Gönczi Ferenc igy irja le a Rigoczi-csatát (1863):
"Patkó Jancsi halála után (1862 oktobere, Cracowius) az ő szétszórt bandájából még életben maradottak egy ideig az öreg Gelencsér rigóci csárdájában húzták meg magukat, hol a Sellén (Baranya m.) jól sikerült rablás után (1863 december 18-án lehetett, dec 19-éröl már föszolgabiroi jelentésis van rola Cracowius) pénzben bővelkedtek. Szórták a könnyen szerzett pénzt. Itt m ulattak napokig. Zajos dáridójuk híre a környékbeli emberek s ezek révén a hatóságok figyelmét is magára vonta.
Egy napon aztán pandúrok és csendőrök jelentek meg a rigóci csárdánál, körülfogták a csárdát, hogy az ott mulató betyárodat, akik között ott volt Gelencsér Jóska is, elfogják. Az ostrom megkezdődött; a betyárok jóidéig makacsul ellenálltak s nem adták meg magukat, várták a beesteledést. Mikor m ár aztán besötétedett, kitörtek a csárdából s szerencsésen elmenekültek, kivéve Gelencsér Pistát, aki velük tartott s akit éppen akkor ért a golyó, amikor az egyik betyárnak a puskáját töltötte."
ezt a csatát Szomjas György filmje, (Rosszemberek) részletesen ábrázolja.
Véletlen sem nográdi ráadásul 3-an voltak testvérek és az apa a rigoczi csárdát bérelte (Darány-Barcs között az erdöben). A Nagy Betyárkönyvet felejtsd el, tele van hamis adatokkal, helyette Berta százados kriminál történész könyve és Gönczi Ferenc monográfiája ad eligazitást.
Ime ,mutatom Gelencsér "szülöházát", Berta szerint Somogyváron született, de itt nevelkedett fel testévreivel. 18. századi csárdaépület. A nevezetes Rigoczi-csata szinhelye. A Rigoczi csata 1863-ban volt. A három Gelencsér fiubol az egyik itt esett el. A másikat a tamási biro juttatta akasztofára (Drávatamási) öt Gelencsér Jozsef ezért kivégezte. Gelencsér Jozsefet pedig a Kaposvari börtönudvarban 1865 május 15-én akasztották fel, egy társával és sok orgazdával együtt. Majd ennek a képeit is mutatom.
De most, a Rigoczi csárda.
Ez volt a somogyi betyárok törzshelye, a Patkoké, Hajnal Jánosé, Bergán Fülöp Jánosé és a Gelencsér testvérek itt nevelkedtek mindhárman, apjuk volt itt a bérlö és egyben orgazda is.
Az épület mai megjelenését a köporos vakolat és az eredetivel nem egyezö ablakok csufitják el, mivel több mint 200 éves épület, (talán 250 éves is megvan, ha nem több) jo lenne eredeti formájában helyre állitani. Ma magáűntulajdon, nem csáradként üzemel.
Mivel felhoztad a mészbetétes kulturát, akkor vesézzük ki, mert nem lesz nehéz, mert amilyen magas művészi értékú tárgyak készültek, magukrol az emberekről olyan keveset tudunk.
A tárgyak két fő csoportben kerültek elő. Egyszer, amit itt már emlitettünk, temetési mellékletként.
A másik pedig a szemét.
"A gödrök méhkas-alakú, azaz lefelé hasasodó, egyenes aljú gabonatároló vermek voltak. Számos gödör, miután gabonatárolásra már nem volt használható, szemétgödörként funkcionált. "
Ide kerüétek cserepek, amelyeket inkább kevésbé mint többé lehetett összerakni, de a használati kerámiák művészi szinvonala messze elmaradt a temetéshez készült kerámiákétol.
csak a kiállitást néztem meg, nyilván a leletek 99%-a gyüjteménytárakban van. Ezek tisztitva és konzerválva vannak jorészt de nem restaurálva, hanem csak cseréptörmelékek formájában, ahogy ezek elökerültek. (kivéve az utobbi 25 évet, mert arra még nincs forrás, hogy azokat konzerválják, ez nagyon lassan megy),
és ha már ezzel az izgalmas föként somogyi leletekböl ismert, de Dunantuli kulturával foglalkozunk, akkor még néhányképem ezekröl.
