Ismét a somogyi várakhoz visszatérve... idén januárban kaposvári helyi autóbusszal a Boróka utcáig utaztunk, majd innen már gyalog a zselici dombok közé értünk. Kaposvár Gyertyános nevű része turista-központként definiálható, hiszen minden adott erre a szerepre, a táj - meglepően szép, vadregényes völgyek -, forrás, mesterséges, duzzasztott tó, kulcsosház, meredek oldalú dombok, kiterjedt erdők, vadászati-és lovaglási lehetőségek, jó minőségű turista-jelzések; azonban minket a gyertyánosi földhalomvár, "motte" érdekelt, s a hidegben, hóban nem is találkoztunk más turistával, a táj ember által elhagyott volt.
A mesterséges tó körülölel egy meredek oldalú dombot - amelyen fafaragású emlékmű áll, ennek rövid ismertetését somogyi helyismerettel rendelkezőre bíznám -, ezt el is tudtam volna erődítményként képzelni, azonban a tóba szinte belenyúlva feltűnt egy nem túl hivalkodó domb, közvetlenül a gyertyánosi Gyöngyvirág kulcsosház mellett. Ez tehát a "földhalomvár". Egy apró domb, árokkal övezve, amelyben eredetileg is az a kis patak folyt, ami most is csordogál le a zselici dombokból. A plató átmérője mindössze 5-6,5 m, tehát csak egy - talán fából ácsolt - torony fért el itt. Játszunk a kifejezésekkel, akkor ez egy "toronyvár", de maradjunk inkább a "nemszeretem" földvár jelzőnél, hiszen valóban "földdel egyenlővé lett, elpusztult vár" helyét láthatjuk.
Majd a belépőjegy árának leszurkolása után belépünk a várkapun, hamarosan a belső vár kapuján is áthaladhatunk, amely szerintem szintén elég élethűen, helyesebben korhűen lett rekonstruálva. Nem egy Csókakő, az biztos... még hegyes karókat is tettek a várárokba az élethűségért!
Aztán amíg bámészkodtam szépen lassan kisütött a nap. A család többi tagja pedig a fotón látható, az előttem elterülő szőlőlugas alatt a borozóban töltötte az időt... és a poharakat! :-)
Ezért is mondom hogy ez egy élő vár, mert tényleg van mit csinálni fent, lehet nézelődni (kiállításból talán egy kicsit több kellene) állatokat mutogatni gyerekeknek, fegyvereket, köveket nézni annak akit érdekel, valahogyan így nézhetett ki egy középkori vár is, nyüzsgő élettel, emberekkel, állatokkal. Nekem tetszett!
Ha egy várat funkcióval szeretnénk ellátni, és azt elérni hogy bevételt is termeljen, netán önfenntartóvá váljon akkor azt valahogyan így kell csinálni mint Sümegen tették. No, persze a vár alatt húzódó, díjakat egymásra halmozó wellness hotel, a Kapitány is játszik némi szerepet ebben, az biztos... :-)
A történetét, előéletét nem másolom be a wikiből, mert azt bárki megnézheti, hozzátenni meg nem tudok, így aztán azt írom amit láttam. :-)
Szerintem attrakcióban jelenleg ez most az ország legjobban összerakott vára, amely a legtöbbet nyújtja a turistáknak a középkorból, a középkori várak, katonák életéből, eszközeiknek ismeretéből.
Ágyúk, nem egy, nem kettő, sok, hajítógépek, sátrak, lovak, csataeszközök, ágyúgolyók, minden mi szem szájnak ingere, és mindez még a vár előtt, a várhegy alatti réten megtekinthető.
