Sziasztok!
Ezt a topikot azért hoztuk létre,hogy legyen egy hely ahol minden témáról lehet beszélni,akár kerti növény akár szobai,kerti tó,növények kártevői,barkácsolás a kertben,tanácskérés,szép tájak növényei,nyaraláskor lefényképezett pálmák,leanderek,rózsák,fenyők,vagy ha csak meg akarod mutatni a kedvenc virágodat,a kedvenc kutyádat ,macskádat ,akármit!!!!mindenkit várunk,itt nincs OFF téma:)
Idén félérett levelekből készült komposzttal mulcsozok, illetve frissen nyírt fűvel. Az őszi kertásáskor ezeket ássam be, vagy gyűjtsem össze további komposztálásra?
Megrendeltem. Azért nyomott már le szkanderben ártatlan kék szemű kislány. Ott szúrtam el, hogy kiálltam vele bemelegítés nélkül, pedig tudtam róla hogy országos aerobic bajnok.
A tegeződés-magázódás igen kényes kérdés. "Akit magázol, azzal fura lenne tiszteletlenül beszélni. " "Rizsa, maga olyan hülye helyből, mint más nekifutásból!" Persze a magázódás azért jelent bizonyos távolságtartást. Mintegy odatesz a két fél közé egyfajta teljesítmény elvárást, követelményt. "Itt nem arról van szó, hogy két akárki találkozott, hanem két tekintélyes, tudást, erkölcsöt, kultúrát birtokló személyiség, vagy legalább én magam az vagyok. Tehát elvárom, hogy személyemben a kultúrámat is tiszteljék, adják meg neki a tiszteletteljes megszólítást. Persze egy idő után eljuthatunk a tegeződésig, de ennek meg van a maga helye, útja, módja. Hová lenne a világ, ha kipusztulna ez a fajta kultúra, teljesítmény elvárás egymástól?" Aki tegeződik, az azt mondja: "Egy vérből valók vagyunk te meg én! Testvérek vagyunk Krisztusban, vagy a celebekben, hagyjuk a veretes gondolatokat, gondokat, mély lélegzeteket másra, más alkalomra!" Tanárként - óvodától egyetemig tanítva - a kis ovisokat tegeztem, ők vagy visszategeztek, vagy bácsiztak. Alsósok közül már alig akadt, aki visszategezett volna. Felsősök közt csak néha fordult elő nyelvbotlásként. Az alternatív középiskolások egynémelyike - akiket nem tanítottam korábban, szintén visszategezett. Főiskolások, egyetemisták olyan fele-fele arányban. Ha valamelyik magázott: "Mások előtt persze legjobb ha tegezel, de négyszemközt nyugodtan szólíthatsz mesternek!" (Művészeti tárgyakat tanítottam, márpedig itt, valamint sportemberek közt inkább a tegeződés dívik.) Nekem nem lett volna természetes, hogy egy gyereknél, akit óvodás kora óta tanítok, egyszer csak átálljak a távolságtartó magázódásra. Inkább nekik ajánlottam fel nyolcadik után, hogy ha természetesebbnek tartják, nyugodtan tegezzenek vissza. Kevesen éltek vele. Ha most találkozom velük, már negyvenes-ötvenesek: "Na, mivel már te is beleértél a korba, én meg ugye semmit nem öregedtem, legjobb, ha tegeződünk!" Természetesen akadnak aranyos, vagy bosszantó helyzetek. Az albán pékség kis tinije egészen törve beszél magyarul, eleinte tegezett. Aztán a főnökei elmagyarázták neki, hogy ezt itt nem illik. Elkezdett magázni. Mondtam neki, hogy nekem aranyosabb volt az előbbi, de nem probléma ez sem. " Máskor meg a számomra lehető legellenszenvesebb figura tegezett le, lekezelő agresszivitással kérdezve valamit. Tárgyszerűen válaszoltam, tegeződve. "... neveld vagy tűrd őket! (Július Caesar) Nevelésnek esélyét sem láttam.
Hajózik egy püspök a tengeren. Látja, hogy egy szigeten egy szőrcsuhás remete imádkozik.
Kössünk ki, meg akarom ismerni ezt a szent embert!
Ahogy kikötnek, hallja ám, hogy a hajlongó ember azt kiabálja:
- Átkozott legyen az isten!
- - Mit művelsz itt ember! Hogyan merészeled káromolni az Urat!
- - Dehogy káromlom, Húsz éve imádom ezen a lakatlan szigeten, övé minden gondolatom!
- - Akkor ne azt mondd, hogy átkozott legyen, hanem, hogy áldott legyen!
- A remete zokogva hálálkodik amiért megmentette a lelkét a förtelmes bűnből, amiben eddig élt, és mondogatni kezdi: Áldott legyen az isten.
- A Püspök elhajózik, hanem hallja ám, hogy a remete kiabál a partról:
- - Várj, püspök. Mit is kell mondanom? És szalad a hajó után, a víz tetején.
- Mondd nyugodtan azt, amit eddig!
Azaz: nem a mondandó formája a fontos, hanem amit ki akar fejezni.
Külön téma a hölgyek-urak tegeződése, magázódása. Mindkettőnek meg van a maga bája, ezt a korosztályos témát most nem részletezném.
