Bocsánat, hogy itt kérdezem, korcsolyázás szempontjából milyen a Belső-tó most? (külföldön voltam, de azt láttam, hogy kapott enyheseget és esőt is, utána újra fagyot).
Alapvetően nem az, csak kell legyen egy "alap" kalibráció a kifolyási keresztmetszethez.
Ehhez most folyamatosan mérni kell, hogy egyes nyitási magasságokhoz tartozó vízhozamot. A leeresztő zsilipen 2 szegmens tábla (K-Ny) van, 2-2 cm-ként lehet nyitni, ez az érzékenysége. Mivel a középső mozgató motorból csak egy van, így csak egymás után lehet őket mozgatni, egyszerre nem.
A nyitások után 2-3 óra múlva áll be a vízfolyás, ilyenkor lehet mérni ADCP műszerrel, vagy mérőszelvénynél. Itt ismerni kell a keresztmetszetet és a mérni a víz sebességét. (az ADCP egyszerre megoldja mindkettőt)
Aztán, ha a mérésből megvannak a megfelelő értékpárok, akkor elő lehet állítani egy Q-H görbét, ami már tényleg csak finomhangolásra szorul. Innentől viszonylag pontosan lehet már tervezni. Most érdemes volna legalább felmenni 40-45 köbméterig folyamatos mérésekkel, hogy legyen egy alap görbe a 0-45 tartományra.
A finomhangolással különböző meder állapotokra lehet újabb méréseket végezni a következő eresztésnél. Általában elég készíteni egy téli (növényzettől mentes) és egy nyári (vegetációval terhelt) állapotot.
Jelenleg, mivel nem volt még folyamatos eresztés, így csak a BME által számított QH görbe van, ami nem igazán illeszkedik a mérésekhez .
Aztán lehet cifrázni is:
Egy bizonyos kifolyás után már lesz visszaduzzasztás is, mivel a szegmens utáni vízláda telítődik és nem lesz szabályos, szabad kifolyás. Ezt adhatja a hajózsilipen indított eresztés is, vagy egy áradó vízfolyás is (kis-Koppány), vagy halastavi leeresztés, de ez már perverz. :)
És még a horgászok általi "kezelés" se volna probléma, ha a telepítést, szelektálást hozzáértő szakember határozná meg, a létező állomány ismeretében, ha csak olyan egyszerű alapelveket szem előtt tartanának, mint a mit a cikkeben is íródnak. Másrészt a használó fizet elve mentén a kotrás költségeibe is szabad nyugodtan beszállni, hiszen a probléma egy része a szakszerűtlen használatból ered.
Nem a "függetlenséget" vitatnám (arról nincs információm), hanem a "halkutatót".
Nem a "horgászat" a probléma, hanem egy vízterület (főként víztározó) horgászok általi kezelése. Egy ilyen vízterületről senki nem tudja megmondani, milyen összetételű, milyen mennyiségű, milyen korcsoportú (hal)állomány van benne.
Ahol rendszeres lehalászás nélkül folyik az ész nélküli (horgász-érdekű) telepítés (és még a kifogott hal is több alkalommal kerül vissza), ott teljes a homály az egyéb szennyezés-források nélkül is.
Hopp, most látom meggyarapodtak a Sión a vízmércék. Mondjuk a tavaly június 30-i utolsó értékkel szereplő pontokat annyira nem értem, de végre van idősora a kiliti műnek is... Hát még, ha vízhozam oszlopa is lesz majd. :-)
A vízgyűjtő lefagyása mindenképpen jó, csak ne eső, hanem hó jöjjön, különben lerohan a felszínen az egész, beivódás nélkül...
(Ha lehet egy kívánságom)
Tegnap fent voltam a Szent Mihály hegyen.
(Tudom, domb, de a helyieknek ez "A Hegy")
Elég rendesen bejegesedett, sőt, a szél egy lehelletnyit meglökdöste a hatalmas táblákat és nagyon szép csilingelő-morgó hangja volt az óriási táblák peremes morzsolódásán lévő zajlásnak.
Mondjuk aztán elmerengtem azon, hogy a vízben hagyott strandi stégek (vizisí pálya, szörf bázis) mennyire szereti azt, amikor megmozdul a jég.
Aztán az elmúlt este kiadós fagyot hozott, alighanem most zárult a víztükör a Keszthelyi-öbölben.
A tegnapelőtti szél meg a feltört jeget szépen lesodorta a déli parthoz, szóval ott már szo-szo elbírja az embert.
Esti szigligeti baráti jégkorongtalákozónkon mesélte az egyik cimbora, hogy a bóklászók közül az egyik alatt beszakadt a jég Márián. (kb combig éllt a vízben az ember)
