Már többször utaltam rá, de megint felhozom, azt az egyszerű következtetésemet, hogy mind Odüsszeusz, mind az Argonauták számos esetben több szándékból látogatnak meg partokat és szigeteket. Van hol beavassák őket, máshol áldozatokat mutatnak be, s megint máshol harcba keverednek. Viszont egy csomó meglátogatott hely elérésének az egyik legfőbb célja, az ott őrzött technikai eszköz megszerzése. Képzeljük el, a történelmi idők hajnalát, az i.e. 4. évezredet, Egyiptomban még nincs egyesített királyság, viszont már tudjuk, hogy volt egy korábbi tengeri hatalom az Atlanti-óceánon és valószínűleg máshol is, mely több szempontból érdekes, a miénktől eltérő irányú technikai haladást követett. Majd őket ért csapás után összeomlottak, de bizonyos technikai rekvizitumaik még ott voltak Amerika, Afrika vagy Európa partjain lévő romos kikötőikben, hegyeken alapított templomaikban. A történeti ember örökölte ezeket, sőt néhány misztériumot is tőlük, ahol ezeket a gépezeteket és eszközöket használták. Voltak alkimisták, építészek, papok, akik nem csak őrizték, hanem használták is ezeket, de az idő múlásával már képtelenek voltak javítani is ezen gépezeteket. Ha még ma is bukkannak fel különös, anakronisztikus leletek, mint az antiküthérai csillagóra, ami valójában csak egy műalkotás, az ősi eredetinek, amit a telkhinek készítettek, annak a használhatatlan "másolata" (Sabu). Vagy az első dinasztiabeli Sabu herceg masztabájából előkerült kőből készült diszkosz-szerű valami, ami egy gépezet forgórésze másolatának tűnik, csak éppen ötezer éves. Maga a tárgy alkalmatlan már arra, hogy bármiféle gépezet része lehetett volna, csakúgy mint azok a Kaliforniában előkerült 8 ezer éves (!) kőfogaskerekek, melyeknek 22 gépi pontossággal (!) megmunkált foguk van. És akkor mennyivel több ilyen létezett még abból az őscivilizációból 5-6 ezer évvel ezelőtt...?!
Másik óriási probléma, amire sokszor utaltam, hogy ez a technika láthatólag eltért a mi felfogásunkban technikának gondolt eszközről. Éppen ezért hiábavaló korunk mérnökeit hívni segítségként, mert nem hogy megfejtenék, hanem inkább tévútra viszik a megfejtést, mert éppen az évek során beléjük ivódott technikai ismeretek a gátjai ezen özönvízelőtti technikák megfejtésének. Röhejes látni, milyen ügybuzgalommal ugranak neki, hogy az ún. "bagdadi szárazelemeket" újból összerakva galvánelemet produkáljanak. A Frigyládát mint óriási kondenzátort vagy rádió-adóvevőként funkcionál náluk, újból kimodellezve, s csupa-csupa a mi 20. sz-i technikánkból magyarázva. Én is óvatosan használtam, hogy volt egy "kabir-elektromosság", mert valószínűleg már a hozzávezető utat is máshogy oldották meg. Az ő lámpáik pld. hidegek voltak, de tudunk hideg tűzről is, és így tovább...
Biztos vagyok benne pld. Odüsszeusz valami ilyen eszközért vagy gépezetért hatolt be a laisztügónok várába a messzi északon, ilyet rabolt el Héliosz szigetén, s csak a legutolsónál, Szkheriából elhozott ládával foglalkoztam kissé, és a benne lévő tárggyal. Az Argonautáké (de akár a későbbi Grál-keresőké is) ugyanilyen mágikus expedíció volt, s az egyik legfőbb feladatuk volt, hogy az özönvízelőtti civilizáció eszközeit és gépezeteit megszerezzék az azokat őrző szigetekről, hegyfokokról. Ezek néha összefüggtek a hellyel, valamiféleképpen a templomot "üzemeltették", de ne kérdezzétek, hogy mik lehettek ezek a gépek, mert nem tudom, épp azon oknál fogva, amit itt leírtam. Csak néhány fedőnevüket tudom, néhánynak a csodáit, hogy mikre voltak képesek, de nem tudom, hogyan működtek, honnan jöttek ezek. Néhányat már említettem is, de az Argonauták során még fogok egy párat. De ezek "működési elvét", hogy "miből készült" meg ilyenek, ne várjatok tőlem, mert nem fogom tudni megmondani, viszont néhány hihetetlen és bizarr képességükről, működésének hatásáról hírt hoztam, mert egyelőre csak azokra kell figyelnünk...
Visszatérve a nemrég elmondottakra, így a Boszporusz összecsapódó sziklái közt úgy mennek ki, hogy Orpheusz valami mágiát vet be, az általa használt eszköz ("lant") segítségével, megállítja a két sziklát. Az is kétségtelen számomra, hogy a Dindümon hegyét ők ostromolták meg, ami az Istenek Anyjának szenthegye volt. A rajta lévő templomot sem alapíthatták az argonauták - mint a mítosz mondja- hanem már ősrégi volt akkor is. A hatujjú óriások csupán azért éltek a hegy oldalában, hogy ezt védelmezzék. A Varázsló vezette az argonautákat a hegyre, mészárolva le az óriásokat, betörve templomuk kazamatáiba, kifosztva és megszerezve, amiért jöttek. A hegycsúcson végzett rítusuk, a körtánc, ugyanaz a rejtélyes áhítat, ami Dávid királyt is elfogta, mikor elé hozták a Frigyládát. Egyrészt volt csak engesztelés az isteni anya felé, másrészt már a használatba vétel eksztázisának pillanata...
Csak azt ne kérdezzétek az adatok hiányában, hisz már az ókori szerzők is nehezen -vagy inkább félre- értelmezték ezeket a részleteket, hogy "mi volt az", mert nem tudom, de ugyanilyen ismeretlen jellegű valami, amiről hoztam képet Szerabitból, s amelyről azt mondta az ősi alkímiával állt kapcsolatban és egykor egy ilyen állt a Szfinx jobb vállánál, de máshol is földgolyón. Attól hogy még világított, egyáltalán nem kell az elektromosságot felhozni rendszeresen. Majd ennek mintájaként be foguk mutatni egy óriási épületet, ami valójában -szerintem- egy óriási gépezet volt, és ugyanúgy egy elfeledett technológia szüleménye...
A korai görögök barátságtalannak tudták a Fekete-tengert (Pontosz Euxinosz), de az Argonauták nem görögök voltak. De még ismerték azt a régi hagyományt, hogy valamikor a Fekete-tenger beltenger volt, és több ezer évvel előttük Hellészpontosznál átszakad a föld és így egyesült a Földközi-tengerrel.
