Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Szerintem nem az a gond hogy véleményt nyilvánít valaki.Hanem hogy nem akar változtatni ha az nem felel meg a valóságnak.Emlékszem mikor elkezdtem a a kenjutsut láttunk egy képet, ahol ahogy később kiderült egy Khasima Shin Ryu-alapálás volt.Jót nevettünk rajta.Na miután találkoztam a valósággal csúnyán néztem magamra a tükörben.
Viszont ami nekem nagy problémám hogy a kritika után soha senki nem mond pozitívumot az adott dologról.Meg sem próbálnak mögé látni.Akár baranta, iaido,szablya vívás,europai vívás......stb.Ez a közös rész hiányzik nekem.Ami jó benne!
Ulrich......Szerintem a sport szó nem különbözik a harcművészet szó-ól.Ugyanaz csak a vég cél más.De ott van amind kettőben jellem-test fejlesztése harc által.A szabvány alapból létrehozza kiemeli a hátrányos-előnyös helyzetet.Azonos kard hossz -Testmagaság.
Az én hátamon fát lehet aprítani, de néha mégis kiveri a biztosítékot az, a Magyarországon
nem csak a Japán karddal gyakorlók területén uralkodó nézet, ami itt is egyszer már szóba került,
az a bizonyos "egy ember, egy csapat, egy zászló", kiegészítve azzal, -- sajnos -- hogy aki nincs velünk, az ellenünk--.Oly mértékben sikerült emberek fejére szemellenzőt helyezni, és oly mértékben
sikerült embereket "fanatizálni", hogy akár egy hobby szinten gyakorolt dolog miatt is ölre képesek menni.A legszomorúbb, hogy egyesek képesek úgy "lesöpörni egy könyvet az asztalról", hogy bele sem olvastak egy mondat erejéig sem. Ez számomra mérhetetlen szűklátókörűségre, irigységre,
és a végletekig agymosott személyiségre utal.Én látatlanba nem mernék mondani véleményt úgy,
hogy azt -- még csak nézőként-- sem próbáltam, sem gyakorlatban, sem elméletben megérteni.
Az pedig, hogy mindez szemtelen, arrogáns módon kerül kifejezésre hab a tortán.,
másrészt ellenkezik mind az európai, mind a Japán harcművész szemlélettel.
Az internetes "világra " jellemzően természetesen név , és arc nélkül, mivel az illető (tők) azt gondolják, így személyiségük rejtve marad.(Pedig nem.....)
Az régi európai szemléletre gondolván vajon az ilyen lelkületű ember fel-e merte volna venni a kesztyűt,
vagy névtelenséget adó "net" hiányában hátbaszúrt volna egy sikátorban ?
Magyar szablyavívást tanítottak hétvégén Sepsiszentgyörgyön a huszároknak, barantásoknak és minden érdeklődőnek. A hétvégi szablyás szeminárium célja az volt, hogy Erdélyben újra népszerű sport legyen a hagyományos magyar szablyavívás.
A Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola első tanfolyamát tartották meg május nyolcadika és tizedike között Sepsiszentgyörgyön. A tanfolyamra a szovátai 15. Mátyás Huszárezred huszárjait is meghívták, akik a makfalvi Székely Majális miatt, csak az őrmesterüket tudták küldeni, hogy képviselje Maros megyét. A hétvégén szervezett képzésről a szovátai huszárok őrmesterével beszéltünk.
A Magyar Szablyavívó Iskola 2012-ben alakult, és mára már az anyaország számos pontján működnek intézményei, ahol a szablyavívás művészetét tanulhatják meg a jelentkezők, akik legkevesebb 10 évesek kell legyenek. Erdélyben az első tanfolyamnak Sepsiszentgyörgy adott otthont, amelyet később egész Erdély-szerte ki szeretnének terjeszteni a szervezők. Az edzéseket Balogh Imre és Tímár Barnabás, a Magyar Szablyavívó Iskola oktatói fogják tartani. Első lépésként az oktatónak jelentkezők Pécsre kell utazzanak, hogy elsajátítsák a szablyavívást, amit majd itthon át tudnak adni a huszároknak, barantásoknak és egyéb érdeklődőknek."
