Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Magyarország honvédelme és biztonsága EU, NATO, és világviszonylatban.
Minden, ami a MH helyzetét befolyásolta a közelmúltban, befolyásolja a jelenben, és befolyásolhatja a jövőben.
Aktív és inaktív katonák, rendvédelmiek, és a honvédelem iránt elkötelezett civilek klubja.
Kíváncsi lennék ezekre a részletekre,ugyanis én is pont akkor voltam Irakban,amikor az első ukrán alakulat kiérkezett(2003 augusztusában érkeztek az ukránok,mi kb 2 héttel előttük)
Minden nap megkaptuk a jelentéseket a harci cselekményekről,és ilyen esemény biztos,hogy nem volt egyikben sem.(naplót vezettem,onnan tudom)
Amikor az ukránok váltottak,akkor amerikaiak egyáltalán nem voltak a bázisukon,és a hazaszállításokat csak a leváltott kontingensek Kuvaitba érkezése után vették át a jenkik(Az ukránok egyébként az LSA-5 elnevezésű táborból indultak haza,innen indltak még a kazakok,mongolok,filippínók,stb)
A kontingensek váltását Kuvaiton keresztül intézte minden nemzet akkoriban,mert Bagdad egyáltalán nem volt biztonságos..
Törökök a tájon sem voltak,még civilek sem,repülők sem,mivel sem a kurdok,sem az irakiak nem igazán kedvelték őket.....
Az ukránok több százan voltak,és a váltásukban kb 2 hét átfedés volt.....
Tiszteletem! Én csak a neten hallottam,hogy a magyaroknak tilos volt lóni,de hogy lehet ez?Ha lőnek hát viszonozni kell nem? Civil vagyok tehát a kérdés olyan is.
A lengyel szarban hagyásos esetet meg szintén az események résztvevőjétől tudom (lengyeltől), aki magyarokra nem emlékszik, de amerikaiakra igen (ráadásul a mai napig oda van az amerikaiakért, így még azt sem mondhatom, hogy költötte volna). Eléggé megbízható srác, így nem hiszem, hogy költötte volna a történetet, főleg szűkebb baráti és szakmai körben nem, egyike azoknak, akik most Lengyelországban szervezik a helyi ,,partizán" klubot, azaz az adott kutatással foglalkozó kis társaságot (kutatni pedig ott aztán van mit!). AMit eddig kaptam tőle anyagokat, bibliográfiákat, információkat - mind beigazolódott és használható. Nem hiszem, hogy ebben hazudna vagy költene bármit. Akkor nagyon pipa volt a szövetségesekre.
Az ukrán eset még az ukránok missziózásának legelején történt, és akkor lengyel alárendeltségben múködtek (ha érdekel, kikeresen a részleteket, bár jópár évre visszamenőleg vissza kell lapozni, a guns.ru fórumán az esetet akkoriban nagyon részletesen tárgyaltuk, méghozzá a résztvevőkkel együtt.) Ott aknavető tüzet kaptak a bázisra, méghozzá a váltókontingens érkezésekor. Úgy kívánta a bázisparancsnok, hogy a váltó (öreg) létszám egy hétig mér maradjon (tapasztalatok átadása, stb., illetve még két három napig biztosítani tudják a járőrözést a bázis körül). Az amerikai parancsnokság kiállt amellett, hogy ők nem tudják megváltoztatni a szállítások menetrendjét (törökök vitték akkor az ukránokat Sztambulig, onnan hajóval Odesszába), illetve modták, hogy majd gondoskodnak a járőrökről. A vége az lett, hogy elutazott a régi állomány, az új ugyan aznap érkezett, amerikai járőr meg nem volt a környéken. Első éjszaka kaptak a nyakukba egy aknavetős tűzrajtaütést. Eredmény - 25 sebesült.
Szia!! Ez az ukrán történet egy kissé sántít,mivel a lengyelek a Dél-Közép Régióban a Multinational Division (a 7.)alárendeltségébe tartoztak,(a parancsnokság Babilonban volt,és az ukránok nagyrészt Ad Diwaniyah-ban állomásoztak )az angolok pedig-az ausztrálokkal,hollandokkal,új-zélandiakkal együtt- a Déli Régióban, Basrah körzetében voltak,külön parancsnokság alatt,vagyis nem sok műveleti együttműködés volt köztük.
Az ukránoknak volt veszteségük IED-től,lesállástól-3 RPG találat BTR-enként-sőt,"fegyverbalesetből" is SZVD-vel,de olyan eset,amit leírtál,elég valószínűtlen..
