//////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\\\\\\\\\
Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A
szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát
illetik (amennyiben az illető fel van tüntetve). Ha a szerző
vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési
és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják
az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy
ennek a dokumentumnak az elektronikus formában való terjesztése
nem sérti mások szerzői jogait. A MEK üzemeltetői fenntartják
maguknak azt a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum
szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor töröljék azt
a MEK állományából.
Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható,
terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű
alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való
megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és
felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét
kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig
benne kell maradnia.
A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási
szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású public
domain szövegekkel. A MEK-ről a MEK-L@listserv.iif.hu e-mail
címen lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni.
\\\\\\\\\\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY ////////////////
Csáth Géza
A varázsló kertje
A pályaudvar kapuján két magas termetű, nyúlánk fiatalember lépett ki az
állomás előtti térre. A következő pillanatban megismertem őket.
- A Vass fiúk!
Együtt mentünk be a városba. Az enyhe júniusi délutánban valami nagyon
kedves érzés volt az. A gimnáziumban elválhatatlanok voltunk. Érettségi óta
- négy esztendeje - nem láttam őket. Külföldön tanultak. Nagyon megörültek a
találkozásnak.
Az arcuk még nem férfiasodott meg végkepp. Finom orrukon, a mozgékony okos
szemükön a későn érő intelligens emberfajták karaktere. Modorukban ugyanaz a
világfias szívesség és kedvesség, amely annyira szokatlan volt a
gimnáziumban, s mégis mindenkinek tetszett.
Gyalogolva haladtunk végig a főutcán és a főtéren. Siettek. Két óra múlva
tovább kellett utazniok.
- Tulajdonképpen csak a varázsló kertjét jöttünk megnézni - szólt az
idősebb Vass fiú.
- A varázsló kertjét? Hol van az? - kérdeztem.
- Igaz, te ezt nem tudod. Persze, akkor nem mondottuk el senkinek a
dolgot. Majd meglátod, eljössz velünk, ugye? Nincs messze...
A főtér felől a templomnak tartottunk. Végighaladtunk a parkon. Az öreg
gimnáziumi hittanárunk ott ült a rendes padján, egy könyv olvasásába
merülve. Köszöntünk neki. Barátságosan integetett. Azután megkerültük a
templomot. A fiúk egy vak utcába vezettek, amelyről eddig semmit sem tudtam.
Az utca szűk volt, és körülbelül kétszáz lépés hosszú. Sajátságos! - ilyen
házakat, mint itt, sohasem láttam a városban. Alacsonyak és kezdetlegesek
voltak, de vagy az ablakok hajlásában, vagy a kapuk faragásában és
formájában volt valami ósdi. Az utcán padokon és székeken öreg emberek és
bánatos arcú, sápadt asszonyok ültek, apró lányok söpörték és öntözték a
földet. Kocsikeréknek nyoma sem látszott.
Az utolsó ház előtt állapodtunk meg. Azaz - tulajdonképpen ház nem is
látszott, csak kerítés. Festetlen, magas fakerítés: olyan sűrű, hogy a kezet
rajta bedugni nem lehetett, és egészen közel kellett hajolni, hogy az ember
megláthassa, mi van mögötte.
Kábító virágillat csapott meg. A kerítés megett kert volt; nem nagyobb,
mint egy kis szoba. A talaja körülbelül a derekunk magasságáig fel volt
töltve. És tele az egész kert virággal.
Sajátos növényvilág tenyészett itt. Hosszú szárú, kürt alakú virágok,
amelynek szirmai mintha fekete bársonyból volnának. A sarokban liliombokor,
óriási kelyhű fehér liliomokkal megrakodva. Mindenütt elszórva alacsony,
vékony szárú fehér virágok, amelyeknek egy szirma, csak egy szirma, gyenge
piros színű volt. Úgy tetszett, hogy ezek bocsátják azt az ismeretlen, édes
illatot, amelyet szagolva az ember azt hiszi, elakad a lélegzete. A kert
közepén egy csomó bíborpiros, kövér virág terpeszkedett. Húsos, selymes
fényű szirmaik hosszan lógtak le egészen a magasra nőtt haragoszöld színű
fűbe. Mint egy kaleidoszkóp, úgy hatott ez a kis csodakert. Közvetlen
előttem a nőszirom lila virágai nyíltak. Százféle virágillat tevődött össze
a bódító szagában, s a szivárvány minden színét megtalálhattad a virágok
színében.
