Keresés

Részletes keresés

Waratah Creative Commons License 2000.09.18 0 0 122
Tudják rólad hogy pánikos vagy? Mármint ennek előtte tudták?
De egyébként is nem értem. E most még a régi munkaheyl, ahonnan ki vagy-leszel rakva? Ha a régi, akkor egyszerűen sajnáld le, hiszen úgyis kiraktak. Az orvosod remélhetőleg van annyira megértő, hogy állományban tart amíg rendesen össze nem szeded magad annyira, hogy új munkahelyet találj. Nem tudom munkajogilag mi a helyzet, megszünhet e a munkaviszonyod amíg táppénzen vagy, csak erre jár valami okos és megmondja, HÉ!!! HALLÓ!!!
Ha meg ez esetleg már az új munkahely akkor kicsit problémás. Elég kínos ilyen "megbízhatatlanként" bemutatkozni. Én személy szerint semmiképp sem mondanám meg hogy pánikos vagyok. Nekem már az is kínos lenne, hogy az ideggondozó pecsétjével vinném a táppénzest, azok a lüke kódok meg mitsem érnek, az összes ügyintéző kívülről fujja őket. Nem lehet a körzetiddel beszélni, hogy - az orvosoddal való konzultáció alapján - vegyen valami más alibivel betegbe?
Előzmény: Subzero31 (121)
Subzero31 Creative Commons License 2000.09.18 0 0 121
Sziasztok !

Kedves Tamas Dr. Es aki meg tud segiteni! Kiraktak a melohelyemrol, mindenkinek mast mondanak hogy miert / nem kepviseled a ceg erdekeit megfeleloen(tul becsuletes vagy , nem vered at az ugyfeleket (nem hazudsz ha kell)ja es
most pont nincs neked megfelelo munka./ Nos a cegem eleg sokat sporolt rajtam ,sok mindent meg tudok csinalni amit mas nem tud vagy nem hajlando.
Szoval rohadtul megviselt a dolog hogy kiraktak a melobol. 30-eves multam de velem ilyen meg nem tortent. 97 ota vagyok panikos es most emiatt na
gyon visszaestem. Uj gyogyszer ami 3 het utan eri
el a kello hatast addig csak meg ront az allapotomon. Ezert melle Xanaxot szedek 0,25 ,05 attol fuggoen mennyire vagyok szarul. De ettol az adagtol alszom egesz nap. Szoval a problema nem is ez hanaem az hogy tappenzen vagyok es a fonokeim cseszegetnek miert nem megyek dolgozni.
Mondom en mert ki vagyok irva . Erre ok ez csak kifogas ,ez az egesz betegseg csak kifogas csak logni akarok . Kerdes mit tegyek , milyen papirral lehetne ezeket meggyozni hogy gyogyszeres kezeles alatt allok es nagyon szarul erzem magam idegileg?
Vagy menjek be es tekerjem ki a nyakukat (nem lenne lelkiismeret furdalasom sem es hat az a gyenge emberke sem vagyok na mar fizikailag ertem.
Igy is voltam benn a munkaimat atadtam ket embernek ok mar mindent ertenek. Szerintem csak di
rekt idegesitenek amig ott dolgozom. Uralkodasi maniajuk van . NOs mi legyen ???? Help

Elore is koszi!!

Subzero31

UI:
Orulok hogy a forum igy nekilendult es mindenki egyre tobbet mer irni magarol es a lelki problemajarol. Ne szegyjjetek magatokat a betegsegnel semmi nem lehet rosszabb.

döglött hal Creative Commons License 2000.09.18 0 0 120
Kedves Tamás

Köszönöm! Alaposabban utánakérdezek. Erről nem írtál, de úgy veszem ki szavaidból, hogy ha jól csinálják (felkészült terapeuta) akkor ártani nem árthat.

dh

Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (119)
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000.09.18 0 0 119
Döglött halnak:
A kineziológiáról valóban nem sok jót tudok mondani, a pszichodrámát viszont javasolni tudom, kiváló módszer önismeretfejlesztéshez, kommunikációs, asszertivitási tréningnek. Szerintem afelől érdemes érdeklődni, hogy kik tartják a terápiát, és milyen képzettségük van. Ha a Magyar Pszichodráma Egyesület bejegyzett terapeutái, akkor az jó garancia lehet a személyükre nézve. Ezt lehet e-mailben is megtudni, a Magyar Pszichodráma Egyesület honlapja: www.pszichodrama.hu.

TiNa-nak: Azt, hogy melyik pszichoterápiás módszer kinek alkalmas, azt általában szakember dönti el, ugyanúgy vannak indikációk a különböző problémákra diagnózisokra, mint a gyógyszerek esetén, de nagyobb az átfedés. Általában azt is figyelembe szokták venni, hogy milyen az illető páciens kommunikációs készsége, a probléma jellege (megosztható-e csoportban, vagy mindenképpen egyéni terápiára van szükség), illetve milyen a személyiségének a frusztrációs toleranciája (azaz milyen intenzitású terápiát bír el). Van olyan is, aki nem alkalmas pszichoterápiára, pl. lkevés a belátási képesség, nem nagyon van introspekciós készsége (azaz arra képessége, hogy a benne zajló lelki folyamatokat reflektíven lássa stb.). Persze az is beleszól a dologba, hogy kinek mit ajánlanak, hogy az illető terapeuta melyik módszerben képzett.

Tamás

Előzmény: Dynaco (118)
döglött hal Creative Commons License 2000.09.18 0 0 117
Kedves Tamás!