Ilyen módon a magyar ókor is hagyott hátra müvészi szintü alkotásokat, bár ezek a népmüvészet kategoriájába tartoznak, nem a hochkultur.
Ha már a korai somogyi népművészetet, azon bedlül is a kora bronzkor mészbetétes kerámia kulturáját tárgyaljuk.
Amit itt érdemes megjegyezni: kaposvári régészek összevetették a feltárt települések szemetesgödreibe kidobott kerámicserepeket és a sirmelléklet kerámiáit.
Azt vették észre:
a mindennapő használatban nem volt ott az összes kerámiatipus
továbbá a használati kerámiák kevésbé kidolgozottak, gyengébb minöségüek, mint a sirmellékletek kerámiái.
Azaz a kora bronzkori somogyiak, temetési kerámiákat készitettek.
Akkor tovább a somogyi mészbetétes kulturárol, ami egyben a somogyi népművészet korai magas szintű megnyilvánulása. Nem irom, hogy az elsö, mert a somogyiak már a neolithikumban is csuda dolgokat alkottak.
Na szval a kultura kiterjedése a Dunántul déli és középső része, Somogy, Tolna, Zala, Veszprém megyék (Baranya már nem igazán).
A fővárosa pedig: Vörs-Kerékerdön (Somogy megye, Kis-Balaton, Zalához közel) került elö, itt 3 ásatási évad alatt (közel 2000 m2 feltárt területen) a kultúra mintegy 200 települési objektumát, gödrét tárták fel, a feltehetöleg felszin fölé épült házak nyoma nem maradt meg.
"Erreflé az antiquitást az emberközpontu ogörög és romai müvészetre alkalmazzák, a monumentális okori stilusokra mint egyiptomi, babiloniai, asszir , cyclad, perzsa, már nem."
Erreflé az antiquitást az emberközpontu ogörög és romai müvészetre alkalmazzák, a monumentális okori stilusokra mint egyiptomi, babiloniai, asszir , cyclad, perzsa, már nem.
"egy apro javitás, a cikk leőskorozta a mészbetétes kulturát, holott a mészbetétes kultura a bonzkor egyik kulturája, középsö bronzkor: és ilyen módon párhuzamos az egyiptomi középbirodalommal, tehát a magyar ókor része."
Az egyes korszakoknak helyi használathoz igazodó határai vannak, tehát mindenhol máskor kezdődött a bronzkor, akkor amikor az adott területen elkezdték használni az adott technikát. Ilyen alapon pl Mexikóban 1519-ig tartott a kőkorszak.
Az ókor kifejezést (antiqity) az ókori civilizációkra tartják fenn a nemzetközi szakirodalomban (Egyiptom, Sumer, görögök, rómaiak etc). Ez alapján az ókor akkor kezdődött a Kárpát-medencében, amikor szorosabb kapcsolatba kerültek a görögökkel/rómaiakkal, esetleg a római hódítás idejétől.
egy apro javitás, a cikk leőskorozta a mészbetétes kulturát, holott a mészbetétes kultura a bonzkor egyik kulturája, középsö bronzkor: és ilyen módon párhuzamos az egyiptomi középbirodalommal, tehát a magyar ókor része.
Érdekesség, hogy a mészdiszitéshez felhasznált mész egyaránt származik szerves eredetü mészböl, eza csontmész és szervetlen eredetüböl is, mészköböl égették.
Valoban, nekünk somogyaiknak ez az egyik legfontosabb kulturális örökségünk öseinktöl: A somogyi népmüvészet korai szakaszábol. A mészbetétes kultura inditja a középsö bronzkort, a kisapostagi kultura és a vatya kultura között.
Mutatok is néhány saját képet, Somogyban készültek a legnagyobb és legszebb mészbetétes edények somogyi kézművesek munkái. Foto panthera
Somogy megye területén a középső bronzkorban, azaz Kr. e. kb. 2000 és 1600/1500 között a mészbetétes kerámia népe kultúrája élt. E népességet az általuk kézzel készített, nagyon dekoratív díszedények alapján nevezték el a régészek. Ugyanis az őskorban, a kelták előtti népek nevét – írott források hiányában – nem ismerjük.
