Keresés

Részletes keresés

Pannika127 Creative Commons License 2014.02.08 0 0 18604

Szép délutánt mindenkinek!

 

Szabó T. Anna
Alvó arcok

Arcod először zárt, meleg, kerek.
Még úgy lebeghetsz álmaid felett,
mint könnyű lomb közt a madártojás.

Aztán, akár a szívós, fiatal fa:
hegek, redők és karcolások rajta,
a gyökered már hűvös földbe ás.

Később, akár a folyóban a szikla,
egyre mélyebbre süllyedsz álmaidba,
a sodrásban már nem tudod, ki vagy.

Végül az arcod, mint a víz a fagyban:
rázáródik minden vonása lassan -
a jég beáll, a lélegzet kihagy.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.07 0 0 18603

Böröczki Mihály:
ÁLMODOZÁSAIM

 

Ázni esővel, szerteszállni széllel,
döcörögni egy szekér kerekével,
letörni száradt, megfáradt faággal,
lélegezni a friss föld orrlyukával,
fütyörészni a suttyós madárdallal,
leszakadni az ázott folyóparttal,
a semmit összekötni az egésszel,
és zöld lenni a fűszál örömével,
a reggelt keltve lenni egy a nappal,
és összegyűrődni egy irkalappal,
vagy – semmiben se ne legyek szereplő,
csak én legyek az egy helyett a kettő,
a játszótéren szálljak, mint a hinta,
az összes tollban én legyek a tinta,
én araszoljak nap-nap fokról-fokra,
én hurkoljak gyeplőt a csillagokra,
és legyen álmom lélegző seregnyi,
hogy ne féljem, ha időm csak szemernyi,
és lássam mint ég Isten csipkebokra,
a lélegzetemet is visszafogva.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.07 0 0 18602

Zsefy Zsanett:
Retus nélkül

 

A meddig miértjén máig kibogozhatatlan a csomó.
Kérdésekre válaszokat hiába várok.
Magam csöndjét tágítom,
s a világra húzom az egyembernyi félszt,
hisz ki nyúlna hozzám úgy, hogy el ne vérezzek,
mikor meteoritokat szitál az ég,
s felszaggatott utakon amíg bolyongok,
üszkös gondolatokat szül a vég.

 

*

 

Az indulási oldalon elfogynak a csokrok,
a kezek másnak intenek.
A fékcsikorgás fel-felébreszt,
s míg igazítok a gyűrött időn,
fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre.

A vonatfütty felvág néhány eret,
de már nem értem lángol az ég.
Tüzét alig érzem.
Elfordulnak a mosolygó tekintetek.

 

*

 

Felhő áztatta haját hold törölgeti,
s a csillagpernyével borított égre
füstöt sóhajt a város,
mégis a végállomás kontúrját
a szennyes égbolt alatt is
egyre tisztábban látom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.07 0 0 18601

Videcz Ferenc:

Nagyapám

 

Ezüst-fején félrecsúszott a sapka,

Szemüvegét ingujjával törölte,

Tenyerébe belesimult a munka,

Szava darázs-hívó, nyár végi körte.

Róla cseveg mélybe bujdokolt forrás,

Hajdani fák tört kérge őrzi arcát.

Vargányaillatú, apró szobában

Árván merengnek vén, húsvéti barkák.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18600

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18599

Fazekas Miklós:
Balatoni nyár

 

Fénytünemény tüze villan az éjben,

vad viharok szele támad,

tombol az ég.

 

Nyugszik a tó szíve csendben a mélyben,

felszíne zöld a vihartól,

ismeri rég.

 

Nyár viharának gyors dühe múlik,

hajnala fénybe’ füröszti,

csillog a tó.

 

Két üde hattyú úszik a nyárban,

szép szívük összeborulva,

csókolni jó…

 

 (Jószay Magdolna: Tó)

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18598

Zsefy Zsanett:

Mozdulatlan szívburokban


Mi fájna jobban, mintha nem fáj semmi,

ha a táj, akár a megfagyott zene,

az ébredését sincs kedv észrevenni,

hol akácsoron a szél csak bút feledt.

