Zsuzsahd kérdése engem is nagyon foglalkoztat. Épp pár órája vitatkoztam erről a nőgyógyászommal, aki közölte, hogy ha nem adhat rögtön a baba megszületése után oxitocint a lepényleváláshoz, akkor ő nem vezeti a szülésemet, mert tudom-e, hogy milyen súlyos szövődményeim lehetnek. Bele is halhatok a lepényi vérzésbe. Meg hogy ez szerinte milyen gyakori. Amikor visszakérdeztem, hogy tényleg milyen gyakori, akkor nem tudott konkrétumot mondani. De konkrétan elhangzott a szájából, hogy szerinte ez a helyes szülésvezetés. Nem győzött meg. Amúgy hivatkozott (tévesen) a WHO-ra, amelynek ajánlása ezt írja erről:
Kérdéses eljárások (olyan eljárások, amelyek egyértelmű ajánlását nem támasztja alá elegendő bizonyíték, és amelyeket elővigyázatosan kell használni mindaddig, amíg további kutatások nem rendezik alkalmazhatóságuk kérdését)
.
.
.
6. Oxitocin rutinszerű adagolása, a köldökzsinór kontrollált húzása vagy a kettő kombinációja lepényi szakban.
illetve:
A kategória
Támogatandó eljárások (olyan eljárások, amelyek bizonyíthatóan hasznosak) 18. Oxitocin megelőző használata a lepényi szakban olyan nőknél, akiknél fennáll a szülés utáni vérzés kockázata, illetve akiket veszélyeztet akár kis mennyiségű vérveszteség is.
Tehát az Egészségügyi Világszervezet is csak akkor támogatja, ha ez indokolt, és nem rutinszerűen.
Sziasztok, Mar reg meg akartam kerdezni a lepenylevalast sietteto oxitocin injekcioval kapcsolatban, hogy vajon az atonias verzes mennyire gyakori termeszetes korulmenyek kozott? Hogy lehet megelozni, vagy milyen korulmenyek kozott szokott elofordulni? Hajlam vagy valami kivalthatja? Tud errol valaki valami megbizhato infot? En amugy 2x szultem "termeszetesen", ezt a szurit kiveve. Ott (kulfold) ez volt az egyetlen rutinbeavatkozas, amugy sem burokrepesztes, sem gatmetszes (sot: sem gatvedelem rutinbol!), sem infuzio, sem semmi egyeb, ctg volt neha, de nem kellett hozza fekudni, viszont enni-inni, meg barmi egyebet csinalni szabad volt.
sajnos jól látod, amiket írtál, azok mind a siettetés és a beavatkozások következményei.
A nagy gátmetszés és repedés a rossz szülési helyzetből adódik.
A legsúlyosabb a lepény kihúzása, mert a gátmetszés + repedés "csak" kellemetlen, a lepény siettetése, különösen húzása egyenesen tilos.
A szülés utáni oxitocinnal csak kényelmi oka van az orvos/személyzet részéről (gyorsabb lepényleválás), szakmailag nem helyes. A lepény normálisan 5-30 perc alatt válik le, de előfordul kicsit hosszabb idő is. A különböző iskolák különböző határt tartanak ésszerűnek a várakozással.
Bár nem vagyok szakértő, mint Doula, de már szültem 2 gyereket és most várom a harmadikat (április) és elég horrornak tűnik, amiket írsz!
A méhlepényt nekem egyszer sem húzták ki, hanem megvárták, amig magától kijön (pár perc), így nem is volt probléma. Gátmetszésem mindkétszer volt, bár 2x szerintem fölöslegesen, de ezt ugye nem lehet előre megmondani. A fölfelé nyomatás meg egyenesen kínzás, nem véletlen a szülőszékes megoldás!
A magzatvíz is a matatás eredménye lehetett. Valószínű siettek a szüléssel...
Gondolom nem ehhez az orvoshoz mész megint? Bár nem tudhatod, hogy milyen az 'új' doki, maig nem szültél nála.