Láttam egy hirdetést, személyiségfejlesztést, csoportos pszichoterápiát kínálnak heti 1x5 óra 24 alkalom, a részletezésben a pszichodrámára, és a kineziológiára emlékszem (ez utóbbi nem áltudomány véletlenül?). Fontolgatom, hogy benevezek. Az érdekelne, hogy van-e kockázat, vagyis hogy ronthatok-e a jelenlegi állapotomon, illetve, hogy ha telefonon/személyesen érdeklődöm, mire kérdezzek rá?
üdv, és köszönöm
dh

TiNa Creative Commons License 2000.09.18 0 0 116
A fent említett pszichoterápiai módszerek közül hogyan és mi alapján dönntik el, hogy kinek mi a leghatékonyabb, legmegfelelőbb módszer?
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000.09.18 0 0 115
Kedves Jadeite,

Ami veled történt, az alaphelyzetben pszichiátriai betegvezetésnek minősül, ami a problémák feltárásából, a tünetek rendszerezéséből, diagnosztizálásból és a megfelelő gyógyszeres kezelés és/vagy pszichoterápiás támogatás megkezdéséből áll, amit utána már csak állapotkövetés, szükség esetén a gyógyszeres kezelés módosítása követ. Ha többre van igényed, akkor nyugodtan kérhetsz pszichoterápiát, de érdemes tájékozódni, hogy a kezelőd jártas-e ebben, van-e ezirányú képzettsége. Az is előfordul, hogy valakinek más végzi a pszichoterápiás kezelését, és valaki más (pszichiáter) viszi közben a gyógyszeres kezelését. Ennek azért van értelme, mert a két megközelítés alapvetően más hozzáállást kíván mind a páciienstől, mind a kezelőtől.

Alább idézem kollégám, Horgász Csaba rövid összefoglalását a pszichoterápiákkal kapcsolatban (nézzétel el nekem, hogy egyszerűbb ideemelnem, mint újra begépelném, az előbb is kétszer megszakadt a kapcsolatom közben, szóval:)

" A pszichiáter = szakorvos, aki az orvosegyetem elvégzése után a mentális betegségek gyógyítására szakosodik. Eszköztárában szerepelnek a hagyományos orvosi módszerek, mindenekelőtt a gyógyszerelés, de munkája során különféle pszichoterápiás elemeket is alkalmazhat.

Koko123-nak: Szerintem fél év után el lehet döntened, hogy használ-e ez a kezelés, vagy nem, jó-e a kapcsolatod a terapeutáddal vagy nem, és kell hozni egy döntést, hogy keresel-e mást vagy nem. A megfelelő pszichoterapeuta kiválasztásánál érdemes olyan szakemberhez menni, akit más páciens ajánlott, megnyerő a számunkra, úgy érezzük, hogy szakmai és emberi kvalitásai is biztonságot és empátiát sugallnak az első találkozáskor. Persze gyakran előfordul, főleg hosszúterápiákban, hogy az ember ellenáll, nem szeretne bizonyos dolgokról mélyebben beszélni, de ilyenkor ellenérzéseit meg kell osztania a terapeutával, ő ugyanis arra van kiképezve, hogy ezekkel kezdjen valamit. Pszichoterápia során az irányzatoktól függően általában nem igen lehet konkrét tanácsra számítani, abban az értelemben, ahogy ezt egy belgyógyásztól elvárjuk. Itt a terapeuta szerepe elsősorban az, hogy ne konkrét tanácsot adjon, hanem segítsen a páciensnek abban, hogy maga találjon választ a kérdéseire.

Üdv,

Tamás
Pszichológus = Magyarországon bölcsészkaron végez, ebből következően nem gyógyszerelhet (nem is nagyon ért hozzá). Az egyetem elvégzése után tovább szakosodhat; a gyógyító irányba képződő pszichológus első szakvizsgáját klinikai pszichológiából és mentálhigiénéből teheti. A klinikai szakpszichológus pszichológiai módszerekkel őrködik alelki egészség megőrzésén és helyreállításán.

Pszichoterapeuta = ez mind a pszichiáterek, mind a klinikai szakpszichológusok számára elérhető következő posztgraduális képzési fokozat, szakvizsga. Pszichoterapeuta tehát lehet orvos és pszichológus is. A pszichoterapeuta, mint nevéből is látszik, pszichoterápiát végez.

Pszichoterápiás módszerek. A "pszichoterápia" összefoglaló megnevezés, ezen belül speciális módszerek léteznek. Egyes kimutatások több száz féle terápiás módszert írnak le, melyek közül sok azonban csak kis részletekben tér el egymástól. A főbb pszichoterápiás módszerek felsorolásszerűen:

- pszichoanalízis;
- pszichoanalitikusan orientált terápiák;
- rövid dinamikus terápiák;
- jungi analízis;
- aktív-analízis;
- individuálpszichológia;
- viselkedés- és kognitív terápiák;
- hipnózis;
- relaxációs- és imaginatív terápiák;
- családterápiák;
- analitikus csoportpszichoterápiák;
- pszichodráma;
- személyközpontú pszichoterápia.

A pszichoterápiás módszereket ma magyarországon csak pszichiáter és pszichológus sajátíthatja el és alkalmazhatja. A pszichoterapeuták tehát a fenti készletből tanultak meg egy vagy több módszert, amit munkájuk során alkalmaznak."

Előzmény: Jadeite (114)
Jadeite Creative Commons License 2000.09.18 0 0 114
T. doktor úr!

