most, ahogyan mondod, rémlik a tölcséres is, mert itthon olyan még nem volt, csak a kérésre-adagolós...., de nekem, mint 13-15 éves gyereknek a konfetti volt a sláger 1,5-3 Rbl/kg), no meg a narancs és a mandarin nyáron, 1 Rubel volt kilója az Akadémián (akkor 16 Ft, ami persze többet ért, de sokkal olcsóbb volt, mint nálunk)!!! Magyarországon akkor még csak télen lehetett kapni déligyümölcsöt, és persze nem kergettek az asztal körül, hogy egyek mégegyet, mint én a fiamat, aki kevés főzeléket eszik, ezért üldözöm a gyümölcsökkel:)).
Ja, és az Akadémia étkezdéjében a sláger a bögrében, azonmód az üvegből, hidegen kimért Globus lecsó volt. Azt ettem, ha nosztalgiáztam:))
Érdekes, hogy az akkori időkből a pottyantós nem maradt meg, mint emlék (talán, mint kamaszlányt, kevésbé érdekelt), de a Tretyakovra, meg a Borogyinói körképre jól emlékszem! Ezekben többször is megfordultam. Meg az utolsó nyáron már egyedül mászkáltam, élveztem a metrót, az állatkertet, bár a miénket szebbnek tartottam, és ettem a pirozskit, ittam kvászt.
Egyszer az Édesapám elvitt minket a moszkvai Peking étterembe, és noha jól tudott oroszul (ugye a disszertációt, meg a védést is azon a nyelven kellett írnia/megejtenie), véletlenül a leves rendelésénél csak azt olvasta el, hogy hús.... (szegénykém az én húslémet itta életében utoljára:((, no jön a húsleves, benne gezemice, lótuszvirág, valami fehér bőrkék..., ezeket félrekotortuk és ettük a levét, ami finom volt..., egyszer csak a hugom megszólalt (4-5 éves volt): szajva van a bőjkének!! Akkor vettük észre, hogy csigalevest eszünk...:)))
Én tölcsérest ettem, de a kétostyás sem lehetett rossz....
WC... na én odakünn tanultam meg, hogy ha lácc egy WCt (használhatót) préselj ki magadból minden nedvet.... A legrettenetesebb a Tretyakov képtárbéli volt... Kapaszkodós pottyantós... Álmomban ne jöjjön elő (csak a fagyi, de az bármikor).
A szállásunkon szerencsére mindig jól használható volt...
Akkoriban nagyon jó pénzért el lehetett adni a Trapper farmereket. Én- mint nagy kereskedő, aki a nővérétől is úgy vett meg valamit hogy adhartnék-e kétszázzal többet?- vittem is magammal kettőt.
De azért óvatos duhaj voltam, fiam méretűt vettem, hátha ott sem pártfogol a kereskedők istene... Hát nem is pártolt. Hamarosan le is mondtam nagy eladási tervemről. Ám. De. Jött Magyar Kolléga. Aki megtudta, hogy két eladatlan Trapper hever szekrényemben. Sőpt!! Cippzár lent, fönt, elöl, hátul.. Én eladom neked, hidd el... Nem. mégsem akarom... De!! Meglátod!! A cippzárra buknak mint a fene...
Naná, hogy odaadtam..Naná, hogy pofára puffantam. Nem hogy pénzt, a farmereket sem kaptam vissza, mert Jó Magyar Kolléga aszonta: átrázták őt. Csak egy marék újságpapírt adtak a kezébe.. amit ő persze nekem annak rendje s módja szerint oda is adott...
Aki hülye szarjon -20 fokban egy nylonzacskóba az udvaron....
Boszinak szántam volt a télifagyiidézőt, mert bezony még sokáig kell a sarokban állnia annak, aki képes ilyen sommás itéletre....
Van egy kinti barátnőm, Larissza. Amolyan igazi kékvér. Anyukám ugyanúgy utálta a mindenoroszokat mint te Boszi (van akiket én sem imádok ::(( ::))) -na ezt fejcsd meg), de Larissza akármikor jött (kétszer volt csak Mo-n) anyukám azt mondta: Ja, a Lára jöhet...
Tolsztoj nyelve... Dosztojevszkij.... Okudzsava!!!!!!!Viszockij... és a nagy kedvencem: Rübakov (de fura így leírni). És Csajkovszkij, és Sosztákovics...és és!! és a téli fagyi.
