Nem, itt nincs extradimenzió, a húrelméletben van. De ott is valami hasonló történik, minden erő felírható úgy, mint a gravitáció. A 11 dimenziós tér görbül, és az ezeken jelentkező tehetetlenségi erőket látjuk különböző erőknek, mint gyenge, erős vagy elektromágneses. Vagy lehet egy másik megközelítés is, ahol egyetlen Planck-méretű húr van, és ennek a rezgései adják a különböző erők bozonjait, és a többi részecskét. Ennek a két megközelítésnek ugyan az a matematikája.
Az elektromágneses mező elméletében szerintem minenképp jó az álláspontod.Lyukelméletes mechanizmus amit Dirac alkotott meg.A hadronok esetén minden összetettebb,de az elektromágneses mező magyarázata a jelenségek legnagyobb részét átfogja.Pusztán ezért mindenképp megéri.
Én semmilyen biztos kijelentést nem tennék addig, amíg az LHC nem üzemel. Lentebb található egy szám- 128.577043 GeV Ha ez lesz a keresett Higgs-tömeg, akkor majd nem árt kissé visszakanyarodni a fizikába, és elővenni az egymás körül keringő elektron - pozitron pár lehetőségét.
"Ha a világegyetemben csak egyetlen ilyen pár lenne, akkor egy idő után elvesztenék az energiájukat, és egymásba zuhannának. De tegyük fel, hogy a tér tele van ilyen elektron-pozitron oszcillátorokkal. Ebben az esetben a veszteséget a többi rezonátor pótolja, ami miatt maradhat egy stabil állapotban minden oszcillátor. Az állóhullámot a teret kitöltő azonos frekvenciával rezgő oszcillátorok hozzák létre."
Régebben,azt hittem,hogy a hidrogénatom állhat protonból és körülötte keringő elektronból,csak az elektron centripetális gyorsulása miatti sugárzás veszeteséget sugárzáselnyeléssel kompenzálják,és ekkor egy stabil dinamikus egyensúlyban levő atomot kapnánk.Ha lokálisan megbomlik valahol egy pillanatban ez az egyensúly,akkor az elektron beesik a protnba,ami számomra azt mondta,hogy igazolva van,hogy van valamekkkora valószínűsége annak,hogy az elektron a proton közvetlen közelében tartozkodik(erre a valószínűségre szükség van a K-befogásos béta bomlás elméleténél).Ez alalpján építettem egy egyelektronos atomokra igaz törésmutatóelméletet.csak e szerint a kék fény kevésbé törne meg mint a fény,ami a tapasztalat ellen szólt.Ezt kisérleti bizonyítékként tartottam a Bohr-modellnek a dugárzási egyensúllyal való stabilizálása ellen.Azóta csak a Schrödinger-Heisenberg elektronfelhős modelljében hiszek.
Részlet a páyázatból:
"Az anyagok abszolút törésmutatójának atomfizikai meghatározása
A fény a mérések tanúsága szerint minden olyan anyagban,amelyen át tud hatolni más-más sebességgel terjed.De ez csak látszólagos sebesség,mert a fény minden esetben a vákuumbeli sebességgel terjed.Az ettől való eltérést az okozza,hogy a közeg részecskéi között ugyanezzel a sebességgel halad,de amikor részecskével ütközik akkor gerjeszti azt,és ez időt vesz igénybe.Végülis a fény átlagsebességét tudjuk mérni,de a fotonok sebessége mindvégig ugyanakkora.Ezt támasztja alá az,hogy a sebességváltozást csak hullámhosszváltozás követ,de a fény frekvenciája minden anyagban ugyanakkora,és a fotonok energiája a frekvenciától függ,ezért a fény energiája is minden közegben állandó.Emellett valójában a fény hullámhossza sem változhat meg.
delta(v)=delta(lambda)f
delta(v)=c-c'
delta(lambda)=lambda-lambda'
Kiválaszthatunk egy d úthosszt,amelyen belül az anyag részecskéiből egy vagy egy részecske sem jut.