Szeretnék én is beszámolni a terápiás "élményeimről": tizenöt preces bemutatkozás, Zoloft recept, eztán havonta tíz perc szemrevételezés húsz perces késésekkel, időnként az adagok, győgyszerek változtatása, mígnem a kedves beteg kísérleti nyuszinak érzi magát. Alkalmanként felmerül a kérdés: szeretnék-e beszélgetni is egy szakemberrel a gyógyszeres kezelés mellett? A heveny bólogatásra válaszképp kivétel nélkül azt kaptam, hogy legközelebb megbeszéljük. Ráadásul az istennek sem tudtam lebeszélni a hölgyet arról, hogy a költözködés és életmódváltás okozta sokk miatt vagyok depressziós. A kérdés, miszerint "akkor miért észlelek depressziós tüneteket magamon 14 éves korom óta, ha csak 24 évesen költöztem", a szelektív hallás áldozatául esett. Tehát két év elteltével kidobtam a gyógyszereimet, és nem mentem többé "kihallgatásra". Megszenvedtem az elvonási tünetekkel, ahogy a párom is szenvedett kirohanásaimtól. Kis híján ráment a kapcsolatom.

Most megint volt egy hatalmas visszaesésem, és tudom, hogy orvost kéne keresnem, de ezek után nem tudom, milyen alapon bízhatnék meg bárkiben. A fodrászos hasonlat aranyos, de azt egy hejre kis kalappal meg lehet oldani.
A haj pedig gyorsabban nő, mint a lelkierő.

Szerencsére vannak jó barátaim, akik hajlandók alkalmi pszichiáterként viselkedni, és van egy kedvesem, akire mindig támaszkodhatok. A baj csak az, hogy ő jobban szenved az én problémáimtól, mint jómagam. Próbálok meditálni, filozofálgatni, és minden lehetséges módon növelni az önbizalmamat. Időnként pedig keresek egy-egy ilyen fórumot, ahol a vonatkupéban leülő ismeretlen bőrébe bújva kizokoghatom magamból a félelmet, hogy ennek már sosem lesz vége... hogy mindig lesz reggel, amikor nem lesz erőm felkelni, lesznek sarkok, ahova behúzódhatok minden racionális ok nélkül vinnyogva sírni, és mindig ott lesz a kedvesem tehetetlenségtől elgyötört arca, amint magára hagyom a mindennapok tébolyában... azt hittem, hogy az orvos segít nekem megkeresni a baj gyökerét, ami olyan, mint egy mesebeli démon: ha kimondod az igazi nevét, hatalmad lesz fölötte. Ehelyett gyógyszereket kaptam, marokszám, meg egy érzelmi hullámvasutat, ami azóta sokkal vadabb hurkokat vet. Igaza van: kell a bizalom. Na és ha már eljátszották? Bárcsak el tudnék menni újra valakihez. Bárcsak tudnám a démon nevét.

Koko123 Creative Commons License 2000.09.18 0 0 113
----
Szerintem az állami egészségügyben is ki lehet fogni jó szakembert, már megint a fodrász jut eszembe..., szóval nem kell feladni, ha az első session után eláll a hajatok, az még nem jelenti azt, hogy nem lehet sose jó frizurát csinálni nektek... persze aki nap mint nap elfekszi, annak nehéz... (ezzel vége a fodrász hasonlatnak).
-----

1. és ha a harmincadik után is?
2. és azt jelentheti, hogy a fodrász nem jó?
3. és honnan tudom, hogy a csak a hajam piszok nehéz eset, vagy a fodrász 'béna'?

Koko123

Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (106)
Koko123 Creative Commons License 2000.09.18 0 0 112
Kedves Doki és a Többiek!

Akkor köz-doki-kívánatra néhány abszolut személyes és szubjektív élmény pszichoterápiával kapcsolatban, gyógyszerekről, az élet értelme, az univerzum meg minden:

Kezdem úgy érezni magam ebben a topicban is, mint a pszichiáteremnél. Próbálok megfelelni, de csak kiderül, hogy egy csomó minden 'evidenciával' amit nekem isten tudja honnan tudnom kellene, nem vagyok tisztában. Ragaszkodik a fene a gyógyszeréhez!!!!!!!! 1. Nem én kértem a gyógyszert. 2. amíg azonban a gyógyszer viszonylag rövid időn belül segített, a pszichoterápia amellett hogy nem olcsó mulatság, egyszerűen fogalmam sincs mire jó!!! NAGYON szeretném ha jó lenne, és perverz módon még mindig hiszek benne, de már lassan 6 hónapja csak pillanatnyi fellángolások vannak, a többi csak bizonytalanság. A(z általam eddig megismert) pszichiáterek valahogy kurvára tudják hogyan kell elsiklani az egyenes kérdések elől... Soha egy egyenes választ nem kaptam, hogy vajh meddig fog tartani. Soha nem kaptam választ arra, hogy én miben tudnám a dolgot segíteni. Soha nem kaptam választ arra, hogy egyáltalán mi az egész célja?!!! Csak gyere, beszélj magadról úgy mintha a legjobb barátodnál is jobb barátod lennék(sőt, én például egy barátommal sem beszél;tem SOHA még hasonlókról sem), ha nem akkor jön a szemrehányás hogy ugyan mit várok ha nem vagyok elég nyílt, aztán én majd jól összefoglalgatom pár mondatban, végigdumálom az órát és szevasz, viszlát jövő héten. Eközben végig az a hangulat járja át az egészet, mintha nekem valahonnan tudnom kellene, mit kell 'hoznom', és ha nem haladunk akkor én vagyok a hibás, mert téves elvárásaim vannak, vagy nem fektetek bele elég energiát (űrbázist lehetne építeni ennyi energiából!), vagy türelmetlen vagyok, vagy akármi. Ha egyenesen megkérdezem miről beszéljek, akkor jön a szokásos "amiről akarsz" meg "én nem befolyásollak blabla". Kérdésem a törpiekhez: a ti dokitok sem ad egy kurva szónyi útmutatást sem?? Min kell dolgozni, elgondolkozni, foglalkozni, odafigyelni stb.? Két órát sikerült rohadt jól elintéznem: folyamatosan kérdeztem, és szándékosan úgy kértem, hogy szakszavakkal, mintha egy kollegának mesélne rólam, beszéljen. Ezalatt a két óra alatt többet sikerült kideríteni magamról és a dolgokról, mint egész idáig. A harmadik órán erre a doki bevágja a durcit, hogy ő nem szakmai továbbképzést tart, és mért nem magamról beszélek. Ennyit a "nem befolyásolom miről beszélsz"-ről. Éljen a bizonytalanság és a kötelező, egyoldalú bizalom... És mindeközben nekem FOGALMAM SINCS, és ugyan honnan lehetne, hogy mindez normális-e. Haladunk, vagy csak pocsékoljuk egymás idejét? Jól csinálja a dokim vagy nem? Én jól csinálom? Bennem van a hiba vagy valami másban? Bármennyire is úgy gondolom néha, hogy ez nem okés, mindig ráerőszakolom magam, hogy NEM szabad abbahagynom, hamár egyszer elkezdtem, biztos bennem van a hiba, én vagyok sértődős/dühös/tudatlan/akármilyen, és mindig elmondom újra és újra, hogy igenis AKAROK változtatni, változni, gyógyulni, ha úgy tetszik. Ezután még inkább bánt/idegesít ha megkérdőjelezik a belévetett hitemet vagy energiámat.