A kert végében, a kerítéssel szemben egy kis ház gubbaszkodott. Zöld
zsalus két ablaka mindjárt a földszín magasságára nyílott. Ajtót nem
lehetett látni. A háztető az ablakok felett mindjárt összehajlott. Nagy
padlásnak kellett ott lenni. Közvetlenül az ablakok előtt kék szegfűket
fedeztem fel. Vagy négy percig némán bámultuk ezt a tíz négyszögméternyi kis
csodabirodalmat.
- Látod, ez a varázsló kertje - mondotta a fiatalabb Vass.
- És ott a házban lakik a varázsló - folytatta a másik.
- És ott laknak a rablók is.
- Kicsodák? - kérdeztem.
- A rablók, a varázsló tanítványai és rabszolgái.
- Ők kimennek rabolni a városba. Ilyenkor mennek ki, föld alatti utakon. A
templompadláson bukkanak föl, és a toronykötelen ereszkednek le. Barna
köpenyük alatt kis olajlámpát rejtegetnek, és övükre akasztva álarcot,
tőröket, pisztolyokat visznek.
- Csendesen lopóznak be a házakba, vagy az ablakon másznak be. Kis
csákányaikkal pár pillanat alatt felkapaszkodnak az emeletes házak szobáinak
nyitva hagyott, sötét ablakain.
- És azután gyorsan a szekrényekbe bújnak.
- Senki, aki a házban lakik, észre nem veszi őket, és akkor már
elhelyezkednek a ruhák és skatulyák között. Meggyújtják kis lámpásaikat, és
nesztelenül várnak.
- Várnak, míg mindenki le nem fekszik, és akkor kibújnak, végigjárják a
szobákat, feltörik a zárakat, levágják a gyermekek fejét, és tőrüket
otthagyják az apák szívében.
- És elviszik a kincseket a varázslónak.
Mintha valami elfeledett, régi verset mondott volna fel a két fiú, úgy
mondották el a varázsló barlangjának titkait. Ezalatt folyton néztük a
kertet.
- Elképzeled, most mi van ott benn? - kérdezte a fiatalabb Vass.
A bátyja felelt helyettem:
- Itt, a zsalus ablak megett van a rablók hálószobája. Alacsony, vakolt
odú. A falon egy lámpás pislog, és jobbra-balra hat-hat szalmazsák a földön.
Az egyik oldalon hat rabló alszik, összekuporodva; az arcukat se látni.
- A másik oldalon üres a hat ágy.
- A rablók már a föld alatti utukon elindultak véres munkájukra.
- Amikor fölébredtek, négykézláb másztak ki a szobából, mert az alacsony
helyen fölállani lehetetlen.
- A varázsló akkor enni ad nekik. Gonosz, fekete szemével mintha azt
mondaná: egyetek, és hozzatok nekem sok kincset, aranyat, ezüstöt.
- A rablók friss békákat és gyíkokat esznek, továbbá több éves
cserebogarakat kapnak csemegéül, amelyek, mint befőttek állnak a varázsló
kamrájában.
- Azután menniök kell. A varázsló pedig meggyújtja a lámpását, mely egy
koponyában van elhelyezve, és virraszt a szobájában. Olvas, őrködik. Nehogy
baj érje a rablókat.
- Nehogy felébredjenek a kutyák vagy a gyerekek.
- És mikor keleten szürkülni kezd már az ég, akkor idejön: lefekszik a
kertbe.
- És akkor minden virág leánnyá változik. Ő pedig hempereg a virágok
között...
- Míg csak haza nem jönnek a rablók, és akkor átveszi a zsákmányt, elrakja
a föld alatti raktáraiba, és aludni térnek mindannyian. És egész estig
csendes, kihalt a ház.
- A szomszédok közül senki se tudja, hogy ki lakik itt...
Néhány percig szótlanul néztük a varázsló kertjét; akkor az egyik Vass fiú
hirtelen megnézte az óráját.
- Huszonöt perc múlva indul a vonatunk - mondotta, és könnyen sóhajtott.
- Mennünk kell - mondta a másik.
A keleti égen már látszottak a csillagok. Az utcában csend volt, mint a
temetőben; sehol egy élő lélek kívülünk.
Visszaindultunk. Szótlanul haladtunk a templomig. A két Vass fiú elmélázva
nézett maga elé. Megkerültük a parkokat. A kútnál három szolgálólány húzta a
vizet. Jókedvűen nevettek, csinosak voltak. A két fiú rájok nevetett.
A varázsló virágainak nyomasztó illata lassanként elszállt a mellükről.
Egy bérkocsi haladt arra. Füttyentettek. Mosolyogva búcsúztak, és könnyedén
szöktek fel a kocsira. A kocsis a lovak közé csapott. És elrobogtak a
villanyfényes főutca felé.
1907
2 eves a topic! ;)
Peace & Love & Unity!
R.