[Készítettem egy vázlatot, az eddigi útjukról: tehát Iolkoszról elindulva, Lémnosz, Szamothraké, majd a Hellészpontoszon át a Boszporuszig. Látható, hogy a Szamothrakéi kitérő szándékos volt, mindenképpen útba akarták ejteni, mert Lémnosztól közelebb lett volna a Hellészpontosz.]
Szamothrakéról DK-nek tartva elhaladtak Imbrosz szigete mellett elérték a Hellészpontosz bejáratát. Ez a sziget Hermész és a kabirok közös tulajdona volt, és akkoriban pelaszgok lakták (Hermészt ott Imbramosznak nevezték). Átjutva a Hellészpontoszon a Márvány-tengerre értek, majd az Arktón-félszigetnél kötöttek ki. Itt a barátságos doliónok éltek, s királyuk Küzikosz éppen menyegzőjét ülte, amire meg is hívta a müneai hajósokat. Bár Küzikosz kapott régebben egy jóslatot, hogy barátságosan fogadja majd a partjain egyszer kiszálló héroszokat. Persze maga a menyegző is lehet a történetben egy rítus, mint ahogy a Kabir-misztériumok egyik csúcspontja Iaszión szamothrakéi herceg és Démétér Kabiria istennő menyegzője és násza, és ahogy Rózsakereszt meghívást kap egy ismeretlen király ismeretlen menyegzőjére.
Akkoriban a félsziget belsejében, rejtőzködve még éltek egy ősi faj vad egyedei, kik az utolsó jégkor előtt még belakták a Földközi-tenger keleti partjait. A monda szerint a menyegző alatt ezek az őslakók támadták meg az Argó őrségét. Mások szerint azért volt a támadás, mert az argonauták fel akartak mászni a sziget belsejében lévő hegyükre, a Dindümonra. Az őslakókat hat kezű óriásoknak írták le, akik medvebőrt viseltek ruházatként. Fegyverük a buzogány volt. Ám sikerült támadásukat visszaverni. Persze, a mítosz már lódít, vagyis csak nagyit, mert nem hat kezű, hanem hat ujjú óriások voltak. Mózes könyve szerint a Palesztina hegyei közt bujkáló óriásokat a betóduló izraeliták pusztították ki. "Refaiták"-nak nevezték ezt a hat ujjú fajt. Azt is mondják, hogy Noah özöne söpörte el korábbi civilizációjukat, mert utána csak a barbárabja maradt meg, akik degenerálódtak. Nehezen megközelíthető helyekre vonultak vissza, mély, föld alatti barlangvárosokba (mint Cumae alvilágánál), hegyekre és sűrű erdőségekbe (utolsó menedékhelyeik már a Kis-Ázsia és a Közel-Kelet voltak). Azt is mesélték, hogy civilizációjuk hajnalán még ők találták fel az első fegyvereket, irányították az időjárást és talán ismerték a repülés tudományát. A tudósok régóta törik fejüket azon, hogy a sumérok vagy hatezer éve miért kezdtek el hatos számrendszerben gondolkodni, miért használjuk mi is, a 12 órás napot, miért "egész szám" nálunk a "tucat", hisz a sumérok ezektől a refaitáktól, kiknek kezein hat ujj volt, vették át a számolás tudományát...neki ez volt a természetes. A refaitákról szólnak valójában a mítoszok az ősöreg és gigantikus Baalbek romjainál. Ez nem vicc, mert ősi sírokban megtalálták ezen 2,5-3 méter magas faj csontvázait, kőeszközeit szerte a Mediterránum partjain. Robert Graves a mitográfus egyet is ért ezzel: E csontok szokatlanul nagyok lehettek, mert a neolitkori Európában élte virágkorát egy óriásfaj ennek leszármazottai az Egyenlítői Afrikában élő hamita vatuszik-, jó kétméteres csontvázaiból még Nagy Britanniában is találtak néhány példányt. A palesztinai és káriai anákok ehhez a fajhoz tartoztak. (Görög mítoszok, 1970). Homérosz gigászoknak nevezte őket, és tudta, nem isteni faj, hanem földi halandók, akik emberhez hasonlóan halnak meg. Mások a bukott angyalok és a földi asszonyok vérfertőző kapcsolatából származtatták őket, s talán ez a genetikai hiba okozta fajtájuk élbutulását is..
Egyébként az új embertípus mindenfelé kiirtotta ezeket a termetre órás, de fejre a miénktől oly torznak, kutyafejűnek ható, teljesen különböző emberfajtát (az italiai Cumae-síkság óriásainak lemészárlásáról Timaiosz történetíró számolt be). Az Arktón-félsziget refaitáit tehát a mi argonauták iktatták ki a történelemből... Engesztelésül szobrot állítottak a Dindümon-hegyen Rheia istennőnek a lemészárolt óriások miatt. Majd fura rítus következett a hegy csúcsán, egy rituális tánc, ami nyilván az égieknek szólt, akik siratták gyermekeiket...
[Az Argó átkelése a sziklák közt]
Majd tovább utaztak a müsziai parton, majd kisebb nehézségek után Bebrükosz szigetén szálltak partra, ahol Amükosz király hívta ki egyiküket ökölvívásra, akit meg Polüdeikész, az egyik argonauta szabályosan halálra pofozott. De az ilyen tornaversenyek, akár az ősi kalandos elbeszélésekben, mint amilyen Odüsszeuszé is, mindig előjön, mert abban a távoli korokban az utazók ismérve volt, mikor idegen helyekre jutottak, mindig ki kellett állniuk ilyen versenyeket. Innen északnak hajózva a trák Szalmüdésszoszba értek, ahol Phineusz királyt szabadították meg az életét keserítő két harpüától, azaz két ocsmány, tollt viselő nőszemélytől. A király hálából elmagyarázta hogyan kelhetnek át a veszélyes Boszporusz sziklái között. Milyen irányt vegyenek a Fekete-tengeren.
Hajósaink az útmutatásnak megfelelően át is keltek, immár a Fekete-tengeren folytatva útjukat, s nem sokra rá expedíciójuk egyik legrejtélyesebb eseménye várta őket egy parányi szigeten...
Guenon aligha, mert André Bastiennek 1948 októberében ezt írta: "Ebben az összefüggésben, nem kell külön mondanom, hogy az úgynevezett Heliopolisi Testvérek ugyanolyan képzelt, mint a Keleti Testvérek..." (ez utóbbi a Bizánci Testvériség másik neve volt). Amúgy nyugati szerzők -mint Ambelain- szerint a Keleti Testvériséget I. Alexiosz Komnenosz bizánci császár uralkodása idején alapították, egészen pontosan 1090-ben v. 1054-ben (a történetírót és diplomatát Pszelloszt és Phótioszt téve meg alapítónak). Viszont én nem különösebben rajongok Guenonért, de Ambelainnak sem adok igazat, s egész máshogy képzelem a két szervezet működését vagy alapítását (szerintem a H.T. is létezett, de Guenon technikai, régészeti ismeretei majd a nullával voltak egyenlők és a Bizánci Testvériséget is korábban, valószínűleg a 6. században alapították, viszont valóban korábbi társaságok örököse volt).
