Szentesi Józsi inkább vörösborban gurít nagyot, fehérben pedig a zengői emelkednek ki - ezen a képleten ez a rajnai sem változtatott. Kevesebb benne a maradékcukor, mint az előző évjáratban, az egyes honi rajnaikra jellemző alkoholos traubisoda-feeling hiányzik belőle, de a savak vibrálása is.
Igen, összesen 2%-ot szabad emelni, de 19% fölé akkor sem mehetsz, már ha a termékleírás megengedi egyáltalán az emelést.
A mustsürítményes emelést sokkal nagyobb gebasznak tartom, mert ott borul a savösszetétel és -mennyiség is (l. még-> citromlé), viszont ha a cukrot emeled, akkor nem tompíthatod a savakat.
Amúgy ilyen klíma mellett nem nagy kunszt "cukormentesen" borászkodni...
Igen, ez így van, maximálva az alkohol növelés (talán 2%), talán van plafon is és bejelentési kötelezettséggel jár (már ha jól emlékszem)
A borász büszkesége - a hozzáadott cukor mentesség - pont olyan büszkeség mint sörösöknél mikor fennen hirdetik, hogy már nincs kukorica a sörükben... (A jó qrva anyátokért raktatok bele korábban...)
Tegnapelőtt Dobosi Pincészet Szentantalfa, csoportos látogatás, borvacsora. Élmény volt de tényleg.
A gyöngyöző bort kiöntöttem, az a franciás nevű Cabernet Sauvignont is. Volt még éppen megiható bor és egy remek Olaszrizling Tag dűlő 2019.
A borász büszke arra, hogy ők évek óta bio, nem használnak felszívódó szereket és nem tesznek bele cukrot. Mondtam neki, hoyg tilos is, csak mustsűrítményt szabad használni. Azt állította, hoyg a magyar bortörvény szerint a borba nem, de a mustba szabad tenni cukrot. Ez tényleg így van? Remélem nem...
Ez sajnos mindig csak utólag derül ki - akik nagy hangon hirdetik a boraik évtizedes "érlelési potenciálját", azoknak a borai gyakran szétesnek.
Saját tapasztalatból Szentesi Józsi borait merem ajánlani, a Velence küvé pl. simán remek 10 évesen, meg később is, és 4-10 éves kora között határozottan szebb is lesz. Jóskabácsiék pinója (Házler 2013) is kiváló jelenleg, 9 évesen. A régi Weninger-vörösök (Frettner, Spern Steiner 2000-2008) is simán átéltek 10 évet, ami az újabbakról aligha mondható el, illetve azok már fiatalon is vacakok. Sopronból Luka Enikő borainak szavaznék bizalmat, bár soha nem tároltam be belőlük.
A déli (villányi/szekszárdi) "nagyborászainkban" általában nincs bizodalmam, de Gere Kopárja állóképes volt, amíg volt rajta ékezet (az újabbakkal nincs tapasztalatom).
Köszi a tippeket. Infusiot még nem próbáltam, sem étteremben/bárban, sem nem vettem.
Amit @kovitom és @loading mondtok, erről emlékszem volt sok eltérő vélemény, talán BZoli és Hepci is írtak erről (sorry ha rosszul emlékszem), hogy vajon van-e olyan hazai vörös, ami valóban szignifikánsan jobb lesz 8-10 évesen, mint van 5 évesen, vagy azt kockáztatjuk, mint amit loading is a régi Agnusról írt. Eléggé affelé tartottak a vélemények, hogy 5 év fölött egyre neccesebb a dolog.
Volt egy Agnus itthon, amelyet a párom hosszú évekig pihentetett, mondván alkalom kell és hát sokat kibír. Mikor kibontottuk (~10 éves volt), akkor a szokásos "2 éve kellett volna" mondatok hangzottak el (a 2 év behelyettesíthető más számmal is, soha nem derül ki).
Kiss Gábor Signal és Heimann Barbár, Franciscus. És a Kopar 5-6 évesen.
@csalapet: kb. 3 hete nyitottunk egy palackkal a legutolsó kapható évjáratból (nem emlékszem és már nincs meg a palack) és nem volt rossz, de nem vertünk magunkat a földhöz az élménytől. Egy Lelovits Csudabogár 2019 ~1800Ft-ért majdnem akkora élmény.