Az első esetben a fotonnak T+t időre van szüksége.Ebből t az az idő,amely alatt a fény a vákkumban a d útat megteszi,T pedig a részecske gerjesztési ideje.A másoik esetben a fény a d útat csak t idő alatt teszi meg.Ezeknek a segítségével fel lehet írni a törésmutatót:
c'=d/(T+t)
c=d/t
n=c/c'=d/t/d/(t+T)=(T+t)/t=1+T/t
A d út az a legkisebb úthossz ahol törésmutató fogalma érvényes.A törésmutató arányszám,ezért nem függ az anyag tömegétől.
A fény amikor behatol egy elektronos atomi rendszerbe akkor energiája az elektron energiájává alakul,és az elektron az alapállapotú pályáról,amelyen v1 sebességgel mozgott,egy nagyobb energiájú pályára tér,ahol v2 sebességgel keringhet.Itt tau ideig kering,ezt az állapotot a Bohr-modell pontatlansága miatt nem lehet számításba venni.Aztán erről a pályáról az elektron visszaesik az alapállapotú pályára,miközben visszanyeri egy vagy több lépésben az energiáját úgy,hogy ezeket fotonként kisugározza.Az elektron miközben pályáját változtatja,idő telik el T=2s.A Bohr.modell szerint ez a gerjesztési idő a valóságban T+tau.T*=T+tau.Így a Bohr-modell pontatlansága:
éta=T/T*=2s/(2s+tau).
Az elektron átlagsebessége a következő:
<v>=2(r2-r1)/T
Az elektron úgy mozog,mintha az elektron egyenes vonalú egyenletes sebességgel mozogna;az elő esetben v1, a második esetben v2 sebességgel.
Mivel nem számít bele az az eset,amikor az elektron a magasabb energiájú pályán kering,ezért az elektron átlagsebessége egyenlő a két energiaszintekhez tartozó sebességek harmonikus közepével
Az r2 a magasabb energiájú pálya sugara,n2 pedig a főkvantumszáma,r1 az alacsonyabb energiájú pálya sugara,n1 pedig a főkvantumszáma.Z a részecske rendszáma,k az elektrosztatikus állandó,m az elektron tömege,ha a Planck állandó,epszilon vagyis az (n2-n1)(n2+n1)2 tag magyarázza a diszperzió jelenségét,vagyis azt,hogy egy anyag törésmutatója függ az általa megtört fény frekvenciájától.Az anyag csak akkor tudja megtörni a fényt,ha az atomban levő elektronnak van két olyan energiaszintje,amelyek közül a nagyobbiknak n2,a kisebbiknek n1 a főkvantumszáma és az energiaszintek különbsége kiadja a foton energiáját.
lim(d tart végtelenhez)n=1
Mivel tökéletes vákuumot csak megközelíteni lehet,de elérni nem ezért egyenlőség nem lesz.Az 1 a törésmutató alsó határértéke.
Ha a vákuum elég ritka n~1.
A d úthossz egyenlő az anyag részecskéinek átlagos szabadúthosszával,ha az egyelektronos atomi rendszerek állapota közel van az ideális gázokéhoz:
T az anyag hőmérséklete,p a nyomása,kB a Boltzmann állandó,az "a" pedig a gömb alakú atom átmérője.A képletből kiválaszthatók azok a tagok amelyek mindig állandók és ebből kiszámítható az S.
(n-1)=(S epszilon a2p)/(Z3T)
E képletből látszik,hogy a törésmutató függ a közeg állapotjelzőitől,a nyomással egyesen a hőmérséklettel fordítottan arányos az (n-1).A részecskék méretétől,rendszámától,és a fény frekvenciájától is függ.Ez az összefüggés homogén közegekre érvényes,melyek részecskéi egyelektoronos rendszerek.