"A napóleoni háborúk után aztán még inkább eluralkodott..." abszolút jól látod, sőt már kicsivel előtte is, Cagliostro gróf tevékenységével egyetemben. Volt egy ilyen egyiptomi-láz, ami nem csupán a "titkos-társaságokra", hanem művészekre, írókra és tudósokra is kiterjedt... (bár a hieroglifjeleket mégsem egy szabadkőműves fejtette meg).
"Giordano Bruno egyéb technikai jellegű közléseivel..." - azok valóban nagyon érdekesek, de csak keveset tudtam vele foglalkozni.
Hogy Mózes keresztlakú fára tekerteti kígyóját nem meglepő, mivel ez már alighanem a keresztény értelmezést takar. János evangéliuma szerint a Rézkígyó jelképe a kereszten függő Krisztusnak: Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is (3,14).
Innen származik a Rézkígyó Lovagja elnevezésű skót szabadkőműves 25. fokozat, mely még egyiptomi rítusokat is magában foglal. A felvételi rituáléban ábrázolják a sínai udvart, az izraeliták táborát, körben 12 oszloppal, azokon a Zodiákus 12 jelével. Három páholytag Mózes, Jozsué és Kaleb szerepét játssza, míg a jelölt az Utazó szerepét veszi magára. Ezt a fokozatot állítólag még a keresztes hadjáratok idején alapította John Ralph, aki létrehozta a Szentföld Rendet, egy katonai és szerzetesi rendet, s majd a Rézkígyó nevet adta neki. Mivel önkéntes tevékenységének tekintette az utazók védelmét, a szaracénok támadásai ellen. A rítusban ábrázolt Rézkígyó egy Tau-kereszt köré tekergőzik, ami egyiptomi szimbólum. Egykor Mózes is ilyenre tette kígyóját, melyre, ha felnéztek azt mondták: "Hatatha" (az én vétkem). Blanchard szerint a Páholy Nagymestere reprezentálja Mózest és Oziriszt, aki a keleti oldalon helyezkedik el. Az idősebb Felügyelő Jozsuát és Hóruszt reprezentálja, tőle jobbra. A fiatalabbik felügyelő Kalebet és Anubiszt reprezentálja, nyugaton állva. Ő egyfajta irányító parancsnok. A Szónok, a Főpap, Eleazart illetve Oriont játssza, aki délen foglal helyet. Jozsué jobbján a Titkár ül, aki a jegyzéket írja. Az Utazó az Elnök balján foglalja el helyét. Ebből is láthatjuk, hogy a Rézkígyó Lovagja rituáléban különös módon egyiptomi szertartási nyomok is találhatók.
Rózsakereszt sírjában azonban nem ilyen világítótest volt, amiről én beszéltem, hisz azok a leírásokból ítélve 8-15 méteres oszlopok, melyeken lévő gömb 3-4 méter átmérőjű is lehet. De mint leírtam, azok egy korábbi technikai civilizáció termékei, melynek a korai alkimisták bizonyos szempontból örökösei voltak...
"Viszont azt gondolom, hogy a szabadkőművesség 18. sz-i létrehozói mindenképpen megpróbáltak valahogy meríteni régi forrásokból, összegyűjteni korábbi iskolák hagyományait, hisz láthatóan elég vegyes tanokkal indultak neki... Egyrészt a föníciai Hiramtól, a Templom építőjétől, másrészt a görög (Dionüszoszi mesteremberek) és római (Collegia) építész iskoláktól, majd középkori céhektől, harmadrészt az egyiptomi, keleti, görög, gnosztikus misztériumokból, püthagóraszi tanokból, és utolsóként a Templomos lovagoktól eredeztették magukat." Természetesen ez meglehetősen összetett téma, az irodalma könyvtárnyi, és szintén természetesen tele van félrevezetésekkel és hatalmi játszmákkal. Guenon mindenesetre hitt benne, hogy valahol mélyen voltak értékelhető beavatási influenciák, azt azonban világosan kifejtette, hogy ezek azóta sokszoros, mind szándékos, mind szándékolatlan degeneráción mentek keresztül (és ebben nagy szerepet tulajdonít Andersonnak), a régi, vonal szerinte Sir Christ. Wrennel kihalt. Guenon ezt az eredeti vonalat valahol összefüggésbe hozza a Bizánci Testvériséggel, de most hirtelen sajnos nem találtam meg, hogy hol.
A napóleoni háborúk után aztán még inkább eluralkodott az egyiptomi jelképek használata (az említett könyv pl. hoz egy páholybelsőt, ami teljesen egyiptomi stílusban lett kialakítva), a Memphis-Mizraim rítusról nem is beszélve. Az persze egy más kérdés, hogy ebből mennyit értettek (de gyanítom, hogy már nem sokkal többet, mint mi)
"Lequeu rajza mindezek ellenére is nagyon érdekes és kiegészítése annak, amit a 26860-as hsz-emben Orpheuszról írtam." És mint arra utaltam, és némely rajzából is kiderül, lehetett némi tudomása a "Szerelem beavatásai"-ról.
"A 17.-18. századi alkimista rajzok szinte mind több értelműek, sokszor felbukkan rajtuk az athanor, a tojás, a lépcsős piramis, az oszlopok, mérnöki szerszámok stb. képe, sokszor látjuk az ösvényeken bandukoló "keresőket"." Ez megint óriási téma, pár szóban nem fogjuk tudni kifejteni. Csak utalnék valamire, ami nagyrészt a témába vág. Az általad is már megemlített Michael Maier-nek ('par excellence' Rózsakeresztes) volt egy 'igen furcsa' monomániája, miszerint a görög mítoszok valójában rejtjeles alkímiai történetek. Mondanom sem kell, ez meglehetősen megragadott, és kiegészítve Giordano Bruno egyéb technikai jellegű közléseivel, egy egészen másfajta dimenziója tárul fel a mítoszoknak, és létrejövetelük módjának. Hogy stílszerű legyek, itt egy aranyszőrű kutya van elásva. De itt nem is erről akartam beszélni, hanem hogy említed az 'ösvények követését' Ehhez hoznék alant két szabadkőműves illusztrációt.