Egy másik töredék.
"Ez idő tájt 1825-ben báró Wesselényi Miklós és gróf Széchenyi István kezdeményezésére egyidőben létrejött Kolozsváron a Kolozsvári Víadal Iskola és Pestbudán a Pesti Nemzeti Vívóintézet ahol az első vívómester Friedrich Ferenc volt. Friedrich mester egy alkalommal a pesti utakat járva pár útonállóra lett figyelmes, akik egy kis kéményseprő inast próbáltak kirabolni. Ez a kis fiúcska olyan ügyesen védekezett a nála lévő kéményseprő felszereléssel, hogy a mesternek megtetszett és maga mellé vette tanulónak és oktatni kezdte a vívásra. Ő volt Keresztessy József, aki később, 1842-től vívómesterként több mint 50 éven keresztül oktatta a fiatalokat és a kor sok, sok híres előkelőségét. A vívás tudománya nagyon sokat köszönhet neki... Pézsa Tibor olimpikon, világbajnok kardvívó a „kardvívás tábornoka” az igazi szaktekintély, akitől a leghitelesebben tanulhatjuk ezt a tudást: a Borsody módszert.
Részemről nincsen semmi hátsó szándék a dologban. Csupán rácsodálkozás, hogy egyfelől elhangzik a hosszabb katanával történő gyakorlás - mondjuk úgy - "kritikája", miközben a sinai pont ilyen eszközre hasonlít.
Egyébként, ha sport, akkor egyforma, szabványosított eszközöket használunk, ha pedig minden egyéb, akkor mindenki izlése és képességei szerint választ fegyvert.
De igen. Van 10 kata, ezek paros gyakorlatok bokutoval (illetve kodachival). Ezek melle van meg alaptechnikak gyakorlasara nehany forma, amit szinten parban, szinten bokutoval, kata-szeruen gyakorolnak.
Igen, nagy hangsuly van a shinai-vivason. Japan mesterek egy tekintelyes csoportja probalja visszaterelni a dolgot a bokuto fele egy kicsit. A 10 kendo kata melle kidolgoztak nehany bokutoval parban vegezheto alapgyakorlatot. Igy mas a tavolsag, mas a kard hossza, alakja, stb.
"When Kendo was evolving during the time of the Samurai, the weapon used was more similar in size and weight to the katana. After all, the Samurai was trying to train for life and death situations. As Kendo evolved into more of a "sport" the weapon changed.
Although Kendo is supposed to teach you how to use a sword, the techniques we learn in modern-day Kendo would be inefficient if we were using a real sword. The "rules and regs" governing shinai length, weight, diameter, etc. are ludicrous. Would a Samurai refuse a fight because his opponent's sword was too light, too narrow, too long/short, etc?
Shinai handle length, specifically the tsuka-gawa (leather handle) is a matter of personal preference. What is in vogue today is a short tsuka-gawa on a "standard" shinai (e.g. a "37" on a "39" shinai). This allows for more "reach" when striking your opponent. Kenshi like myself who tend to use more oji-waza (blocking-countering techniques) favor a longer tsuka-gawa. I use "39" leather on a "38" shinai. This allows me to use a wider grip on the shinai, making for more stable control when blocking."
Most már végre tudom, hogy mit jelent a 39 szám.
""39" refers to the length of the shinai. The length of the shinai is not measured in inches or centimeters. It is measured in 'shaku' and 'sun'. These are measurements that were used in ancient times for measuring swords. "39" refers to 3.9 shaku or 3 shaku 9 sun."
Torao MORI was born on June 11th, 1914 in a family of great swordsmen and started practicing Kendo (Japanese fencing) with a bamboo sword in his hands when he was 5 years old.