Egy esetről hallottam,hogy a lengyeleket sz.rban hagyták,de azok nem amerikaiak voltak,hanem sajnos magyarok.Tilos volt lőniük....:(
Hajaj... Én ilyen ,,szoros együtt nem működésről" Irak esetében tudnék mesélni, hogy miképpen vesztett az ukrán zászlóalj az angol ,,bajtársaknak" köszönhetően 25 súlyos sebesültet, SAJÁT BÁZISUKON! Illetve amikor a lengyeleknek kellett kihúzni a szarból az amerikai bajtársakat, majd amikor a lengyelek kerültek nagyon komoly bajba, akkor őket szó nélkül otthagyták.:/ De tudok ellenkező esetet: Afganisztánban, még a naaaagyon korai szakaszban, rendkívül jó együttműködési kapcsolat alakult ki a franciák és németek között. Éppen ma beszéltem Hartwig barátommal: az egyik, napokban elhúnyt német tiszthellyetes anno a Strassburg-i Esterhasy francia-német vegyes páncélos hadosztályban szolgált. Nos, a francia kormány szó nélkül saját halottjának is tekinti az illetőt és vállalata a hazaszállítással, illetve temetéssel, biztosítási pénzek kifizetésével együttjáró összegek felét. Így néz ki az igazi bajtársiasság (pláne plussz poén, hogy az évszázad során legádázabb volt ellenségekről van szó jelen esetben).
A norvég QRF-es fiúkat sokan irigyelték. Főként a felszerelésük miatt. A srácaink szerint jó katonák voltak. Én személyes tapasztalataim alapján csak a tisztjeikről tudok szólni. Vegyes véleményem volt. Párszor előfordult, hogy "felnyomtak" minket, amiért nehezményeztük, hogy minden igéretük ellenére "randalíroztak" a tartományban. Időnként nehéz volt velük magasabb szinten együtt dolgozni, mert ők mindenáron "harcolni" akartak, míg a mi fő feladatunk a "béke építése" volt. Igaza van a szerzőnek, hogy az "élni és élni hagyni" elvet alkalmaztuk. Nem is vesztettünk senkit. Amikor a magyarok is mással próübálkoztak, meg is lett az eredménye! :) A norvég gyerek könnyen kritizálja a magayr vezetést. Ők jöttek, ettek, ittak, lecsaptak (esetenként a tudtunk nélkül a mi felelősségi körzetünkben!!!), majd elhúzták a csíkot, míg nekünk maradnunk kellett és minden nap belenézni a dühös afgánok szemébe. Még szerencse, hogy az egyszerű katona szintjén egyetértés volt közöttünk. A parancsnokuk habitusán múlott, hogy milyen volt közöttünk az együttműködés. Volt nagyon jó és volt árnyékos is! A legszebb az volt, amikor a határozott figyelmeztetésünk ellenére bementek egy olyan környékre, ahol nem volt ildomos külföldi katonának mutatkoznia. Aztán nekünk kellett odamennünk és kihúzni őket a slamasztikából, mert rossz helyen választottak maguknak gázlót. Még szerencse, hogy nekünk jó kapcsolatunk volt a helyiekkel!
Az én személyes tapasztalatom is az hogy a motivált magyar katonának igen kevés párja akad. Sajna a tiszti karunknak viszont már igen sok párja vagyon és nem éppen a jobbak táborában. Érdekes dolog amit egy a ADF ből mint századosként leszerelt volt 56 os diszidens mondott. Elmondása szerint mindenhol a legjobbak között voltak a magyar katonák egészen addig míg meg nem haladta a számuk a hármat. Ez volt a kritikus tömöeg . Ha ezt meghaladta nekiálltak klikkesedni marni egymást és drasztikusan lecsökkent a teljesítményük.
Vélemények külföldiából a képen látható katonáról és egészében a katonáinkról. :"He'd done some coursing in the US to earn the tabs, great guy and really knew his stuff. He worked in one of the mission teams in PeK together with some other older chaps doing that sort of work. We picked him up one day and took him to range to let him test our hardware, and some days later he got his powers together and let us try all the Hungarian equipment. A great day! I got a good impression of Hungarian troops, especially the mission/MOT teams i found very dedicated and professional, but i'm afraid i can't say the same about the higher-up leadership in the Hungarian contingent. IMHO, the Hungarian contingent in Afgh is also suffering from the same ill will towards "kicking doors and taking names" as the rest of bunch in RC-N are. Especially in PeK where the Magyars are there is some stuff happening and not being proactive and leaning back whenever something happens is a sign of weakness in Afghan eyes. There's a mentality going there that "as long as we don't do anything at all towards anyone, no one will do anything towards us". Luckily none of the IEDs have actually hit the Hungarians yet...