f/f'=(3/4RZ2)/(5/36RZ2)=108/20=27/5,ebből f'=5/27 f
f'H=5/27fH
f'He+=5/27fHe+=20/27fH
f'Li2+=5/27fLi2+=45/27fH
f'Be3+=5/27 fBe3+=80/27fH
a látható fény frekvenciája:370 billió Hz-810 billió Hz
ebből látszik,ha egy adott közegben eltérő frekvenciájú fénysugár halad át,akkor a kisebb frekvenciához nagyobb törésmutató tartozik,ezért ez jobban eltérül.Eszerint a prizmán áthaladó napfényben a vörös színű fénysugár jobban elétrül,mint a kék.Et ellentmondás,mert a valóságban a kék színű fény térül el jobban,mint a vörös színű." Vagyis az elmélet nem függ össze a tapsztalattal,bebizonyítja saját maga hibáját.A Bohr-modell eszerint nem csak amiatt nem lehet igaz,mert a körpályán keringő elektron centripetális gyorsulása miatt sugároz,és beesne az atommagba,hanem azért sem mert a diszperzióra a vörös fény erősebb eltérülését jósolja.Míg a Maxwell-egynletekből származó törésmutató képlet(ami az elektromágneses hullámoknak atomi oszcillátorokra hatását írja le) szerint a tapasztalattal összhangban a kék fény vörösnél erősebb elhajlását jósolja meg a prizmában.Vagyis atomoknál egyáltalán nem alkalmazható a Bohr-modell pontmechanikai bolygómozgásos leírása.Még ha a születne olyan Bohr-modell változat,ami a páyák sugárzásának a kérdését megoldaná,az is elvérezne a törésmutató miatti téves jóslása miatt.Egyedül a kvantummechanikai atomi leírás lehet pontos.
A pozitron-elektron oszcillátorok olyan gömbhullámoka,mint a hidrogénatom szférikus,dália,propeller alakú pályái.Csak ezek a gömbhullámok az elektron a pozitron közös (összefonódott) anyaghullámából(vagyis valószínűségi) áll.
Az igazi furcsaságok akkor jönnek, ha egy ilyen rövid hullámhosszon periodikusan görbülő térbe visszahelyezem az egymás körül keringő elektron-pozitron párt.
Mivel a keringési frekvencia megegyezik a tér állóhullámainak a frekvenciájával, ezért létezniük kell olyan állapotoknak, ahol a kettő rezonanciába kerül. Ekkor hiába egymás körül keringenek a pontok, 'kivülről' szemlélve lehetséges olyan helyzet, ahol látszólag az egyik pont kering a másik körül.
Az egyiknek kivülről kicsi a látszólagos energiája, a másiké nagy. Az igazi az lenne, ha a másik egy protonnak látszana. Ehhez kb 1836 szoros tömegnövekedést kellene elérni, és valahogy 3 pontnak kellene hogy látszódjon. De ezt hogy lehet elérni?
"nem kellene úgy rájuk támadni, mintha valami főbenjáró bűnt követtek volna el"
Szerinted én rájuk támadtam? Iszugyinek pl. megemlítettem néhány olyan kísérleti tényt, ami ellentmondani látszik az elméletének. Pl. az úrállomás folyamatos szabadesésben van, mégsem tapasztalták, hogy a lebegő tárgyak gyorsulni kezdenének a tehetetlen és súlyos tömeg aránya szerint. Ezekre ő nem tudott értelmes magyarázatot adni, minden az EM erőkre fogott de magyarázat nélkül. Ha pedig ezt nem hittem el, akkor ő nevezett engem gagyának. És nem fordítva. Ezt a minősítést eléggé sokan kiérdemeltük... :-)
Rátámadni valakire nem ugyanaz, mint vitatni az álláspontját. Két különböző dolog az, hogy elfogadom a jogát az álláspontja kifejtésére (elfogadom), vagy elfogadni hogy az álláspontja jó (sík hülyeség).
És el kell fogadni az olyan szélsőséges véleményeket is, mint ami astojané vagy iszugyié. Láthatóan nem tudják vagy nem akarják elfogadni a tényeket. De mivel ez csak egy fórum, és ők mint magánemberek nyilvánitják ki a véleményüket a tudományról, emiatt nem kellene úgy rájuk támadni, mintha valami főbenjáró bűnt követtek volna el vagy a tudományt akarnák kiforgatni a sarkából.
Milyen fórum lenne ez, ha mindenki illedelmesen a könyvekből idézgetne végső igazságokat?
Azt mondod, egy modellnek jól definiáltnak kell lennie. Oké. De ehhez nekem mi közöm? Én nem vagyok tudós, csak egy fórum leírtam a véleményem valamiről. Lehet hogy semmi értelme az egésznek, lehet hogy majd 200 év múlva valakinek ad egy ötletet.
Hol járna most a tudomány, ha senki nem fantáziált volna ilyen értelmetlen dolgokról. Az igazán vad fantáziálól azok, akik a 11dimenziós bránokból és húrokból akarják felépíteni a világot. Tegyék, ez a dolguk. Nekem meg ez a szórakozásom. Iszugyinak meg az, hogy ugyanazt leírja ezerszer. Irja, ha ettől jobban érzi magát. Nem árt vele senkinek.