He joined his middle school's Kendo club. He won the team championship at the All-Japan Middle-school Kendo Championships as well as the individual title at the Meiji Shrine Sports Event. After graduating from the middle school, he rejected numerous offers from notable colleges and universities and joined the Hochi Shimbun (Newspaper).
In 1937, he moved to the United States, came across fencing, and started taking lessons. In 1938, he won the title at the Southern California Fencing Championships. Furthermore, when he competed representing Southern California at the U.S. National Fencing Championships, he came second.
It was a great shock to the U.S. Fencing world to see him almost winning the championship after training only for 6 months. Due to his strength as well as his name, he was called “Tiger Mori.”
In 1940, he was expected to win a medal at the 1940 Tokyo Olympics, but the Olympics were cancelled due to the start of the Second World War. Because of the war during his peak period of his competitive career, he was unable to compete at the Olympics; however, he was able to participate at the 1960 Rome Olympics as a U.S. National Team head coach. He also participated in the 1964 Tokyo Olympics and the 1968 Mexico Olympics as a U.S. National Team coach.
After retiring from an investment company, he founded a fencing school “Mori Fencing Academy” in Los Angeles. He made a living as the first professional fencing coach in the United States. While taking an active part in organizing the Kendo World Championships, he suffered a heart attack in the middle of practicing Kendo and died on January 8, 1969 at an early age of 54.
His daughter married Heizaburo OKAWA, who competed in three Olympics (Rome, Tokyo, and Mexico) and brilliantly achieved the 4th place in men's team foil."
Érdekes történet. Érdekes ember. Ilyenkor jut eszembe Gerevich (1910-1991), olimpiai bajnok Rómában (1960, kard, csapat).
Eszembe jutott hogy egy Tigris Mori Torao nevű kendós a nyugati vívásból vett át technikát evvel erősítve a kendóját.A fogást variálta.Amerika bajnok is volt.
A puszira kapott danokat en sem szeretem. Az automatikusan kapottakat sem. Kendoban, iaidoban es jodoban minden egyes fokozatra vizsgazni kell, a legmagasabbakra is (sot, ott a legkisebb a sikeres vizsgak aranya). Kendoban nem egyuttmukodo ellenfellel kell vizsgazni, hanem egy masik vizsgazoval, aki a legjobbjat igyekszik nyujtani. Igy aztan a danoknak itt van erteke. Tovabba nincs tobb kendo szervezet parhuzamosan, hogy az egyiknel konnyebb vizsgazni, a masiknal nehezebb. Egy szervezet van, igy a vizsgat/fokozatot mindenutt elismerik.
Egy bemutató mindig hasznos. Főleg ha megfelelő magyarázat kíséri.Egy bemutatón mindenki egy két dolgot ragad meg de nem biztos hogy ugyanazt.Így lehet hogy egy másik bemutató egy másik mélyebb oldalát mutatja meg .Nem feltétlen a mester oldaláról.Szinttől függ szerintem.
Japánban sem volt sokáig dan fokozat. Iskolákban is többségében 3-4 szint volt.Aztán ha elérte a szintet mehetett isten hírével.Nagyon nem szeretem a danokat egyébként de azért van haszna.
Sch..Azért a nemesi címet ki kellett érdemelni.Onnantól viszont egyetértek.Igaz egy idő után már nem csak vérrel lehetett nemesi rangot elérni.
Nem, a középkorban és a kora újkorban erre nem akadt példa. Ha olyat tett, amit nem kellett volna, kivégezték, de a nemesi címtől nem lehetett megfosztani senkit. De nemest pl nem akasztottak. (Ez olyan erős szokás volt, hogy még az aradi 13 esetében az akasztás különös felháborodást váltott ki Európa - szerte,mert nemtelen halálnemnek számított)
Ennek egyszerű és teljesen racionális oka volt. A társadalom az Istentől születéskor kijelölt társadalmi osztályokon nyugodott. A király Isten kegyelméből uralkodott, a nemesek Isten akaratából születtek annak. Elképzelhetetlen lett volna ez ellen tenni, mert ez alapjaiban kérdőjelezte volna meg a teljes társadalmi rendet.