Az első, egy bécsi páholyt ábrázol (szintén az Art & Architecture of Freemasonry c. könyvből scanneltem, klikk a nagyobb képért). A minket érdeklő rész középütt a földön látható a J. és B. oszlopok előtt. Egy egészen nagy térkép van ott leterítve, bal oldalán a szimbolikus faragatlan kő(ez eszünkbe juttathatja, miért kell a beavató helynek bizonyos részben 'nyers'-nek maradnia, barlangszerűnek), jobbra pedig a faragott. A beavatott az ilyesfajta többé vagy kevésbé 'absztrakt' térképeken egy szimbólikus utazást ismétel el. (Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a teljes képen látható Esterházy Miklós herceg, mint ceremóniamester, és Mozart is)
A második illusztráció egy híres szk. 'ősmaradvány' a Kirkwall Scroll (katt a képekre, mondjuk még úgy is túl kicsi). Ennek két oldalán egy több panelből álló furcsa térkép helyezkedik el. A jobboldali, az elemzések szerint a Zsidók Egyiptomból való kivonulását követi végig, látszik Mózes kereszt alakú fára tekeredő kígyója, az aranyborjú imádása, a kémek szőlőfürttel való visszatérte stb. A bal oldali viszont koránt sem ennyire egyszerű. A táblákon megjelenik a Nílus, Memphisz, de az Úr és az Eufrátesz feliratok is, fent mintha a delta lenne látható, de nem sikerült olyan képet szereznem, amin olvashatóak is a feliratok, amiket leírtam, az a The Rosslyn Hoax c. könyvből való. A középső részen bibliai jelenetek és különféle szk. parafernália látható, néhány igen különös komplexummal. A 4. panelen látható a pusztabeli szentély a törzsek sátraival, az 5-en pedig a Frigyláda a kerubokkal. Itt van egy nagyméretű, de nem eléggé nagy: http://www.goddesschess.com/graphics/kirkwall_scroll.jpg
Hogy ezen gömbök egykor világítottak is, bár az igazi funkciójuk mindig rejtve maradt. És hogy feltűntek máshol is "...Bár a Nap sosem sütött e Sírboltban, azt mégiscsak megvilágította egy másik nap, ami a Naptól tanulta ezt el, és fent helyezkedett el a mennyezet Közepén;..." - így a Fama Fraternitatis a Rózsakeresztesek mesterséges Napjáról, de annál többet, hogy világított, ők sem árulnak el...
A 18. században feltűnt szabadkőműveseket csak kis jóindulattal tartom többre, mint a 20 sz.-i "druidákat", új templomosokat, Wicca-kultusz boszorkányait vagy mint hallom az ősi görög vallás újból felbukkant híveit (vagy akik emlékeznek a háború előtti Virrasztó Koppányra, az ősi magyar vallás esetében).
Viszont azt gondolom, hogy a szabadkőművesség 18. sz-i létrehozói mindenképpen megpróbáltak valahogy meríteni régi forrásokból, összegyűjteni korábbi iskolák hagyományait, hisz láthatóan elég vegyes tanokkal indultak neki... Egyrészt a föníciai Hiramtól, a Templom építőjétől, másrészt a görög (Dionüszoszi mesteremberek) és római (Collegia) építész iskoláktól, majd középkori céhektől, harmadrészt az egyiptomi, keleti, görög, gnosztikus misztériumokból, püthagóraszi tanokból, és utolsóként a Templomos lovagoktól eredeztették magukat. Mindenesetre maradt fenn néhány érdekes beszámoló a szabadkőműves írásokban, hisz előszeretettel vették a jelképek közé az egyiptomi Szfinxet, a piramisokat. Amikor tizenvalahány éve az egyik egyetemi könyvtárban épp ez után kutattam, áttanulmányozva olyan könyveket, mint a 3 kötetes "Handbuch der Freimaurerei"-t (1863-67), vagy az egyik legkiválóbb művet, a Jean-Pierre Bayard francia szerző kétkötetes munkáját: "Symbolisme, maconnique, traditionel" (Paris, 1982). A második kötet részletesen elemzi a "skót" rítus (ami meg nem skót eredetű) mind a 33 fokozatát. Akkoriban főleg a skót rítus a 25. fokozata, a Bronz Kígyó Lovagja, ami Mózes egyiptomi kígyójára ment vissza, és magában foglalja az egyiptomi misztériumok első fokozatának egy részét, ahonnan az orvoslás és az orvosságok összeállításának nagy művészete ered - F. Bouilly. És a 26. fokozata, a Mercy Hercege érdekelt, ami meg Mercuriusra (Hermész) és az egyiptomi alkímiára ment vissza.
A 17.-18. századi alkimista rajzok szinte mind több értelműek, sokszor felbukkan rajtuk az athanor, a tojás, a lépcsős piramis, az oszlopok, mérnöki szerszámok stb. képe, sokszor látjuk az ösvényeken bandukoló "keresőket". Kérdés persze, hogy valami ezekből vall-e valami "beavatottságra" vagy csak korabeli romantika titkosságába burkolózó kis agyszülemények? A középkor elején azt hiszem, még mindig voltak olyan adatok a Nagy Piramisra, melyek már nem jutottak el hozzánk, de még a szabadkőművesek ismerhették (gondolok itt pld. az itáliai Monte Castel megtervezésére).
Lequeu-ról
Ez a Jean-Jacques Lequeu elég szürreális rajzokat adott ki, melyek mindazonáltal -bármi legyen is a művész indíttatása- érdekesek (sőt, találtam egyet, amiről nem tudtam, ami egy tervrajz Porsenna mauzóleumáról).
Amit adsz rajz, érdekes, bár valóban elég kicsi a felbontása. A szöveg írja, hogy Lequeu ezt a "Séthos alapján" rajzolta. Itt a 6860-hsz-ben említett Jean Terrasson francia abbé klasszika tudósnak (1670-1750) az egyiptomi Séthos herceg életéről szóló 1731-ben kiadott "Sethos, histoire, ou Vie tirée des monumens, anecdotes de l'ancienne Égypte, traduite d'un manuscrit grec" c. regényét kell értenünk. Terrason végig azt állította, hogy egy titkos görög kézirat került a birtokába, és onnan vette a történetet, mely több mint egy egyszerű "regény". Ebben írta le, hogy Orpheusz mikor lement az Alvilágba, tkp. lement a Nagy Piramis alatti járatokba, hogy ki állja a négy elem próbáját, mint írod: "Balra egy akna vezet a Nagy Piramisból, ezután egy figyelmeztető felirat következik, a három fejű Cerberus, majd lépcsős boltozatú járatok..." Értitek: Cerberus, az ógörög hitregékben az alvilág kapuját őrző háromfejű kutya volt! (itt azt írja, hogy ennél a résznél átvett néhány részletet Piranesi olasz építész egyiptomi épülteket ábrázoló rajzairól). A Varázsfuvola, annak egyes képei, persze, a régi misztériumokat, a zenész Orpheuszt és a szabadkőműves rituálékat idézik.