I'll get started to format some photos to post here, there's heaps on my computer from the Hungarian contingent as we were in PeK quite a few times."
Nem vagyok benne biztos,hogy nagyon sokat tudtok a HUMINT feladatairól,és az elvégzett munkájáról...(ami egyébként így van jól...) Tisztelettel megjegyezném,hogy nem biztos,hogy ezeket a feladatokat pont nekem kellene bemutatni!!Biztos,hogy egy kissé jobban belelátok ebbe a témába,mint a fórumozók túlnyomó többsége...
Lehet,hogy a magyar katonák anyagi-technikai lehetőségei korlátozottak,de a személyi állomány igenis felveszi a versenyt akármelyik NATO tagállam hasonló beosztásban tevékenykedő katonáival!!!Ez vonatkozik a lövészre,a tűzszerészre,a felderítőre,a HUMINT operátorra,és még hosszan sorolhatnám!!
Ne becsüld le a HUMINT -osaink munkáját! Noha lehetőségeik korlátozottabbak szövetséges kollégáiknál, ennek ellenére az ISAF-ben nagy elismertségnek örvendenek másokat meghazudtoló eredményeik miatt!
Tiszteletem! Ez az a pont ahol nem tudok érveket felmutatni, illetve azokat tapasztalatokkal (mérvadókkal) alátámasztani. Josicnál boncolgatjuk ezt már Plieurral. Ott jó a fórummotor...
A hírszerzéshez aligha fogsz kerülni, valaha is.:) Oda nem te keresed meg az utakat, hanem téged keresnek meg.:) (Bár az sem sem leányálom: első lépésben meg kell szakítani minden kapcsolatot külföldi barátaiddal, illetve amik maradnak, azok ellenőrzés alatt zajlanak. Van, akinek már emiatt nem fáj a foga az egészhez, ugyanis több éves, több évtizedes kapcsolatokat nem fog felrúgni egy családi vállalkozássá degradált hivatal miatt.
Maximum marad a felderítés. Mivel magyarországon a műveleti része szinte embrionális szintem maradt, marad a harcászati, vagy más néven front-felderítés (amit furcsa módon Magyarországon ,,mélységi felderítésnek" neveznek (ismétegy jellemző hazai fogalomzvar). A mélységi felderítés az ellenség hátországának 300-600 km-es mélységével kezdődik, és a csoportok teljesen autonóm tevékenységével végződik, 20 naptól, a konfliktus végéig terjedőn (ahogyan a körülmények azt megkívánják).
köszönöm szépen a választ. Én sem lennék az ördög ügyvédje ha valaki engem kérdezne e most meg, hogy menjen-e az én szakmámba. Azt mondanám: van aki bírja, van akinek bejön, van aki azt az értéket tartja a legfontosabbnak amit ez képvisel. A legfontosabb, hogy ettől még nem rossz ember!! Csak én nem bírom már.
Nekem való e a katonaság? Amiket eddig elmondtatok, abból azt hiszem igen, ezek nem okoznának problémát, holnap pedig majd kiderül, hogy milyen lehetőség van még a szerződéses lövészen kívül.
A feleségem támogat, a gyerekek pedig többet bírnak mint mi hinnénk. Miért az jobb, hogy most 6kor indulok itthonról és este 8ra érek haza mikor az egyik gyerek már alszik, a másik meg jobbról balra dől, de ő még kitart mert van annyi esze, hogy tudja ha bealszik még annyit sem fog látni. Mondom, most is megvan az utazgatás. Nomeg gondolom nem "kötelező" missziózni ha végül mégsem tudnám megoldani - bár szerintem beleférne.
Köszi a válaszokat, tegnap már megfogalmaztam egy novellát de benyelte Indexbá és nem volt erőm újraírni :)
Ami a seregben érdekelne az felderítés, hírszerzés, diplomáciával kapcsolatos dolgok vagy informatikával kapcsolatos teendők. De nem vagyok válogatós.