Számomra ez teljességgel érthetetlen, hogy lehet az, hogy egy csúcsbor 5 év után elkezd lefelé menni, vagy hogy bontás után pár nap után kikönyököl. Egy ilyen árfekvésű bornak simán bírnia kellene 10 évet minimum. A nem megfelelő alapanyag, vagy hogy vegyészkedtek a borral, túlkezelték lehet ok. Majd tíz éve borászkodom, de a saját boraim közül a régiek még állnak. Kíméletes beavatkozás, kiváló, hozamkorlátozott alapanyag a kulcs.
A napokban bontottam ha nem is egy Kopart, de egy Heimann Agnus 2017-et (Merlot). Erről a borról megoszlottak a vélemények a blogokon, volt, aki szerint most kell bontani, a következő években már a lejtőre, majd a padlóra kerül. Voltak viszont, akik még "simán" adtak neki 5 évet. Most így öt évesen a tanninok már szépen beépültek, hozza is a bor az alapvetően málna, szilva dominálta jegyeket (én is inkább azt gondolom, hogy innen már nem jut feljebb); a gond az árával van: 9000 HUF volt, amikor megjelent (hetek alatt el is fogyott), namost nekem legalábbis sem összetettségben, sem ízben nem adott ennyit. Ráadásul 3 napig volt nyitva, és az utolsó napon már ehem-ehem, nem azt hozta, amit vártam (volna).
Melyik az a magyar vörösbor, ami ebben a mondjuk 8-10000 kategóriában utazik, és ami után azt mondtátok, hogy igen, ez nem a 4-5000 kategória, ezért érdemes kiadni ennyi pénzt?
Megnéztük a balatonfüredi bordzsemborit. Meglepetésemre a váltakozó intenzitású eső ellenére rengetegen voltak szombat este.
Csak pletykákat hallottam, hogy mennyibe kerül ott egy stand (házikó) 3 hétre, de biztos sok lehet, mert a borászok a pinceárakhoz képest kétszeres áron adják még a palackot is, a decizős árak meg számos pincénél olyanok, mint egy étteremben.
Így aztán keveset ittunk: a deciket szétöntöttük háromfelé, és kb. 10 tételt kóstoltunk összesen.
Az évek óta változatlan, hogy Figula a többiek fölé nő - a rendezvényen különösen, mert a potenciális riválisok közül többen nincsenek ott, a tavaly izgalmas dolgokat mutató egyes pincék új tételei pedig fakóbbak (pl. Dobosi).
A legjobb kóstolt olaszrizling a Figula Száka 2019 volt. A 2020-as Szilénusz (chardonnay-olasz-furmint) kevésbé jött be, ezt ugyanis legalább 16 fokosan adták ki Figuláék, ráadásul eléggé elnyomja még a hordó is a beltartalmat. Egyéb fajtából Dobosiék 2020-as kéknyelűje halvány (citromlé), a Gyukli pince kétféle Solarisa (2021 száraz és 2020 édes) viszont ütött, az utóbbi aszúkhoz hasonlító beltartalommal és robbanó trópusi gyümölcsösséggel rendelkezik.
Olaszrizlingből tetszett még a pécselyi Balogh pince Baricska dűlős 2021-es darabja és a Schieszl Nagykútja (ez 2020, ha jól emlékszem), a tavaly kiváló Dobosi Nivegy (2020) viszont lényegesen egyszerűbb, mint az előző évjárat.
Ittunk "otthon" (a barátom csopaki háza) is: a Figula Lőcze 2018 még mindig remek, a Zelna 2021-es Balatonja pedig egyszerűbb darab, de a maga árkategóriájában nagyon kellemes.
Ez egy olyan bor, ami elvileg nem tetszik nekem: rozé, magas az alkoholja és ráadásul maradékcukros (félszáraz). Aztán kinyitva "pincehidegen" (ez kb. 14-15 fok jelenleg nálunk) tényleg nem tetszik, de hűtőben normálisan lehűtve már igen.
Nem tuttifruttis és felismerhető benne a kékfrankos, a 10+ gramm cukor pedig nem írja felül a jelentős beltartalmat és a jó savakat.