Ennek megfelelően szinte hemzsegtek a látogatók a várnál, mi korán értünk, akkor még csak gyűltek, gyülekeztek, mikor dél körül eljöttünk akkor már 10 percenként fordult az 5 személyes vár-taxi... mert hogy ilyen is van, első a turista, első a kiszolgálás, és meglepően sokan fizettek 500 ft-ot azért hogy 10 perces gyaloglást megspóroljanak a várkapuig! :-O
Aztán pluszban természetesen megvették a belépőt is 1500-ért...de ezért azt mondom én is hajlandó vagyok fizetni, mert érdekes, látványos, nagyon élő vár Sümeg, még baromfiudvar is van fent, persze kiállítások is, meg kőtár, és az elmaradhatatlan vár-makett.
a vár a távolból, és a Történelmi Élménypark néhány részlete
A kapuig is ki van szolgálva a turista(taxi), és zordon várőrzők fogadják a falakról ugatva:
... és, ha már Hőnig - Újvár, és, ha már Tarczayak, akkor Tarkő/Kamenica megkerülhetetlen. Mi sem hagytuk ki idén nyáron, és soha nem felejtem el Tomi barátom arcát, ahogy a tarkői vár csúcsáról körbenéz, és alig hallhatóan motyogja: - "Öregem..., ez szebb, mint Erdély".
Annyiszor szó esett arról, hogy szlovák barátainknál a várak kutatása, konzerválása, helyreállítása, bemutathatóvá tétele, turista attrakcióvá fejlesztése - egyáltalán a "bokáig érő romokhoz való hozzáállás" is - mennyire örvendetesen alakul, hogy ezt a sjose-kölcsönözte képpel lehet illusztrállni. Meg persze továbbiakkal, így pl. a topikban nem oly rég szerepelt Hőnig/Hanigovce - Újvár munkálataival, pedig amikor 2007-ben Vlak mesterrel kikutyagoltunk a romhoz, akkor lyukas garast nem adtunk volna arra, hogy lesznek olyanok, akik a várromot felvállalják és törődnek vele.
(bevallom, ide állandóan készülök és eljönnék, mert a falu szélén olyan pukiszagú "büdösvíz" ered, amely nekem nagyon "döfi", azonban annyi változás itt is történt, hogy magánkézbe került a Hőnigből a várig vezető hosszú gyalogút mindkét oldala, ahol kiterjedt állattartás zajlik, természetesen ennek velejáróival, a dühös - ÚTÁLOM(így) - kutyákkal, tehát, ha valaki erre téved, az lehetőleg ne Hőnigből menjen a várhoz, vagy legyen kutyaszelidítő, juhász vagy csak durván gyors fáramászó...)
Idén nyáron készült képek a büszke Tarczayak Hőnig váráról:
Rengeteg követ megmozgattatok, biztosan nem volt gond az alvással:) A karbidlámpa arra utalhat, hogy valaki(k) rendszeresen kijártak anno a romhoz, és turkáltak, "kincset" kerestek a falak között, az omladékokban, a pincékben. A lámpát le sem vitték, hiszen visszatérők lehettek, aztán a lelkesedés alábbhagyásával egyszerűen fent hagyták azt, és eddig rejtőzött, amíg ti meg nem találtátok. Szádvárott pedig igenis sokan kutatták a Bebekek, az Esterházyak kincseit, konkrétan meg is emlékeznek pár "balgáról", akik a még álló falakat is szétfurkálták, szétbányászták a vélt zsákmány reményében, és valóban találtak kevéske érmét, meg sok "vasat".
Sikeresen zajlott le most hétvégén a XIX. Vármentő Napok Szádvárban, amelynek során a fő célkitűzést a Várhegy déli oldalán szanaszét heverő, egykoron a várfalat erősítő kövek összegyűjtése jelentette. A Szádvárért Baráti Kör tagsága és a hozzájuk csatlakozott önkéntesek hangyaszorgalmú, fáradhatatlan és várbarátot próbáló erőfeszítése nyomán a pénteki és szombati napokon jókora kőkupacok keletkeztek a turistaút mentén. Ezeket a köveket majd az állagmegóvási munkálatok során fogjuk felhasználni a kijelölt falszakaszok megerősítésére. A törmelék közül előkerült egy múlt századi karbidlámpa is, mint régiség. Vajon ki hagyhatta el, milyen körülmények között a várrom oldalában?
Erőfeszítéseink jutalmául az áldott Természet a szebbik arcát mutatta, a Napocska is reánk mosolygott. Mindehhez járult még a farkaséhes vármentők gyomrába szánt legendás sajtos-füstös lángos és a paprikás krumpli is. Isten áldja meg érte a készítőit! Mind a régiek, mind az újonnan hozzánk csatlakozott új arcok egyetértettek abban, hogy ismét sikerült tenni Szádvár érdekében. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a segítségét!