 

Mi fájna, ha már jégbe zárt világunk,

a szívünkön dermedt sok szimfónia,

s már napközelben oldja égre álmunk'

anyánk őszbe vegyült kékítő haja.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18597

Dsida Jenő:

Minden nap esttel végződik

 

Minden nap esttel végződik.

Minden zaj csenddel végződik.

Minden valami semmivel végződik

és holt betű lesz minden fájdalom.

 

Csukják itt is, ott is az ablakot,

értelmetlen sötét zsalu-szemek

ölelik magukba arcomat.

Minden nap estével végződik.

 

Kaput keresek, hol nem áll angyal,

egy szemet, mely nyitva maradt

s azt mondja nekem: értelek.

De minden zaj csenddel végződik.

 

Ilyenkor a templomokat is bezárják,

az Isten magára csavarja

gomolygó, vastag, sokredős ruháját –

minden valami semmivel végződik.

 

Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,

a koldusok bokrok alá húzzák magukat,

a tücsök ciripel. Este lett.

S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18596

Beney Zsuzsa:

Sötétség

 

Újra vakhomályban, újra a láp

határövezetében, mintha én magam

lennék az aki nincs. Nyújtott karokkal

próbálom kikerülni a fatörzsek

 

ütését, az alacsony ágakat,

lábam csúsztatva síkos agyagon

a gödröket, sárral kevert vizet

melyben, ha elesem, megfulladok.

 

A hitetlenség holtvidéke ez.

Mégis: a láthatatlan csillanásért,

a reményért reménytelen magam

mélyén megkísértem a kút vizét is.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.02.01 0 0 18595

Radnóti Miklós:

Január


Későn kel a nap, teli van még

csordultig az ég sűrű sötéttel.

Oly feketén teli még,

szinte lecseppen.

Roppan a jégen a hajnal

lépte a szürke hidegben.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18594

Tóth Árpád:

Ó, Távoli...

Ó, Távoli - csodáid szíven ütnek:
A csend élő és titkos sóhaja
Vagy a vihar vonagló halkká csüggedt,
Emberfölötti jajduló jaja,

Vagy csillagok, mik végtelenben csüggnek,
Aranyfürtben - vagy hintázó gallya
Egy rongy fának, mely egyre nőve, zölden,
Még lengni fog, ha fekszem, rég ledőlten!

De sokszor, nyomván az unott robot,
Kis tettek, olcsó könnyek, semmi eszmék,
Roppant képed előtt tompán lobog
A mécs...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18593

Kellemes napot mindenkinek!

 

* * *

 

Zsiga Lajos:
Valaki elment

Valahol egy harang szól,
Ide hallom
Talán nem is harang
- zokogás
Túlontúl remeg a magány

******

Mikor könnyet hullajt a lelkem
Mikor sírni kezd minden sejtem
Mikor a húrokon megakad a vonó
Mintha kettévágnák az időt
Mintha valaki után becsapnák az ajtót
Hiába ringatom rím bölcsőmben
Az elhalkuló szépen dalolót
Csak a léleknek adhatok fészket
Múló csendes hegedűszó

 

Előzmény: Pannika127 (18592)
Pannika127 Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18592

Kellemes délutánt mindenkinek!

 

 

Kiss Mária

Mi tenne jót?


Most nem tudom, mi tenne jót velem,
nem tudom, mi könnyíthetne terhemen,
talán egy szó, ha jönne nesztelen,
megsimogatna hűvös-fesztelen,


talán egy kéz, simítva homlokom,
talán egy lélek, az enyémmel rokon,
talán egy újabb gond a gondokon,
talán a megnyugvás az arcokon,


talán egy fehér papírlap némasága,
talán egy könyv betűinek varázsa,
talán egy újabb hajsza hasztalan,


talán egy séta, némán, társtalan,
talán egy erdő, zöldbe öltözött,
talán egy vers, mely belém költözött.

 

Pannika127 Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18591

Nagyon szép!!!

Előzmény: Sallai Gabri (18590)
Sallai Gabri Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18590

Sajnos nem az én gondolatom. Elsőre nem volt szerző, de utána néztem.

 

Seneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess!

Előzmény: Pannika127 (18589)
Pannika127 Creative Commons License 2014.01.27 0 0 18589

Bocsánat!