Kérdés a dokihoz: mikor kell orvost váltani? Honnan tudjam, hogy az "enyém" jó-e, akar-e foglalkozni velem stb.?

Nos ennyit a személyes pszichoterápiás élményeimről, hozzá kell tennem, hogy az egyébként pillanatnyilag némileg feldúlt lelkiállapotomban. Nagyon örülnék, ha valaki megcáfolna, és azt mondaná, ez az érzés részemről normális, és egyszerűen csak kevés az az idő, ami eddig eltelt, és neki tök jó ésatöbbi.

Az hogy valaki szívesebben beszél egy topicban mint szemtől szemben egy emberrel a számára kínos dolgokról nem értem miért különös. Ez valahogy számomra tűnik abszolut evidensnek. De lehet hogy csak az a baj, hogy én itt vagyok a másik oldalon, a dilisek táborában...

A könyvajánlásért piros pontot a dokibácsinak, végre egy egyenes, direkt információforrás! Gratula!

B hercegnőm: az, hogy itt majd mindenki ismeri a dilibogyók hatásmechanizmusának javát (egyébként hidd el, ez nem is igaz! csak azt hisszük magunkról!) nem jelenti azt, hogy nem lehet ide írni, csak annyit jelent, hogy ezekszerint a résztvevők többsége benne van rendesen a slamasztikában. :) Én örömmel olvasnék a személyes érintettségedről, és bevallom amíg nem említetted eszembe sem jutott volna vizsgáztatni téged. De most hogy megemlítetted, azt hiszem most sem...

Koko123

Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000.09.17 0 0 111
Kedves Borsószem Királykisasszony,

örülök, hogy a tizenegy párnán keresztül is ráéreztél arra, hogy nagyon fontos a bizalom, ahhoz, hogy valaki pszichoterapeutához forduljon. Nagyon izgalmas helyzet, hogy miért van az, hogy valaki egy topikban részletesen el tudja mesélni nagy nyilvánosság előtt, hogy hogyan erőszakolta meg pl. az apja, de ugyanezzel szakemberhez fordulni már nehezebben megy. Szerintem ha ezekről a kérdésekről több "sajátélménymegosztás" születik, akkor javul majd ez a közérzet. Ezért is fontos, hogy valóban a pszichoterápia formáiról, működési mechanizmusairól tájékozódjon mindenki. Ehhez kapcsolódóan javaslok egy könyvet (jó vastag és részletes), ami azt hiszem messzemenőkig kielégíti a kiváncsiságát annak, aki a pszichoterápiák fajtáit és módszereinek hatásmechanizmusát akarja megismerni (Füredi János & Szőnyi Gábor szerk: A Pszichoterápia Tankönyve. Medicina, 2000. 695 oldal, keménykötés).
Szerintem a topikban nem kérkednek a hozzászólók azzal, hogy milyen nagyon otthon vannak a különböző szerek hatásprofiljában, egyszerűen (engem is meglepett), ez a valóság, hogy sokan szednek ilyen szereket. Ha neked volt már pozitív pszichoterápiás tapasztalatod, biztatnálak, hogy írj valamit róla. Mégse hiteles, ha én írok le ide ilyeneket, pedig én is jártam 7 évig...

Várom a hozzászólásokat,

Tamás
__________________________
Dr. Treuer Tamás
pszichiáter, pszichoterapeuta
http://sos.index.hu
treuer@mail.index.hu
__________________________

Előzmény: Waratah (110)
Waratah Creative Commons License 2000.09.17 0 0 110
"Ember legyen a talpán, aki ide le meri írni személyes érintettségét, vagy tapasztalatát, esetleg bizonytalanságát, hiszen szakértők százai előtt fog vizsgázni. "
Ezt azért nem értem, mert itt mindenki csak azzal van teli: bizonytalansággal. Ha olyan nagyon okosak lennénk, akkor mi úlnénk Trauter doki székében. Mindig is van olyan "beteg" az sztk-váróban, akinek már PONT az a nyavalyája volt mint nekem és kellő exhibicionizmussal áldattatott meg hogy kiteregesse az itt-meg -ott-fáj-okat.
Mellesleg írhatsz mailt is a Tamásnak, ha nem akarsz itt vizsgázni. (nem én lőcsölöm rá, ez a rendszer)
De ha az itteniek közül egy párat meg akarsz ismerni a saját személyes érintettségükkel, tapasztalatukkal és bizonytalanságukkal:))) akkor jó ideje fut a "depresszió!Van megoldás?" c. topic (szintén nem a rekám helye)
W. aki érintett, tapasztalt és komolyan nagyon bizonytalan

Előzmény: Törölt nick (109)
Törölt nick Creative Commons License 2000.09.17 0 0 109
Hogy itt mindenki milyen művelt!

