1. Ezen szempontok alapján valóban nem jobb a politúr, viszont javítható, tovább él a fán, szebb megjelenést ad. Egy lakk az egy különálló hideg fényű bevonat, a politúr pedig egy selymes meleg felület amelyik szinte beleolvad a fába, együtt öregszik vele. A mai elvárásoknak tényleg nem ideális, viszont öreg bútornál nem lehet lakkal helyettesíteni. Ez a felületkezelés egyik magasiskolája.
2. Attól függ, milyen fát. Hypo, hidrogén-peroxid... Ha komoly a dolog írhatok pontos recepteket, de a szakirányú irodalom a műhelyben van én pedig most nem.
3. Olajozni témyleg nem rossz új dolgokat. A lényeg valóban a csiszoláson van. Egyre finomabb csiszolóanyaggal, 180-as után a csiszolások közt enyhén bevizezni a felületet, hogy a visszamaszírozott rostok megdagadjanak és felegyenesedjenek. Az öregek azt mondják, hogy a csiszolás fél politúrozás. Olajozni száradóolajokat használnak. Lenolaj, kínai teafaolaj, mákolaj, teakfaolaj... Feltüzesítik a felületet, de minimális felületi védelmet adnak. Évente illik egy kicsit átdörgölni őket olajjal. Egy csomó féle kapható nálunk is, bár szinte mindenki csak a lenolajat ismeri és használja. A használatuk egyszerű, jó vastagon bekened a felületet, ahol gyorsan magába szívja oda kensz még, hogy legalább 5-10 percig csillogjon a felület és később ne foltosodjon azután a felesleget letörlöd róla. Közben porolhatsz, egymásra rakhatod őket, szóval a legegyszerűbb felületkezelési módszer. Arra vigyázz, hogy a rongyot amivel letörlöd a felesleget, égesd el, vagy kiterítve szabadban szárítsd meg. Az olajok lassú oxidációval száradnak és ha összegyűrve a rongyot ledobod a sarokba vagy a kukába rendkívül könnyen magától begyulladhat.
4. apró kiegészítőkkel mindíg gond van. Nagyon kicsikre nem sok esélyed van. Szentendrén van egy antikos aki forgalmaz vasalatokat öreg bútorokhoz, a katalógusában mintha láttam volna apró biszbaszokat is. Én igyekszem bolhapiacokon felhajtani az értéktelen törött dobozkákat is és leszedegetem a vasalatot róluk. Így is elég nehéz pótolni ha néha kell.Holnapra megnézem a címét.
Mi volt a könyv amiben az olajozós amcsi pasit láttad? Az Ami könyvek nem nagyon jöttek be nálam, bár egy időben rendszeresen vettem a Woodwork című magazint, néha baromi jók voltak benne.
Én is csak lelkes amatőrként, de évek óta foglalkozom ilyesmivel. Igazából én újakat szoktam csinálni, aminek gyakran próbálok adni valami patinát.
Pár kérdésem lenne:
Miért jobb a politúr, mint a lakkok? Szerintem sérülékenyebb, nem bírja a nedvességet, büdösebb, sokkal macerásabb, meg ilyesmi.
Mivel lehet világosítani egy fát?
Láttam egy amerikai pasi könyvében, hogy ő mindenféle olajokat használ, és semmi mást. Viszont csiszol vagy ezerszer. Gyönyörű dolgai vannak. Itt milyen olajokhoz lehet hozzáférni? Melyiknek milyen hatása van?
Hol lehet beszerezni kicsi, dobozokra, ilyesmikre való szép vasalatokat? Zárakat, zsanérokat, sarokvédőket ilyesmiket.
Nekem is nagyjából ez a véleményem. Ráadásul tényleg nem hiszem, hogy nagy értéke lenne, egész egyszerűen a régisége miatt tetszik, és ezért tartom jobb sorsra érdemesnek. Tavasszal mindenképpen hozzákezdek, majd tartok képes beszámolót, ha vkit érdekel.