 

Ez a te gondolatod volt? Ha nem, a szerzőjét is oda kellene írni... :-)

Előzmény: Sallai Gabri (18588)
Sallai Gabri Creative Commons License 2014.01.26 0 0 18588

A tetőpontra az jut,aki tudja,minek örüljön,aki a boldogságát nem tette másoktól függővé,aki nem nyugtalankodik,aki bízik önmagában...

Ami könnyen elérhető,az a felszínen csillog.Ami érték,olykor fénytelen és a mélyre kell leásni érte.Amiben a sokaság élvezetét leli,sivár és illanó gyönyörűséget kínál.Amiről én beszélek,az a felszínről nem látható,a bensődben derül.Szórd el,ami csillog és az igazi jóra vesd tekinteted.Örülj a magadénak.

Hogy mit jelent ez?

Téged és éned legszebb részét.

Szeretnéd tudni honnan ered?

Ha szándékaidat becsületesek,cselekedeteid helyesek,lelkiismereted nem zúgolódik..akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton,amit ÉLET-nek nevezünk...

 

Előzmény: hablány (18587)
hablány Creative Commons License 2014.01.25 0 0 18587

A fejlődéshez az embernek újra kell alkotnia önmagát, és nem alkothatja újra önmagát szenvedés nélkül. Mert ő a márvány és a szobrász egyaránt.”
(Alexis Carrel)

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18586)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.24 0 0 18586

Francesco Petrarca:
Ó, SZÉP SZEMEK

Ó szép szemek, elnézve síri színem
– mely mindenekben elmúlást idéz fel –
szánalmatok felindult, s égi fénnyel
köszöntve éltettétek árva szívem.

A jó erő, mely életben marasztott,
áldása volt az Ön csodás szemének
s angyal-hangjának, édes, lágy szavának.

Ön adta nékem, asszonyom, a létet.
Serkenté – mint az ostor lomha barmot –
a lelkemet, mely renyhe volt s kifáradt.

Boldog vagyok, mert szívemen a zárat
csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében,
s ha kell, tovább hajózom bármi szélben,
mert Ön mit ád, számomra drága minden.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.24 0 0 18585

Kormányos Sándor:
Nézz a szemembe…

Hazudni csak
szavakkal lehet,
mert mást mond a száj,
és mást a szem,
hát ne mondj semmit
csak nézz a szemembe,
s ha hazudni tudsz
én elhiszem.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.24 0 0 18584

Kormányos Sándor:
Hadiállapot

Hadat viseltél ellenem,
küzdöttünk, de végül
békejobbot nyújtva jöttél
hozzám feleségül.

Már elsárgult a megkötött
béke pergamenje,
ülünk, régi ütközetek
emlékén merengve.

Önmagadban emelt falak
mögé vagy bezárva,
de tudom, titkon készülődsz
újabb nagy csatákra,

hisz háborúvá ért a csönd
benned s bennem mára:
Meghitt mosollyal indulunk
végső támadásra…

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2014.01.23 0 0 18583

Marosi Ágnes

Tél

Gyönyörű a havas táj,
kis hópihe táncot jár.
Sok pihéből fehér takaró,
nagy az öröm, hull a hó!

Nézem a végtelen hótengert,
gyere építsünk hóembert!
Elő a szánkót, korcsolyát,
vívjunk meg egy hócsatát!

Kicsi dombos szánkópálya,
minden gyermek alig várja,
hogy leessen az első hó,
a hóban játszani csuda jó!

A meleg szobából is szép,
ahogy hótól csillog a rét.
Télen a hónak van ideje,
sárnak, latyaknak nincs helye!

Előzmény: Bűvössárkány (18582)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.23 0 0 18582

Reményik Sándor:
Dícsérő ének az új hóra

Hát újra itt vagy, édes, drága hó!
Beláthatatlan, végtelen fehérség.
Alvóknak takaró,
Holtaknak szemfedő,
Békétleneknek: diadalmas béke.
Alattad nem fáj a virágok szíve,
Alusznak mind:
A nefelejcsek és a margaréták,
Mert fáraszt a virágzás
És jó pihenni jövő tavaszig.
S még jobb talán - örökké.