2004 márciusában - útban Szlavóniába, a Kemlék-hegységbe - megálltunk Nagybajomban, a település belterületén lévő református temetőnél. Az 1540-es évek elején palánkkal vették körül az itteni templomot, s ez a "castellum" - akárcsak a többi Kaposvár környéki erődítmény - hamarosan hírhedté vált az őrségének brutális túlkapásai miatt. Forgalmas út mellett fekszik, folyamatos csatározások helyszíne, amelyet aztán 1554-ben felégetnek, de továbbra is keresztény kézen van, majd Korotna vár 1557-es török elfoglalásával végleg elpusztul. A Nagybajomtól messzebb fekvő, Somogysárdhoz közeli Korotnán sem ekkor, sem idén január elején nem jártunk, pedig az idei kaposvári kiruccanás fénypontjaként Korotnát szántam...(nem baj, megelégedtem a januári hidegben, hóban egy kaposvári ill. környéki sétával is: szentjakabi rom, kaposújvári rom, Gyertyános - motte)
Szenyéren annyi változás történet, hogy a marcali iskolások által 2013-ban készített képeken látható, hogy a sűrű növényzet egy részét kiirtották, a várbelső területén lévő öreg fákat azonban meghagyták, átláthatóbbá téve a várhelyet.
Kíváncsi voltam arra is, hogy az iskolai nevelésen túl, vajon a lokálpatriotizmus mennyire van jelen Szenyér esetében? Egyáltalán; van-e helytörténeti munka, amely bemutatja, méltatja Somogyország eme érdekes darabját? 1994-ben jelent meg a "Szenyér története" című munka, amelyben magáról a szenyéri uradalomról, a tapsonyi Antimus család és Szenyér kapcsolatáról Gál József tanár, helytörténész ír a következő fejezetekben: "Szenyér és birtokosai, - Tapsony az oklevelekben, - "Két szomszédvár", - az Antimusokról: - Sikerek az alnádorságig; Testvérháború a bukásig. - Antimusi Miklós zálogügyletei, - Anarchia Nyugat-Somogyban, Mátyás idején".
A szenyéri várról Sátori János és Henger László kántortanító nyújt ismertetést: "- A török veszély a XVI. sz.-ban, - Szenyér tulajdonosai és bérlői, - A vár, - A vár őrsége, - A vár felszerelése, - Szenyér, mint a végvári rendszer része. Harcok a törökkel. A szenyériek vitézsége".
A könyvet nem ismerem, már nem is kapható a forgalomban, gondolom nagy könyvtárban tartanak belőle. A szenyéri uradalomról, a szenyéri "várkastély" inventáriumairól Borsa Iván készített publikációkat, amelyek a "Somogy megye múltjából" levéltári évkönyv több számában jelentek meg.
A másik érdekesség, vlacko olvtárs által már közölt festmény, amire a net-en rákeresve a következőbe botlottam: "Darvak a szenyéri vár alatt" elnevezésű, 2009-ben készült alkotás Proksza Gyöngyi 40x30 cm-es munkája. Az irodalmibableves.hu oldalon számos dologra felfigyeltem, de legfontosabb a következő részlet: "... a “Várbarátok Köre” is szervezés alatt áll, amely a szenyéri vár megmentését tűzte ki első nagy célként. A falu melletti dombon Árpád kori templom áll – vele szemben kozépkori vár volt, amely jelentős szerepet vállalt a török idők végvári harcaiban. Meg szeretnék menteni, még ami megmenthető!". Mit kívánhatnék: úgy legyen!
Képek: szenyéri vár helye Borovszkynál, a másik Proksza Gyöngyi alkotása, háttérben a vár.
Már tudom a választ kérdésemre; a Marcali Mikszáth Utcai Ált. Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola a "Múzeumok Mindenkinek" program keretében "cölöpvár"-makett készítésre sarkallta tanulóit, s "a gondos pallérok komoly koncentrációval vitték végbe az építkezést, eközben, illetve ezután képekkel illusztrált előadást hallgathattak a várak szerkezetéről, egyes részeinek funkcióiról és a korabeli haditechnikákról". Mint az iskola hivatalos net-es oldalán közzéteszik, az ihletet a marcali vár és a legendás szenyéri végvár adta. Ugyanis ez utóbbi kevésbé ismert várunk a török-terjeszkedés elleni harc fontos elemeként sokat szerepelt a 16. sz-i hadtörténelmünkben. Az iskolások a szenyéri vár történetével való ismerkedést követően, "kincskeresésben" vettek részt, a helyszín természetesen a vár - magánkézben lévő - helye volt.