Harapni lehetett. Nem tudom leírni- hogy tudnám-? az ízét! De mennyei volt. És nem lehetett tőle torokgyulladást kapni.
És most beborítottak az emlékek: az Ermitázs.... És persze MOszkva. Ahol Csernobil évében voltam 2 hétig. Leningrádból eljött engem Lára és a barátja meglátogatni. Elvittek egy rokonukhoz, Fegya gyágyához::)) (ez nem= gyagya!!!!) Fegya bá beteg volt- a Tretyakov képtár melletti írók házában lakott- feküdt az ágyában és előadott (aminek a felét sem értettem ).Persze ezt Mézecske el tudja képzelni a veszná páhnyet után). Amikor elővette a Bibliát és abba mutogatott és Csernobil meg .... már arra a szóra nem emlékszem, ami helyette volt a Bibliában,de mondta, hogy Apokalipszis hányadik rész..... akkor majd kiestem a bugyimból, úgy figyeltem.És gyűlölte az akkori orosz politikát.
Na hazajöttem, s 1-2 hét/hónap múlva láttam a KÖnyvesbolt kirakatában egy Csernobil c. könyvet . Most vagy fél órája próbálok rájönni az amcsi író nevére, nem tudok, de nagyon jó könyv volt (Forsythe?????? ) és az ASpokalipszisből volt benne néhány sor az elején. Azonnal megvettem.
Te annál bölcsebb vagy, hogy egy egész népet elítélj a nagypolitika miatt!
Az ottani embereknek, főleg az értelmiségieknek sem tetszett sok minden, ahogyan itt is voltak reformtörekvések, és nem szeretnénk, ha a túlkapásokról, gonosztettekről ítélnének meg minket!!! Itt is voltak "jó magyar emberek", akikre egy kicsit sem vagyok büszke, és közösséget sem vállalok a tetteikkel!
Folytassam? Mi sem szeretjük, ha a vasfüggöny mögötti tahóknak tartanak minket....., ahogyan nem is vagyunk azok, úgy cuzámen..:))
Én is vonattal mentem mindig, csak egyszer repülővel (odafelé, ott meg nem tudtam kijönni a WC-ből, mert nem ismertem a forgógombot:)), végig az ablakra tapadtam éjszaka.., emlékszem egy holdvilágos falucskára, hagymakupolás templommal, amit többször megkerült a vonat (persze lehet, hogy több hasonló volt:).
Az én rekordom -32 volt. Az jóóóóóó! Olyankor nincs iskola sem... Tudjátok, hogy az milyen hideg? Száraz hideg. Az a kicsi pára is kicsapódik és mint a tű szúr... Egyszer ilyen időben jöttem a gyerekekkel haza karácsonyra, s ahogyan a vonat ment az éjszakában olyan volt,, mint a csillámló meseerdő... Csak hosszú a 34 óra...
Akkor te télifagyit nem is ettél???? Mekkora sorok álltak érte!! Azóta sem értem: annyi vacakságot vettünk át tőlük, ezt az isteni csemegét mér nem????
Én is kimaradtam Szu-ból, Keletből , Nyugatból, elmaradott falusi tanítónéni.
De most, ahogy végigolvastalak benneteket a jóízű mesélgetést, felrémlett a gyerekkor: Vacsora utáni beszélgetés... édesapa mesélte gyerekkorát, színesen, jó volt hallgatni. Aztán megpödörte bajuszát : Na, gyerekeim, ez kell nekünk, nem a forgalmi adó ! Tegyük el magunkat holnapra.
70 év távlatából ti hoztátok elő emlékeimből. Akkor nem tudtam elképzelni mi lehet az csúnya forgalmi adó.
Térdepelj is! Ha zavar a beszéd, hallgasd a muzsikát,az operát és nézd a balettet. Ezt mind tudtam csinálni, sőt a gyerekeimnek is adhattam (+2 nyelvet). De mondottam, hogy valószínűleg nem láttál igazi oroszt...
Na úgy tűnik itt én maradtam ki egyedül a SZU-ból. Már ne vessetek meg érte, de annyira utáltam/om amit műveltek velünk, hogy minden józan észérv (Leningrád gyönyörű stb.) ellenére se szándékszom oda soha betenni a lábam. Már a beszédtől rosszúl vagyok.