Akkoriban és később is, mint írtam, sok gondolkodót, szektalapítót, sátánistát és szabadkőművest megragadtak Terrasson leírásai. Lequeu rajza mindezek ellenére is nagyon érdekes és kiegészítése annak, amit a 6860-as hsz-emben Orpheuszról írtam.
*****
Egyébként most jut eszembe, miket írtam az alkimista jelképekről és néhány furcsa eszközről az ősi Egyiptomban, Neuszerré naptemplomáról Héliupolisz kapcsán. Beszéltem a Szfinx jobb vállánál lévő ciprusfáról Kheopsz korában, ami már egy korábbi alkimista gépezetet, egy oszlopot, rajta egy hatalmas gömbbel, helyettesített, szimbolikusan: Ciprusfa Hogy ezen gömbök egykor világítottak is, bár az igazi funkciójuk mindig rejtve maradt. És hogy feltűntek máshol is: Moxo1Moxo2
Petrie Serabit el Khadimnál (Sínai) kiásott egy szándékosan betemetett ősi templomot, ahol megtalálta Kheopsz apja, Sznofru sólyomfejes szobrát is, de a templomot Szeszósztrisz alapításának mondja. Stuart Nettleton az alkímiáról szóló könyvében (The Alchemy Key, 1998) viszont arra figyelmeztet, hogy a templom alapítója Szeszósztrisz ie. 1950 körül távoli országok vezette hadseregét, eljutva Trákiába, Szkítiába és Kolkhiszba is, ahová a mi Argonautáink is igyekeznek. Petrie hasonló kőedényeket talált, mint Neuszerré naptemplomában is bemutatta, és sztéléket, különös rajzokkal. Serait-i Hathór templom bizonyosan egy alkimista fészek volt, Héliupolisz és Akhmim mellett az ősi Egyiptomban. Az egyik sztélé rajza éppen azt a hatalmas oszlopon álló óriási gömböt mutatja, amiről a Szfinx mellett is beszéltem... (Sok lövésük nincs is erről a régészeknek).
Igen hiszen, az Odüsszeia-nal dettó u.ez volt a helyzet: voltak Homérosz idején legendák egy barbár ithakai kis fejedelemről, aki hajóival elment hosszabb időre a partokat és szigeteket fosztogatni. Az ő legendáit használta egyfajta kerettörténetként, hogy elmesélhesse annak a történelem előtti hercegnek a történetét, akinek beszámolóját egy egyiptomi papiruszon olvasta. Ez a herceg is hosszabb hajóútra ment nyugatra és számos szigetet érintett. Az Iliásznál meg nyilvánvalóan hallott mondákat az egyik kisázsiai tengerparti város ostromáról, amit felhasznált arra, hogy elmesélhesse az egyiptomi forrásban olvasott, távoli Ókeanosz egy szigetén lévő nagyváros ostromáról írottakat. A keveredést is ez okozza mind a két eposzban. Ezzel csak u.azt mondom, mint azon ókori szerzők - Khennosz, Eusztathiosz, Naukratész - akik szerint Homérosz két eposzának valódi forrása két egyiptomi könyv volt, a memphiszi királyi gyűjteményből...
Még arra sincs pontos utalás, hogy európaiak v. afrikaiak ostromolták volna a várost, sőt Theopomposz és Homérosz bizonyos utalásai azt jelzik, hogy tkp. egy másik atlantiszi hatalom támadta meg a tengerparti várost. Mert gyan itt erről nem volt szó, de minden író azt feltételezi, hogy Atlantisz szigetén, akár a kései korban is (az i.e. 4. évezredben) csak egy és oszthatatlan királyság létezett, bár nem tudom ezt miért veszik biztosra, amikor számos eset mutatja, hogy akár több királyság is lehetett rajta. Elég ha az angol szigetet emlegetem, ahol a skótok és angolok évszázadokon át viaskodtak, Szicílián az ókorban több királyság és érdekszféra különült el, és így tovább...
üdv, a briliáns nemiszerv asszociációk után, szerintem nyugodtan ideszórhatsz néhányat a morzsáidból :) , míg az Argó újabb állomása felé közeledik. egyébként milyen ösvényt követsz, ha szabad tudni?
bocsi, félreértehtően fejeztem ki magam, amikor két mondatot is rád hivatkozva kezdtem el, majd pedig mondat közepén átváltottam a hivatalos verzióra.
tehát valóban nem mondtál olyat, hogy ezt a nagy atlantiszi várost a görög flotta ostromolta volna, sem pedig hogy Helenét akarták visszaszerezni, ezeket Homérosz írta így. és én konkrétan csak arra értettem hogy te írtad, hogy a későbbi atlantisz már zárkózott szigetbirodalom volt, kb. mint japán, ill. trója eredeti megfelelője szkheirán volt.
Meglehetősen érdekes dolgokról szólt itt Schenouda, imponáló tárgyismeretről tanúságot téve. Ha alkalmam nyílik rá és a topic is elbírja, hozzátennék én is ezt-azt. Jómagam nem kimondottan ezt az ösvényt követtem, de belebotlottam néhány dologba, ami talán apró morzsákkal hozzájárulhat e meglehetősen obskurus téma megvilágításához.
Elsőnek álljon itt egy illusztráció Jean-Jacques Lequeu-től. Lequeu(sz. 1757) egy meglehetősen furcsa figura volt, illusztrációit és tevékenységét a szabadkőműves szimbolizmus hatotta át, amihez furcsamód egyfajta frivol erotika társult. Míg az előbbi terén megmaradt "spekulatív" alkotói szinten, az utóbbi területen, úgy tűnik operatívabb tevékenységet folytatott (vö. kabírkultusz...)
Az illusztráció apropóját a következő fülszöveg adja az Art & Architecture of Freemasonry-ból (nem tudom a képen mennyire lesz olvasható): "Lequeu elképzelése a Tűz, a Víz és a Levegő általi próbákról, a Séthos alapján. A Rettenthetetlenek Kapuja fölé a következő feliratot festették: 'Aki egyedül és hátra nem tekintve ezen ösvényt követi' (Orpheus legendája) 'megtisztul a Tűz és a Levegő által; és ha legyőzni törekszik a Haláltól való rettegést, fel fog emelkedni az alvilágból, és látni fogja újból a fényt, és kiérdemli, hogy bebocsáttatsék a bölcsek társaságába, a hősök közé.' Balra egy akna vezet a Nagy Piramisból, ezután egy figyelmeztető felirat következik, a három fejű Cerberus, majd lépcsős boltozatú járatok (Piranesi tervei szerint a Diverse Maniere-ből...), aztán egy égetőkemenceszerű tűztér a Tűzpróbához (kínzóeszközökkel kiegészítve), aztán a Vízpróba kamrája. Végül, a beavatás harmadik fázisa, a Légpróba, és a beavatottat felvonják a Bölcsességhez, a csordultig telt Felejtés és az Emlékezés kelyhéhez. Könnyedén lehetne ez akár egy díszlet is a Varázsfuvolához." Ezt én annyival egészíteném csak ki, hogy az "égetőkemenceszerű tűztér" egy kétkamrás Athanorra hasonlít meglehetősen...