Végigolvastam a topic-ot és egy kisebb egészségügyi szimpozium tananyaga összejöhetne belőle, gyógyszerekkel, mellékhatásokkal, szedési és alkalmazási időkkel együtt.

Mintha pszichiáter és érdeklődők egyaránt kilenc szakvizsgával rendelkeznének, egyaránt ismerve a görög, a latin és a német klasszikus irodalmat, történelmet.

A ma reggeli Szabó Timi féle bravúr - mellesleg megvan az első olimpiai aranyérmünk - a topicban úgy látom mindennapos.

Ember legyen a talpán, aki ide le meri írni személyes érintettségét, vagy tapasztalatát, esetleg bizonytalanságát, hiszen szakértők százai előtt fog vizsgázni.

Ez volt a topic célja?

B Princess

Waratah Creative Commons License 2000.09.17 0 0 108
Tamás, ne bosszants fel így reggelire. Ostorozod a társaságot, hogy ragaszkodunk a bogyóinkhoz. Épp azt ecseteltük itten eddig, hogy a magyar egészségügy ígymegúgy, szóval az itteniek többségének bogyós tapasztalata van inkább. Amíg valaki marhára el nem húzza az orrom előtta mézesmadzagot (és megnézem a 73. hozzászólást) addig maradnak a bogyók, mert más nincs elérhető közelségben. Másrészt. Fura egy szerzet ez az ember, tudod, nem szereti ha a lelkiben kotorásznak. ÉS ha azt teszik, akkor előbb legyen egy bogyó, aztán egy másik ember. Tuuuuuudom, hogy az orvosnak csak egy beteg vagyok, de ez ugyanolyan mint a nőgyógyászati vizsgálat: nem lehet megszokni.
De igenis kéne megoldás. szoftveres vagy süssék ki az agyam 10ezer volttal.

Más:
Nem vagyok oda a kereskedelmi tvkért de belefutottam, hogy ma az öngyilkosság és a depis gyógyszerek térítéskötelessége lesz a téma. kiváncsi vagyok a "társadalom" véleményére.

Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (106)
Biszexy Creative Commons License 2000.09.16 0 0 107
Az én barátom 40 éves és 23 volt amikor diagnosztizálták. Azóta se csökkent semennyit se a mentális teljesítőképessége, felelős vezetője egy jelentős cégnek, ahol bár tudnak a bajáról de ebből semmit nem éreznek, mert amikor a felelősségteli munkáját végzi akkor mindig a topon van. Akkor jön elő a baja amikor valami magánéleti gondja támad (2-3 évente) és éppen nincs rajta elég szellemi terhelés, kötelezettség. Azaz az idő és a betegsége előrehaladtával mintegy 17 év alatt még mindig mit sem csökkent a szellemi teljesitőképessége. Volt 'állami' egészségügyben is, ott kezdte még a 80-as évek elején de elég gazdag úgyhogy meg tudta fizetni a legjobb magán pszichiátert is. Mégis mindenütt egymástól független pszichiátereknek egyaránt ugyanaz a véleménye: neuroleptikumot ne mert dementálja, inkább hallucináljon illetve nyugodjon a nyugtatóktól-feszültségoldóktól.
Mi a megoldás???
Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (106)
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2000.09.16 0 0 106
Waratah-nak: nem minden pszichiátriai kórképet kezelnek ugyanazzal a gyógyszerrel, az alábbiakban jellemzett "schizophréniás beteget például nem neuroleptikumokkal kezelték, ezért feltehetően nem pontosak az információi annak aki mondta. Termsézetesen ettől még kaphatott antidepresszánst is, de a hallucinációkra más típusú szerek hatnak, egyébként az IQ-t nem "csökkentik", és mindegy, hogy valaki mennyire intelligens, az nem védi meg a pszichés bajoktól. Szerintem az állami egészségügyben is ki lehet fogni jó szakembert, már megint a fodrász jut eszembe..., szóval nem kell feladni, ha az első session után eláll a hajatok, az még nem jelenti azt, hogy nem lehet sose jó frizurát csinálni nektek... persze aki nap mint nap elfekszi, annak nehéz... (ezzel vége a fodrász hasonlatnak).

Biszexy-nek: Általában a schizophréniában és más krónikus lefolyású pszichózisokban is érvényes az a tapasztalat, hogy a szellemi teljesítőképesség nem a kezelés hatására csökken az évek során, hanem a betegség lefolyásának a sajátja.

Yoo-nak: valóban, a magánrendeléseken általában magasabb színvonalú ellátást lehet kapni, de ez mindenhol így van a világon. Ha majd jobb színvonalú lesz az egészségügyi bérezés, és egy pszichológus, pszichiáter nem annyit kap bért, mint a takarítónő (vagy kevesebbet, mert ha az régebben dolgozik, akkor a takarítőnő kap többet), szóval akkor majd a színvonal is emelkedik. Ezzel együtt aki magánrendelésben és állami eüben is dolgozik, általában nagyon vigyáz arra, hogy az állami munkahelyén is minőségi munkát lásson el, és ne érje szó a ház elejét. A TB által is támogatott pszichoterápiás rendelések is elérhetők, ezek ismertetését (több is van, csak amit én ajánlottam) a 73. hozzászólásomban tettem meg, lásd ott.

