ma a Horotna-völgy zöld jelzése felől támadtam, a zöldről letérve a lehető legrövidebb úton a barlanghoz. (szerencsére minden út tökéletes minőségű volt, még az említett elágazás után is. ragadozómadarak viszont tényleg vannak, ami számomra inkább érdekesség.) videóztam egyet, majd a Tó oromja felé vissza a völgybe (gyönyörű bérci út).
sajnos nem mentem tovább az Istállós-kői-barlang felé, és még az arra vezető utat se néztem meg. majd legközelebb!
Az Örvénykőről az egyik télen nagyon élesen láttam a Tátrát - teljesen közelinek tűnt. Ha most megyek haza, majd átnézem a régi fotóim, hátha megtalálom. De Bél-kőről is és Látó-kövekről is láttam már többször (és úgy emlékszem Bálványról is, bár legtöbbször mikor ott voltam általában pont párás idő volt).
Az Egri Kárpátegyesület szokott amúgy Tátralátó néven túrát szervezni Kelemen székére télen.
barátom mesélte tegnap, hogy Sáta és Borsodbóta közötti dombról is szépen látszott a Tátra.
haladóknak:
járt vki esetleg az Ugrókői-barlangnál? érdekes ez a rész? (maga a kő is érdekelne. van erre egy bánya is, de el lehet menni a tó oromja felé is.) az Istállós-kői-barlang előtt megy tovább a zöld háromszög tovább a csúcsra, amiről le lehet térni jobbra, és jelzetlenen visszamenni a Horotna-völgybe.
Ezt lőttem a mobiltelefonnal, bár felhős volt a távolban, azért sejteni véltünk a felhők között/alatt bal oldalon pár csúcsot is, de sajnos kevés időnk volt, mert a 17:57-es buszt el el kellett érnünk a logisztikánk miatt Nagyvisnyón, így nem tudtunk irányszögekkel, és egyebekkel bíbelődni, egyszerűen csak élveztük a kilátást:
Örvény-kő, Látó-kövek, Nyír-kő, Dédesi vár, Buzgókő, Kerek-hegy, Borovnyák gerinc, Gulicska, ... Szinte mindn 900-as csúcsról, vagy É-i oldalából, ha talál az ember nyiladékot. De több túraútról is, főleg ha az erdészet "segít" a fakitermeléssel. Pl Csikorgó, vagy olyan váratlan helyeken, mint pl. Ortás-gerinc. Ezek akár évente is változhatnak.
A Nagymezőre valóban a Kerek-hegy, esetleg a Kis- és nagy-Kőhát jöhet szóba. Vagy még a Zsérci gerinc. Ezekre is érvényes az erdészet jótékony segítsége és bizony némi bozótharc. De a fennsík egyes részletei sok helyszínről megleshetők.
Sok sikert és hasonlóan szép élményfotókat kívánok.
A Gerecse kizárja a közvetlen rálátást. Bár mily furcsa, délibáb kapcsán látható nagy ritkán (meleg, száraz és tiszta időben) a pozsonyi vár, természetesen fordítva, azaz a tornyai látszanak alulról.
Tiszta időben meglepő helyekről is ellátni a Tátráig, de a téli ködös párás időkben sokszor van, hogy szinte csak a Bálvány, mert úgy 900m-en már párás a légréteg.
El tudom képzelni hogy a Duna vonala feletti alacsonyabb hőmérsékletű levegőnek köze van hozzá.
Mert nyáron a párolgások miatt inkább csökken a látótávolság.
garass!
A Bükk mely pontjait ajánlanád még a Tátralátásra? Mostanában szeretném felfedezni picit jobban a Bükköt, Örvénykővel is szemezgetek...
2. kérdés:
A Nagymezőre honnan van a legszebb kilátás? Az 1938-as Szent István Vándorlás leírása a Jávorkút melletti Kerek-hegyet említi, de turistautat nem látok a Kerek-hegyre felvezetni.
Ez leginkább érvényes a téli hónapokra. Január és február hidegfrontjaira szoktunk Tátra-látó túrákat szervezni a Bükk különböző pontjaira, útjaira. Ez valóban lutri, meg nem kis meteorológiai ismeret, megérzés. De amint a különböző képek is jelzik, megéri.
Leírtam már, de most leírom újra, hogy vagy 20 éve, egy rendkívül tiszta reggel a János-hegyi kilátóból láttuk a Tátrát. Éjszaka hatalmas hóvihar volt, reggelre elállt a szél és kisütött a Nap, ekkor néhány percre feltűntek a Tátra csúcsai. Ritka alkalom volt, szerintem jó ha évtizedenként előfordul ez a látvány.
Ha már kilátásokról van szó, akkor a János-hegyi kilátóból a kánikulában néha látható a pozsonyi vár. Kíváncsi vagyok, hogy tudjátok-e, hogyan lehetséges ez?
Azért tényleg nehéz ezt kifogni, ezért is örültem annyira hogy sikerült.