De nézzük mit mond minderről a martinista Willermoz: "[Az egyiptomiak] Ábráikat és példázataikat arra használták, hogy azok által a Törekvők elméjét csiszolják, és hogy előkészítsék őket a misztériumok befogadására, mert ez volt a feladatuk. Eképp a piramisok Háromszögletű formája, amik Egyiptomban a beavatások céljából létrehozott földalatti kamrákat fedik, valamint a az odavezető Utak száma és formája, és a bemutatott rituálék mind azt szolgálják, hogy felkeltsék a törekvőkben a misztérium érzékelését a beavatás fő tárgyával kapcsolatosan."
Ezek persze mind késői források, és közvetlen bizonyító erővel nem bírnak, mindenesetre érdemes elmerengeni azon, hogy az építőtestvérek eme késői képviselői miképpen gondolkodtak erről - vagy esetleg - milyen belső információkkal rendelkezhettek.
Ja tényleg ! Valahogy mégsem stimmel az elnevezéshez ,:-)
"A legendák úgy tartják, hogy itt rejlett a titokzatos föld alatti birodalom., Annwn (ejtsd Annun) bejárata, a kora-ír mesékben a túlvilág neve: ANNWN, AnyaHon, az "Asszonyok Országa" volt),"
Persze, az Iliasznak is van egy, a Homérosz szövegéből, kibontható kódolt verziója, és néhányszor utaltam is ennek néhány elemére (a "trójai" fellegvárban lévő piramisra, amibe azt a "nőt" zárták, a Palladion elrablására egy alagúton és így tovább.)...
Azt nem mondtam, hogy ezt a nagy atlantiszi várost görög flotta ostromolta volna. Mikor Homérosz leírta Aklhillesz pajzsát, szerintem az valamennyiben "nyitja" az egésznek, ahol egy földet ír le, amit az óceán vesz körbe, és azon van ez a nagyváros, ami hogy lehetne a kisázsiai Trója... Azt is gondolom, hogy az i.e. 4. századi Theopomposz által leírt frígiai hagyományra hivatkozott legenda, melyet Szilénosz egy szatír suttogott Midasz király füleibe - ez szintén kapcsolódott a Homérosz által leírt atlantiszi nagyváros kifosztására...
Ez a történet a távoli nyugaton, az óceánon túl lévő "Meropisz földön" játszódott. Theopomposz leírja ez a távoli földet, sok mindent mesélve, majd írja: "A városok között van két rendkívüli kiterjedésű, de ezek nem hasonlítanak egymásra. Az egyiket Makhimosznak, a másikat Euszebesznek nevezik... Makhimosz lakói nagyon civakodóak, állandóan fegyveresek és mindig háborúznak. Szakadatlanul azon mesterkednek, hogy kiterjesszék határaikat. Városuk több nemzetet kormányoz. Ez nem számol kevesebbet, mint kétmillió városlakót...."
Theopomposz említ ott egy Anosztosz nevű helyet, ahol a levegő vöröses színű, és itt van két forrás, melyek egyikéből ha isznak, az megfiatalítja a helyet. Doru Todericiu román tudománytörténész ezt a helyet összekapcsolta az ún. "Bermuda-háromszög" egy bizonyos "csodájával, illetve hogy az Atlanti-óceán nyugati szigetein keresték régen az "örök fiatalság forrását"... (de említhetem a híres Murias városát Bimininél, ami gyógyítóhely volt a történelem előtti időkben és óvilági hajósok is felkeresték...).
"A középkorban Glastonbury szerzetesei Szent Mihály arkangyal tiszteletére templomot építettek a Tor tetején, ezt azonban egy földrengés lerombolta. A ma itt emelkedő torony egy későbbi templom maradványa, amelyet az elpusztult épület helyén emeltek. A szerzetesek így akarták a kereszténység szolgálatába állítani a pogány Tort. A legendák úgy tartják, hogy itt rejlett a titokzatos föld alatti birodalom., Annwn (ejtsd Annun) bejárata, a kora-ír mesékben a túlvilág neve: ANNWN, AnyaHon, az "Asszonyok Országa" volt), amelynek ura Gwyn ap Nudd, a tündérek királya volt. Amikor a 6. században Szent Collen meglátogatta Gwynt a Toron, egy titkos bejáraton haladt át, majd egy palota belsejében találta magát. A kísértéstől tartva szenteltvizet szórt maga köré, mire a palota eltűnt, Collen pedig egymagában állt a puszta sziklán.,A középkorban, 1127-től 1825-ig minden évben vásárt tartottak a glastonburyi Tor lábánál. A Szent Mihály tiszteletére rendezett hatnapos vásár utolsó napja a szent nevének ünnepe volt.A Toron lévő Szent Mihály-templomból csak a torony maradt meg - homlokzatán néhány igen furcsa faragvánnyal.Az egyiken az ördög látható, amint a mérleg egyik serpenyőjében egy emberi lelket tart, a másikban pedig a világot. A következőn egy asszony tehenet fej, a harmadikon pedig egy pelikán tollászkodik, A képen látható avaloni torony faragványain szereplő ördög persze nem ördög, hanem Gwyn ap Nudd, vagyis Anubis maga, az alvilág ura Egyiptomból, - ismerjük őt Sumerből is, - aki az alvilág bejáratánál ott a helyszínen azonnal eldönti, bűnös-e vagy sem az éppen ítéletre érkező visszavonuló lélek. A holtat kísérő útilapu - a mai filmekben sajnos túl gyakorta látható lábujjra akasztott hullaházi cédula ennek maradéka, - már tartalmazza tulajdonosa viselt dolgait, azt is, ami a rovásán van,így az Alvilág őrére csak a végrehajtás marad. "
És most azt hiszem kiakasztok evvel az összehasonlítással mindenkit..:-DDD
figyelemre méltó a teozófiai vonalon haladó David Pratt oldala, mely végtelenül egyszerű és letisztult, ugyanakkor szerteágazó témakát tárgyal: http://davidpratt.info/
itt van minden a vámpíroktól az ufókon át a shambhaláig. de különösképpen az Ancient civilizations és Earth science szekciókat kiemelve, (utóbbiban a vertikális tektonikák talán reményt nyújthatnak az elsüllyedt földrészek remélőinek) .
nem hagyott nyugodni a gondolat hogy esetleg az íliásznak is megvan a hasonlóan "kódolt" verziója nálad, elvégre ezt is Homérosz írta ill. átvette, és ahogy odüsszeia és az argonautika is valami cucc megszerzéséért folyt, gondoltam itt is esetleg szó lehet hasonlóról, amit talán Helené neve/személye takar.