A következőről számol be az iskolai krónika: ... "sikerrel ástak. A cseréptöredékek és a két – egyenként talán 300éves – balta mellé egy valódi páncélkazetta is került. Hogy a szerencse tovább szaporodjon, egy másik dobozkából előbújt a kulcs is. Ami egészen biztos: a kiásott széfben akadt Kossuth-bankó szépecskén. Aztán ez tényleg Noszlopy Gáspár végveszélyben elrejtett hadipénztára volt-e – ahogyan egyes találgatások célozgatni próbáltak ilyesfélére –, arra ki is tudhatná a választ? Hiszen semmiféle írásos bizonyíték nincsen.
Mindenesetre ismét igazolódott azon állítás, miszerint „A sikeres kincslelő könnyen nótára gyújt!”. Emiatt lehetett az, hogy a hazaút jelentős részén a Végvári vitézek dala töltötte be az utastér éterét."
Visszatérve a somogyi várakhoz... Szenyér, amely érdekes helyszín, hiszen megmaradt a középkori 13-14. századi torony nélküli, sokszögzáródású szentélyű, de még résablakú román-gót templom, az átellenben lévő dombon a vár helyével, amely a fennállásának idején "csak" a "castellum" jelzőt viselte ugyan, de ne felejtsük el, hogy 1544-ben török ostromot sikerrel visszavert; az 1540-es években a "Somogyországban" is megszervezett végvári-láncolat egyik tagjaként szereplő "erődített kastély", a történelmünk e török hódítás elleni harcában aktívan résztvevő erősségként említhető; komolyan kíváncsi lennék rá, hogy akár Szenyéren - ha itt egyáltalán működik iskola -, akár a nagyobb környező településeken - mondjuk - Böhönyén az iskolában vajon szó esik-e arról, hogy a keresztény virtus, a hazaszeretet - és egyéb fellengzős, patrióta szavak - az nemcsak a kötelezően tanult Egerben, Szigetváron, esetleg Drégelyvárban mutatkozott/ik meg, merül ki, hanem vajon erről, a világ elfelejtett szegletéről is szó eshet, amely a gyerekek számára könnyű kirándulás során is elérhető, kézzel fogható?
Képek: 1-3: a sarkokon elhelyezkedő "bástya"-helyek; 4: a "castellum"-hely belső területe, 5-6: a középkori szenyéri templom
Nyári képek a Korompához, Iglóhoz közeli Szepeskörtvélyes/Spišský Hrušov határában álló erődített templom tornyáról:
(mivel nem tudtam, nem számítottam rá, hogy ez a csoda ott van, ezért a megpillantás utáni satuféket követően, szlovák autós-társak bősz integetése és "kokot"-olása közepette, olyan bő nyállal és felajzva szökelltem át a gabonatáblán a rom felé, mint a frissen szabadult rab, remegő ágyékkal a nő definíciójú szextárgy felé)
Köszönöm a hozzászólásokat! :) A legjobban a sárkányos elmélet tetszik! Részeg katonák sem rossz... nem tudom, régésszel(M.M ) is beszélgettem erről de nem sok mindent tudott mondani ezekről a karcolatokról. Fegyver élesités kizárható mert igy csak tompitani lehetett az éleket. A képen amit felraktam a Tereskei templom régi ajtaja látható ami a valamikori kolostor udvarára vagy kerengőjére nyilhatott. Nem hinném hogy katonák állomásoztak volna hosszu ideig a rendházban. Bozókon viszont a gyalogkapu kövein vannak ilyen nyomok. Talán vagyis szerintem egy lehetséges az hogy a tüzszerszámokat (csiholóvasat fenték,élezték,rozsdátlanitották azokon a köveken. Ezek ugyanúgy rozsdultak és ha frissen voltak csiszolva jobban adták a szikrát. bár ez tényleg csak egy ötlet továbbra is várom a véleményeteket.