Babarczy Eszternek: én is ismerem ezeket az írásokat, az az igazság, hogy a személyiségzavarok témában a gyógyszerek csak átmeneti, tüneti eredményt hoznak (pl. szorongást csökkentenek, hangulatot javítanak), de a személyiség működési, reagálási módjait, érzelmi megéléseinek tartós megváltozását csak hosszúlefolyású pszichoterápiától lehet remélni (fél év - évek) ezt még a legbiológiaibb szakkönyv is elismeri, ha magyar, ha amerikai.

Ezpanicnak: Havonta egy szorongásos rosszullét is rosszullét, az, hogy szakemberhez kell-e fordulni, általában nem ettől függ, hanem attól, hogy hol van a te tűréshatárod. Van aki akkor sem jön el, amikor már nem tud eljönni otthonról, mert percenként jönnek rá rosszullétek. Szerintem az a szakemberhez fordulás kritériuma, hogyha már úgy érzed, hogy a magad erejéből nem tudod megoldani a dolgot, és zavar annyira, hogy ne akarj vele együtt élni.

TiNa-nak: Én szívesen beszélek gyógyszer nélküli gyógymódokról is, de egyelőre úgy tűnik, hogy a fórum olvasóinak többsége ragaszkodik jobbnál jobb bogyójához. Nem nagyon szeretnek szoftveres megoldásokban gondolkodni, inkább elkezdik szapulni a magyar egészségügyet, hogy rossz minőségű az ellátás. pedig érdemes meggondolni, hogyha a gépünkön hirtelen lefagy a program, vagy össze-vissza ugrálnak a karakterek, akkor mindenkinek evidens, hogy nem olajat kell bele önteni hátul, hanem valami baj van az installálással, de úgy látszik a lelki életben erről másképp gondolkodnak sokan...

Döglött halnak: Hozzászólásod alapján tényleg nehéz eldönteni, hogy kell-e neked szakember, de mint már előbb írtam, nem is nekem kell eldöntenem, hogy kell-e, hanem neked. Támpont, hogy "szerintem az a szakemberhez fordulás kritériuma, hogyha már úgy érzed, hogy a magad erejéből nem tudod megoldani a dolgot, és zavar annyira, hogy ne akarj vele együtt élni".

Üdvözlettel,

Tamás

Előzmény: Waratah (101)
Biszexy Creative Commons License 2000.09.16 0 0 105
Pedig valahogy így van hidd el. Évek óta látom a barátomnál kisérgetem őt a pszichiátereihez, voltunk a Lipóton, láttunk sok más skizofrént. Szinte az az ő legnagyobb tragédiája, hogy értelmes, mert ha nem volna az, akkor tudnának neki 'segíteni' azaz megszabadítanák a gyötrelmeitől, sebaj hogy az intellektusa egy részének az árán is, de ha az amúgy se volna neki akkor mindegy lenne. De igy nem bmindegy mert értelmes a szerencsétlen,és ettől sajnálják megfosztani ezért viszont nem tudnak rajta segítemni, mert az csak valami fűnyíróelven lenne lehetséges a mai gyógyszerekkel és más kezelési lehetőségekkel. Komolyan én is hamarosan megőrülök ha nem lesz erre valami megoldás mert látom kegyetlenül szenvedni ezt a jobb sorsra érdemes embert és nincs segitség! De biztos a rákosokkal is így van meg még oly sok más gyógyithatatlan betegséggel :(
Előzmény: Waratah (104)
Waratah Creative Commons License 2000.09.16 0 0 104
Tudod, ha ez csak fele így van, mármint hogy ha valaki eleve gügyébb egy kicsit, akkor annak úgyismindegy, hát akkor nagyon nagyon nagy baj van. Mindig úgy vagyok vele, hogy csak a magasságos jó ég tudja hogy mi lakik istenigazából egy emberben, lehet hogy bárgyú meg érzéketlennek tűnő, közben meg minden egyes szó amit hall , belevésődik a lelkébe.
Előzmény: Biszexy (102)
Biszexy Creative Commons License 2000.09.16 0 0 103
A barátomnak nem azért adják ugyanazokat a gyógyszereket mint a depiseknek mert ezek lennének a tutik, hanem mert a skizó bizonyos tüneteire ezek is jók. Az alapbajra természetesen nem. Hát ez az itt áll az orvostudomány :(
Biszexy Creative Commons License 2000.09.16 0 0 102
Igazad van ez a kérdés általánosságban is feltehető. Csak ahogy látom a pszichiáterek sokkal kevésbé tehetetlenek egy eleve gügye (debil, 80-as IQ-jú skizofrénnel szemben, mert annak mehetnek a neuroleptikumok a millió borzasztó mellékhatással meg agyi károsítással,meg az elektrosokk oszt jóvan. Sebaj, folyik a nyála nem mindegy, úgyse tűnik fel neki, ez legyen a legkevesebb baja de legalább megnyugszik. De aki egyébként kiemelkedő intellektusú azt sajnálják lerombolni, igy viszont segíteni se tudnak rajta. Vagy mégis? Halló Tamás doktor úr, help!
Előzmény: Waratah (101)
Waratah Creative Commons License 2000.09.16 0 0 101
Én megértem a barátodért való aggódást, de
mit lehet tenni egy X IQ-jú bármilyen lelkibetegért, anélkül, hogy a mentális képességeiből közbe ne veszítsen. Senkinek sem jó lejjebb zuhanni.
Azért tök jó, ezek a gyógyszerek, mindenre ugyanazokat adják? Pánik, depi, skizó egyre megy?
Előzmény: Biszexy (100)
Biszexy Creative Commons License 2000.09.16 0 0 100
Szevasztok!
Szerencsére én nem vagyok sorstárs. De van egy nagyon kedves barátom aki viszont gázos: diagnosztizált skizofrén. Ugyanakkor 150-es IQ-ja van, a szakmájában rendkívül sikeres, elismert, egyetemi végzettségü, doktorátusa van, stb. Csak éppen a magánélete egy romhalmaz, mert előbb-utóbb (2-3 évente) kitör rajta egy schub, ami hetekig eltart. Ez mindig olyankor jön elö, ha párkapcsolati problémái vannak, és hol nincsenek párkapcsolati problémák ugyebár. Ilyenkor nagyon gáz ahogy viselkedik és még azt is elrontja ami egyébként nem romlott volna el. Az a lewgrosszabb, hogy közben kristálytisztán tudja, látja mit csinál rosszul és mit kellene másképpen, de valahogy képtelen a tisztán müködő racionalitásának alárendelni az érzelmeit. Van pszichiátere, sőt az elmult kb 15 év alatt a negyedik pszihciátere van, szerencséjére mindegyik emberséges orvos, akik egymástól függetlenül egybehangzóan soha nem bombázták őt a skizofrénia tüneteit ugyan csökkentő, de egyúttal elhülyítő gyógyszerekkel. Valahogy sajnálták az intellektusát, mindegyik azt mondta,hogy ezek a kémiai kényszerzubbonyok olyanok, mintha valaki láncfürésszel akarna körmöt vágni és ez a legujabb gyógyszerekre is igaz állítólag. A barátom most is ramaty állapotban van, az orvosa szedeti vele a Seroxatot meg a Rivotrilt amik szintén csak bizonyos tüneteket enyhitenek, de pl. a hallucinációt nem, inkább jó nagyokat alszik a Rivotriltól és kész.
Mit lehet tenni a tudomány mai állása szerint egy 150-es IQ-jú skizofrénért úgy, hogy a mentális képességeiből közbe ne veszitsen?
Egy aggódó barát
Yoo Creative Commons License 2000.09.15 0 0 99
Kedves Doki!