ám ha közben az eredetije nincs is ott, akkor az egész ostrom értelmetlenné válik, hacsak nem csupán ürügy a város szimpla feldúlására, miközben Helenét valójában a szövetséges egyiptomba rejtegetik a látszatot fentartva. (ugyebár Platónnál a görögök(ill. athéniak) "ősei" törik meg az atlantiszi hódítást. és írtad, nagy-atlantisz pusztulása után a mardványszigetek túlélői viszont már zárkózott szigetbirodalomként viselkednek, mindennemű terjeszkedési vágy nélkül. így persze nem is örülnek hogy Helené a városba kerül, tudják jól mivel jár ez, a görögök hogy-hogynem máris a kor legnagyobb egyesült flottájával vonulnak ellenük, hogy kiraboljanak egy régi gazdag, de jelentőségét vesztett várost.)
persze én semminemű adatot nem gyűjtöttem, így ez nem is elmélet, csupán egy felvetés, ami próbál illeszkedni egy nehezen kivehető keretbe.
Szerintem a Gorgó-fő is valamiféle korábbi civilizáció technikai terméke lehetett, amit a mítoszok rohadt zavarosan írtak le. De azért jól kihámozható néhány momentum, pld. az óvintézkedés a tárolására, hogy egy kerek fémlapon üzemeltették, hogy csövek jöttek ki belőle, valami folyadékot elő is állított, fegyverként is használhatták...
Elég csak beleolvasni a mítoszokba... de az ő története már egy külön történet...
Az amiről te beszélsz, az már az Argonauták visszaútján történt, amikről elég zavaros és kalandos leírások maradtak fenn. Viszont a fő utazás valóban az odaút és a gyapjú megszerzése...
Egyelőre azonban keletnek tartunk, de gondolhatsz arra is, hogy merre mentek vissza, milyen lehetett a Kaszpi-tenger északi irányban Eratoszthenész leírásában, és milyen volt az i.e. 4. évezredben... Miért tudták úgy a korai görög geográfusok, hogy ez a földet körülfolyó Okeanosz egy öble...?
******
Hérodotosz és más görög írók beszéltek egy Próteuszról, aki a trójai háború idején Egyiptom királya volt.
Hérodotosz írta: "Utána, mint mondják, egy memphiszi emberre szállt a királyság, akinek görög nyelven Próteusz volt a neve... Amikor Helena felől kérdezősködtem a papoktól, ezt válaszolták... [szóval az egyiptomiak mesélték ezt a változatot, de nem idézem, mert felesleges] ...Így került a papok elbeszélése szerint Helena Próteuszhoz. Véleményem szerint Homérosz is ismerte ezt a történetet, de mivel nem illett jól eposzába, mint a másik hagyomány, amelyet felhasznált, ezt mellőzte, bár tudtunkra adja, hogy ismeri..." (II, 112-116). Manethón is megerősíti, hogy a trójai háború idején uralkodott Próteusz, aki azonos a XIX. dinasztiabeli Thuorisszal. A monda szerint Próteusz befogadta Helenét, aki a liget szentélyét Aphroditénak szentelte. (Euripidész a Helénáról írt tragédiájában azt állítja, hogy Heléné nem élt Egyiptomban.)... és így tovább...
Írod: "még valami ami nem vág ide, de megkérdem: ha jól rémlik te az eredeti trójai háborút szkheriára helyezted az atlanti-óceánon, ahol is Helenét akarták visszaszerezni ostrommal, ugyanakkor más verziók szerint mindeközben Helené eredetije Próteusznál volt egyiptomban. ezt te hogyan értelmezed?"
Jól rémlik, valóban a szkheriai, tengerparton lévő óriási város ostromát írta le az eredeti eposz, amit Homérosz egy kisázsiai tengerparton lévő várossal helyettesített, hisz elég figyelmesen elolvasni a leírást, máris látszik, hogy az nem illik a kiásott Trójára, viszont nagyban hasonlít Poszeidóniszra, Atlantisz fővárosára, ahogy azt Platón leírta (Zaenger régész ennek "fonákjaként" ezért tartja a kisázsiai Tróját Atlantisznak). Viszont én arról egy szót sem szóltam, hogy Helenét akarták volna visszaszerezni az atlantiszi "Trójában", valamiért valóban folyt az elkeseredett ostrom. Helena szerepét talán Homérosz kanyarította bele, és nem is jelentős, amolyan görög mondai megoldás, hogy egy nő miatt országok buknak vagy tíz évig ostromolnak egy várost...
Úgyhogy erről nincs is különösebb véleményem, talán valóban élt egy híres szajha a mükénei kor végén (sok ilyet ismer a görög történelem), aki bejárta Kisázsiát és Egyiptomot, s talán az ő emléke maradt fenn a mítoszban... viszont elég kétséges, hogy az eredeti egyiptomi eposzban is szerepelt volna, mint akiért Szkherián háború dúlt...
Akkor lehet el kellene küldeni Big-et, a radioaktív űrhajó felkutatására, csak nehogy a végén foszforeszkáljon itt nekünk...
Amúgy az ősrégész és kincskereső Robert Charroux több hatvanas évekbeli könyvében foglalkozott ezzel a görög kutatótól és búvártól kapott információkkal (pld. a Djerba szigetén egykor lévő atlantiszi kolonia kapcsán, a sziget mellett a tengerben lévő kikötői romokkal, és tudjátok, Djerba volt Odüsszeusz első állomása, ahol az örökké álmodó lotophagoszok éltek...).
Charrouxnak a "Le livre du mystérieux inconnu" (Az ismeretlen rejtélyek könyve) , Paris, 1969. - c. munkájában találtam az infót. Abban van egy fejezet: "Christos Mavrothalassitis titka" (37-40. oldal!). A könyv angolul is megjelent, "The Gods unknown" címmel (az van meg nekem).
Itt kicsivel bővebben van írva erről az esetről, mint ahogy én azt előadtam...
A fejezetet ide felraktam djvu-ban (csak 75 kb), akit érdekel:
"mikor Odüsszeuszék elhaladtak a tengerek egy helyénél, Homérosz megjegyezte, hogy ott haladt el korábban az Argó hajó is!"
ez a másik ami nem tiszta. az útvonal. az argonautikában több olyan állomást is említenek ami az odüsszeiában is érintve van (phaiakok, szirének, szkülla-kharübdisz) ezeket te messzi nyugatra helyezted, viszont most az Argóval keletre tartunk, ha nem tévedek, a fekete-tenger túlpartjára. bár nem akarok elébe vágni a sztorinak de a jobb követhetőség miatt egy térképvázlat (útvonallal/megállókkal) jól jönne.
