Jó kerub!! Én annyira hülyének érzem magam: egyszerűen a Grammy.ru-n nem találok semmit. Hogy kő???
Valamikor kora tavasszal én magam ajánlottam ezt az oldalt egy azóta már a mennyországban zenét hallgató fórumtársunknak, s mindketten gyakori látogatók voltunk.
Mommeg mér nem találok semmit most??? Cirilisztika nem mondom, hogy a zsebemben van, de a bötűit még ösmerem, mégsenem találok::::)))))
Jaj!! Ezt én is szeretem!!!!! Bár én csak a zongoraóráimból ismertem.... Nagyon könnyű átirata lehetett, mert művészi pályafutásom nem volt hosszú, s anyukám jól elpáholt egyszer, amikor kiderült, hogy vagy 3 hónapja nem voltam zongoraórán...
Drága Bella néni!! Ő volt a szaloncukorcsináló elsős-másodikos tanítónénim... Aki behívatta anyut az iskolába, mert Evicska csúnyán olvasott. Anyu jól elnáspángolt a gyakorlás alatt is... de ez olyan makarenkói náspáng lehetett, mert hamarosan én voltam az osztályban a legjobb olvasó...
Ha valaki elfelejtette és szeretné megtanítani az unokáinak....
Menyböl az angyal lejött hozzátok, Pasztorok, pasztorok; Hogy Betlehembe sietve menvén, Lássátok, Lássátok.
Istennek fia aki született, Jászolban, jászolban. Ö leszen néktek üdvözitötök, Valóban, valóban.
Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária. Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent fia, szent fia.
El is menének köszöntésre azonnal, azonnal, Szép ajándékot vivén szívükben magukkal, magukkal.
Gondolhatod Pirine, hogy mekkora gond nekem évente a szaloncukor küldése Messzilánynak. Ha későn adom fel, olyan tetemes mennyiséget kell fizetnem a feladásért, ha korábban akarom feladni, akkor meg futkoshatok a szaloncukor után.
Én falun laktam 4-14 éves koromig, s az elsős-másodikos tanítónénim csinélta a házi szaloncujkrot. A csopkist és a citromost szerettem anagyon. A cukor papírját pedig nem dobhattuk el, azt kisimogattuk,s eltettük a díszekkel a következő évre...
Idézzük Apánkat, jó: az enyém nagy bohém volt, eredetileg cipész volt, mint nagyapám és mint nagybátyjai. Daloskedvű volt, rengeteget nótázott, viccelt, de nehéz ember volt az biztos. Anyu még tavaly is emlegette, hogy mikor elhatározták, hogy összeházasodnak, akkor mondta neki a lelkész, hogy ne azt nézd, hogy bohóckodik, hanem, hogy 6 embert tart el a munkájával. Nem tudom milyen okból kifolyólag nagyapám elhatározta, hogy bendzsózni kell a családnak, s így Apám és 2 huga is bendzsózott, a legkisebb lány dobolt. Idén nyáron találtam meg a fényképüket, ahol nagykamaszként zenélnek. Nagyon családszerető volt, hogy a karácsonyokon mit csinált azt nem tudom, csak arra emlékszem, hogy az unokáinak micsoda varázst tudott készíteni, igazi hasból mesélőset...A felnőtt culák még most is emlegetik mondásait és állatmeséinek egy-egy mozzanatát: mindig volt róka és nyúl a mesében, mindig.
És ő tanította csúnyán beszélni az unkákat, akik harsány kacagással ismételték...áldja őt meg az Istenke, ha van, elszorult a torkom...
Én még nem sirattam őt el...18 éve ment el, 1 hét múlva lenne 85 éves....
Már évek óta nem készültem karácsonyra, féltem az ünnepektől. Boszival bíztattuk egymást, hogy majd valahogy átvészeljük És tavaly tényleg sokan felköszöntek a topicra egy- egy percre, volt tv műsor
Most meg ahogy elkezdtük idézni a régi karácsonyokat, olyan ünnepi hangulatba kerültem.
Eszembe juttattad Mézem, amikor házilag csináltuk a szaloncukrot, magunk csomagoltuk. Ez a háború után volt
Ez meg eszembe juttatja azt is, hogy az USA-ba menekült rokonainknak legnagyobb örömet jelentette, ha karácsony előtt küldtünk szaloncukrot. Lehetséges, hogy ott enélkül van karácsony?
Köszönöm, hogy olyan fiatalnak gondolsz. Én még 946-ban is németet tanultam, de kb . olyan rossz módszerrel, mint azután az oroszt tanították. 947.ben ---talán mikor anyukád született-----kezdtem tanítani.
Ezért is vagyok olyan ügyetlen a zenék netről való varázslásával.
A Tescót tegnap azért jól kifosztottuk (volna), de legalább as húsokkal nincs már gondom.
Mézontófű!! Idézünk apát ma??Az enyém nagyon különleges fajtája volt a nemének., Nálunk ő főzött, sütött. Amikor először mentem barátnőékhez, nagy volt a meglepetésem, hogy ott nem úgy volt... És milyen jól csinálta a konyhatündérkedést!!!
SOS!! Keresek egy Maugham elbeszélést egy szegény lányról, aki az egyetlen kincsét adta ajándékba (de kinek??) a haját....
NagyonI kevés volt a mese? Talán azért, mert nekem mindig úgy tűnt, hogy maga a karácsonyi "rituálé" maga a mese, és most átéljük a mesét. Mindig úgy gondoltam, mintha valamilyen előadásra készülődtünk volna, régen is. Csak akkor Anyukám sütött, a nagymamám főzött. Mindig így volt a megosztás. Azt ne kérdezzétek, hogy Apu mit csinált, mert bizony úgy tűnik, hogy ebből ő kihúzta magát. És arra sem emlékszem, hogy vajh' mindig volt-e karácsonyfánk, azt hiszem nem. Olyan vidéken laktunk, ahol kevés a fenyő, és semmilyen dísz sem maradt meg a családi kacatgyüjteményben. Amikor 10 éves lehettem, arra már emlékszem, hogy volt, és dísze a házi szaloncukor, a gyertya és a csilagszóró. Volt még füzér is, de az biztos, hogy nem fényes.
Miért maradt ki ennek az emléke, miért csak az vésődött be, hogy milyen pörgéssel készültek Anyuék?
És hó volt, nagy csönd, csak mi játszottunk (társasjáték az mindig volt), és csapd-le-csacsi. Megszépítí a távlság.
Igaz, más , mint a régi, de szokni kell az újat, különösen, mert szép.Majd ha ráérsz a napokban, lepj meg bennünket újabb zenével. Én keresem a zenét a neten, nem sikerül ügyetlen vagyok.
azt kéri ez a nyavalyás ifjonc, hogy Please, realese me let' (me) to go....vagyis, hogy hagyjam elmenni....Na, egye fene, ha ennyire kéri, mehet!:-))))
De, én nem tudok angolulllllllll, csak egy iciri-picirit....
szerintem tök jó.