De azért nem vagyok én akkora nagy várkutató csak szeretek bogarászni:)
Valamikor az idei év folyamán többször is olvastam, hogy a visegrádi völgyzáró fal témaként szerepelt, ám nem láttam fotókat, hogy valaki végigjárta volna az erődítést. A régi harcostárs Vlak mesterrel idén tavasszal szétfotóztuk magunkat a visegrádi hegyoldalban. Mire felértünk igazából csak egy horrorisztikus problémánk akadt; a muníció seritalunk végképp elfogyott...
A völgyzáró fal pedig mintha újabb visegrádi vár lenne, hiszen az is, a Fellegvár és az Alsó-vár közötti külön erődítés, a falakon végigfutó gyilokjáró-maradványokkal, lépcsőkkel, a falban létesített kapu-maradvánnyal, két toronnyal, sok-sok apró lyukkal, amelyek zöme inkább építési állványrögzítési hely lehet, mintsem lőrés, de leszögezhető, hogy izgalmas, élményszerű a falat végigjárni. Sajnos gondozatlan, ezért csak lombmentes időben célszerű.
Somogyzsitfa, Szőcsény-pusztán kétszer jártam, annyira tetszett a törökkori vár árok-és sánc-labirintusa. Ezek a képek az első, 2002-es ottjártamkor készültek, aztán 10 évvel később főnök-bácsimat is elhoztam ide, aki lelkes állatkedvelőként kínok-kínját állta ki, mikor végigsétáltunk a szakképző iskola növény-és állatkertjén; vélhetően a tanulókra lehettek bízva a jószágok(vadak), amelyek - gondozás hiányában? - ketreceikben elpusztulván, a férgek, és sok más élősködő szánalmas, de víg és mozgalmas tanyájaként bűzölögtek messzire. Mindenesetre a várhely laikusoknak is értékelhető, tényleg "várszerű", a szakképző iskolaként funkcionáló kastély szintén látványos, karbantartott, sőt különleges növényeket is felfedezhet a kíváncsi szem, pl. azt a tekintélyes méretű biloba-fát, amely Japánban őshonos, és a mai Magyarországon - ha jól tudom - csak Szegeden látható belőle egy kisebb példány.
Horvátország tényleg fantasztikus hely, ráadásul rengeteg vármaradvány, erődített város - amelyek jó állapotban megmaradtak - hívogatja a várbarátokat, a műemlékek kedvelőit, ám érdekes módon maguk a horvátok osztják ketté, majdnem inkább harmadolják a műemlékeiket illetve az ország területét; 1) tengerparti Horvátország, 2) a kontinentális Horvátország(jellemzően a Dráva-Száva köze, Szlavónia, ill. annál azért némileg nagyobb terület, tehát Zágrábtól északabbra lévő Medve-hegységet már annak veszik) és akkor még ott vannak azok a 3)régi horvát területek, horvát várakkal, amelyek jelenleg kelet-Boszniához tartoznak. Személyes élmény velük kapcsolatban az volt, hogy a tengerparti sávra koncentrálnak ezerrel - na, jó a Bribir környéki várromok aztán ennek ellenére sorsukra hagyottak, növényzettel benőtt senkiföldjék -, a szlavón területek várai pedig - főként nyáron - annyira kihaltak turisztikailag, mintha nem lakna horvát, mondjuk az Ivaneci-hegységben. Még például Madzarevo(Magyarevo) község kocsmájában is alig támasztotta pár idős horvát a pultot, mondván, hogy a fiatalok mind vendéglátóznak a tengerparton.
A Castrum Bene előadássorozatának kommentjei között Feld István igen találóan megjegyezte, hogy nem ártana a sánc fogalmát, vagy a tavaszi vándorgyűlés alkalmával a palánk fogalmát tisztázni, ezáltal konszenzust kialakítani a kutatók, előadók között. Ugyanez igaz a földvár fogalmával kapcsolatban is.
Hazafele túratársaimmal megbeszéltük a hallottakat, és azt tűnt a legjobb megoldásnak, ha a tanulmányok során az író művének elején tisztázza a fogalmakat, hogy milyen aspektusból, és hogyan értelmezi a kifejezéseket.