1999 óta dolgozok, most (2010) fogom befejezni a diplomámat komm, média szakon (főiskolai), eddig ügyfélszolgálatokon dolgoztam, de csak és kizárólag technikai. Tehát nem tudakozó meg ilyesmi. Dolgoztam az Ericsonnak, BMWnek, Motorolának és most egy nagy angol banknak. Nem a cégeknél dolgoztam, hanem nekik. Betéve ismerem a legtöbb ügyfélszolgálati rendszert (telefon, hálózat, szoftverek) és 5 éve már vezetőként. Most konkrétan 130an dolgoznak a "kezeim alá". Időközben megszereztem a projekt menedzsment képesítést (PMI) és Londonban megcsináltam az ITIL vizsgámat (v3). Szóval nagyjából ezekhez értek. Hogy ebből mit lehetne kamatoztatni szerződéses katonaként azt nem tudom. Leginkább azt, hogy megtanultam mikor kell fejet lehajtva kussolni :-)
Ha bárki a fent leírtak alapján azt hinné, hogy ezek jó dolgok, elmondom neki, hogy ez nem élet. 20-30 év múlva elpatkolsz gyomorrákban, kapsz egy infarktust vagy agyvérzést, a gyerekeid nem fognak veled foglalkozni, mert te sem foglalkoztál velük, az asszony már rég elhagyott és igen, biztos lesz egy sportkocsid a céges nagy dög és a motor mellé és járod majd a kerti partyikat, csinálod őket, de legfeljebb annyit fogsz alkotni az életben amennyi fát elültettél a házad környékén, mert a munkában nem lehet. Egy ideig hittem abban, hogy különleges amit csinálok és büszke voltam rá, hogy én nem álltam be a sorba, de idővel beláttam, hogy hol a sor elején, hol a sor végén, de szerves része vagyok és annyira távol állok az önmegvalósítástól, hogy végleges döntést kell hoznom. Vagy a 7 számjegyű fizetés és az ezzel járó élet vagy az Élet és azok az örömök amiket az előző olyan ügyesen el tud rejteni.
Bocs egy kicsit elmentem, ennek már semmi köze a témához.
,,István, te nem olvastad Josic könyvét, Horvát Háború Hősei és én címmel?"
De, olvastam. Sőt, a könyv nálam szét van jegyzetelve, mert nem csak memoár-irodalom - legalább is számomra! - hanem egy nagyon aprólékos és kitűnő szakirodalom. Kevés olyan könyv van nálam, amelyből majdnem oldalanként lógnak ki a könyvjelzők és amelynek már felpuffadtak a lapjai a sok lapozástól és a margóra írt lábjegyzetektől. (Még négy ilyen könyvem van, Josicén kívül: Paul von Lettow-Vorbeck könyve, Carl von Clausewitz, Versigora és Kovpak.) (Be is kell majd szereznem egy új példányt, mivel szeretnék egyet a könyvespolcomon is, nem csak az asztalomon). Anno sokat beszéltünk róla itt is, meg magánban is. Továbbra is fenntartom a korábban mondott véleményemet. Josic csoportjának képzési sikere, többek között, nem csak az oktatás színvonalával magyarázható, hanem - és ez az én véleményem, de kész vagyok alátámasztani érvekkel (és ismerve Josicot gondolom nem veszi rossz néven ezeket az észrevételeket) - elsősorban az ellenség gyengeségével. Kritikán aluli volt a JNA képzettsége, a csetnikekről meg már nem is beszélve: a két hét alatt kiképzett, motivált, szigorú fegyelem és személyes parancsnoki példaadás által vezetett horvát fiatal srácok már hatalmas előnnyel rendelkeztek a csetnik ,,embercsordákkal" szemben! Viszont nem lehet háborús doktrínát építeni arra, hogy ,,hátha majd ugyan így járunk, és gyengébb lesz az ellenfél".
Kevin Rud jelenlegi Ausztrál miniszterelnökre megválasztása óta ( cca1,5 éve ) folyamatosan az vélemény kísérti hogy túl barátkozó, elnéző a Kínaiakkal szemben. Tudni kell róla hogy korábban Au Kínai nagykövete is volt és folyékonyan beszéli a mandarint. Kíniak az utóbbi években igyekeztek ( több kevesebb sikerrel ) érdekeltségeket vásárolni az Au ásványkincs bányaiparban. Erre a mostani munkáspárti kormány elött nem nagyon volt lehetőségük de azóta elégé felgyorsultak az események. Kevin Rud tavaly volt hivatalos Pekingi látogatáson miután hazajőve közölte hogy "láttam a Kínaiakat, nincs ott semmi veszélyes Ausztráliára nézve, sokan a saját farkukat kergetik"
Miért írom mind ezt ? Mert most szinte valamennyi országos vagy nagyobb helyi lap lehozta a miniszterelnök nyilatkozatát amely tömören a következőket tartalmazza.