"Gondolom, az Európai vonalon sem osztogattak mindenféle külön elismerést, hanem valakit vagy lovaggá ütöttek egy idő után -- vagy nem."
Európában a lovagság intézménye (lovaggá ütés) nem iskolafokozatokól függött, hanem társadalmi státusz volt. Lehetett harctéren kapni vagy jellemzőbb volt a születés jogán 21 éves korban. Ezt azonban megelőzte az apródi szolgálat, ami tulajdonképpen a neveltetés volt. Kb mint egy érettségi.
A vívóiskolákban voltak fokozatok. A legáltalánosabb a Scholler (tanuló) 1 -2 - 3 - Free Scholler (szabad tanuló) - Provost (kb mesterjelölt) - Mester felosztás volt. Ez iskolája válogatta, de egy kábé 10 éves képzési rendszerről beszélünk.
Mindegyiket egy úgynevezett "Díjvívás" zárta le, amelyen a jelölt számot adott több fegyvernemben is a tehetségéről, tudásáról. (jellemző fegyvernemek: hossúzkard, tőr, birkózás, dussack, valamilyen szálfegyver/bot stb)
Erre a szintnek megfelelően szabályozott keretek között meg kellett hívnia (és természetesen vendégül látnia) a környék összes komolyan vehető vívóját, így aki mester lett, azt a vívótársadalom egészének elfogadása tette azzá. Ez garantálta a cím tekintélyét.
Nos hát a bemutató.. Igen erről beszéltem.Nehogy idegyere, nehogy má' megmutasd mit tudsz....
Tán attól féltek, hogy köznevetség tárgyává teszem magam? Ettől nekem kéne, nem?
Ami Sekiguchi Soke bemutatóját illeti, láthattál egy dolgot, amikor még az alapokat jött tanítani.
De könyörgöm, azóta eltelt bizony jó pár esztendő...
Egyébiránt nem értem az összehasonlítási alapod, hisz magad írtad, nem használsz fém kardot....
Se kicsit, se nagyot.(A nikelezett-krómozott alumínium 450 gr os iaito tól meg tekintsünk el talán.)
És hát a táborok aránya....
Az emberi ego- ról megmindent elmond, hogy amikor valaki szembesül azzal, hogy itt nem lehet öveket,
danokat szerezni -- mivel az öv arra való, hogy megtartsa a kardot, és pl kétdanos szamuráj meg
ugye nem igen volt-- akkor ugye igen hamar elmegy a kedve az egésztől.....Vajon miért ?
Az egyetlen elismerési forma, hogy évek múltán talán-- és ezen van a hangsúly- felveszik a Japán HSZ be.Ennél több viszont nem kell, legalábbis számomra nem.
Gondolom, az Európai vonalon sem osztogattak mindenféle külön elismerést, hanem valakit vagy lovaggá ütöttek egy idő után -- vagy nem. Ez is a munkától, és a hozzáállástól függött.Visszatérve
az iai ra a gyakorlatok kb 80% seiza-tatehiza -- nem iai hiza, mint a legtöbb do edzésen, és
hát ezt európai ember nem nagyon tolerálja......valamint a hőn szeretett sonkio dach .
A legtöbben egy oklevél átadásnál 10 percet nem bírnak megülni egy helyben...
Viszont nincs annál siralmasabb, mikor valaki teleplakátolja a nappali falát , büszkén viseli" danjait (tapasztalat), miközben
akkor volt valódi kard a kezében, amikor kölcsönkapott egyet, hogy feldaraboljon egy kínai napozógyékényt......
És hát egyetlen dolgot nem értek.Mint mondottam, nem kötelező senkinek hosszú karddal edzeni,
sem a mi vonalunkat művelni.Engem abszolúte nem érdekel, hányan iai-dóznak, vagy kendóznak,
ha azt szereti, csinálja.Ha akarja hobby ként, ha akarja életformaként.Élni, és élni hagyni.