(Én mindhármat másiknál szülöm, de nem szakmai okok miatt, hanem mert így jött ki...)
Meglepődve olvastam, amit Doula írt, hogy szülés közben nem nagyon reped meg a burok, csak vagy előtte, vagy úgy indul, vagy 5 ujjnyinál.
Lehet, hogy akkor nálam burkot repesztett a szülésznő, és nem is tudtam róla?
Kb 2 ujjnyinál jártam, ekkor hüvelyi vizsgálatot végzett, jó sokáig "matatott" odabent, megvárta a fájást is, azt hittem, leugrok a székről...
Majd hirtelen kiömlött a magzatvíz. De nem volt nála semmilyen eszköz, legalábbis nem láttam. Annyit mondott, hogy elfolyt a magzatvíz. Ezután brutál erősek és sűrűk lettek a fájások, 2 óra múlva már meg is szültem.
Volna egy kérdésem: szerintetek a beszakadt lepényt mi okozza?
Mostanában, hogy a második babát várom, gondolkodtam el jobban az első szülésemen.
Hanyatt fektettek, szinte megemelték a csípőmet, majdnem fölfelé nyomtam ki a babát.Jó nagy (4 cm) gátmetszésem volt+repedtem fölfelé is, úgy kb. 8 centinyi területetn volt varrat... Két hétig enm tudtamfelkelni, és 9 hónapig fájt a házasélet utána... Pedig a lányom nem is volt nagy, 3100 grammos,53 cm, átlagos méretekkel.
Utána kaptam egy oxitocin injekciót, és kihúzta a doki a lepényt a zsinórnál fogva. Fel sem tűnt, egyszercsak szólt, hogy nézzem csak, itt a lepény a kezében. De beszakadt, úgyhogy ki kellett kaparni a méhemet.
Nekem most esett le, hogy ennek talán lehetett köze a lepény kihúzásához, jól gondolom?:(
Bocs, ez egyáltalán nem biztos. Az ikerszülésnek, és a szülésnek is van egy bizonyos alacsony kockázata. Nekem egy nagyon jó, korházi szülészorvosommal történt meg ugyanez a történet. Csak ott nem lehetett azt mondani, hogy azért mert az a hülye anya otthon szült. Az orvosok, korház nem istenek, nem mindenhatók. Van hogy nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért lesz beteg, miért hal meg egy újszülött. Az már csak a hab a tortán hogy az én korházban született gyerekem 3 nap után szepszist kapott, 3 hétig volt a kórházban, én meg totál beszarva, hgoy épp lesz-e. Nem mondom, mondtam, hogy a kórház hibája volt. De ha otthon vagyok vele, nem kap el egy ilyen fertőzést, Akkor meg msá kockázat van.
2007. június 30-ig nem kell fizetni a szülésért, a szabad orvosválasztásért (kivéve, ahol már bevezették), ha a várandós nő abban a kórházban, annál a szakorvosnál szül, akihez ugyanabban a kórházban terhesgondozásra járt. de ez csak akkor érvényes, ha 2007. január 1. előtt került "kiválasztásra" az adott kórház/orvos.
amikor nem pecsételsz, vagy nem "jövöget" a vér, hanem folyik, vagy attól felfelé. de ha már jövöget, akkor valószínűleg beindul a szülés. ha nem (tehát semmi kontrakció, nincs olyan érzésed, h meg akar jönni, vagy nincsenek fájások pár órán belül, szintén érdemes telefonálni)
a barnázástól meg nem kell megijedni, utána még napok is eltelhetnek. sőt van, akinek a terhesség alatt is bmikor előfordul, ez is oké, csak érdemes vele többet pihenni. mondom én, a laikus;)
ha friss, piros vér és nem követi más jele a közelgő szülésnek
ha a fentiek együtt
de bemenni azért még ekkor sem kell minden esetben, viszont érdemes azonnal telefonálni a szülésznőnek/orvosnak, h mi a teendő. (amit egyébként bmilyen vérzésnél érdemes szerintem megtenni, hiszen ez már általában jele a szülésnek és jó, ha felkészülhet a "másik oldal", h mindjárt szülünk)
de én is várom doula válaszát, ami szerintem sem okoskodás, viszont hasznos ismeretterjesztés:)
Doula, nekem lenne még kérdésem, <égpadig a vérzéssel kapcsolatban. Minden szakirodalom szerint vérzsénél, ami sötétebb, mint rózsaszín, be kell menni a kórházba. Én kiírás után 2 nappal kezdtem vérezn, be is mentem, azt mondták semmi baj, méhszájból jön a vérzés. A szülés megilásáig, azaz még 3 napig végig véreztem, többet-kevesebbet. Szóval mi az a vérzés, ami valóban bajt jelent?