A mészbetétes edények népének egyik közössége a mai Toponár határában, a Deseda-patak nyugati partján telepedett le, a túlpartján pedig temetkezett. A korszak mindeddig legnagyobb teleprészletét és temetőjét a 61. elkerülő út nyomvonalában (1. és 2. számú lelőhelyek) tárták fel a Rippl-Rónai Múzeum munkatársai 1999-2000-ben (ásatásvezetők: Bárdos Edith, Gallina Zsolt).
A mészbetétes edények népének hamvasztásos rítusú temetőjéből több mint 180 sírt sikerült feltárni. Három sírban voltak madár alakú csörgőedények, összesen öt darab. Párosával kerültek elő a 283. és a 840. számú sírban, egy darabot a 183. számú sír rejtett. A kacsa alakúra formázott tárgyak kivitelezése nem egységes. Méretük, alakjuk, díszítésük is eltérő, pl. magasságuk 6-7 cm, hosszúságuk 6-11,5 cm között van. Két darabon maradt meg az eredeti mészbetét.
Az üreges test belsejébe kavicsot vagy agyaggolyócskákat rejtettek, így megrázva csörgő hangot adnak ki. A hangkeltés, zenélés a szertartások fontos eleme volt már az őskorban is. A bronzkorban különös figyelem és tisztelet övezte a madár, a vízimadár alakját, melyre számos más madárábrázolás utal. A kacsa alakú csörgőedények tehát rituális kellékek lehetettek és a túlvilági utazást is szimbolizálhatták.
A bemutatott leletek egy további példánnyal együtt, amely egy Balatonszéplakon 1968-ban feltárt hamvasztásos sírból származik, a kaposvári múzeum állandó régészeti kiállításában tekinthetőek meg.
"A Kárpát-medence legnagyobb avar kori (6-8. század) temetője Zamárdiban található, melynek feltárását 1972-ben kezdték meg a régészek. Az elmúlt években 2800 sírt találtak, további 2000 még feltáratlan."
Habár a pandémiás időszak némileg átalakította az eredeti terveket, egy kis kényszerszünet után újra jelentkezünk A hónap műtárgya-sorozattal. Egyedülálló régészeti leletet helyeztünk ki a városházán felállított vitrinbe, egy a 2. századból származó terrakotta szobortöredéket, ami egy gladiátort ábrázol.
A gladiátorok különböző típusú ábrázolása gyakori motívum a római művészet legtöbb területén. A sírkövek és a Pompeiiben megmaradt falfirkák nagyon fontos epigráfiai dokumentumok, amelyek megemlítik a harcosok nevét, típusát, sőt győzelmének számát is. A legtöbb ábrázolás a gladiátorharc fénykorából, a Birodalom első három évszázadából származik, amikor a gladiátorok a mindennapi használatú tárgyak (mozaikok, domborművek, kisméretű szobrok, agyagmécsesek, csontból készült késnyelek) általános díszítő elemévé váltak.
A Zalalövőn megtalált terrakotta szobrocska üreges testű, arcán húzott sisakot visel, kötényt hord, jobb kezében rövid kardot, bal kezében kerek pajzsot tart. Ennek közepén koncentrikus körök láthatók. Az ábrázolás alapján valószínűsítjük, hogy a secutores gladiátortípus fegyverzetét és öltözetét viseli.
Ez pedig a fiatal Patkó társának keresztelési dokumentuma.
Egy napon lőtték le őket. Balassa József azonnal meghalt, Tóth (Patkó) István még egy napot élt.
A közeli Bábonymegyerben nyugszanak egy kopjafa alatt, koporsóban, pap nélkül temetettek el, a temetőn kívül (ahogy szokták volt mondani a "temető árkában"), a kisebbik Patkó akkor volt 24 éves, Balassa Józsi csak 23.
Azt irja szül. 1839 jan. 31, megkeresztelték Bálványoson február 2-án (ott is született vagy valamely szomszéd faluban ahol nem volt ref. templom vagy plébánia).
Apja nem ismert, azt irja a református anyakönyv "Balassa Sárának törvénytelen ágyból született fija".