Csúnya előitéletes Boszi, megyek is a sarokba térdepelni.:-)))
"Hahó mindenki, vigyorogva látom, szépen lassan mindenki átszivárog a másik topicból ide....:-)"
Nem átszivárgunk, hanem ide is meg oda is írunk és ez nagy különbség!!!
A fiad miatt meg ne busúlj. Tudtommal egy szülőnek a gyerek érdekét kell nézni nem a sajátját. Neki biztos ott van több lehetősége, szakmailag vagy anyagilag, tehát örülnöd kellene. Tudom nekem nincs gyerekem, de már sok hasonló esetet láttam és az okos szülők mindig a fenti módon gondolkoztak.
ves R.R:! Ugye, nem sértődszmeg holmi félrehallásoktól! Én úgy örülök neked!
Milyen időközökben látod a messziunokákat? Tudod, van, aki úgy segít agyerekén, hogy segít nevelni az unokákat, van, aki úgy, hogy belenyugszik, éljenek ott, ahol a boldogulásukat megtalálják. Egyik sem könnyű.ed..............K
gyerököm! De jó, hogy ide is bekukkantasz néha! A napokban ugyanis eszembejutott, hogy nagyot mulasztottunk a keresztelődön! Felénk a Jászságban ugyanis az a szokás, hogy a kisgyerekeket nem viszik el a keresztelőre. Hanem mikor meghozzák a kisbabát! Az ámuló gyerekszemek előtt kibontják a pólyát, és elővarázsolnak belőle egy csomó cukrot. - Nézzétek, ezt kakilta a kisbaba a keresztelő alatt!röszt
ága Kö
sz a káposzta! Rengeteg! Erről eszembejutott /a ti káposztátokról/ egy régi sztori. Fiatalasszony koromban nehezen lehetett húst kapni. Anyám-aki nálunk volt segíteni- kinyomozta, mikor hol lesz hús. Sorbaállt érte, megfőzte a fölséges káposztát. Épp akkor jöttek barátaink. Persze, hogy megkínáltuk őket, jóízűen ették. Anyám évekig emlegette, hogy ő nem azért állt sorba húsért, hogy a barátaink egyék meg. Pedig maradt bőven a családnak is!
Egyébként gondolatban már annyiszor megírtam neked a levelet a szanatóriummal kapcsolatos érdeklődésedre. De ami késik, nem múlik. A "nagyházba" már rég megírtam, azért írok külön neked!
Na, most megint szórakozhatsz a megfejtéssel!tem, kéjelen,
Erről az jut eszembe, hogy nekem is van leningrádi, de fehéréjszakás kalandom: pár napos üzleti út, komoly tárgyalás, de szálloda sehol, csak egy munkásszálló, a delegációnak.
Azt a lakást pedig elkezdték már szétverni, csempe a fürdőkádban, szekrény sehol, az ajtó nem zárható rendesen...rémlátomásként éltem meg, pedig sokadik látogatásom volt.
Viszont hazafelé a repülőn vettem meg életem első és egyetlen telkét ...
Én mindig csak nyáron voltam a SZU-ban, amikor Édesapám ott kandidált, de kellemes emlékeim vannak róla.
Két nyáron is 6 hetes táborban voltam, a harmadikon csak Moszkvában (beszéltem is folyékonyan oroszul). Ezek amolyan kiválasztottaknak rendszeresített sporttáborok voltak. Labdajátékok, biciklizés (ott tanultam meg, mert bekergettek az erdőbe a gyökerekre, háááát túléltem, pedig mindig útban volt 1-1 fa:)). Nagyon jó, "hétköznapi" kaja volt, és ehettünk, amennyit akartunk. Akkoriban (13-15 évesen, tehát a 60-as évek első felében) itthon nem volt olyan sok finomság, legalább is én nem kaptam a nevelőanyámtól.
Nagyon szerettem a kásákat, főleg az édeseket, sok mazsolával, a krumplipürét vagdalttal, a rántott tengeri halakat (az nem volt "büdös" és szálkás:), a friss negyedkilós batoni(ü)t, meg egész tömb vajat tettek az asztalokra......, nyammmm.