A kérdésnek egyébként komoly szakirodalma van, igen tanulságos pl. ahogyan a kora középkori még a katonai demokrácia viselkedésmintái közt élő magyarság csak a tegeződést ismerte, mindössze az úr, uram szó jelentett megkülönböztetett tiszteletet. Ahogy az ógörögben, latinban sem volt elkülönült tegező-magázó mód. "Oszt mégis értek el bizonyos sikereket. (Utalnék vissza a korábbi: mivé lenne a világ ellenvetésre. Ahogyan a hollandokat, svédeket se lehet kudarcot-kudarcra halmozó népségnek tekinteni, akik nemrég tértek át az általános tegeződésre, bár erről megoszlanak a vélemények. "Haldoklik a Nyugati civilizáció! Már a szakadék szélén áll, mi már előttük vagyunk egy lépéssel!" "Hát, ha haldoklik, akkor nagyon szép halála van!")
ez a tegezés/magázás abban az értelemben, ahogy mi használjuk, nem létezik az angolban.
Én is így tudom; talán nincs is olyan szavuk, hogy "tegezés"(?)
Amúgy elnézted: Lychnis a keresztnevet a tegezéssel párosította. És a filmeket szinkronozó fordítók is élnek azzal a fordulattal, hogy mikor váltsanak "tegezésre". Aminek eldöntése a helyzettől is függ (kor, nem, rang, stb).
Valójában arra céloztam, hogy valamikor régen az angolban is volt tegeződés, de azt mára teljesen kiváltotta a magázódás. Manapság ritkán fordul elő, hogy élő beszédben vagy versben-zenében tegeződést használnának. Pl. a Boney M együttes Babylon c. számában:
Be acceptable in thy sight here tonight
Itt a "thy " a személyes névmás 1. sz. 2. személy birtokos esete. Olyan, mint a németben a "dein".
Az igazsághoz tartozik, hogy a Babylon szövege javarészt a KJV (King James Version) Biblia-fordításból idéz. Az pedig elég régi dolog (1604).
hogy lehetne a keresztnéven szólítás a magázódás jele? mármint hogy john smithst nem mr. smithnek szólítod, hanem johnnak? végül is, ha mr. smithnek szólítod, akkor kvázi "magázod", de azzal, hogy johnnak, még nem tegezed. főleg, hogy ez a tegezés/magázás abban az értelemben, ahogy mi használjuk, nem létezik az angolban.
egyik haverom, amikor gimisek voltunk, vagy utána pár évvel, poénból évekig magázódott a barátnőjével. máig nem értem. :))
Mivel ez a fiatalember részt vett az Amerikai polgárháborúban (1861-1865), ezért bátran feltételezhetjük, hogy addigra az angol tegeződés a feledés homályába merült. De Jókainak dicséretére válik, hogy jártas volt ebben a témában (még szép:-)))).
Az biztos, hogy nem a fizetésért csinálom, mert előtte a kereskedelemben voltam és jobban kerestem. Ha ott maradok, ma máshol tartanék. A család gazdagabb lenne, én meg valszeg halott :) (kevés mozgás, túlsúly, stressz)
Én egy ideális állapot kellős közepén vagyok. Természetesen itt is vannak gondok, nehezebb feladatok, sajnos embereket kell alkalmaznom...
De amikor jól végzünk el egy munkát (mindig:), akkor az ügyfél öröme, boldogsága, elégedettsége mindennél többet ér. Ha meg fizet is, na az maga a mennyország :D
Már azt szoktam mondani, olyanok vagyunk, mint az utcalányok, mindenfele örömet okozunk :DDDD
Nejem a mai napig magázza édesanyját, apját is magázta. Némelyik nénikéjét magázza, többüket meg tegezi. Nekem is fura ez, én talán a tisztelet megadásának jelét látom a magázásban, valamiféle távolságtartás féle.
Akit magázol, azzal fura lenne tiszteletlenül beszélni.
Igen. Érdekes volt, amikor egy újdonsült topiklakó, a helyi szokásokat nem ismervén, magázódva szólított meg bennünket.
Amúgy nekem "tetszett". A munkahelyemen is "tartottam" egy kolléganőt, akivel magázódtunk. A többiek értetlen mosollyal fogadták a dolgot. Most nyugdíjasként az unokamenyemmel magázódunk, a család vidám kacaja közben. Tíz éves unokalányunk érdeklődve figyeli a társalgást, és időnként lelkesen próbál utánozni bennünket:-)))
- Tatjana írja:
Én írok levelet teneked,
kell több, nem mond ez eleget?
Méltán tarthatod hát jogodnak,
hogy most megvessél engemet.
Anyegin alig akarja elhinni, hogy ez neki szól:-((
No mindegy. Ez a trend! Évek múlva a magyar nyelvből úgy fog kihalni a magázódás, mint az angolból a tegeződés...
Egy darabig és egy bizonyos életkorig még akár jól is eshet a munka. Ha másért nem, akkor a fizetésért. De a 12 óra rohadt hosszú akkor is. A kerti munka más, azt szeretem, és annyit dolgozok, amennyihez kedvem van.
Amúgy...jobban belegondolva.... IGEN! Nagyságrendekkel boldogabb, mint 12 órában gályázni. Minden percet élvezek a kertben, mindegy mit csinálok éppen. Még akkor is, ha megesz közben a szúnyog.
A kutyaxart az én két kis maffiózóm rejtette el nekem, hogy örüljek! :D
A csigát pedig MÉG utolérem! " Öröm! Bódottá! "....hogy klasszikust idézzek. Én itthon nyaralok. Ingyen.