Valószínűleg másképp áll a kérdéshez egy múzeumi restaurátor, egy antik bútor kereskedő műhelyében dolgozó bútorfelújító, egy ószeres és egy lelkes amatőr is. Mindenkinek más a célja és más srófra jár az agya. Szerintem ne add fel. Legfeljebb nem eredeti állapotába állítod helyre a ládádat, nem is igazán szakszerűen, viszont lesz belőle egy szívednek kedves darab aminek története van.
Szedj le róla minden bevonatot, ha csak csiszolni tudod az sem olyan vészes, A könnyen leszedhető vasalatokat operáld le róla, kezeld a fát rovarok ellen, kendd le felületkezelő szerrel attól függően, hogy milyen habitust akarsz elérni, szereld össze és örülj neki. Nem hiszem, hogy akkora értéke lenne a ládának, hogy megérné hivatásossal dolgoztatni. Egy utazóládányi pénzt kifizetsz majd érte és nem is olyan lesz az eredmény amilyennek akartad.
Ezek az utazóládák elég háklisak, tudniillik szögelték őket. Bárhol bármit lebontasz róla az trancsírozásba fullad. (néhányat csináltam már, szívás) A festéket csak akkor tudod lemosni (ne csiszold) ha nincs alatta vászon. (általában van) Ha van nem marad más mint lebontani, s újat ragasztani rá. (belülre is ragasztani kell a textilt)
Javaslom, bízd szakemberre, mert nem egyszerű.
Le akarom szedni róla, mert csak foltokban van rajta. Csiszolás után mivel lenne érdemes felületkezelni? Viasz? Lakk? Lazúr?
Aztán a bélés: Milyen módszerrel lehet beleszerkeszteni egy textilbélést? Úgy hogy aztán kivehető és tisztitható legyen?
Elmondanád hol találok bővebb infót erről a starvax-ról? Olcsóbb mint a mobil. Eddig Auro-t használtam. Kiváló minőség, nagyon jó vele dolgozni és ez is baromi drága, viszont nem árt kipróbálni mi a felhozatal a piacon.
Elég nehéz így eldönteni, hogy mi lehet az a barna izé amit le akarsz vakarni a ládáról ha egyáltalán le akarod. Ha amúgy is használni akarod a ládát és nem egy múzeumi műtárgy lesz belőle akkor bátran hozzányúlhatsz mert ami leesik magától az amúgy is leesne használat közben. Így legalább ki lehet javítani. Kárt nem valószínű, hogy teszel benne, elég extrém helyzeteket képesek átvészelni ezek a tárgyak egy-egy antik bútor kereskedő műhelyében a hátsó udvaron. Nagy vonalakban, a régi bevonat (hacsak nem nagyjából ép) le, a fa részek javítandók és pótolandók, rovarkártevők ellen védendők, új bevonat fel és kb ennyi.
Ha jobban körülírnád az olajos-viaszos kenőcsöt, sokat segítene:-))
A Starwax-nak van egy kimondhatatlan nevű termékcsaládja, az Antiquaire. Ezek a termékek lényegében a teljes maratás-előkészítés-kezelés-díszítés folyamatot végigviszik. Az általános vélemény, hogy jó minőségűek, viszont hmm... nem olcsók. Kicsi diszkánt:-) megbeszélés kérdése.
Én is tanácsért jöttem, mint teljesen amatőr. Történt, hogy anyukám nagynénjének a tanyáját megörököltük, és a kipakolásnál találtunk a színben egy utazóládát. Tudjátok, amit anno a postakocsikon használtak. Tűzifa volt benne :(, de mivel nedvesség nem érte, megmaradt jó állapotban. Hazacibáltam, "csak a testemen keresztül" felkiáltással megmentettem attól, hogy ő is tűzifa legyen. Most ott áll a garázsban, többször jött a célzás, hogy hát foglalja a helyet, meg kacat stb. A fém pántjai el vannak rozsdásodva, kézzel le lehetne szedni azokat ki kell cserélni, viszont a fát nem tudom mivel kezelték, mert semmi nem látszik rajta, ill. néhol valami körömmel levakarható barna festékszerű réteg. Attól félek, ha elkezdem lefeszegetni a fémrészeit, több kárt csinálok, mint hasznot. Egyébként az elképzelés megvan: belülről bársonnyal bélelném, kivülről meg nem tudom mit lehetne tenni vele. Egy igazi kincsesládát szeretnék belőle. Tudtok ötletet adni?