(ill. még valami ami nem vág ide, de megkérdem: ha jól rémlik te az eredeti trójai háborút szkheriára helyezted az atlanti-óceánon, ahol is Helenét akarták visszaszerezni ostrommal, ugyanakkor más verziók szerint mindeközben Helené eredetije Próteusznál volt egyiptomban. ezt te hogyan értelmezed? )
Ennek a magyarázata rém egyszerű. Mikor évekkel ezelőtt elkezdtem foglalkozni az Argonauták útjával, kapásból abban voltam, hogy az akkor történt, mikor a görög történetírók is mondták (Pld Eratoszthenész szerint i.e. 1245-ben), s ilyen tekintetben nem is foglalkoztam a kérdéssel, mert maga az utazás és az Aranygyapjú jobban érdekelt. Majd később észrevettem néhány kronológiai problémát, mikor elkezdtem tanulmányozni a Kopaisz-tó környékén a történelem előtti időkben virágzott ismeretlen kultúrát: hiszen innen indult ki minden!! Ezután már kétféle változatban gondolkoztam, egyforma eshetőséget adva mindkét változatnak. Tehát elképzelhetőnek tartottam az utazást i.e. 3200 vagy 1300 körül is (de képtelen voltam dönteni a kettő közt). Sajnos a források nagy hiánya okozzák, hogy sokáig nem jutottam dűlőre egyik mellett sem. A következő adat, mikor Odüsszeuszék elhaladtak a tengerek egy helyénél, Homérosz megjegyezte, hogy ott haladt el korábban az Argó hajó is! Na, most Homérosz ezen kívül sehol nem említi az argonautákat, miért...? Mintha üzenni akart volna ezzel is, egy kódot közölt, hiszen Odüsszeusz, mármint az "igazi" Odüsszeusz i.e. 3100 körül élt... Amikor már azt írtam, nagyjából úgy gondoltam, ahogy ma is, de akkor is, sőt most is (!) még adok egy halvány esélyt (90 - 10), hogy mégis 1300 körül történt az esemény (éppen Mózes rablása miatt!). Tehát ilyen szempontból -Mózes miatt- éppen erre a lehetőségre utaltam, de ott csak megemlítettem az egészet, és nem akartam belemenni azt kifejtett kronográfiai problémákba... Mint régebben is írtam, ha jön egy újabb, biztosabb adat, akkor simán elvetem a korábbi teóriát, és újat keresek. De most is csak az erősödik bennem, hogy az utazás a történelem előtti idők vége felé történt. Pld ilyen bizonyíték lenne, ha mondjuk az orkhomenoszi vagy iolkoszi ősöreg királyi palota romjai közt találnának egy ötezer éves korsót, amin mondjuk egy fura hajót mutatnának kikötve egy kis szigetnél, az égen tüzes nyílvessző húzna el, és a szigeten a hajósok egy bizarr istenség előtt tisztelegnének... Ez egyértelműen eldöntené a kérdést, a korábbi időpont javára... Ugyanígy eldöntené az utóbbi időpont javára is, egy mükénéi sírban talált írásos tábla, ahol Kholkhiszt, Orpheusz és mondjuk egy történeti királyt együtt említenének, esetleg utalnának az expedícióra is...
Olyan szempontból, amúgy sok minden nem változna, ha áttenném a későbbi időpontba, sem a helyszínek, sem a történések szempontjából... A legnagyobb probléma persze, mint írtam, a források hiánya, hogy nincs egy olyan megbízható vezetőnk, mint a beavatott Homérosz volt...
a 6419 -ben írod: "Orpheuszt azért küldték, hogy ezt megszerezze, előtte kiállva a próbákat a sárkány szent ligetében. A Héliupoliszi Testvériség küldetésében benne volt a két különös gépezet egyesítése. Orpheusz és az argonauták tehát az "Aranygyapjúért" mentek, miközben testvére, Mózes a Frigyládáért és valahol, egy titkos helyen összekapcsolták és működésbe hozták a két szerkezetet..."
ebből is arra következtethetnék hogy az időben későbbi papról (Orfeusz) van szó, feléve ha Mózest nem teszed vissza i.e.3000 előttre.
"Orpheuszt azért küldték, hogy ezt megszerezze, előtte kiállva a próbákat a sárkány szent ligetében. A Héliupoliszi Testvériség küldetésében benne volt a két különös gépezet egyesítése. Orpheusz és az argonauták tehát az "Aranygyapjúért" mentek, miközben testvére, Mózes a Frigyládáért és valahol, egy titkos helyen összekapcsolták és működésbe hozták a két szerkezetet..."
megbocsáthatatlan hogy az a görög szivacshalász nem határolta be közelebbről mely szigetnél sugárzódott be. akkor Big már javában az tengerfenéket túrná rádiokatív zűrhajó roncsok után kutatva, és nem követelne koordinátákat és tételes besorolásokat a #6865 ellenére. :))
Az első, egy bécsi páholyt ábrázol (szintén az Art & Architecture of Freemasonry c. könyvből scanneltem, klikk a nagyobb képért). A minket érdeklő rész középütt a földön látható a J. és B. oszlopok előtt. Egy egészen nagy térkép van ott leterítve, bal oldalán a szimbolikus faragatlan kő(ez eszünkbe juttathatja, miért kell a beavató helynek bizonyos részben 'nyers'-nek maradnia, barlangszerűnek), jobbra pedig a faragott. A beavatott az ilyesfajta többé vagy kevésbé 'absztrakt' térképeken egy szimbólikus utazást ismétel el. (Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a teljes képen látható Esterházy Miklós herceg, mint ceremóniamester, és Mozart is)
A második illusztráció egy híres szk. 'ősmaradvány' a Kirkwall Scroll (katt a képekre, mondjuk még úgy is túl kicsi). Ennek két oldalán egy több panelből álló furcsa térkép helyezkedik el. A jobboldali, az elemzések szerint a Zsidók Egyiptomból való kivonulását követi végig, látszik Mózes kereszt alakú fára tekeredő kígyója, az aranyborjú imádása, a kémek szőlőfürttel való visszatérte stb. A bal oldali viszont koránt sem ennyire egyszerű. A táblákon megjelenik a Nílus, Memphisz, de az Úr és az Eufrátesz feliratok is, fent mintha a delta lenne látható, de nem sikerült olyan képet szereznem, amin olvashatóak is a feliratok, amiket leírtam, az a The Rosslyn Hoax c. könyvből való.
Az illusztráció apropóját a következő fülszöveg adja az Art & Architecture of Freemasonry-ból (nem tudom a képen mennyire lesz olvasható):
:-D