Amivel az embereknek ártanak, az valahol másutt kell keresni.
Azzal semmi baj nincs, ha érdekes számszerű öszefüggésekből próbálsz modellt kitalálni. Pl. a Balmer formula ilyen érdekes számszerű összefüggés volt. Jól működött, és csak jóval később adott rá értelmezést egy használható általános modell.
Egy modellnek jól definiáltnak és világosnak kell lennie. Az nem baj ha teljesen absztrakt, az sem baj ha bevezet új fogalmakat amik eddig nem szerepeltek a fizikában és nincs klasszikus megfelelőjük.
Az azonban szerintem nem elfogadható, ha a fogalmai nem jól definiáltak, a szabályai nem egyértelműek. Akko nem fizikai modell, hanem new age szalonfilozófia.
Ha az állóhullámtér a fotonra is hat, akkor már semmiképpen nem lehet rezgő elektromágneses tér, mert az csak töltésekre hat. A fotonra kiterjeszteni ezt a modell csakis úgy lehetne, ha feltételezném, hogy maga a téridő állóhullámairól van szó.
Még egy megjegyzés a vibrációt ábrázoló programhoz. Ha közelítünk c-hez, akkor a moduláció hullámhossza egyre kisebb lesz. Ezeket a rövid hullámhosszakat a program már nem ábrázolja helyesen, a pixelek adott nagysága miatt egy újabb, látszólagos moduláció jelenik meg. Ne tévesszen meg senkit, ha egy bizonyos sebesség felett a hullámhossz elkezd nagyobbodni. Valójában rövidül, de az egy pixel méretűnél kisebb dolgok nem ábrázolhatóak a monitoron.
r:7.044850718840330e-16 m E:1.397949934516888e+02 MeV 1.001610755619064e+00 l:6.065775539802652e-13 m E:5.109989099021028e-01 MeV 1.000000000106580e+00 x m(e) r:5.291772082388662e-11 m E:27.21138 eV
l(qm):3.324918460055154e-10 m r(qm):5.291772082952704e-11 m
Na így sokkal kényelmesebb, nem kell elképzelni semmit, majd a gép 'elképzeli' nekünk.
Igy alakul ki egy vibráció egy mozgó ponton egy állóhullám-térben. Ezt írja le az egyenlet, ez a részecske hullámfüggvénye. /szigorúan az itt leírt krakpotelméleten belül/
És ilyen egy állóhullám, ami egy másik forrás belépése miatt alakul ki. Ez a kép jobb oldalán áll. Ha most elképzeljük egy pont mozgását egyben a hullámtérben, az intuiciónk még mindig nem segít abban, hogy megértsük, hogy is alakul ki a vibráció vagy moduláció.
Az emberi gondolkodás nagyon érdekes. Amikor először megláttam a képletet, és rájöttem, hogy ez egy részecske mozgása állóhullámokból álló térben, nem tudtam elképzelni, hogy alakulhat ott ki bármiféle moduláció. Az ember azt hinné, hogy mindegy, hogy megy a részecske vagy nem, az állóhullám az állóhullám. De a dolog nem ilyen egyszerű. Igazából akkor értettem meg, amikor felrajzoltam az egész szituációt.
Ezt a topikot nem kellett volna áthozni, mert nem a tudomány rovatba való, és először nem is ide írtam. Bár felőlem maradhat. Gondolom iszugyinak nem tetszett, amikor a fotonokról kezdtem csevegni. Én tények ellen nem harcolok, a fotonok jelenleg a fizikából eltávolíthatatlannak tünnek.
Mivel a régi Dopplerrel számolva pontosabbak a kapott eredmények, szinte biztos, hogy az egész tényleg csak játék a számokkal, hiszen a relativitás a pontosabb modellje a valóságnak.
r:7.044850718840330e-16 m E:5.581579759870600e+02 MeV 1.999560278517446e+00 l:6.065775539802652e-13 m E:5.109989099021028e-01 MeV 1.000000000106580e+00 x m(e) r:5.291772082388662e-11 m E:27.21138 eV
l(qm):3.324829930671497e-10 m r(qm):5.291631184062524e-11 m