Tátralátó túrát szervezni nem lehet könnyű, nagy lutri. A mai Magyarországon szerintem erre a legjobb hegység valóban a Bükk, és talán a Zemplén egyes részei.
Időszakok:
Alapból nyáron szerintem esélytelen.
Az én meglátásom szerint legalább 6-7 fok alatt kell lennie hozzá a hőmérsékletnek, ősszel, télen és kora tavasszal van a legjobb időszak ehhez, és ami még nagyon sokat segíthet az a hidegfront és a szél.
Hidegfront esetén, vagy utána nem sokkal a legjobbak az esélyek. Ha szél is van akkor talán pozitívra javulnak az esélyek százalékosan.
A mostani esetben ráadásul az volt a helyzet hogy mikor felmentem a kilátóba még semmit sem láttam, akár le is jöhettem volna és annyi. De a fentiek ismeretében láttam a lehetőséget és vártam, kb fél órát töltöttem el a korlátok közt ücsörögve, ami először várakozással telt, majd fotózgatással.
Pár példa hogy mikor és honnan látszott a Tátra:
1. Salgó vára, 2013. december (a Karancsról is látszik nem is olyan ritkán)
2. Regéci vár, 2012. március
3. szintén Regéc, 2014 február
A Bélkőről is többször láttam már:
2015 február és 2016 március
Mind-mind késő ősztől kora tavaszig.
De, mint a képeken is látszik egyszer sem látszott még olyan szépen mint most, a Bálványról. És ezeket a fotókat azért eléggé utána kellett dolgozni.
A verseny egyébként az ekkor kitűzött cél, a turisztika tömegsporttá fejlesztésének elérését szolgálta. Többek között ilyen jelmondatok kíséretében:
"Minden dolgozónak szeretnie kell a turisztikát, részt kell venni benne. Fejlesszük tömegsporttá a turisztikát, a béke sportját, a haza védelmének sportját."
Erre a versenyre 1950. december 19-én került sor, a Miskolci Műegyetem DISZ turista szakosztálya rendezésében. Eredetileg a miskolci egyesületek számára akarták megrendezni, de több vidéki és budapesti csapat is részt vett azon. A versenyen 13, javarészt ifjúkorú csapat indult. Bánkutat, az indító állomást és a Bükk-fennsíkot nagy ködtenger borította, így a felkeresendő hegycsúcsok megtalálása nem volt könnyű feladat. A versenyzők tájékozódókészsége igazi próbára lett téve. A legjobbak végül a Diósgyőri Vasas férfi és a Bükki Gyopár női csapata lett.
A jelvény vélhetően "névreszólóan" az ő számukra készülhetett utólag. Ez magyarázhatja a bal felső sarokban lévő gyopár megjelenését, mely ugyan gyakori turista szimbólum volt, de a borsodi szakosztályok érdekes módon kevéssé alkalmazták.
A jelvény a hátoldali szignó szerint a múlt század első felében tevékenykedő Boczán testvérek (Károly és György) budapesti éremverő és jelvénykészítő üzemében készült.
Tudom hogy vagy 10 évig üresen állt, de szerintem az épület azért ugyanaz.
Amiket mutattál fotók azok a '30-as években épült eredeti turistaházat mutatják, amelyet még kétszer is bővítettek később, majd a tetejét is átalakították, a maihoz hasonlóra, mindezt a '60-as években.
1979-ben már így nézett ki, és ez a ház állt üresen a 2000-es évek környékén, majd ezt újították fel.
A nagy bükkök még megvannak többnyire, de aki nem ismeri a helyet annak valószínűleg mindegy. Csupán a jelzésekre és a táblákra akart hagyatkozni ez a 8-fő körüli csoport, akiknek egy része magyarul sem tudott. A vezető igen, ő kérdezett meg engem.
Egyébként Csipkéskút felé indultak nagyjából, pedig a Nagymezőt keresték.
Namármost éppen az ilyen, helyet nem ismerő, tapasztalatlanabb kirándulókra nem gondolnak az egyre profibb(?), agyonszabályozott, túlbonyolított jelzettségek kialakításánál.
Bánkút környékén van 3 színű bicikliút, 3 különböző színű síút, kb 5-6 különböző féle-fajta turistaút, plusz tematikus út.
Szinte követhetetlen.
ez csak ízelítő...
Régebben csupán az a leszürkézett zöld sáv volt itt, lehet hogy egyértelműbb és jobb volt úgy?
Akárhogy is számoljuk, az a tábla legalább 30 éves. És megállja a helyét, betölti funkcióját. Vajon a maiak birják majd addig?
Erről a Nagymezőről jut eszembe egy szép kisfilm. Szabados Tamás (Nekem ne lenne hazám? sorozatából a Fa a Nagymezőn. Nem találom a megosztókon (ugy mint egyéb sok mást se) nekem meg csak VHS-en volt meg, ugy kentem át DVD-re, igy sajna nem tudom feltenni.Nagyon szép film.