Öregem (bocs a paternalisztikus megszólításért), ez nagyon jellemző Rád, hogy Khedronra emlékszel, Diaspar Mókamesterére. :)
A könyvet, amelyet most olvasok újra, nem tudom kölcsönadni. Azért, mert most olvasom újra. Rövidesen bevégzem. Lehet, hogy a jövő héten a rendelkezésedre állok, lehet, hogy csak tíz év múlva. Türelem: a sztori egymilliárd év történetéről szól. Meg arról, amit A. C. Clarke gondolt a virtualitásról.
Kedvellek, amikor igazán, igazán őszinte vagy, még akkor is, ha cseszegetsz. :)
Nos, a Shilmarine-i ütközet. Erre gondoltam. Meg Alvin szerepére, és a Diaspar virtuális szerkezetére, meg Khedronra, a Mókamesterre, egy gyáva lényre, aki visszavonult a Teremtés Csarnokába, mielőtt szembesülnie kellett volna Lys valóságával, meg a telepátiával. (Mutatis mutandis: átadta magát egy másik nicknek, hivője lévén a reinkarnációnak.)
Meglepő cselekvésekkel szerintem törekedhetünk a hatékonyságra. Ne rohanjon senki a falnak. Ne kelljen senkit sem szembe köpni, az efféle helyzetek elkerülhetőek. Bár meg kell vizsgálni, mi a falnak-rohanás kiinduló pillanata.
Nekem ritka és kivételes pillanat, ha egy korsó sör van a kezemben. Ilyenkor azonban nagyon kiélesednek az érzékeim, és roppant ügyelek arra, hogy senki ne rohanjon a falnak.
Mert még elrontaná a baráti társalgás folyományait. :)
"Sajnos semmire sincs mentség. Így alakultak a dolgok. Ne zavarjon, ha megvonom a vállamat. Nem tudatosan vonom meg a vállam. Az úgy megvonódik. Nem tehetek róla. Egyébként ha jól helyezkedsz, karoddal jól kalimpálsz, akkor rögvest meghalsz a becsapódáskor. Nem szenvedsz, ó, nem. Tedd meg. Hidd el, megkönnyebbült lélekkel mosom meg ezután a kezem. Hát nem megéri?"
Érdekes ez a méreggel, hogy szerinted a lényeg a tenyér nyirkosságánál a méregkiválasztás. Nem mondom, hogy marhaság, mert persze ott is kiválaszztódik. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy hideg lesz tôle a kezed. Nekem sose izzad a tenyerem.
Persze, hogy érhetnek. Hogyne. Öreg Sancho tegnap például frankón meglepôdött, amikor meglátta formai apját, Bobot a Discovery csenelen, amint épp az oroszlános filmjében szeretget egy csíkos macskát. Igazán meglepô volt, még akkor is, ha Sancho tudta, hogy Bob szerepelt egy ilyenben. Mégis meglepte.
Hogy miért?
Mert semmi sem magától értetôdô. És azért, mert a meglepetés lehetôség.