Én - így a második szülésemre - teljesen biztos vagyok benne, hogy mind a kétszer az aranyerem sokkal jobban fájt, mint a gátsebem, pedig az se volt kicsi egyik esetben sem. (Elsőre amúgy én is kicsit bizonytalan voltam, hogy most akkor mi is fáj olyan baromira ott lent, mert hát viszonylag közel van egymáshoz a két dolog. Mondjuk már akkor is sejtettem.)
Nekem is kijött már szülésen kívül is, de nagy a különbség, hogy mennyire. Szüléskor jött ki brutálul, ennyi a magyarázat. Amúgy meg kicsit kevésbé brutálul. (Egy kis szorulás - hideg kőre ülés nem ér fel aranyér szempontjából egy 35 cm-es fej kitolásával, na. :-) )
Nagyon tetszett a magzatvíz elfojásos leírásod... :)
Annak idején nekem is elfolyt a magzatvizem, aztán még akkor, hajnalban elolvastam a kimittudfüzetemben-ban, hogy mit is kell ilyenkor csinálni (azonnal bemenni a kórházba- a füzet szerint), így bementünk, aztán vagy 5-6 órán keresztül ott unatkoztam a vajudó kismamák között, mert kanyi fájásom sem volt... :) Már ijesztgettek, hogy rákötnek egy kis Oxitocinra, de már akkor tiltakoztam, hogy engem ugyan nem. Annyit tudtam csak, hogy 24 órán belül meg kell szülni a babát, ha elfolyt a víz, de nem 6 órán belül! Aztán szépen be is indult a dolog és normálisan meg is született a kis maki. Választott dokim persze éppen 6 hetes nyaralását töltötte Ausztráliában, úgyhogy az ügyeleten szültem, egy szakvizsgás, fiatal dokinál, aki viszont nagyon lelkes és precíz volt. Úgy összevarrt, hogy nem is fájt utána egy cseppet sem, ki sem kellett venni a varratokat. (2. ygerkőcömnél bezzeg, majd megpusztultam 4 napig a fájdalomtól a gátsebemnél. JEgeltem, mindent csináltam, de csak akkor múlt el a fájdalom, amikor kivették a varratokat! Szerintem itt egyszerűen bénák voltak.)
Aminah!
Én úgy olvastam utoljára, hogy nem szünt meg a szabad orvosválasztás, csak bizonyos kórházakban (Veszprém, Miskolc), vagyis nem kell fizetni pluszban, de ennek én is utána akarok még nézni.
Kiváncsivá tettetek, hogy mi a célja/értelme/létjogosultsága a burokrepesztésnek?
(Csaszi után szültem hüvelyi úton. Dokim 4 cm-nél még VELEM (!) konzultálva nem repsztett burkot, mondván, nehogy a műtőben kössek ki. 7 cm-nél (kb. fél óra alatt tágultam 4-ről 7-re) viszont már képletessen szólva a zuhanyzó előtt toporgott a tűvel, hogy nehogy ott szüljek és hogy burkot tudjon repeszteni. A burokrepesztés előtt fájásnak nem mondható méhösszehúzódásaim voltak, a burokrepesztés után már fájdalmasak voltak, de bőven az elviselhetőség határain belül, nagyon kellemes 3 perces szünetekkel. 1.5 órán belül meg is szültem a fiam. Nagyon boldog és elégedett voltam/vagyok a szülésemmel.)