Nem olyan megdöbbentő, hogy mindenki kapkodja a bogyókat. Az körzeti rendelőkben átlag 5 perc jut egy betegre, azalatt nagyon kedvesek, megértőek, de ez semmire sem elég. Eleinte még kaptam időpontot, amikor valóban nagyon rossz állapotban voltam, aztán mentem, amikor akartam. Leginkább akkorra várják vissza a betegeket, amikor elfogyott a gyógyszere.
Mivel ez az idő kevés, tüneti kezeléssel próbálkoznak, szerintem több mint a semmi alapon, ezért aztán mindenki megkapja a bogyóját. Aztán vár hónapokig, hogy hasson. Esetleg módositják az adagot. De ennyi. Az ottani orvos nekem például határozottan elutasitotta, hogy pszichológushoz is menjek, nem tudom miért.
A gyógyszer helyett, vagy mellette biztos, hogy sokat segitene másfajta terápia is, de nem mindenki tudja, vagy akarja kifizetni. Még mindig él a tudatban az a felfogás, hogy akkor minek is fizetjük a tb-t. És azért el kell ismerni, van ebben valami. Akinek esetleg rossz tapasztalata van, az szintén mellőzi ezt a szolgáltatást, főképp, hogy fizetni is kell érte.
Én jártam pszichológushoz, még 19 évesen, azon kivül, hogy nekem kell megoldani a problémáimat, semmi érdemlegeset nem mondott. És más negativ tapasztalatom is volt, tudniillik a reménytelennek tűnő eseteket nem szivesen vállalják, talán rontja a statisztikájukat egy-egy öngyilkosság, például.
Szóval marad a tabletta, vagy a "magad uram".
Lassan egy hónapja nem szedem a gyógyszeremet. Olyan mellékhatásokat produkált, hogy tovább nem próbálkoztam vele, pedig eleinte kifejezetten jó volt, vagy csak hinni akartam benne. Az orvosom szerint biztos, hogy nem a gyógyszer okozta őket, de mostanra megszűntek ezek a tünetek.
Azóta a "magad uram" módszerét alkalmazom, tudatosan kizárom a rosszat az életemből, talán sikerül újra felépiteni magam, remélem, ezzel nem csak még mélyebbre ásom magam a problémáimban.

No, elég hosszúra sikeredtem, és bizonyára Ön is tisztában van mindazzal, amit a kerületi rendelőkről irtam, ezért aztán kicsit értetlenkedem az Ön csodálkozásán, mármint ami a bogyóevést illeti. Ezeket a bogyókat mindig orvos irja fel. Az Ön véleménye szerint, az ismertetett körülmények között mivel lehetne kiváltani a gyógyszereket?

