Az egy tévhit, hogy is mennyiésget könnyebb eladni. Nem könnyebb. Főleg úgy nem, hogy a hozzánk hasonló garázs méretű borászatok jellemzően sokkal magasabb áron kell, hogy értékesítsenek mint a gigaborászatok ahol mindig van százezres palackszámmal olcsóbb bor. Például a mostani helyzetben sok nagyobb borászat azzal gurulhatja ki a zakót, hogy az élelmiszerláncokba sok olcsó bort adnak el. Ameddig a kis borászatok akik főleg a gasztróban nyomultak sokkal nehezebb helyzetben vannak.
A legnagyobb félreértés pedig az, hogy ezeket az itatós, locsolós bucsukat bárki marketing tevékenységnek,PR megjelenésnek gondolja. Nem az. Én ezt bemértem szakszerűen sok-sok évvel ezelőtt, hogy semmi hatása nincsen ezeknek a locsoldáknak. Egyetlen decivel sem adna senki el kevesebb bort ha nem menne el ilyen rendezvényekre.
Értem, hogy mindenkinek nehéz az értékesítés, de kis mennyiséget könnyebb eladni (és talán itt az ár sem olyan kritikus, bár nyilván ez összetett kérdés), mint óriásmennyiséget elpattintani, kiüríteni a pincét, évről évre, ugyanazon a piacon.
Úgy értem, neked arányosan kevesebb ilyen megjelenés is elegendő, ugyanazon a piacon, mint pl. egy Teleki méretű pincének (vagy mittomén melyik nagynak). Vagy ez így hülyeség...?
Ó, tőlem ezek a rendezvények pöröghetnének évszázadokon át nagy profitot és boldogságot termelve a szervezőknek :)
Csak mondjuk fizessék ki az összes bort kiskereskedelmi áron, fizessék ki a borász vagy a hosztesz napidíját, kiszállási díját és esetleg a szállásköltségeit. Ez mondjuk a mostani ingyé helyett borászatonként úgy 150 ezer forintos költséget jelentene. Vagyis egy 50 borászatos rendezvénynek egy 6-8 milliós plusz költséggel kellene számolnia. Vagyis egy ezer fős rendezvénynek ez úgy 6-8 rugóval dobná meg a belépőjegy árát :D :D :D Ennyi... eddig tartana az üzleti terv.
Én szoktam mondogatni ezeknek a rendezvényszervezőknek, hogy az egész rendszert az ingyébor olajozza. Korántsem meglepő, hogy például a borzsúros Nagy Sebestyén engem szenvedélyesen rühell és még szenvedélyesebben nyalja a seggét azoknak akik locsolják az ő bucsujain au ingyébort. De fizetni persze azért nekik sem fizet :) De semmivel nem jobb nála a magyar borászati szkéne kisgömböce a Tábor István féle Trinety Media Kft. amely ugyanezen a modellel megy... Pusztám azért élnek meg ezek a cégek mert a magyar bortermelők azt hiszik, hogy szökségük van rá.
Na a kovid pandémia most megtanítja minden magyar borásznak, hogy kurvára semmi szükség ezekre a cégekre.
Ejnye-bejnye, hát rosszat akarsz te a boros búcsúk szervezőinek?
Ez egy remek üzleti modell, ami arra épül, hogy lefejik a high society-ténykedésnek és/vagy kulturális kiemelkedésnek álcázott piálásra gerjedő hazaffyakat és sorosbérenceket, a valódi és műnőikkel egyetemben, valamint lefejik a népszerűségre bárgyún áhítozó borászokat is.
A végén a hazaffyak-bérencek-nők hazaviszik az ÉLMÉNYT, valamint a nettó 280 forintos poharat.
Gondolom a várhatóan évi 5-6 milliós bérköltség az ami megakadályozza őket. Azt hiszik, hogy olcsóbb a tulajnak vagy a borásznak rohangálni eseményről eseményre vagy kifizetnek pártízezer forintot alkalmanként (és feketén) egy mit sem sejtő hosztesznek.
Egyszerűen el kell engedni ezeket bucsukat. Ha a rendezvényszervező akar bort akkor vegye meg és béreljen fel egy szakértőt aki locsol. De egy baromság, hogy évente 20-30 boros rendezvényre rohangáljon az ember.
Nekem az a rész különösen tetszett, hogy a borászok a kovid balhé során rájöttek, hogy milyen is lehetne az élet ha nem promós eseményről promós eseményre rohangálnának és a családjukkal is töltenének időt.
Én évek óta mondom le heti rendszerességgel az ezerféle borkóstolóra, borbemutatóra szóló meghívókat azért mert nem akarom elpörkölni minden időmet és energiámat. Lényegében már nagyon régóta évente 1-2 ilyen kóstolót vállalok csak be. Szeretem persze ezeket a bemutatókat, mert jó találkozni meg beszélgeni a fogyasztóval, de azért ha ezt őszintén, hitelesen és teljes erőbedobással csinálja az ember akkor nagyon sok energiát és időt igényel.
A magyar borvilág betegsége, hogy elhitettük a kedves fogyasztóval, hogy neki joga van a borásszal, bortermelővel minden bucsuban találkoznia. Ez egy kamu... ilyen nincs.
Valószínűleg nem annak szánták, de igen szórakoztató "teszt".
Nagyon erős a felhozatal mostanában borhülyeségből: előbb a bordocens megválasztja az ország legjobb vörösborának Bock mester éppen iható volumenküvéjét, aztán H. Ágnes majszolva-köpködve hosszadalmasan felszopja Sóska urat, végül ez.
Reménykedjünk, hogy van még lejjebb is... talán kiírják magukból és egyszer elfogy...
Nekem úgy tűnik, ebben el vagy tévedve - a nemzetközi borakadémikus címet nem hogy egy - akármilyen - doktorihoz, de egy sima egyetemi diplomához is vicces hasonlítani.
Értem, de kicsit olyan ez a megjegyzésed, mint a magyar foci válogatott sikertelen mérkőzései után az értékelés: túl sok volt a tészta, a magaslati levegő, a páratartalom, stb.
Így van.. a dr. címe sem, meg a nemzetközi borakadémikus címe sem kamu. Függetlenül attól, hogy ezeknek milyen súlya is van és ki mennyire értékeli. Én amúgy a nemzetközi borakadémikus címet többre tartom mint egy gagyi közgáz doktorit. A közgát doktori az nnyit jelent, hogy a frissen végzett közgazdász talált magának egy jól nyalható segget az egyetemen aki mellett néhány évet elalibizve eljutott a doktori címig és írt egy közepesen komolytalan dolgozatot. De legalább ezek igazak.. ellentétben a professzorsággal és az MW aspiránssággal.
Én a nyáron valakitől azt hallottam, hogy már rászóltak az IMW-től emiatt. Nem értem miért van erre szükség. Bőven van elég címe FA-nak ahhoz, hogy egy élelmiszerlánc marketing anyagában kellően hiteles legyen.