Hát újra itt vagy, édes, drága hó!
Betöltve minden zeg-zugot;
Az öreg földnek gyűrődéseit,
Tar mezők ág-bogát
Mily fölségesen tudod elsimítni.
Az Egyenlőség bajnoka Te vagy,
A legigazibb és a legnagyobb,
Hozzád képest milyen kontárok mind
A vörösinges ál-apostolok, -
Te győzelmes fehérség!
Ha soká hullanál,
Elfödnél minden embermagasságot:
Dómok, pagodák, piramisok ormát,
S egy mesebeli Münchhausen-lovag
A hóhullásos éjben fát keresve,
Lovát a toronygombhoz odakötné.

Hát újra itt vagy, édes, drága hó!
Súlyod alatt görnyednek ős-fenyők,
De büszkén hordják ezt a tiszta súlyt,
Ne menj el kérlek, maradj még velünk,
Sárrá ne válj az utcák bús kövén,
Vagy ha elmégy: ó vonulj vissza hát
Szűz erdők rejtekébe,
Szakadékok ölén húzd meg magad,
Maradj tisztának messze valahol.
Hogy tudjam ezt, -
S e sáros, véres, gondszürke világban
Tudjak a jó Istenben hinni még!

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.23 0 0 18581

Mészáros László:
Egy hajléktalan szól

Bocskorrá nő a fagy zsibbadt lábamon.
(Hogy is telelhet mezítláb az ember?)
Macskáktól kölcsönvett konzervdobozon,
csillagról kacsintó, szelíd fény hever,

s nyelvemen forgatott Miatyánk csordul
bajszomról, némán üres tenyerembe,
s mikor szorgos lét szívembe alkonyul,
frissen fürdetek bölcs álmokat benne.

Minden emlék új ízű kenyér falat...
Már magamra sem emlékszem, hogy szaladt
Anyám szemébe könny mikor elestem.

S míg az ábránd kályha melegén játszik,
a büszke kéményfüst alól nem látszik,
hogy gyűlnek elém a napok, időtlen.

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.23 0 0 18580

Juhász László:
Mi van odaát?

Kétszer visszajöttem a túlpartról
és még mindig nem tudom hogy mi van
hogy milyen kendőzetlen valóság
rejtezik fénycsuhába bebújva
hogy valóban mi is van odaát?

Nem láttam fényalagutat senki
senki sem fogta tétova kezem
nem hallottam hangok dús záporát
sem boldog ősök nem hívogattak
még nem tudom mi is van odaát?

Bármikor kiléphetek magamból
mint egy szekrényből lám átéltem
néztem szabdalt lepedőénemre
fiatalságom halt zord rácsok között
mégsem tudtam mi is van odaát?

Megkínzott szívem börtönbe zárt rab
föladta álmát dacosan megállt
mint trükkös mozigépész fordítva
befűzött filmként pergett életem
csak az innenső part fényét láttam
izgat a túlpart mi van odaát?

Tudatlan halok ingerszegényen
ostoba hétköznapok dzsungele
mint lián tekergőzik álmomra
belefulladok a valóságba
Istenem mondd meg mi van odaát?

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.20 0 0 18579

Komáromi János:

Kezdet és vég

csendes árnyék
árnyas utcán
utánad lépked
lépted kopog
kopott úton
úttalan téren

sápadt napok
sötét éjek
elkísér a vágyad
haza nem vár
hideg nagyon
szépen vetett ágyad

térj be hozzám
hozd el Napom
Holdat adok néked
néked adom
a holnapom
holnap vissza kérem

kérned sem kell
kellesz nekem
ne várjak hiába
miért veszne
minden álom
emlékek honába

ha nem lépek
nem is megyek
oda sosem érek
nem tudhatom
mi lett volna
ha többet is kérek

vér robog át
fáradt testen
éled már a bánat
tudja lelkem
tovább mész
és űr marad utánad

