Nekem személy szerint nem tetszik (a díszeink legnagyobb része is természetes eredetű, a gyertya is igazi, nem égősor), de ha valakinek teszik, vegyen azt. Engem az zavar, amikor valaki a környezetvédelemmel érvel, mert az nem állja meg a helyét.
hááát, azért emiatt nem érdemes hülyének nevezni valakit - ha neki tetszik a karácsonyi dekoráció, miért ne?
(egyébként a mű-fát egyszerűen "dekorációnak" kellene nevezni, és akkor nem lenne vele szemben akkora ellenérzés - mert ugye az többi karácsonyi dísz sem természetes, néhány kivételtől eltekintv...)
No igen, azt lehet akármeddig hagyni, és szívfájdalom nélkül korán leszedni, tetszés szerint. Én inkább alkalmazkodom a fához, addig marad, ameddig bírja. Az előbb szándékosan megtapogattam, nem potyog.
Mi sem szedtük le. Meg szoktam várni, míg nagyon hullani kezd. Akkor lerázom az összes tüskét, szétszórom a kertben, a csupasz fát könnyebb kivinni és felaprítani, ledarálni. Ez csak kényelmi szempont, nem tradíció, de még szívesen is nézegetjük.
Egyébként még meglehetősen masszívan tartják magukat a lucfenyőnkön a tüskék, ha februárig nem is, de egy darabig még meglesz.
nem raktuk el, a gyerek díszítette magának, helyi hagyományoktól eltérően dec. 23-án (a helyi hagyomány szerint már mikuláskor állnia kellett volna), majd ha megunta, szétszereljük, bedobozoljuk és elrakjuk jövőre (volt olyan év, hogy márciusban raktuk el)
Azt hiszem az enyemen iden egy nagy repedes keletkezett :))... Ugy erzem, hogy addig erdemes csinalni, kovetni, amig oromet okoz azoknak akiknek szol. Es ugy erzem, kicsit alakitani kell rajta...
Jovore a menu valtozni fog. Ha bejon, akkor az ujjal megyunk tovabb, ha nem jon be, akkor a csalad ujra elkotelezi magat a hagyomany mellett...
Az éjszakai részből semmi nem maradt. Már a nagyszüleim sem voltak különösebben vallásosak, meg a falu nagy része is régen letett a templomba járásról. Amikor már a pap nem tudta megtorolni, akkor elmaradtak a fiatalok és középkorúak, az akkori öregek meg kihaltak.
Az ebédrendet is szerintem csak mi tartjuk a rokonságból, pedig mi 30 éve városba költöztünk.
Persze, hal nem volt, honnan lett volna. Rendesebb víz sem volt a közelben. Ez az utóbbi 1-2 évtizet szokása, vacsorára.
Bejgli viszont volt. Úgy hívták, hogy mákos hajtás.
Elment a nép az éjféli misére, éhgyomorra (ebéd óta nem ettek semmit), utána nagyon örültek, mikor mehettek haza, mert ott várta őket melegen a sparhelt sütőjében a melegen tartott tepsi hurka, kolbász, és csaptak egy nagy éjszakai zabálást. De ez a szokás már eléggé kiveszett, nem tudok olyanról, aki tartaná.
- hozzá egy gerezd fokhagyma (ugyanabból a fejből)
- mákos tészta (régen mézzel, mostanában, mivel a mézet nem szeretjük, cukorral)
- egy szelet alma
- egy darab dió
- egy szelet sült tök
- tökmag.
Bab, tökmag, mák a sok pénzért, kerek dolgok (fokhagyma, alma, dió, tök) az egészségért és a család összetartozásáért. (Mindegyik úgy, hogy egy dolog legyen szétdarabolva, pl. egy dió. Utána még persze lehet többet is enni.)
Mákostésztamaradék ment fel a padlásra az angyalkának. (Vagy a macskának...)
(Cerka... valamit felre ertelmez... hianyzik neki az elismeres, es durva, faragatlan vagy inkabb hegyezetlen viselkedessel probalja kieroszakolni... pedig biztos van jo oldala is, ami utan megerdemelne, csak nem hisz benne, hogy az eleg...)