Csak a kiváncsiság beszél belőlem, hogy vajon burokrepesztés nélkül mi van? Ugye jól tudom, hogy burokban születni, azért roppant szerencsés dolog, az a szerencse benne, hogy túléli az ember?
"Azt gondoltam, hogy erre nem fogok valaszolni, mert mar annyiszor leirtam es igy is tul sokat okoskodom."
Csak a magam nevében beszélhetek (még ha meg is vagyok róla győződve, hogy a többség véleményét képviselem), de NEM "okoskodsz sokat", NAGYON sokat lehet tanulni azokból a dolgokból amiket leírsz, köszönet illet érte:)
Tényleg, nem tudjátok véletlenül, hogy most éppen hogy áll a dolog: egyáltalán dokit választhatok szabadon, vagy csak ha perkálok a kórháznak?
Nem feltétlenül kell perkálnod, csak ha éppen nem az orvosod munkaidejében vagy ügyeleti idejében méltóztatik a baba megszületni. Mert ha miattad jön be, akkor a TB térítés 30%-a, max. 100 000 Ft a tarifa. Így a doki majd teljes joggal érvelhet a szülésindítás mellett, hogy "ha bírja anyagilag, akkor persze nem kell megindítani". Ne is gondoljunk bele, hogy hány szülési komplikáció, netán sérülés lesz ennek a következménye.
Kedves apisz, "érdemes lenne itt leírnod, h akinek elfolyik a magzatvíz az elején, mit csináljon. talán sokan nem tudják, h veszélyes is lehet." Azt gondoltam, hogy erre nem fogok valaszolni, mert mar annyiszor leirtam es igy is tul sokat okoskodom. De aztan a szuloirol hazaterve ezt olvastam egy neves portalon:"hívom az orvosom. Azt mondja, azonnal induljak a kórházba – 90 km –, mivel ez már megindult szülés, s ne várjak, mert akkor a köldökzsinór előreeshet, s így a baba veszélybe kerül. Ez megteszi hatását, indulunk." Merem remelni, hogy csak a kismama ertette felre az elhangzottakat izgalmaban es valojaban a szakember nem mondott ekkora butasagot. Ha a magzatviz ugy folyik el, hogy az elolfekvo resz (legtobbszor fej) meg nem rogzult a kimenetben, akkor elofordulhat, hogy a kiaramlo magzatviz eloresodorja a koldokzsinort vagy az amugy is elol levo koldokzsinor a viz kifolyasa miatt a medencecsontok es a koponya koze szorul, elzarva ezzel a magzatot az oxigentol. Ez eletveszelyes allapot a magzat szamara es egyetlen modon lehet a magzatot megmenteni, ha a kismama AZONNAL terd-konyok helyzetbe helyezkedik (tehat konyokol es terdel a foldon, agyon es a feneke magasabban van, mint a feje) es megker barki jelenlevot, hogy nyuljon a huvelyebe es nyomja vissza a baba fejet es ezt igy kell tartani, amig meg nem lehet rola gyozodni, hogy a kzs nincsen eloreesve, ill. amig meg nem mutik az illetot, ha valoban elore van esve. Ha tehat a telefonalo holgynek elore esett a kzs-ja, akkor a telefonalas idejen a magzat mar halott volt. Ellenben, ha nem esett elore, akkor sem a varakozastol, sem a 90 km-tol nem esik elore. Az orvosnak tehat vagy azt kellett volna valaszolni, hogy AZONNAL terd-konyokoljon be az autoba es miutan valaki visszanyomta a fejet, tartsa is ugy es egy harmadik induljon meg veluk a korhazba. Vagy pedig azt, hogy az elozetes vizsgalatkor mar rogzult volt a fej, tehat a kzs mar nem eshet elore, koszoni szepen a tajekoztatast, legyen szives a kismama merje meg a lazat es ezt orankent ismetelje, ne hasznaljon tampont es mas egyeb modon se nyuljon a huvelybe, most a kadba se uljon, hagyja viszont szabadon elfolyni a mvizet es telefonaljon, ha valamire szuksege van. Ha pedig elindulnak a kontrakciok es rendszerezodtek is, akkor induljon el a korhazba es ne felejtse otthon az esernyot, mert eso/ho lesz. Na, jo ejszakat!