A világ megváltozott az elmúlt években, és Ausztráli legnagyobb protektora az USA már nem fog minket megvédeni a jövőben. Több nagyhatalom ( USA,Kína , India , Orosz o, Japán ) útjai keresztezik egymást és ezért szükség van arra hogy a leggyorsabban Ausztráli fejlessze önvédelmét. Ennek érdekében a hadsereg, légierő, haditengerészet a már folyó fejlesztéseken beszerzéseken kívül a következőket fogja kapni :
12 db új tengó amely alkalmas lesz precíziós szárazföldi csapásmérésre is. 24 db támadó helikopter a flotta új LHD ra. 60 db új MBT 100 db AFV 50 db szállító heli 8 db új fregatt 6 db nagy off shore járőrhajó új hajók elleni rakétafegyver (Harpoon helyett ) stb stb
Az eddigi terveken felül csak a flottánál idén 700 al növelik a létszámot, míg a légierő 1100, az Army meg 1700 fős bővítést kap.
Ijesztő ez a hirtelen irányváltás és a tempó amivel ezen az új úton haladnak.
Tényleg becsülendő a szándékod, de én is azt mondom Neked, hogy gondold át alaposan. A paramétereiddel semmiképpen sem ajánlanám a sz. legénységi állománykategóriát. Az is igaz, hogy tiszti v. tts-i beosztásra csak szakirányú diplomával ill. végzettséggel pályázhatsz. Gondolom, hogy nem pénzügyes tiszt akarsz lenni.
Amit a többiek leírtak, abban mindegyikben van sok igazság. A MH-.ben sem minden tejfel! Nagyon fontos, hogy el tud viselni, ha olyan ember osztja Neked az észt, akiről egyértelműen tudni lehet, hogy a "paraméterei" gyengébbek a Tiédnél! Ha ez gond, akkor bele se vágj! Az önálló vélemény kifejtésével is nagyon diplomatikusan kell bánni még mindig! De talán így is van ez jól, különben hová lenne a fegyelem?!
Van az ismeretségi körömben több olyan személy is, aki Hozzád hasonló felvetésekkel keresett meg. Én mindenkit igyekeztem "elriasztani", mert nem akartam, hogy miattam csalódjanak. Noha megerősítették, hogy nem "diadalmenete" a karrierjük, de jelenleg még midnegyik aktív "örömkatona". Az én egyik jelmondatom: Készülj a legrosszabbra és akkor csak kellemes meglepetés érhet! :)
A Te esetedben én is hangsúlyoznám még a család és hitel tényezőjét! Kezdő katonaként ez elég sok problémát jelenthet! Nagyon nem mellékes, hogy a párod miként tolerálja a gyakori és esetenként tartós távollétet! (pl.: misszió!) A gyerekekek meg kell szokniuk, hogy aput csak rendszertelenül látják. (Bár ez sem mindig igaz, de nálam igen.)
Tiszteletem! Josicra hivatkoznék: nem rémlik hogy csapatának tagjai lettek volna JNA katonák. Josic volt, leírta "élményeit". Kb. hasonló, mint a magyar sorkatonaság a végefelé... Abban pedig maximálisan egyetértünk: a lényeges dolgok gyorsan elsajátíthatóak, illetve minden jobban elsajátítható, ha a nebuló akar tanulni. Tehát nem mentegetőzik, nem vakerál, hanem tanul. (más kérdés, hogy vannak olyan esetek, amikor az addigi és a frissen szerzett tudás paralel alkalmazandó, és egyik sem írhatja felül egészen a másikat, tehát nem a tudásbázis cseréje, hanem a bővítése a cél, de ez nem vág a tartalékosok képzési idejének témájához)
Könnyű ott népfelkelést csinálni, ahol előtte általános hadkötelezettség volt, a miénknél sokkal hatékonyabb kiképzéssel. Nem volt kérdés a NATO interoperabilitás. Egy kézi páncéltörőre a Rózsi nénit 10 perc alatt ki lehet képezni. Amikor tudatosan kezdték a horvát haderőt építeni, nem pofáztak az amerikai tanácsadóknak nemzeti sajátosságokról, a keleti és a nyugati kultúra szimbiózisáról.
Tiszteletem! Végre valaki nem a lebeszélő kft. alkalmazottja. Tény, hogy elmondásaitokból sokszor érdekes dolgok derülnek ki, de ha az értelmes emberek mind kilépnek, illetve be se állnak, attól a helyzet nem lesz jobb... Úgy látom, ezzel te is így vagy. :-)