Sziasztok!
Látom már felmerült a Starwax márkanév. Ha valakinek ezekkel a termékekkel kapcsolatban lenne kérdése, forduljon hozzám bizalommal (én forgalmazom, illetve a cég, ahol dolgozom):
Barát Gabriella
20/458 7089
Tényleg csiszol. Egyébként habkőliszt helyett egy csomó más port is használtak ( még gipszről is hallottam és tényleg működik). A lényeg, hogy bele lehessen a pórusokba masszírozni és ott a politúrral együtt megkössön, különben nem lehetne teljesen sík üvegszerű felületet elérni mert a politúrréteg a pórusokba állandóan besüppedne. Überolt (vagy iberolt) lehet készen kapni, de megteszi néhány bútorápoló is a lényeg, hogy a kész politúrt ne bántsa viszont a segítségül használt olajat leszedje. Olajra is mindenki másra esküszik, az öregek szerint a száradó olajak tényleg nem jók. Nekem speciel a parafinolaj jött be. A labda töltögetése is mindenkinél más, a lényeg, hogy ne tocsogjon és teljesen szárazra ki lehessen járatni. Egyébként én egy öregúrtól (is) tanultam politurozni aki régen egy bútorgyárban normában politúrozott és ő spec. tiszta vattát használt. Van aki esküszik a gyapjúra, más a vatelinre. Nekem úgy tűnik mindenkinek megvan a saját bogara és esküszik rá, hogy az övé az igazi recept és technika.
Légy erős, csiszolja. (tény, hogy elsősorban tömít) Öreg asztalosok is használják. (vagy téglaport)
Száradoolaj (lenolaj) mérsékelten javasolt. Nem lehet szépen leszedni. Ásványolaj, minél finomabb. (lenolaj első alapozásnak kiváló -csak hígitva-)
A habkőpor már nem csiszolja a felületet, ez nagy tévedés. Azért használják, hogy belerakódjon a pórusokba és így hamarabb kialakuljon a tükrös felulet. Ha beestek öreg bűbútorosokhoz, azok nem biztos, hogy használnak habkövet.
A fényezés egyik fontos lépése a felület előkészítése. Ez minél jobb, annál könnyebb dolgotok lesz, viszont fényezni nem sima vattával kell, mert az megszívja magát plitúrral, kiszáradáskor viszont beleszárad és soha többet nem fogod tudni rendesen használni. Gyapjú, vagy fércelt vatta a jó megoldás és használat után egy befőttes üvegbe célszerü elzárni, így nem szárad be. Fontos, hogy a befőttes teteje ne legyen polituros, mert ha megszárad, az életbe nem nyitod ki. Politurt a következőképpen lehet készíteni: martinis üveg (üresen), tölcsér, vékony fémrúd, vagy csavarhúzó, vagy hatos véső.
Tölcsért az öveg szájába, sellakot a tölcsibe, majd a vékony hosszú dologgal beleszuszakolni.
Én az üveget félig szoktam tenni, majd fölöntöm spiritusszal (denszesz). Lögybölni kell és föloldódik. A rongylabdát kívülről valamilyen nem műanyag vászonba kell tenni, és hátulról kell tölteni. A labda nyomásával lehet adagolni, száraz felületre is rá lehet menni, de én azt be szoktam ecsetelni vékonyan szálirányra, egyszer.
Visszacsiszolom finom szemcsézetű papírral és aztán bőven adok neki -> mármint lucskos labdával megyek rá. Fontos, hogy a felületen a labda soha se álljon meg és a felület szélein is járjunk vele. Lehet nyolcasozni és karikázni is, ahogy tetszik. Minél inkább alakul a felület, annál inkább kevesebbet kell a labdába tölteni, ez csepegtetést jelent, és nem azt, hogy öntjük!
A fényezéshez kell még két dolog: olaj és denszesz. Olajat csak vékonyan kell a felületre spriccelni (csak cseppeket) illetve a denszesz azért kell, mert ha van ploitúr a labdában, akkor nem célszerű megint beleönteni (csepegtetni), hanem denszeszt kell, az majd kihozza a polit.