Legutóbb írtam, hogy majd megkérdezem az új dokimat, hogy mi a véleménye a burokrepsztésről... aztán este az ágyban elgondolkoztam, hogy na és mit tudok csinálni, ha esetleg azt mondja, hogy márpedig ő burkot repeszt, ha nem tágulok a megkívánt mértékben? Semmit :-( Ha még Pesten laknánk, más lenne a helyzet, ott nem kunszt keresni egy másik kórházat, másik dokival, de itt van egy, azaz egy darab kórház, eszi, nem eszi nem kap mást. Otthon szülni meg nem merek, de még ha én mernék is, akkor sem támogatna benne a család, arról nem is beszélve, hogy most éppen nincs olyanunk, hogy otthon, a régiből elköltöztünk, az új nyár végére lesz kész, most épp anyósoméknál lakunk.
Tényleg, nem tudjátok véletlenül, hogy most éppen hogy áll a dolog: egyáltalán dokit választhatok szabadon, vagy csak ha perkálok a kórháznak?
Van ilyen, de az többnyire nem annyira jó. Van, hogy csak pihen egy kicsit a baba, van, hogy a mama stresszel vagy elfáradt, ezért áll le.
Ebben a fázisban hosszabb leállás már nem megy, ha magától nem folytatódik ésszerű időn belül, beavatkozás szükséges. Persze az ésszerű időről vannak viták...
Köszi a részletes kommenteket! Érdekes két ellentétes oldalról látni a véleményeket!
Nehéz persze megítélni, nekem laikusnak, hogy hol van az igazság (esetleg valahol középen?), de lenne kedvem kipróbálni az otthonszülést harmadszor. (A bibi csak annyi, hogy, mint írtam, vsz. nem szeretnénk harmadik gyereket. :-) )
Egy dolgot csak.
A fájásoknál írod:
Igazabol nem az szamit, hogy erosodik, surusodik-e, hanem hogy egyforma idokozokent jon-e. Van, akinek 20 percenkent jon, de ha sokaig, mindig 20 percenkent jon es nem lesz tobb vagy kevesebb az ido, akkor az mar nem marad abba. De legjobban az szamit, hogy a no mikor erzi, hogy menni kell.
Az a vicc, hogy még a vajúdás legvégén, ami után klenül a doki öt ujjnyit diagnosztizált, és burkot repesztett, is voltak szakaszok, amikor határozottan ritkább lett, mint korábban. Erre mondta a doki, hogy "hát persze, még áll a burok".
Nem tudom, burokrepesztés nélkül mennyi idő lett volna még a szülés.... (Így, burokrepesztéssel éjfél előtt 28 perccel lett meg a gyerek, amúgy valószínű, hogy csak másnapi szülinappal érkezett volna, gondolom.) Tényleg, lehetséges olyan, hogy a szülés ötujjnyinál belassul/megáll? (A fájásokat még bírtam, azzal nem volt gond.)
Ebben nem az a durva, hogy azért akart burkot repeszteni, mert pont ügyeletes volt, hanem az, h pont az ügyeleti napjára hívta be vizsgálatra és függetlenül attól, h nem volt burokrepesztés, henn még aznap megszült.
Én akkor már 3-4 nap túlhordásban voltam, tehát nem pont az ügyeleti napra hívott be, hanem minden napra (ctg-re), a terminustól kezdődően, az ügyeleti napjára is.
Amit a hsz-od második felében írsz, szóval, hogy furcsa, hogy olyan sokan szülnek pont aznap, amikor vizsgálaton voltak, szerintem is igaz. Az én egyéni esetemben (figyelembe véve a dokival való eddigi tapasztalataimat, beleértve az első terhességemet + szülésemet is) viszont inkább azt gondolom, hogy véletlen volt.