Üdvözlettel: Yoo

Előzmény: Waratah (98)
Waratah Creative Commons License 2000.09.15 0 0 98
VAn egy olyan gyanúm, hogy a sarki SZTK-ban működő áternek össz annyi előnye van, hogy havonta egyszer látja a fizimiskámat, az első alkalom volt 15 perc, (mandulaműtétek és szülések felsorolását incluzive) azóta átlag öt. Szóval van egy olyan gyanúm, hogy majd mond valamit az úr, mondjuk ami a NAgy Statisztikai Átlagnak szól, és én vagy benne leszek a szórásban vagy nem, s ha nem akkor széttárja karját.
Persze ezzel nem választ akarnék belőled kicsikarni, mert úgyis tudom, hogy a válasz az hogy "attól függ".
A gyógyszerekről meg...te magad mondtad, hogy mennyire be vannak táblázva az orvosok. HA én az állami egészségügy kereteiben szeretném megoldani (megoldatni) a problémámat - makacs , szocialista őskövület vagyok, aki arra gondol, mennyi TB-t fizetett be az elmúlt hmmm, ajajaj, 24 év alatt, viszont cserébe tuti egészséges voltam- szóval állami keretek közt ez nem nagyon működik, hogy még fel is világosítsanak.
Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (91)
babarczyeszter Creative Commons License 2000.09.15 0 0 97
Kedves Treuer doktor,

talan azert becsapos Freudra hivatkozni a szemelyisegtipusokkal kapcsolatban, mert o gyogyulaskent sem iger mast, mint "kozonseges, emberi boldogtalansagot".

ezzel manapsag az emberek nem nagyon vannak megelegedve. ugy ertem a szazadfordulo kornyeken a tarsadalmi presztizs, az onbecsules es a 'kotelessegteljesitesbol' adodo joerzes meg eleg volt talan ahhoz, hogy kompenzalja a felsokozeposztaly szamara az egyszeru boldogtalansagot (foleg a parkapcsolatokban vagy altalaban a csaladban), de ez mara teljesen megvaltozott.

ma mar szerintem boldogok szeretnenk lenni a parkapcsolatainkban es egyeb emberi kapcsolatainkban, es ez teljesen atdefinialja, hogy mi tekintheto kiegyensulyozott emberi kapcsolatnak - vagy rosszul gondolom?

Eppen most olvasom egy jeles amerikai pszichiater konyvet, aki tobbek kozt a DSM-IV, vagyis a legujabb diagnosztikai kezikonyv osszeallitasaban is kozremukodott, es nyilvanvalonak tunik, hogy egyreszt, eppen a "szemelyisegtipusok" koreben, folyamatosan bovul a "betegsegek" kore (ezt mar csak angolul tudom: "dramatic cluster", "odd cluster", stb.), masreszt az is folyamatosan bebizonyosodni latszik, hogy a "betegsegkent" definialt szemelyisegtipusok tobbsege vmilyen szinten reagal a gyogyszeres kezelesre. (Olyan gyakorisaggal biztos, mint amilyen gyakran a pszichoterapiara reagal, viszont a gyogyszer sokkal olcsobb, es egyszerubb, mint a terapia.)

Szoval szerintem nem olyan meglepo, hogy mindenki szed vmilyen bogyot - vegulis mindannyian szeretnenk kicsit vagy nagyon jobban lenni.

e


Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (89)
ezpanic Creative Commons License 2000.09.15 0 0 96
koszonom dh akkor most hogy engedelyt kaptam osszeszedem par gondolatom
olvastam a panikbetegsegrol mar amennyit tudtam itt a neten és konstataltam, hogy eszerint nincs ilyenem
viszont az altalam olvasottak alapjan a tuneteit idonkent tapasztalom
nem napi vagy heti vagy akar napi tobb alkalommal, hanem evente neha havonta, ahogy jon
(olyankor viszont egy idoszakon belul gyakran, aztan elmulik)
erdekelne hogy ez ellen mit tudok tenni
Előzmény: döglött hal (95)
döglött hal Creative Commons License 2000.09.15 0 0 95
Kedves ezpanic!

Egy topic arról szól, amiről a hozzászólók írnak, kérlek írj Te is!
dh

Előzmény: ezpanic (94)
ezpanic Creative Commons License 2000.09.15 0 0 94
csak felve kerdezem: ez itt a pszichiater ill. pszichologus altal kezelt embereknek nyilt?
gondoltam ra hogy hozzaszolok, de beleolvastam es ugy tunt itt a gyogyszerszedesen es a gyogyszerek mellekhatasan kivul masrol szinte alig esik szo.....
TiNa Creative Commons License 2000.09.15 0 0 93
Helló!
Isteni, hogy rátaláltam erre a topicra. "Végre" sorstársakra leltem, és most értő embereknek panaszkodhatom. Az én problémám a pánikrohamok mellet, hogy nem bírom a gyógyszereket. Régen, mikor még nem volt semmi bajom, egyáltalán nem volt semmilyen problémám velük, de mostanra egy negyed 0,25 Xanaxtól is bekáozom, a Prozak meg egyenesen duplázza a bajaimat. Ugyhogy olyn jó lenne, ha részletesen lehetne itt hallani gyógyszer nélküli gyógymódokról is pl.:kinezológia, hipnózis stb, vagyis kissé elvontabb megközelítésről. Mert hát tök mindegy mi az, csak segítsen, nemigaz?
döglött hal Creative Commons License 2000.09.15 0 0 92
Kedves Tamás!

Szerinted a 83. hozzászólásom alapján szakemberhez kell fordulnom, vagy amit leírtam az édeskevés ennek eldöntéséhez?
A Benjáminkán kívül, vagyis azon kívül, hogy nem igazán tudom, hogy _én_ mit akarok és nem találom a célomat, még egy adalék: nemcsak, hogy nehezen teremtek kapcsolatot másokkal, de akivel sikerül, azt sem tudom (merem?) igazán közel engedni magamhoz. A családomon kívül nincs senki. Nincsenek barátaim, aki szimpatikus azzal is megmaradok a jó ismerős szintjén, s ha úgy hozza az élet (munkahely váltás stb.) akkor elsodródunk egymás mellől. A társaság pedig hiányzik, de valahogy nem tudom átlépni a küszöböt, és belépni a többiek közé.
Üdv.
dh

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!