatt történt.” Itt azért van mit kezdenünk. A méreten nem tudom mit kell érteni, a fényességre gondol? Én mindezt csak egyféleképpen tudom elképzelni, ha valami igen súlyos becsapódási esemény történt.
És akkor innentől kezdve laikus hipotézis (mivel messze nem vagyok bolygófizikus). Azt tudom egyedül elképzelni, hogy a becsapódási esemény után egy csomó kiszóródási törmelék instabil pályára állt a bolygó körül, vagyis rengeteg kis holdja keletkezett, amik folyamatosan visszacsapódtak a felszínbe.
Ezzel persze több ellenérvet is fel lehet rögtön hozni, pl.: a becsapódási esemény miért homogén eloszlású visszaesési pályákat hozott létre; miért voltak instabilak ezek a pályák, hogyan mehetett végbe ilyen rövid alatt egyrészt a felszín stabilizálódása, illetve a holdak visszaesése, stb. Ezeket igazából modellezéssel lehetne kutatni, de ehhez nekünk, azt hiszem nincsenek meg a megfelelő fizikai, informatikai stb. eszközeink és szakismeretünk...
Igazából azt is volna tudni, hogy valóban helyes-e az, amit fentebb vázoltam a kéreg datálásáról, vagyis, hogy a kráterszámon kívül nincs-e esetleg más paraméter is, amivel tudósaink belövik azt a pár száz millió évet.
Mindenesetre gyanús Szodoma és Gomorra esete ezek után (volt erről egy ism.ter. film valamelyik 'gagyitudományos' csatornán, nem tudom más is látta-e)...
Ok, értelek big! Én is elfantáziálgattam már ezeken, de a tények mindig visszadobtak.
Odüsszeusz esete pedig annyiban elég világos volt, hogy Homérosz csupán felhasználta egy két évezreddel korábbi kalandos leírást, amit Odüsszeusz ithakai király neve alatt írt meg...
Az én egyik fanatizmusom, a szinkronizmus. Mániásan keresem a lehetőségeket, hogy egymással akár szemben álló véleményeket, teóriákat is szinkronba lehessen hozni.
Mi van pl akkor, ha egy év egész mást jelent az ősi misztikus hagyományban, mint most nekünk? Hogy a ie. 3000 körüli időszak, ami neked kijött, esetleg egy egész másik, kozmikus másik év-mértékegység?
S a másik, hogy ahogy Odüsszeuszról kiderítettük, hogy nem is akkor, hanem évezredekkel korábban történt a valós eset, úgy mi van ha más történeteket is át kell kronologizálni?
A két effektus együtt akár évmilliós eltéréseket is eredményezhet... Nemde? ;)
"Ha tegyük fel a 700 millió évet mondó teória a helyes, akkor is mi a gond? ... Miért ne telepedhettek le itt 700 millió éve akár? Mért ne élhettek itt több százmillió évig, aztán a dinókkal együtt..."
Akkor az elég nagy gond big!
Mert teljesen ellentétes azzal, amit már itt hónapok óta beszélünk. Ez nem történhetett 700 millió éve sem itt a Földön, sem ott a Vénuszon, de ellentmond a legrégibb hagyományoknak is, aminek egy részét itt már előadtam. Majd figyeld meg, jövőre egy újabb teóriával jelentkeznek, majd rá egy évre megint egy másikkal, s felesleges beleélnünk magunkat az időnként cserélődő teóriáikba... (az én teóriám szilárdabb alapokon áll, mert az emberiség ősemlékezetét veszi igénye)
Én bizonyosra veszem, hogy a Vénuszi élet akkor pusztult el, amiről a csodálatos rodoszi Kasztor nevű ókori kronográfus beszélt és Ogügész király idejébe helyezett, ... és erről már beszéltem.