Csak a saját orvosomnak köszönhetem,hogy megúsztuk a nagyobb komplikációkat. Nem véletlen, hogy néhány hónap múlva otthagyta ezt a kórházat. Én meg fél évig átkoztam a főorvost. Akkor nyugodtam meg, mikor láttam, hogy a 4/7- es Apgarral született lányomat nem viselte meg az "eset". Annyira nem akart még kibújni, hogy a bordáim alatt kereste a menedéket még az utolsó órákban is...
Nekem pl. nem kellett gondolkodnom, hogy miért is akkor, úgy fogok szülni, ahogy...100% volt, hogy a lányom a 21. ciklusnapon fogant. Ennek ellenére az utolsó menzesztől számoltak. A kiírt napon indították 1. a szülést oxytocinnal, majd még kétszer. De a baba nem jól reagált rá. A 4. indítás a prosztaglandinos kúppal történt. A főorvos utasítására. Pedig volt saját orvosom. Amikor szinte könyörögve kértem, hogy még várjunk egy- két napot, akkor szabályosan ordított, hogy mit képzelek, miattam nem fog itt ugrálni senki hétvégén...Mindezt nagyviziten. Életem egyik legmegalázóbb percei voltak. A szülés maga pokolivá vált ezáltal, az utolsó 4- 5 óra rettenetes volt, nem részletezem. (A 2. spontán indult, zajlott, sokkal nagyobb baba volt, de végig ura voltam, felfogtam a történéseket... )
Második szülésem lényegileg burokrepesztéssel indult, mikor 2 centis (vagy 2 ujjnyi? már nem emléxem) méhszájat állapított meg a doki, terminus után 3 nappal. Felajánlotta a lehetőséget, hogy ezt a burkot megrepesztjük és akkor már nem megyek egyben haza, de nem erőszakoskodott, csak felajánlotta, én meg elfogadtam.
Valójában marhanagy szerencse, mert így derült ki, hogy mekóniumos a magzatvíz.
Tényleg az volt, a saját szememmel láttam, sárga volt, zavaros.
(Igaz, végezhetett volna amnioszkópiás vagy hogyishííják magzatvíz-nézegetős vizsgálatot is, akkor is kiderült volna ez a mekónium-ügy, de a végeredmény ugyanaz lett volna -> szülésindítás).
Ha aszondom akkor hogy "hagyjon békén, kivárom én amíg a szülés magától beindul", akkor ki tudja hány napig pállasztottam volna még a kisfiamat odabent, az összerittyentett magzatvízben. Pedig akkor már, a magzatvíz állapotából következőleg nem volt jó neki odabent, de ennek más jelét nem adta, a CTG-je pl. tökéletes volt...
Vizsgálat fájás közben:
mivel az első szülésemnél volt szerencsém ehhez, és már akkor se nyerte el a teccésemet, ezért a második alkalommal hiába próbálkozott vele a doki, nem engedtem.
Ki is derült, hogy milyen eccerű ez :-) Azt mondod, hogy ezt nem csinálhatja, és akkor nem csinálhatja. Oszt jónapot.
Ebben nem az a durva, hogy azért akart burkot repeszteni, mert pont ügyeletes volt, hanem az, h pont az ügyeleti napjára hívta be vizsgálatra és függetlenül attól, h nem volt burokrepesztés, henn még aznap megszült. Hihetetlen, h hány orvos eljátssza ezt és nem, egyszerűen _nem_hiszem_el_, hogy véletlen, hogy a vizsgálat napján megszülnek a kismamák. Anno én is így jártam és nagyon soká állt össze a kép, sok hasonló történet kellett hozzá, olyan történetek, amik mind az ex-dokimnál történtek (egyik sem volt komplikációmentes szülés, az enyém sem).
ez egészen komoly, h szülés előtt álló egészséges terhes anyaként, azt részletezte neked a dokid, h meghalhat a babád? ezt komolyan mondom, nem hiszem el! megyek, levezetem az indulataimat.