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.20 0 0 18578

Váci Mihály:
Mindenütt otthon

Otthontalan csavargó vagyok én?
Hiszen
minden vidéken otthon érzi magát
szívem.
Minden határ fölött a régi kék
az ég,
s a rozsban mindenütt lefognám kedvesem
szemét.
Őrházikók előtt, akárhol is, Apám
tiszteleg;
s ha sorompók közt suhanunk, megint gyerek
leszek.
És minden állomáson én mindig
megérkezem,
szinte leszállnék mindenütt, ahol lámpa
int nekem.
A városok hatalmas hangszerek,
húrjaikon
botladozva emlékeim dallamait
újra tudom;
harangszavuk nagy pálmaága
fölém hajol,
s egy ismerős pad mindenütt int felém
a fák alól.
Én nem tudom, már sokszor félek,
vétkezem:
hát nincs Anyám, szerelmem és barátom
énnekem?
hogy én bárkit, bárhol is bolondul
szeretek,
s e földön én itt idegent
sosem lelek.
Ha már kezet fogott és hallgat
velem,
vagy elkapja az utcamély fölött fuldokló
tekintetem,
már üldögélnék órákig panasza
tornya alatt,
amíg fölöttem szíve harangütései
inganak.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.20 0 0 18577

Baranyi Ferenc:
Variációk egy Petőfi- témára
„ Fa leszek, ha fának vagy virága”

Nő még nem volt ilyen igaz hozzám,
ha csillag lehetnék – beragyognám,
ha felhő lehetnék – száraz árnyam
kísérgetné őt a pára-nyárban,
ha forgószél lennék – táncba vinném,
keringőznénk háztetők gerincén.

Ha sebes folyóban fuldokolna:
deszkaszál lennék, belém fogózna,
s ha ő maga lenne folyó habja:
fegyelmező zsilip lennék rajta,
mely futása elé falat vonva
erejét sodróra százszorozza.

Ha futásom elé falat vonna,
mi vesztembe-rohanástól óvna:
odaparancsolnám őt a falhoz,
amit oltalmamra rakott, ahhoz-
s nem kímélném.

Lennék puskatöltény.
Szívébe hatolnék és megölném.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.01.13 0 0 18576

SZép estét mindenkinek!

 

* * *

 

Videcz Ferenc:

Kölyökvizsla

Egymásba gabalyodó gumilábak,
Rajzfilmből kölcsönzött csibész-szemek;
Kosárnyi vulkán: szétdúl kertet, házat,
Megneheztelni rá mégsem lehet.

Örökmozgó.Kincseket gyűjt halomba:
Papucs, toboz, partvisnyél, tollpihe...
Falógép; nő, mint záportól a gomba,
Túlszabott bőrét mégsem tölti be.

Zsemleszín szélvész, füle bősz vitorla.
Fenyítő kéz, mely csínyét megtorolja,
Visszagyűrt nevetéstől elernyed.

Kittenberger Szikrájának lesz mása;
Gazdája örök, gondoskodó társa:
Te fejét simítod meg, ő a lelkedet.

Sallai Gabri Creative Commons License 2014.01.07 0 0 18575

Szép napot!

 

Merziai Király Klára

 

Péterrévei Életképek - Tisza-sziget

 

Mennyi sok fürt szőlőt érlelt valaha e kis sziget...
Őseink léptein haladva - nedvesíti a szemet!

Ködös hajnal ez a mai, éles csak az emlékezet,
mit Rólad mesélt egykor Apám - Ő itt járt mint kisgyerek: 

- Dolgos kezek, s hangos szavak törték meg a csendéletet.
Napfelkeltét vígan várták - kezükben kenyér és szőlőszemek...

- - -

Elmosta már az ültetvényt a tiszai áradat,
utánpótló, szorgos ember, mára már alig akad.

Erdő van most a szigeten és buja vad növényzet...
betakarnak lábnyomokat, s velük sok szép emléket.

Tisza vizéből tekintünk az indákkal benőtt útra,
csónakban az öreg halász, emlékezik a múltra.

- - -

Sétálva a vén szigeten én most arra gondolok: 
a jövő gyermekének mit jelentenek az oszlopok?

Korhadt karók maradványa fest-e képet majd elé?
Eszébe jut-e őnéki Őse és az ültetvény?

Tudni fogja, hogyha pihen - kenyérrel a kezében-,
réges-régen itt termett a legédesebb szőlőszem...?

 

 

Előzmény: Pannika127 (18574)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!