Ez igy van, nevezik ragadványnévnek (de talán jobb megkülönböztető névnek?).
Példa rá:
Tóthok, gyakori név és sokan viselik.
Ezért, a faluban a Tóth család, akik a falu egyik végén laknak, az Alsó Tóthok
Akik a falu ellenkező végén laknak ők meg a Felső Tóthok
Aztán akik anyai ágról Patkó családtol erednek (pl.a betyárok) megkülönböztetésül Patkó Tóthok.
Ez az egyik oldala a dolognak.
Van egy másik oldala, hogy a betyárok rendszerint álnevet viseltek. A valódi nevüket (vagy esetleg forditva) pedig a tisztes foglalkozásuknak élve tartják fenn. (Ti. ha kiderül az azonosságuk, akkor ennek a rokonaik, hozzátartozóik látják kárát, őket zsarolhatják, vagy letartóztathatrják vagy náluk kutatnak a rablott pénz után nem ritkán beszervezték őket a hatóságok etc.).
Másrészt a pásztorlodás és a betyárkodás teljesen fedte egymást.
Ennek egyik véglete,hogy valamennyi pásztor a szomszéd birtokos nyájából lopott, ha el kell számolnia (ez pásztorhagyománynak számitott), vagy ha épp maguknak "metszettek birkát", vagy elhullottak pótlása,deha már igy esett értékesités céljából is loptak, mert kellett a pénz a csárdára (ti a pásztorok és földművesek olyanok voltak mint tűz és víz, még nem is házasodtak egymással, csak ritkán és perszemíg apásztornemt ermelte meg magának a bort, addig a földműves számáőra megszégyenülés volt, hogy ezért pénzt adjon ki).
A másik véglete a bujdosó betyár volt, aki bűnözéssel tartotta fenn magát.
És a két véglet között minden átmenet megtalálható volt, többnyire: nappal pásztorok voltak éjjel meg rablók.
Lehet hogy ragadványnév volt a patkó a nagyanyja után, elég gyakori a Tóth név, ezért hogy megkülönböztessék a többitől hozzátették a patkót is, aztán elhagyták a Tóth nevet idővel.
Ez pedig Patkó Bandi anyakönyvi bejegyzése... (1838 július 16-ból)
Mit kell tudni róla? Patkó Bandi somogyi betyár volt. Így, mint Patkó András sosem létezett.Valójában két unokatestvér Tóth János és Tóth István, továbbá egy Harmadik Bergán Fülöp János volt Patkó Bandi (még több betyárral együtt, ti. Somogyban ha betyárról volt szó, akkor az "a Patkó" bárki legyen is. (Nagy Betyárkönyv téves adatokat közöl erről).
Ha mint a képen látható a neve Tóth István, akkor miért Patkó?
Mint olvasható az apa Tóth Mihály, a nagyanya (apai) viszont Patkó Rebeka, talán innen eredhetett a Patkó?
Salföldet az 1973-as településrendezési koncepció révén kis híján sikerült teljesen tönkretenni, aztán a rendszerválátás után a Balaton-felvidékre kiköltöző városiak vásároltak itt régi parasztházakat és újítgatták fel.
Így sikerült megmenteni a falut a teljes enyészettől.
Ami még érdekes látnivaló, az a salföldi természetvédelmi majorság, többek között őshonos háziállatokkal, ezt jelenleg a Balton-felvidéki Nemzeti Park üzemelteti, az NP egyik hivatalos bemutatóhelye.
Ábrahámhegy valaha szintén Salföldhöz tartozott, ma már külön település, lent van a tóparton, sőt a lakossága sokszorosa Salföldének.
Majd még írok, ha eszembe jut valami érdekes erről a 2 faluról.
Salföld és Ábrahámhegy, valamint a salföldi (kőkúti) pálos kolostor volt már?
1950 előtt ezek is Zala vármegyéhez tartoztak.
Salföldön egyszer egy kellemes szilvesztert töltöttem el baráti társaságban, onnan ugrott be, meg hogy Vörösvári feldobta a Balaton-témát a vasúttörténeti topikban.:-)
Ábrahámhegy közvetlenül a Balaton partján található, de Salföld is max. 3-4 km onnan.