Akkor Moszkvában is nagy volt még a választék (kirakat, tudjuk), már relatíve...., állandóan pirogot ettem volna (káposztásat, húsosat, túrósat, lekvárosat....., éhes vagyoook!:)), no és a konfettik!!!!! Aki nem tudja, ez nem olyan papírizé, hanem csomagolt, kilóra mért deszertek. A macis, meg amikben likőrök voltak....
Hol férünk el? A házunk kívülről egy majdnem hagyományosnak tekinthető tetőteres, 12x12-es alapú ház, de: aki építette az az alsó szintet nagyon nagy térnek hagyta meg, amerikai stílusban (vagy mi fene), ezért a nappali részben ki tudunk nyitni egy 12-es asztalt, és még hozzá egy 4-est.
25.-én 16-an leszünk
26.-án 12-en.
Így viszonylag könnyen megy, csak ülőkével vagyunk gyéren, de majd jönek a kerti székek.
Menü: mindig marhahúsleves, csigatészta és gríznokedli, paradicsommártás; székelykáposzta (ez váltotik a töltöttetl évente), fehérboros párolt pulykacomb a kímélősöknek és sólet (ez utóbbi csak az utolsó 2 évben közkívánatra, addig pulyka különféle módokon...), sütemények
A második nap ugyanez a menü, csak frissen főzve (technológia szabadalmaztatva)...
A sólet azért jó, mert előre félig elkészíthető (párolás) és másnap reggel csak a sütőbe teendő és kész. ( Füstölt comb, tarja, oldalas, kacsamell, libacomb, bab, gersli, egész tojás héjában, hagyma, fokhagyma, pirospaprika és kész). Jól osztható.
A pulykacombot pedig sózott állapotban hideg zsiradékban hagymával, fokhagymával és fehérborral párolom, (ha anyós nem veszi észre egy kis angolszalonna ágyon:-))), majd megsütöm. Szoktam úgy is, hogy a végén tejföllel megkenem és úgy sütöm meg.
Szóval így.
Vagyis olyanokat választunk, ami jól előkészíthető előző nap.
Na megvédtétek a kunyhót tőlem... Valójában nagyon vártam néhány vendéget, akik viszont egyéb bokrosuk miatt nem jöttek, én meg itt voltam a kétszínű keksz aprósütimmel (a 40+ba tettem be a receptjét), s bánatomban befaltam majdnem mindet. Nagyon jó lett, ma este csinálok egy újabb adagot.
Bizony, hiába van az embernek akárhány gyereke, akárhány unokája, aki nincs jelen, az hiányzik...
A messzikkel én is csak telefonon fogok beszélni, s ami még fájóbb, hogy az egyik- holott néha ő kéri Messzilányt, hogy hívjuk fel a nagyit, s mondjuk meg, jöjjön hozzánk lakni- az igenen és a nemen kívül nem igazán tud többet mondani. A nagyobbik nagyon szépen beszél, de az a kis büdös nem akar. MIndent megért, még a humort is. Pedig az nem könnyű.
Egyszer boldog oroszos koromban egyhónapos továbbképzésen voltam az akkori Leningrádban. A szobatársakkal elmentünk egy mozuba. Pechünkre éppen vígjáték volt, s mire megértettük volna- ha megértettük volna a poént, már rég tovább ment a cselekmény. Erre aztán kitaláltuk, hogy juszt is akkor röhögünk, amikor mások csöndben vannak... Hát volt néhány gyilkos pillantás felénk... De jó buli volt.
És éppen dec-4-től jan.5-ig tartott a hónap, azaz minden gyönyörű ünnep beleesett. A családdal itthon megbeszéltük, hogy hánykor telefonálok szenteste. De nem volt vonal... Másnap se... harmadnap se..
Na én akkor úgy berúgtam, hogy máig is szégyellem, úgy fektettek le....
Itthon szerencsére tudták, hogy rossz a telefon összeköttetés SZuval, s nem izgultak. Na ez nagy kanyar volt......De mese.....
Elárulom, még a 30 évvel ifjabb nemzedékhez, az 51 - ekhez is bekukkantok, ott is vannak ismerősök, akiket szeretek olvasni.
Ez meg egy meleg kis kuckó, régi időket idéz, olyan jó nosztalgiázni egy kicsit. Az ifjak ez még nem értik, de már 60 felé és azon túl, jót tesz a sokat megélt szívnek.