Nem gondolom, hogy mivel én ezt gyakorlom, neked kiesik a shinai a kezedből...
Valamiért ez a téma, amit nem bírsz elengedni, és ami szerintem a többieknek is már rém unalmas,
nagyon szúrja a szemed...(????????????????????)Lépj túl rajta......
Sekiguchi sensei egyik tanítása, hogy az érett kalász lehajtja a fejét.
A bemutatot nem kell megtartanod, mert mar lattam Sekiguchi Komeit kardozni. Akkor meg eleg kezdo lehettel, mondjuk nem is emlekszem masra, csak ra. Akkor is ugyanez volt a velemenyem az egeszrol. Gondolod, jobb bemutatot tudnal tartani, mint Sekiguchi Komei?
Egyebkent a mester sulya relativ dolog, de talan nezzuk meg az MJER iaido es iaijutsu taboranak aranyat...
Igen, hosszabb, mint a kard. A markolat kifejezetten hosszu, mert a ket kesztyunek el kell fernie rajta szepen. A pengehossznak meg azert aranyban kell lennie a markolathosszal.
"Azt lehet tudni, hogy miért épp ezek a méretek lettek meghatározva? A XX. sz. 20-30-as éveiben is ilyen méretű eszközöket használtak?"
Ugy tudom, hosszabbakat hasznaltak regebben, a maiak rovidebbek. Hogy miert pont ekkora, azt nem tudom. A tippem az, hogy egy rovidebb shinaival talan tul gyors lenne a vivas, nagyon keves szerepe lenne a labmunkanak, es a kendo altal ohajtott aspektusok nem lennenek fokuszban. Ez kicsit akademikus izu lett.
"Meg aztán Japánban mennyire számít átlagos magasságnak a 174 cm, ami alapján Gusutawanak kiszámoltad az ideális méretű kardot (penge: 74 cm, markolat: 27 cm, teljes hossz: 101 cm)?"
Nem en szamoltam ki, hanem rakerestem es ezeket talaltam fel perc alatt. Ma a 174 cm nem kiveteles Japanban, ok is nonek, nem csak mi. Az aranyaik viszont masak. Altalaban rovidebb a labuk.
Gál Sándor: Szuronyvítan a gyalogság számára, t.i. a puskának vífegyvergyanánti használata, gyalog és lovas ellen. (30 oldal)
A népfelkelőknél igen sok volt kiegyenesített kasza és a lándzsa is. Elképzelhető, hogy voltak ilyen lándzsás szabályzatok is. Nem hinném, hogy sokban különbözne a szuronyvívástól (konkrétan 1848-ban szükségfegyver volt és elképzelhető, hogy eleve úgy oktatták a lándzsahasználatot, hogy hamarosan szuronyos puskát fognak kapni az emberek).
Elképzelhető, hogy Gál Sándor valamelyik szabályzatát láttad. Főleg szuronyos képei vannak lovasság ellen. Lándzsáról eddig nem hallottam. Csak kaszás kézikönyvet láttam népfelkelőknek, sajnos nincsenek benne képek, az egész vagy 8 oldal.
Egy kérdés: a katonai múzeumban láttunk olyat, hogy 1848-as katonai kézikönyv, melyben szerepelt a lándzsa használata, illetve szablya. Ötlet, hogy mi lehetett ez? Sajnos elfelejtettük lefényképezni :(
A Miskolci Ev. Ref. Főgimnázium Értesítője Az 1897-98.-as iskolai évről.
VII. osztály
A kötélhúzással együtt még egy érdekes versenygyakorlatunk maradt el (a többi intézetek játékversenyével egyetemben), t. i. a franczia botvívás, mely mivel az országban rajtunk kivül egy intézet sem űzi, keltett volna méltó feltűnést.