Egy nap nem szabad sokat dolgozni rajta, mert ha sokat hordunk föl, akkor másnapra az csúnyán visszaszáradhat és olyan lesz, mint a szikes talaj. 3-4 nap után már "tükrös" felületet kell kapjunk, ekkor óvatosan kell adagolni az oljat a denszeszt és a politúrt is. Ha sok az olaj, nem győzzük majd leszedni a végén, ha sok a másik kettő és/vagy megállunk a felületen a fényezés csúnyán fölmaródik (besül a labda). Ekkor nem kell a legdurvább papírral nekiesni, hanem csak finoman, helyben kis olajat rácseppentve megcsiszolni. Ha a felület többi része már alakul akkor nyugodtan járkálhatunk a sérült részre gyakrabban. De ne túl gyakaran, mert a labda álltal a felületre juttatott politúrnak meg kell száradnia, vagyis a benne lévő denszesznek el kell párolognia. Ha ezt nem várjuk meg, lemossuk a politúrt.
Ha a felületünk állati szép és már nem akarjuk tovább fényezni, akkor le kell szedni az olajat róla. Ehhez a régiek egy iberolnak nevezett kotyvalékot használtak, aminek az összetétele műhelytitok (volt). Víz, denszesz és hegyi kréta furmányos keveréke. A recept megvan valahol, de én megszoktam, hogy leszárítom az olajat a felületről. Erre jó lehet egy tiszta pamut, vagy nem műanyag vászon, amire nem sok (érzéssel) denszeszt juttatunk és gyors mozulatokkal átdörgöljük a felületet. Ha sok olajjal dolgoztunk be fog szürkülni. Az olaj csak segédanyag, műszerolaj, vagy lenolaj javallott.
Sok sikert és türelmet!
Köszi! A rovarölőket megnézem, a többit már próbáltam és eddig tényleg a kromofág vezet. Amit eddig használtam rovarok ellen, az nem csak a járatokba próbálja a dögöket utólérni, hanem a fa rostjaiban megköt és legkésőbb egy év múlva amikor a kis dög ki akar repülni és előtte lepetézik a kijáratnál akkor biztosan áthalad a mérgezett részen és már nincs annyira kedve petézni.
Elég hűtlen voltam, már azt hittem, hogy bedöglött a topic és meg sem néztem. Most persze csak csodálkozom. Kössz az infokat a festék maráshoz és a szúra is.
Egy két helyre belebeszélnék ha nem haragszotok. A sellakk valóban egy indiai fügefajtán élősködő levéltetű. (lakktetű) Az öregek féltve őrizték a titkot, de lehet készen is kapni bekeverve minden varázsadalékkal. Viszont így kezdőként nekiállni politúrozni az merész vállalkozás. Legalábbis nem csak abból áll, hogy rongylabdával maszatolod a fát. A gipsz rátét az szinte biztos, hogy nem csupán gipsz, hanem csontenyves fűrészporos anyag mint amilyet a blondel képkeretek mintáihoz is használtak. Egyébként a gipszet anyagában akár sima temperával is megszinezheted folyékony állapotában, de szinte biztos, hogy nem így készült az eredeti.
Jó munkát a szöszmötöléshez! Ha komolyan gondolod szivesen leírom bármelyik folyamatot, vagy keresek megvásárolható könyvet.
Szia!
Oldószerként kromofág helyett Starwax extra-erős viaszoldószer, vagy univerzális marószer. Nem károsítja a fát és mindent leszed. Kártevők ellen: Szintén Starwax, Fongitol rovarölő, védőszer van folyékony és aeroszolos is. Meg olyan is, amin egy fecskendő szerű vmi van, amivel a szújáratba lehet egyenesen nyomatni a cuccot. A Bricostore-okban lehet kapni.
Talán nem OFF: egy rádiót szeretnék "restaurálni" , és hangszóróselyem kellene. Honnan lehet ilyet szerezni. Ilyen sárgás színű szövet ami kellene. A Neten semmi.
