Jól néznénk ki, ha ezen a fórumon mindenki csak a saját szakterületéhez szólhatna hozzá.
Amúgy pedig nem is a tudományos, hanem a vallási-filozófiai szekcióban van a topik, szóval ha teológiai kérdések, akkor csak jó helyen sikerült feltenni őket. :)
Az a kérdés is adott, hogy ha van teremtő, mennyire avatkozott bele a világ dolgainak a kialakulásába.
Vegyük magát az embert, ami elvileg a saját képére formált alkotás, a teremtés koronája lenne.
Ha intelligens tervezés eredményeképpen jött létre, miért van
- farokcsont?
- férfi mellbimbó?
Miért van az, hogy az ember fogai, amik fontosak a táplálkozásához, elromolhatnak, és akár el is veszítheti őket úgy, hogy azok nem regenerálódnak?
Ha az ember arra teremtetett, hogy két lábon járjon, mitől alakulhat ki a sok álló, ülő testhelyzettől a lábakban a visszértágulat?
Továbbá, ha Ádám és Éva története nem csupán szimbolikus, hanem szó szerint úgy történt volna, ahogy leírták, hogy lehet az, hogy az állatoknál a Teremtő gondoskodott elegendő, különböző nemű példányról, addig teremtésének csúcsából csak kezdetben csak egyet alkotott, és csak azért adott mellé társat, mert látta, hogy unatkozik? Az is érdekes kérdés, hogy egyetlen pár leszármazottjaként hogy alakultak ki a különböző emberi rasszok? És akkor az emberiség vérfertőzés eredményeképpen szaporodott? Káinról írták ugyan, hogy talált feleséget, na de hogy honnan... (Maga a házasság is egy érdekes kérdés arra az időre vonatkozóan... Ki adta őket össze? Ádám és Éva házaspárnak számított? Vagy abban a korban még nem volt "elvárás" a Teremtő részéről az intézményesített házasság?)
Tegyük fel, hogy a világegyetem csak teremtés által keletkezhetett.
Még mindig adott a kérdés, mitől igazabb egyik a teremtéstörténet a másiknál?
Illetve, ha van Teremtő, mi garantálja azt, hogy minden igaz, amit neki tulajdonítanak? Hogy valóban az ő elvárásai azok, amiket annak mondanak? Mi adja a hitelességét annak, ami őrá hivatkozik?
A bibliai számoknak ugyanolyan jelképes jelentésük van, mint a "három a magyar igazság" vagy a "hétszentségit neki".
Misztika és mágikus gondolkodás az ateizmusnál merül fel, amikor racionalitást és ellentmondás mentességet vél felfedezni értelmetlen, irracionális folyamatokban, a tudományra hivatkozva ugyanakkor azt megtagadva állítja, hogy Isten nem létezik, evidenciát nem tud felhozni annak alátámasztására, hogy a világegyetem teremtetlenül is keletkezhet, mégis azt állítja, Isten "nincs", de az ateizmusnak van létjogosultsága....stb.
Kell a hit kötőereje, amikor egész nap itt ülhetnek és vitatkozhatnak emberekkel a hiedelmekről... Ha az ateizmus igaz, akkor az ateista veszít. Ha hamis, akkor is.
Akiknek Isten nincs, az az ateista, ergo együtt vannak a babonásokkal meg a buddhistákkal, és mindenkivel aki Isten nélkül van. A sátán necces, de mivel a sátán semmiképp nem Isten, a sátánisták is Isten nélkül valók, tehát ateisták.
Az ateizmus spirituális befolyásoltság produktuma. Nem immunisak, nem kikapcsoltak vagy zártak. Sőt, a legbefolyásoltabbak az ateista-materialisták, mert abban hisznek, hogy nincs az, ami által nem hisznek semmiben. Amely ellentmondás persze csak nekik nem tűnik fel, mert még ebben is befolyásolt (elfedett) a látásuk.
Ateista az is, aki szerint a Föld élőlény, a sátánimádók, a vudu hívők, a fehér és fekete boszorkányok, a Grabovoj szám hívők, az asztrológusok, a tudomány imádói, a Xenu szekta, minden ufóhívő szekta, fényevők...stb. Ezek mind-mind ateisták.
